A varázsló szavai -vagy torokhangú bugyogása- édeskevésnek bizonyul. A kalandozók továbbhaladnak, megigézve. Míg a férfiak rendkívül vonzónak, addig Wolio megnyerőnek látja a nőt. Gród csiszolt akaratereje küzdötte csak le a bűbájt. Azonban az aranyszín aurára egyenként kenődnek fel -kivéve a trollt. A fura védmező egyikükben sem tesz kárt. Mire Hagron az alvó test mellé ér, mind föleszmélnek. A barbár valószínűleg prüszkölve távolodik el az aurától, Hagron viszont már odabent van. A leány mozdulatlanul marad, nem úgy tűnik, mintha természetes álomban volna.
A kis barlangnak nincs folytatása, nem lehet tovább menni. |
Gród meghökkenve néz a barátaira egy pillanatig,majd ahogy megérti a helyzetet,összeráncolódik a homloka.
-Várjatok,várjatok!-bugyogja a többieknek-Várjatok!
Ez valamiféle varázs,látom,hogy titeket vonz...rajtam valami miatt nem fog.
Ha a társai nem hallgatnak rá,nem tud mit tenni...egy mágiatörés ki tudja mit szabadíthat el itt... |
A harcos és a barbár kénytelen volt vértjét a parton hagyni. Noha tudnak úszni mindketten -így nem kellett úszást segítő varázs sem- de nincs az az úszóvarázs, mellyel kompenzálni lehetne egy ilyen nehéz vértet. Ez utóbb szintén hasznosnak bizonyult, hiszen a barlang is túl szűk lett volna, hogy elférjenek bent mind.
A két kalandozó, ahogy lejjebb ereszkedett a Gród által mutatott helyre azt tapasztalhatta, milyen is, mikor a sötétség nem állja útját látásuknak. Ahogy megszokta a sötétséget a szemük ismét kirajzolódtak előttük a körvonalak, igaz minden fekete-fehéren.
A munka maga nem tartott sokáig, ám a böhöm sziklákhoz tényleg kellett mindegyikük ereje. Amint egy embernyi rést kihordtak, be is tudtak úszni a kalandozók. Palloson, kard élén és lándzsa hegyén futott át a természetfeletti fény, ahogy a mindenre felkészült csapat beért. Ám saját magukkal kénytelenek szembenézni, ahogyan egy meseszép elf leányt pillantotok meg. Hosszú másodpercekig csak álltok, hogy feldolgozhassátok a látványát: bőre tejfehér, haja nagyjából a derekáig érhet, ám most szerteszét ringatózik a tétova hullámok rabjaként. Egyrészes, halpikkelyekből összevarrt ruhát visel. Vízszintes pozícióban lebeg, mintha csak feküdne egy láthatatlan ágyon. Szemei csukva, alszik. Körülötte ragyog halványan egy aranyszín aura. Gród kivételével ellenállhatatlan késztetést éreztek arra, hogy odamenjetek a közelébe, és felébresszétek. Ezt a sürgető elhatározást pedig a következő pár másodpercben végre is akarjátok hajtani, ám előtte a varázsló még cselekedhet.
//Mullen -ép- 100/30 mana
Hagron -ép- 50/10 mana // |
| -Rendben,akkor én Woliora elmondom a szükséges igéket..így még marad egy kis varázserőm lentre...-fordul Gród a troll felé. |
A nő arcára is furcsa kifejezések ülnek ki hirtelen, először is azért mert meglátta a meztelen alakokat, kik a víz alól érkeztek fel. Másodszor is az hogy elakarják varázsolni, amitől viszont viszolyog, hisz nem bízik a varázstudó népségben és a múltjában is érték oly események amik ezt az ellen érzést növelik. Hirtelen vállába fájdalom nyilall, régi jó ismerős seb, az ő agya meg letompul és egy pillanatra bután bámul előre. Kicsit megrázza a fejét, majd halkan megszólal:
- Más megoldás nincs? Máshogy nem lehet ott kibírni? - de választ nem várva folytatja- Ha nem lehet, akkor legyen. - majd Vándora néz és megrándítja a vállát. |
Vándor úgy méregeti a Trollt, mint akit most ért egy komolyabb falyta agylágyulás. Méghogy varázslatot mondani rá! S ráadásul azért, hogy a víz alatt ténykedjen! Valami biztos történt velük odalenn. Ám a halgatásuk eloszlatja minden reményét a barbárnak. Hihetetlen arcmimika kíséretében, végül is megszólal.
-Ha nagyon muszáj, hát legyen. De előre szólok, ha kopoltyúm nő vagy olyan büdös leszek mint egy halászfalu, akkor vérfürdöt rendezek! -Fogadkozik a barbár, majd hirtelen felderül az arca.
-Mi lenne, ha az öregembert vennétek rá valahogy, hogy ő mondja el az igéket. Ti is jól járnátok, meg talán tud egy másik módszert is. -Ám az ismételt halgatásra, beleegyezően leengedi a vállait. És szomorúan tekint Woliora. |
| - Osszuk meg a munkát - javasolja a troll. - A te varázserődre nagyobb szükség lehet odalenn, mint az enyémre. Én ellátom Vándort a szükséges varázslatokkal, már ha hajlandó rá. |
Gród int Hagronnak,hogy menjenek vissza.
Kibukkan a felszínen és melgátja a barbárt és a nőt.Odaúszik hozzájuk a partra és megszólal:
-Jönnötök kéne,egy omlás zárja el az utat.Ellátlak titeket mindennel,ami szükséges ahhoz,hogy a víz alatt otthonosan érezzétek magatokat.Ám varázserőm ezután nem lesz,úgyhogy az esetleges csatából nem tudom kivenni a részem. |
Vándor már alig látja barátai, és nemsokára el is tűnnek a szeme elől. Tüdeje ekkorra már eléri kapacitásának végét. Ha sürgősen nem megy a felszínre, akkor itt fullad meg. Ezért tempózni kezd a felszín felé, és reméli, hogy a két mágiatúdó rövidesen visszatér. Nem szeretne kimaradni semmi jóból. Amint kiér a partra, megszólítja Woliot.
-Ezek ketten azt képzelik, hogy mindenki úgy úszkál a víz alatt, mintha ott született volna. Remélem, nem maradunk le semmiről! |
Fél percet, ha úszhatnak be a kalandozók és máris a kis járat végéhez érnek. Egy omlás állja útjukat itt. A durva sziklákat csak egy ogár ereje lehet képes megmozgatni. A hasadékokon azonban halvány fény szüremlik ki. Kevesebb, mint ami emberi szemnek elég lenne, de mégis világosság. Valószínűleg megtalálták, amit Gród érzékelt. Ide mindhárom kalandozó ereje kell, ha be akarnak jutni.
//Mullen -ép- 100/55 mana
Hagron -ép- 50/35 mana // |
| Hagron néhány pillanatig fontolgatja, hogy megkockáztat egy kis fényt, de egy ilyen barlangban ki tudja minek a figyelmét keltené fel vele, úgyhogy végül kieséses alapon a troll is elvégzi ugyanazt a varázslatot, amit az imént Gród. |
Nem tengeri szörny szájába úsznak be, annyi bizonyos. Minden esetre hamarosan nyílvánvalóvá válik, hogy a troll nem lát a sötétben. Valamit tenniük kell, különben nem folytathatja az utat Hagron.
//Mullen -ép- 100/55 mana
Hagron -ép- 50/50 mana // |
Gród már éppen bemerészkedne a barlangba,mikor meégrzi maga mögött a trollt.
Hálásan bólint felé,majd immár sötétben is éles látásával övezve,a trollal a háta mögött óvatosan elindul a barlangban. |
| Hagron, aki idáig a partról figyelte az eseményeket, most lestessékeli a válláról az apró lényt, villámgyorsan megszabadul mindentől ami túl nehéz vagy nem eléggé vízálló, azután nagy levegőt vesz és ő is beleveti magát a vízbe a varázsló után. Addig úszik, ameddig csak bírja levegővel, azután a zsebébe nyúl. Ujjai kitapintják azt a követ, amelybe még indulásul előtt idézte bele a vízlégzést. Most aktiválja a mágiát és úgy folytatja útját a barlang felé, szorosan a mágus nyomában. |
Gród meglepve veszi észre a barlangot.
Úgy dönt,hogy fény helyett a saját szemére varázsol valamit,hogy jól lásson a sötétben.
Miután ezzel megvan,nagyon óvatosan beljebbsiklik a barlangba...nem szeretne valamiféle hal gyomrában kikötni... |
A mágus természetfeletti kecsességgel siklik a mélybe. Vagy hatvan lábnyi ereszkedés után eléri a tó alját, impozáns mélység. A lenti talaj fekete iszapból áll, amit a víz természetes mozgása olyan öt lábig felkavar, sötét felleget képezve. Az apró szemcsék irritálják Gród hangszálait, köhögési ingert kiváltva. A felkavart iszapból felnézve a vízfelszínen játszó nap csupán halovány délibábnak látszik. A varázsló azonban megtalálta a keresett helyet: egy barlang szája nyílik előtte. Innen érzékelte a detekció a mágiát.
//Egy Vízlégzés (10 mana), egy Kisebb Védelem az Elemek Hatalmától (10 mana) és egy Uszony (10 mana) varázslat elmondása után:
Mullen -ép- 100/70 mana
A hatások tíz percig maradnak meg. // |
| Lány némán figyeli eseményeket, jó érzés neki ez a nyugodtság, de picit zavarja is, hisz régen érzet már ilyet. Barbár szavaira, halkan válaszol: - Nem, most nincs kedvem - de azt nem tudja hogy az illető meghallota e, majd észre veszi mágus leviharzását, a tó felé. és valami azt sugta érdemes elfordulni, így meg is tette és így nem kellet látni a mágus fedtelen testét. Majd beledöl a fűbe és a bárány felhőket szemléli. |
| A barbár néhány méterre a felszíntől, a hátára fordul, és a víztükrön keresztül nézi Wolio ide-oda hullámzó körvonalait. Majd hirtelen egy árny bukkan fel a lány mellett, és a vízbe veti magát. Vándor még reagálni sem tud a látottakra, amikor az árny mellette terem. Ekkor ismeri csak fel a mágus alakját, vigyorogva integet felé, ám az rá sem hederít. Ha nem fürdőzni akar, akkor meg minek ugrott a vízbe? morfondírozik magában Vándor. Ám hamarosan megért mindent. Ahogy követi a mágust szemeivel, észreveszi azt a tárgyat, amifelé igyekszik barátja. Kíváncsisága hajtaná barátja után, ám tudja, levegője fogytán van. Ezért csak figyeli, mit is tesz a másik. |
Gród köszöneteként bólint,majd elvégez egy víz alatti légzés varázslatot,egyet a vízben való tisztán látás érdekében,és egyet biztonság kedvéért...a nyomás ellen.
Majd elrohan a barbár után,útközben is szavakat mormolva.
Mire odaér a parta,remekül tud úszni egy darabig.Hatalmas ugrással veti magát a tóba,s mielőtt becsobbanna minden ruhája és felszerelése eltűnik róla,ő pedig a víz alatt a tó feneke felé tart. |
-Csak vigyázz, nehogy a tündérkék... -Szénszakáll szavai a morajló vízbe vesznek Vándor számára.
-Ahogy látom, a barátod máris a tárgy keresésére indult -nevet fel a druida- Megnézheted nyugodtan a tárgyat, de ne bolygasd. Mint mondtam, lehet hogy másé.
A növényszárak mellé elővett a druida egy fa morzsolóedényt és leült egy tuja mellé. |
Vándor ahogy nézi Woliot, elfogja valai hihetetlen nyugalom. Ránéz a lányra, és megszólal.
-Van kedved fürdeni? -mosolyodik el, ami tőle igen szokatlan dolog. Mivel álltalában morcos szokott lenni. Hogy nyomatékot adjon szavainak, neki is áll levetni magáról felszereléseit. Fegyverek ; láncing; válvédők. Egy kettő megszabadul tőlük, és már térdig gázol a tóba. Majd hirtelen megfordul, és elkiáltja magát.
-Szénszakáll! Ugye nem bánod, ha felfrissítem magam? -s meg sem várva a választ, nagyot csobban. Megtőrve a nyugodt felszínt. |
-És nem is érdekel,mi lehet az?
Sejtem,hogy ha gonosz szándékú tárgy lenne,azt érzékelnéd...de csöppet sme érdekel,hogy mi lehet az ott lenn?Ha téged nem érdekel,akkor,engedelmeddel,én lenéznék a tó fenekére és megvizsgálnám azt a tárgyat.
Megvannak a szükséges varázslataim ehhez az akcióhoz-mondja egyszuszra a mágus. |
Ahogy a harcosnő kezei a vízfelszínt érintik az égbolt tükörképe szétzilálódik a tóban. Jól esik a hűs érzés, noha nem mondható túl melegnek az időjárás. Ahogy a vízfelszín rendeződik és az ég tükörképe ismét összefüggővé válik, Wolio biztonságban kezdi érezni magát itt. A tudattalan felismerés, hogy itt senki nem árthat neki épp megfogalmazódni kezd, mire odaér mellé a barbár és leül. Láthatóan ő kevésbé nyugodt.
Szénszakáll is meghajol a barbár felé, köszönésképpen, közben elteszi a tégejt, amiből előbb a kencét hordta fel a fára. Lassan elindul egy, Gród által meghatározhatatlan irányba, hogy a varázsló követni tudja.
-Nem tudok védőmágiáról a tóban. Talán az egyik tündérke ode dugta valamilyen csecsebecséjét. Vagy talán egy vizitündért láttál, az is előfordulhat.
A beszéd közben a legkülönbözőbbféle növényszárakat vette elő erszényéből és gyűjtötte bal markába. Mindegyik fajtából egy csipetet. |
Vándort dühítik a vénember szavai, de még jobban dühöng magában azon, hogy a druidának igaza van. Úgy néz ki, hogy szavakkal ezeket a lényeket nem lehet meggyőzni. Az eröszak pedig nem elfogadható ebben a helyzetben. Pedig de szívesen odavágna az értetlen fejének! Szemei szikrákat vetnek, kezein pedig dagadnak az izmok, ahogy visszafogja kitörni készülő haragját. Ekkor meglátja a mágust, és még egy mondat erejéig Szénszakállhoz fordul.
-Nagyon remélem, hogy nem jön el az az idő, amikor a megtartásotok már nem lessz elég, és az én érveimre lessz itt is szükség. -Befejezve mondandóját meghajol, és olyan csalódott tekintettel néz a mágusra, amilyet talán még sosem láthatott. Majd Wolio mellé telepszik a vízpartra, és indulásuk első napja jut az eszébe. |
| Nő távolról, magába burkolózva nézi az eseményeket. Itt minden túl vidám és túl nyugodt számára, felkeltik a régi rossz emlékeket. Oda megy a tó partjához és letérdel mellé, egy ideig néz a sima víz tükröt, majd egyik kezével végig simítja felszínét. |
Gród csakugyan meglepődik.Soha nem gondolta volna,hogy barbár barátja filozofálgat majd egy druidával.Mégis vannak meglepetések!
-Üdvözlet Szénszakáll.Gród vagyok,mágus.
Miközben a tóparton üldögéltem,varázstárgyat észleltem a tóban...gondolom tujdátok hogy ottvan...védelemre szolgál?
Engem érdekelnek a védőmágiák,azért kérdezem. |
A tündérkének nagyon tetszik, hogy fontosnak tekinted a feladatát, szinte úgy nyílik ki a szemed láttára, mint egy kis virág. Elkezd neked fecsegni mindenféle haszontalanságokról, a családtagjairól illetve, hogy kit miért szeret és nem szeret. A púkák közt úgy tűnik mindenki szegről végről rokona a másiknak, így a beszámoló végeláthatatlannak látszik.
A vénember közben egy fatégelyt vett elő és valamilyen szirupszerű anyagot kanalazott ki belőle a kezével. A fatörzs egy részét kezdte kenegetni vele.
-Mint mondtam, ifjú barbár, én nagyon sokfelé jártam már a világban. A "Ti világotok" -ahogy nevezted- az én világom is. Jól tudom, hogy a gonosz feldúlja a jó lények életét és, hogy a jók védelmezői ezt akarják megakadályozni. A jó és a gonoszság hárborújának nyomát azonban pusztulás jelzi. Mint ahogy minden csatatéren, ezen a kozmikus csatatéren is sebeket ejt a háború Gaián, a Földanyán. Mi vagyunk a megtartók, mi gyógyítjuk be a háború sebeit. A druidák feladata ez. Láthatod hát, hogy nem tétlenkedünk. Azonban jól látom, hogy a te sorsod nem a megtartás, hanem a cselekvés. Nem kívánom megváltoztatni a véleményed erről, de talán éppen emiatt nem értheted meg, hogy mi a mi feladatunk itt.
Ekkorra már Gród is odaér a társasághoz. Meglepődik a druida szavain. A barbár és druida ugyanis -úgy tűnik- teológiai vitát folytatnak. Szénszakáll bólint feléd is, üdvözlésképpen. |
| - Én már régóta nem élek a népemmel - feleli a troll. - Egyedül vagyok. Sokáig én is a vadonban éltem, azután egy ideig magányosan vándoroltam mindenfelé. Sosem volt olyan fontos feladatom, mint neked. Pedig a holdfényt én is szeretem. Sokkal jobban mind a napot. |
A vénember válasza úgy érinti Vándort, mintha egy pofont kapott volna.
-Valóban zavar, hogy itt minden olyan nyugudt és idili! Ám egy percig sem gondolom azt, hogy ez ideálisabb lenne a mi életünktől. Alig, vagy semmit sem tudnak arról, hogy odaát mi folyik! És azért, mert világainkban dúl az erőszak és a gonosz, még nem mindenkit kerít ez hatalmába! Én, és társaim azért rójuk az utakat, hogy ezt meggátoljuk, illetve jobbá tegyük mások számára a létezést. Persze mindenki más okból. Igen, valóban öltem már! De soha nem szórakozásból, hanem a túlélés miatt. És mindennél jobban zavar a tétlenség, vagy a semleges viselkedés! Úgy hiszem, ha képesek vagyunk tenni valamit, azt meg is kell tennünk! Talán épp azért csöppentünk ide! |
| Gród feltápászkodik és elindul a druida felé,mivel látja,hogy barbár barátja nagyon belelovallta magát valamibe...remélhetőleg nem sérti meg a druidát.A biztonság kedvéért a mágus közelebb sétál.Úgy is fel akarja tenni azt a kérdést a tó mélyén rejtőző tárgyról... |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
