ha lelsz...
hát sok mű vacak miat ne is csodálok hoghy már szinte a vér mű |
| Inkább egyre több szennyet vagyok képes lenyelni. Némelyek vérében több az alcohol mint a plazma. Szörnyű mivé lesz a világ egy ideje keresek tanítványt ahogy régen mondták inast de örülök ha 5millióból lelek egy alkalmasnak látszó személyt. |
| hát ilyen az élet romolnak a vérek vagy csak te lesszel egyre válogatósabb |
| Ja de úgy alapból sokak vére egyszerűen ihatatlan. |
hát ez van...vagy inkább kevesebb a szűz mint 4 éve
off nem |
Én egyszerű vadász vagyok vagyis inkább voltam mostmér csak egy vámpír aki próbál megmaradni a mai világban.
Hiába kevesebb a jó vérű szűz mint 4éve.
off
LOL
Hellsinget meg tudtad nézni? vagy ismeri más innen azt az animét? |
| én értek mind kettő höz de legföképen a koporsó csináláshoz |
ja de azért külsőleg hasonlít a nagy részünk azokra a tökéletlenekre.
hozzám képest? aggastyán mihez viszonyítunk egy ember képest én is az vagyok
én értek a fegyverekhez világ életemben abból éltem mágiát sosem alkalmaztam |
vámpír az már nem ember...
én vénsénges vén sem vok
hát váltózó a fegyver értéshez és a mágia használotól függ |
| Én szeretném kerülni csak úgy tűnik pont hogy engem is keres. Nos akkor miféle papról van szó a történetben? Nincs kedvem nagyon tippelgetni. De a mágia manapság akkor sem olyan erős mint rég egy termetes fegyverrel fel lehet vele venni a versenyt. Már ha vámpír az ember. |
| Nos, tényleg nem a legfiatalabb a történet... Kicsit több, mint 2000 éves. De a tanulság még mindig ott van benne.;) Csak fel kell fogni. Mágia pedig még most is van, csak szeret elbújni. De aki keres, az talál. |
| Ti vénségek összetartotok. Bár attól függ te nem is vagy olyan öreg hozzá képest. |
hm...pedig ez a történet egy alap...nem halotál még róla? tudtatlan, müveletlen...hm...hm...nem baj nem tudhat mindenki mindetn, és igen a mágia mostanság és igen el terjedt...csak néz körül jobban...magyarul nyisd ki csipásd szemeid ) na jó nem akartalak meg sérteni...
hawkfighter hát régi idők régi történetek régi harcok ilyen az élet |
| Vén trotty. Ez hányszáz éves mese? Nem mostanság eshetett meg elvégre manapság annyi a mágia a világban mint a huszon éves szűz. Én sosem törődtem nagy gonosz tettekel csak békésnek éppen nem mondható módon éltem, vadásztam szóval megvoltam. Kiváncsi vagyok mit tudsz tenni mostanság? Sokszor még az esetleg felbukkanó korcs démonok is pisztollyal jönnek és én is azzal válaszolok bár egy jó kard mindent megér. |
Az éjszaka hűvöse nyugtalanította az embereket. Csak őket kettőjüket nem. Már hetek óta kergették egymást. És most elérkezett végre az utolsó nap. Mindketten vadászok voltak, és egyben űzött vadak is. Mások kivetették őket, nem volt semmi vesztenivalójuk. Már csak annyi maradt, amit magukban hordoztak: a gyűlölet a másik iránt. Titokban tisztelték a másikat, ám ezt soha sem mondták volna ki. Nem volt értelme már a szavaknak. Mindketten tudták, amit tudni akartak: ma az egyikük elbukik, a másik pedig tovább lép, s újabb áldozatokat keres. Fülükbe dühös kutyák hangja szállt, ők legalább is így érezték. Valójában farkasok járták násztáncukat, s bátorították félvér testvérüket, a vérszomjas ragadozót. Ellenfele arcáról már rég letörölt a világ minden érzelmet, nem volt már más, csak egy töredezett, vén kődarab.
Egy tisztást választottak párbajuk helyéről. A természet, az örök magány vette körül őket, s így biztosak lehettek abban, hogy senki sem avatkozik közbe. Tévedtek... Egy harmadik már régóta leste a két megkeseredett, űzött vadat. Az égből csapott le rájuk, vad viharral, a szelek szárnyán, ahol ő volt az úr. Legalább is úgy gondolta...
A másik kettő rövid időre feladta ellenségességét, s az új veszélyre koncentrált. A farkasember megpróbálta eltalálni a repülő lényt, ami egy gargoyle volt, egy, a örző lény, aki a fényt szolgálta. Úgy gondolta, könnyedén végez a gonosz szolgáival, ám nem számított a vámpír titokzatos, eddig nem használt erejével...
A vámpírban iszonyatos düh uralkodott. Gyűlölt mindent, és mindenkit, gyűlölte a létet, ami ebbe a testbe, ebbe a vérszomjas szörnyetegbe kényszerítette, s gyűlölte, legfőképpen, önmagát. Most ezt a gyűlöletet hívta segítségül, s megidézte a régóta magában szunnyadó erőt...
Vihar támadt, olyan erővel, amit a környék lakói száz év múlva is emlegettek. Villámok cikáztak, s hatalmas erővel sújtottak le. Céljuk ugyanaz volt; a repülő lény, a fény harcosa. Az csak mosolygott, s fürgén és kecsesen kikerülte a halálos természeti csapásokat. Ám ekkor egy furcsa érzés fogta el. Nem látta a vámpírt sehol, s nem is érezte jelenlétét. A villámokkal csak a figyelmét terelték el! A vámpír váratlanul feltűnt, s kezét a kőszerű bőrbe süllyesztette. A gargoyle megijedt, eddig ilyet még soha nem tapasztalt. Hiszen a fény óvta őt, s bőre olyan volt, mint a kő! Eddig jutott a gondolataiban. Ekkor egy kéz elérte a szívét, s összeroppantotta azt. A kecses repülés vad, szárnyaszegett zuhanássá változott, s a halott teremtmény iszonyatos erővel csapódott a földbe, pontosan a megdöbbent vérfarkas lábai elé. A döbbent teremtmény feltekintett, s már csak egy sötét árnyat látott. A következő pillanatban a vámpír már meg is támadta. Kezein furcsa fény izzott, szembántóan, ám egyben hipnotikus erővel. Egy ősi, titokzatos nyelv szavai szálltak a szélben...
A farkasok üvöltése abbamaradt, immáron menekültek. Egy kékes-zöldes-feketés hullám csapott utánuk, ami a tisztásról indult. Esélyük sem volt. Amint elérte őket, mindannyiukról lebomlott a szőr, majd a bőr, láthatóvá váltak az izmok, majd már csak a csont, végül pedig por szállt fel. Ezt magával ragadta a szél, s messzire sodorta, mint az előbb kiálltásukat. Az egész falka elpusztult egy szempillantás alatt...
A halott lényekhez léptem. Először a vérfarkashoz, s ugyanazzal a varázslattal porlasztottam semmivé, mint az előbb a féltestvéreit. Majd átmentem a gargoylehoz. A tervem bevállt. Sikerült mindkettőt egyszerre elpusztítanom. Azt hitte, hogy ő a vadász, és mi vagyunk az űzött vadak. Tévedett... Magamba szívtam az erejét, csontjainak, bőrének keménységét. Ezzel is erősebbé váltam, s a fény egy újabb részét pusztítottam el, s a sötétséghez csatoltam.
Egy új alak lépett a tisztásra. Érzékeimmel éreztem, hogy ki az. Nem hallatszott a járása, ám egyéb jelekből pontosan tudtam, hogy kicsoda ő. Felé fordultam, s közben ajkam zord vicsorra váltott. Azon kevesek, akik ismertek, s látták ezt már az arcomon, tudták, hogy ez nálam a mosoly. Ő tisztában volt ezzel.
"Nos, mégis megnyertem a fogadást!"-mondtam neki, mire ő készségesen elém állt. Az életébe fogadott, s tudtam, nem adja majd könnyen. Biztos kezében ősi, mágikus botját tartotta, azt tartotta felém. Lehetetlennek tartotta a dolgot, ám jócskán alábecsült engem. A bot végén felizottak hitének jelei. "Ideje, hogy átadd a hatalmad!", s felé vetettem magam. Nem volt elég gyors. Eddig az lett volna, ezért is nem támadtam meg. Most már, újult erőm miatt, esélye sem volt a győzelemre. Halála előtt egy pillanattal megértette ezt. A bukás, a kudarc jelent meg arcán, s a félelem...
Csak egy sikoly szállt az éjben. Senki sem hallotta, csak én. Magamba olvasztottam az ő erejét is...
Másnap hiába várták az ifjú papot. Senki sem tudta, hogy hol lehet. Keresni kezdték. Egy tisztáson, az erdőben megtalálták a botját, és a ruháit, ám semmi mást. Furcsa, harcra utaló jelek voltak mindenhol. A földet több helyen is felszántotta valami... Mintha valami nagy csata dúlt volna itt...
Többen is isteneikhez imádkoztak, s sötét mágiáról pusmogtak. Nem is sejtették, hogy mennyire igazuk van... |
| ja de mindegy lehet hogy elfelejtette az egészet |
| jaja lehetséges... vagy egyszere a kettő hogy el is felejt is meg lassan is írés ki tudja hogy ányszor kezdte újra öreg fejével?:P |
Ja hiába vénségére ez van. Vagy lehet hogy öreg csontjai miatt még mindig írja  |
| vagy elfoglalt...ki tudja...vagy felejtős...ilyen öregeknél elfordul |
| Valaki biztos karót döfött a szívébe. Vagy a többi ősemlőssel van elfoglalva. |
| igen már 14 órája és 59 perce olvasható kéne legyen micsoda késés Úgylátszik megvénült. 7500 még egy vámpírnak sem kevés |
| ma van a tegnap holnapja, várjuk a storyt |
| 998 hála és köszönet. kapsz mégegyet ha leírod a storyt és mégegyet ha jó is. |
| Legalább ebben egyetértünk. |
| igen jó mesét én is halgatnék szivesen, igy idegen légy jó velünk és meséld el történeted |
Viszont.
Na mi már eleget meséltünk kalandokat most mond el röviden mi történt veled az utóbbi néhány évezredben hátha volt valami figyelemre méltó. |
| Köszönöm kedvességed. A napozást kihagynám. Nem érzem szükségét... Hasonló jókat kívánok neked is! |
enyém volt a 300. hsz :P
tudom ripacs vagyok de mekkora! |
hát mivel emberen és vámpíron kívül még semmi sem voltam én sem szerettem sose. Jó lenne eltüntetni időnként néhány napra.
Mondjuk az Angelben se jött be |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
