| // lábnyomot se, zeneszerszámot se. ami érdekes, tekintve hogy _biztosan_ itt tűnt el. kell lennie magyarázatnak, annyi bizonyos. // |
| //Lábnyomot, vagy más érdekességet se?// |
//Nem csak látni, megérinteni is kéne hogy zenéljen ;o) //
A keresés egyenlőre nem vezetett nyomra, az avarban nem találtatok semmiféle zeneszerszámot. |
| -Vándor,olyat sajnos nem tudok csinálni,ahhoz látnom kéne a hangszert,hogy megfigyelhessem a részleteket.Így látatlanban szinte semmi esélyem nincs,h végre tudom hajtani a varázslatot.Bár ezt is megpróbálhatjuk majd,faun barátunk részletes leírása után...mert gondolom elég részletesen emlékszik a hangszerére-mosolyog Gród. |
| Lány némán pásztáza a környéket, közbe probál vissza emlékezni az álmára, de rá jön hogy kettő közt nincs össze függés vagy is reméli. Majd elkezd úgy gondolkozni, hogy ha ő egy részeg faun lenne akkor mit csinálna... |
Egyelőre a troll is "hagyományos" módszerekkel kezd kutatni a hangszer után. Hogy ne zavarja Vándort, egy kissé odébb kezdi a keresést, alaposan megvizsgálva minden talpalattnyi helyet, hátha ráakad valamilyen árulkodó nyomra. Közben a faunhoz intézve szavait megszólal:
- Szóval egészen biztos vagy benne, hogy nem mulatozás közben veszett el? Vagy esetleg valahol útözben, mielőtt ideértél volna? Mert ha itt nincs, akkor nem tudom hol máshol lehetne. - A további gondolatait már megtartja magának. Folytatja a keresést, és reménykedik benne, hogy a síp valahol a közelben van. Mert ha nem, akkor valakinek el kellett lopnia, amig a faun aludt, és ez még akár veszélyes is lehet. Talán valamelyikük talán lábnyomokat, amiből kiderülhet, hogy járt-e itt valaki a faunon kívül... |
Vándor csak figyeli a mágust, majd megszólal.
-Nem lenne kifizetődőbb, ha esetleg megbűvölnéd a hangszert? Egy olyan igével, amivel meg tudnád szólaltatni. A hangot követve, könnyedén megtalálnánk. Addig is megpróbálom a hagyományos módon. És máris nekilát a nyomok vizsgálatához. Lelapult fűcsomók, patanyomok, s egyéb árulkodó jelek. |
//Affene...xD//
Gród eddig szótalnul figyelt,de most a faunhoz szólt.
-Nem tudnád a porba lerajzolni,és nagyon részletesen elmondani,hogy hogyan nézett ki?Varázsló vagyok és egy kisebb igével kiszűrhetem azokat a tárgyakat,amik hasonlítanak hozzá.Nyolclépéses sugarú körben hat az ige,úgyhogy ha az isten megsegít//úgyértem,használhatom ezt a varázslatot ;)//talán könnyedén megtaláljuk! |
A bemutatkozás és üdvözlés ceremóniáján túlesve elindultok egy számotokra ismeretlen hely felé. Közben Nortibro megválaszolja a barbár kérdését. Mesél a fenyvesek ezerszínű állat és növényvilágáról, illetve a köztük élő tündérekről, púkákról, koboldokról. Felettébb kellemes szerzetnek tűnik a szatír. Valószínűleg már többször találkozhatott emberekkel, nem mutatja félelem vagy bizalmatlanság jelét. Hamarosan egy gyorsfolyású patakhoz értek.
-Előző nap az erdő többi faunjával találkoztam és mulatoztunk. Megkérdeztem, még a nyakamban látták a pánsípot, amikor aztán mámoros hangulatban visszaindultam. Itt heveredtem le, vagyis valahol a környéken kell lennie. Én hiába kerestem, nem találtam.
//Egyikőtök sem ismeri Pánsípkeresés varázsigéit -..- // |
| Hagron pár percig várakozik, majd miután meggyőződött róla, hogy nem fenyeget veszély, elrakja a fegyverét és ő is kilép a tiszásra Vándor után. Ünnepélyes fejhajtással bemutatkozik a faunnak. |
| -Megtennéd, hogy elkísérsz addig a helyig, ahol utoljára láttad! Közben ha megkérlek mesélhetnél erről a vidékről. Mégis csak te élsz itt, többet tudsz róla mint mink. |
A lény leszökken a fáról. A másfél embernyi magasságot macskaszerűen puha landolás követi.
-Nortibro vagyok, de legtöbben itt a Tölgy faunjának ismernek. Megbocsátok mindannyiotoknak, segítő szándékotok a válasz. Lehet, hogy tudnátok segíteni. Elhagytam a pánsípomat valahol a vízmosás környékén, negyed napnyi járásra innen. Nagy veszteség ez nekem. Nagyon hálás lennék, ha valahogy fel tudnátok kutatni! |
| Lány mozdulatlaná vált...és néma bolintással nyugtáza Vándort, majd csendben figyeli az eseményeket. |
A barbár, nem igazán tudja, hogy most mit is tegyenek. Egyben biztos, nem mindannyiukat fedezte fel ez a furcsa lény. Másodpercekig csak némán áll, majd int a többieknek, hogy ne mozduljanak és maga kilép a tisztásra elrakva fegyverét.
-Vándor vagyok, a magas hegyek népéből! Társammal kalandok után kutatunk, így kerültünk ide. Bocsáss meg, hogy megzavartam a gyászodat. Csak a jószándék, no meg a kíváncsiság vezérelt erre a helyre. Ha tudtam volna, hogy evel megzavarlak, nem tettem volna. De ha már erre hozott a sors, tudnák valamiben segíteni? |
Tíz-tizenöt fát hagyhattak csak el, mire egy vastag cserjesorhoz ért Vándor és Wolio. A növényzet után, mintha elvágták volna, egy kicsiny tisztás következik, melynek túloldalán egy öregtölgy áll. Nem kicsit üt el a tajga hideg markába szorított örökzöld fenyőktől, amik körbevesznek titeket. A fa talán már dédszüleitek idején is itt áll, két ember kellene átkarolni a törzsét. Egy régi, üszkös odú hordozza egy villámsújtás emlékét. Egy vastag ágon egy emberszerű lény ül. Loboncos haja vörös, fején szénfekete kosszarvak, lábfeje helyén paták. Egy faunnal hozott össze a sors titeket! A legendák szatírja a borban, a nőkben és a dalokban leli örömét, s a leghedonistább embereket is pironkodásra készteti életvitele. A fán ülő példány körül azonban szinte tapintható a szomorúság. Nem így képzeltetek el egy ilyen erdei szerzetet. A második csoport érkezését megneszeli a lény, és a titeket rejtő bozót felé tekint.
-Gyertek elő, akárkik is legyetek és adjatok számot miért zavartok meg gyászomban! |
-Egyáltalán nem mindegy,hogy elbújunk e vagy nem.
Ugyanis más is jöhet errefelé...aztán lehet olyan is,hogy Vándoréket fogságba ejtik,és jönnek megnézni,hogy vannak e többen.
De ez az utóbbi a legjobb javaslat,igyekezzünk halkan mozogni-Gród rettenetesen összepontosít arra,hogy csendben járjon,de hiába,ez sosem volt az erőssége.Séta közben csak meg-megroppan egy-egy ág a lába alatt.Közben reméli,hogy Vándorék biztonságosnak találják a helyzetet. |
Lány mögötük lemaradva indul utánuk.
-Gyerünk, -mondja Mullenek, majd készenlétbe helyezi fegyverét. |
| A troll is megragadja a lándzsáját és megindul a barbár után, közvetlenül a nyomában maradva. |
A barbár néhány másodpercig maga elé mered, majd megszólal.
-Hagronnal előre megyünk, és megnézzük hogy mi ez a zaj. Azt javaslom, hogy ti néhány méterrel lemaradva kövessetek. Kizárólag a nyomunkat követve. Így akár minket, akár titeket ér támadás, egymás segítségére tudunk sietni. Jelre szerintem sincs szükség, ha baj van már teljesen mindegy lenne. S ha egyedül vagyunk akkor meg felesleges. Azzal kezébe veszi pallosát, és a körülötte lévő zajokra koncentrálva elindul a hang irányába. |
A lány arca az álom óta kevésbé sápadt, de más jele nem mutatkozik ki. Végig csendben követe társait, de most napok óta először megszólalt:
-én azt mondom, hogy ne váljunk szét. De ha még is úgy döntötök, akkor nekünk meg felesleges elbujni-fordul Mullen felé- mert ha nem ők jönnek vissza, akkor kb már ugy is mindegy. De viszont ha segítség kell akkor innen könnyebben oda tudunk sietni mint a búvohely rejtekérről. De a döntés nálatok van. |
-Rendben,menjetek,nézzétek meg,de legyetek nagyon óvatosan.Javaslom,hogy előbb kémleljétek ki,majd térjetek vissza,és megvitatjuk a látottakat.
Ja igen,mi is elbújunk itt a közelben...kéne valami jel,amiröl felismerjük egymást-okoskodott Gród. |
Hagron megtorpan és csöndre inti társait is.
- Különös - mormogja. - Csak négy napi járóföldre vagyunk a tábortól. Lehet, hogy ennek a hangnak semmi köze a démonok fenyegetéséhez, de lehet, hogy valami vesélyt jelez. Azt javaslom vizsgáljuk meg, de legyünk óvatosan, talán csapda, vagy valami olyan veszély, ami túl nagy a mi négyünk erejéhez. Talán jobb lenne, ha nem mennénk mindannyian. Én és Vándor megnézzük honnan jön a sírás, azután visszatérünk és meglátjuk mi a következő lépés. Vagy van jobb ötlete valamelyikőtöknek? |
Vándornak az éjjel nagyon fura álma volt. A hegyekben járt, ám a szülőföldjétől legalább egy holdhónapnyi járóföldre, Tőrvölgyben. Ebben a völgyben egy törzs sem lakik. Egy tábortűznél ült a csillagos ég alatt. Ahol a lángokat bámulta, azon kapta magát, hogy ül mellette egy ismeretlen. Egy nagyon idős ember volt az. Szemei alá hosszú sorokat írt már az idő. Arca beesett, ám nem mutatott beteges színeket. Egy faágat tartott a kezében. Marka meglepően nagy volt, körmei szürkék és töredezettek. Felnézett, egyenesen a barbár szemébe. Vándor úgy érezte, mintha csak egy hozzá nagyon közel álló ember ülne mellette, jó érzés volt.
-Örülök, hogy végre találkozhatunk, fiam. Nagy veszély les rád, érzem már jóideje. A segítségedre kelek, mint már segítettem egyszer nagyapádon is. Tartsd magadnál a csatabárdod, s villámok kísérik legyőzött ellenfeleid...
Az öreg a tűzbe dobta a kezében tartott fadarabot. A lángok magasra csaptak izzó pernyét köpve a levegőbe a medve csillagkép felé. A barbár felébredt. Az érdekes, félig-meddig szimbolikus álmot már neki magának kell megfejteni.
Wolionak szintén érdekes álma volt. Otthon járt, a birtokon. Erőszakkal feledésbe taszított épületek és hangok emlékképei setétlettek zavarosan a növő Hold csalóka fényében. Kellemetlen érzés volt, nem is értette mit keres itt újra. Elindult hát sietős léptekkel a nagy kőépületektől elfelé. A táj megfordult vele, mintha már egészen máshol járt volna, csak a Hold volt ugyanaz. Egy szinte végtelen hosszúnak tűnő domboldal szélén álldogált és egy tóra bámult. Az éjszaka elrejtette előle a vízfelszín nagy részét, ám Lahanna lámpásának fényét a víz fodrai pajkosan visszatükrözték. Kristálytiszta csillogás. Szellő kapott a lány hajába. Felettébb hideg, ám most valahogy jól esett neki a hűs érintés. Valamilyen illatot hozott a légmozgás, tisztábban, mint ahogyan azt emberi orral bármikor is érezhette volna. Nyugalom töltötte el, valahogyan a múlt megfoghatatlanul messze került tőle. Megfordulni készült, ám az álom tovatűnt egy hajnali madár dalában. Felébredt. Hosszú idő óta először úgy, a múlt árnyai nem nyomták vállát.
A csapat hamarosan harcra készen állt. Mindenki több napi élelmet málházott fel magára. Fejadagok. A barbár ugyan tud vadászni, de ha egy ekkora csoportra szerezne élelmet, az képtelenül hosszúra nyújtaná az utat a hegyi tóig. Így az útközben elejtett vadakat kiegészíthették az ízetlen élelemmel.
Napokat meneteltek, másztak, kúsztak, attól függően mit kívánt meg tőlük a terep. A növényzet köröttük a burjánzó erdőktől a kopár, mohos sziklákig változott oda vissza, ahogyan fel-le mentek a gerincek és a völgyek között. Feltűntek, majd lassan és fenyegetően közeledni kezdtek a magasabb csúcsok, melyeket hósipka fedett és melynek hágóin télen senki emberfia nem jut át. Szerencsére a csapat nem olyan messze ment.
A negyedik nap délutánján, mikor épp egy tűlevelű erdővel borított fennsíkon igyekeztetek át keserves sírásra lettetek figyelmesek. Egy férfi hangja. Nem lehet olyan messze az ösvényetektől. Mivel ez a hely messze fekszik az emberi (és démoni) településektől igen furcsa jelenség. Folytatjátok utatokat, vagy kinyomozzátok a hang forrását? |
| A troll is a tűzhöz lép és elvesz egy adagot a húsból, majd kissé messzebb telepedik le és falatozni kezd. Amint végzett felkel és elindul az alvóhelyek felé. Másnap nehéz nap vár rájuk... |
| Lány végig méri a a megkapot kajat, de hozzá nem nyúl. És mikor a katonák elkezdik neki mondani, hogy jó ez, mert ettől nagyra nő. Hát az illető felé, egy gyilkos pillantás tesz, majd oda löki hozzá a kaját. Majd kimegy a barbárhoz és letör magának egy nyul combot és azt kezdi el rágcsálni, majd ő is nygóvóra tér. |
| A barbár szó nélkül bólint, és a hús felé int a fejével. |
Nos,Gród csak menne aludni,de meglátja a barbár ügyködéseit és érdeklődve figyeli.Rágcsálja az ízetlen ételt,amit a katonák adtak neki,majd mikor úgy érzi,egészen jóllakott odaballag a barbárhoz,leül mellé és figyeli.
-Vándor,lennél szíves adni egy darabka húst?Én már jóllaktam a katonák ételével,de szeretnék egy falatot enni,hogy mégis vacsora szájízem legyen,ha érted,mire gondolok... |
| A barbár, fintorogva kóstól bele az elé tett valamibe, majd hangos szitkok közepette beviharzik az erdőbe. Ami természetesen igen meggondolatlan tett, ám figyelembe véve mostani állapotát, nem akadt jelentkező, aki erről felvilágosítaná. Alig fél óra elteltével tér vissza, jobb kezében két megtermett vadnyúllal. Ami valjuk be, ezen a háborús területen igen csak hihetetlennek tűnik. Baljában pedig, bizonyára az állatok sütéséhez elegendő faanyaggal. Amint megtalálta az álltala jónak vélt helyet, precízen nekilát egy kisebb tábortűz elkészítésének. Tüzes pillantásokat vetve, ama meggondolatlan katonákra, akik az esetleges hivatlan látogatókra figyelmeztetik. Rövid trancsírozás után, már sűlnek is a nyuszik. Közben pedig, furcsa fadarabokat kezd farigcsálni. S amint elkészült vele, félig nyersen nekilát a régen jobb napokat is látott eledelnek. Morogva hesegetve el, a most már érdeklődő nyálcsorgatókat. Kivéve persze társait! A lakoma után pedig nyugovóra tér. |
-Természetesen. Noha meleg étellel nem is, de fejadagokkal tudunk szolgálni. Illetve a sziklában futó patak révén friss forrásvizet is kaptok. Egyetek amennyi jól esik, megérdemlitek!
Gilithas elmondja melyik sátorban lehet kérni az ételt. Mind éhesek vagytok, így vesztek belőle. Az ízetlen, szivacsszerű anyag egyetlen jó tulajdonsága, hogy nem olyan rossz az íze, mint ahogy kinéz. Ugyanis nincs íze. Minden esetre felvilágosítanak titeket, hogy ez igenis jó nektek és nagyra nőttök fel, ha sok ilyet esztek. A szarvashúson nevelkedett barbár bizonyára másképp vélekedik az egészséges táplálkozás mikéntjén.
//holnap folytatódik a kaland, addig aki még akar valamit, írja le.// |
Nő eddig se beszélt túl sokat, és nagyon ezután se szólal. Tündérlények derengenek neki valahonnan mintha régen családban mesélt volna valaki róluk, de túl homályos inkább nem foglalkozik vele. A barbár kérdésére ő is a vezetőre néz és ha kapnak meleg enivalót akkor elmegy falatozni, viszont ha nem. Akkor lefeküdni megy.
//bocs ha mostanság nem vagyok túl aktív...// |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
