szerintem lehet
azt te találd ki ;) |
vett egy mély lélegzetet, mint aki épp egy nagy bejelentésre készül – ez a Sötét Jedi volt Lord Derrick.
- Egészen biztos vagy ebben? – Callista kicsit nehezen hitte el a történetet.
- Teljesen biztos – mondta határozottan az ifjú Jedi – amikor megszöktem, ő valamilyen feladat miatt távozott a bolygóról. Nem indított keresőket utánam. Azt hittem, hogy meghalt és ezért nem, de ezek szerint tévedtem. A nevében azonban biztos vagyok. A szolgái már akkor is így nevezték, amikor vele voltam. Csak eddig senki sem szólította a nevén, én pedig mindeddig nem ismertem fel – nem is nagyon ismerhette volna. Derrick akkoriban rövidre nyírt fekete hajat viselt és sosem volt rajta köpeny, inkább a katonai egyenruhát részesítette előnyben. A hosszú haj és a fekete köpeny egészen más külsőt kölcsönzött neki. Zasson is sokat fogott az elmúlt tíz év, így őt sem ismerte fel a Sith Lord.
- Ez sok mindent megváltoztat. De ne hagyd, hogy az érzelmeid átvegyék az irányítását a tetteid fölött!
- Ne izgulj, nem fogják. Ez az ember számomra már semmit sem jelent. Csak egy egyszerű ellenség, semmi több!
- Előbb, mint ha a mesterednek nevezted volna – emlékeztette finoman Callista.
- Nem tagadhatom, hogy tanultam tőle – válaszolta Zass – ám ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy ő egy Sith Lord. Nem érzek különösebb sajnálatot iránta.
- Azért vigyázz! Mielőtt ismét megpróbálsz mindenkit kiszabadítani, hívj segítséget. Úgy sokkal több esélyed lesz!
- De hogy jussak ki innen? Han és Csubi nem fognak tudni kiszabadítani. Nem bírnak el Derrickkel és a tanítványával! Jaina pedig nem tud segíteni nekik!
- De Jaina innen se tudnak önmagától kiszabadítani. Te viszont igen.
- Hogyan? – kérdezett vissza Zass – és, hogy hívjam ide Lukeot? A computerem nem képes olyan nagy távolságból elérni!
- Mindent én sem mondhatok el, hisz ez a te problémád, nem az enyém. De az épületen belül megvan, amit keresel. Ami pedig a szökést illeti, a menekülési lehetőség közelebb van hozzád, mint azt gondolod. De most már mennem kell! Az Erő legyen veled!
- Várj még – kiáltotta Zass, de Callista alakja addigra már sehol sem volt. Zass Andarob ismételten egyedül maradt a sötét cellában. Ám önbizalma visszatért és a jövő már korántsem volt olyan bizonytalan és elkeserítő, mint eddig. Sem rövid, sem hosszú távon. Tudta, ha ezt a kalandod élve megússza, el fog menni Callistához és folytatja a tanulást. Ehhez viszont először újra szembe kell néznie Lord Derrickkel. Ám ezúttal másként végződik az összecsapás, ebben biztos volt. |
Akkor egy újabb kis részlet, ahol komolyabb esemény nem történik:
Zass Andarob lassan magához tért. Az egész teste pokolian sajgott. A villámok hatása még mindig nagyon erősen benne volt. Ám ezeket a sérüléseket ki fogja heverni. A lelki sebek azonban más lapra tartoztak. Egész életében ara észült, hogy összemérje a tudását egy Sith Lorddal és, hogy legyőzésével szolgálatot tegyen a galaxisnak. És most, amikor megvolt a lehetősége kudarcot vallott. Méghozzá saját hibából. Hagyta, hogy a félelmei átvegyék a hatalmat az akarata fölött és rosszul döntött. Csubi és Jaina még egy ideig bírták volna a harcot, nem kellett volna egyből az ő segítségükre sietnie. Ha ezt teszi alighanem most egyikük se lenne veszélyben, ő pedig nem egy börtönben kuksolna.
Erre azonban most nincs ideje. Ki kell jutnia mihamarabb a börtönéből, kerül, amibe kerül. Nagy nehezen feltápászkodott, miközben egy Jedi gyógyító technikával próbálta a fájdalmát enyhíteni. Ez azonban alig segített valamit. Zass Andarob ugyanis nem érezte az Erőt maga körül. Eltűnt. Épp ugyanolyan megfoghatatlannak és üresnek tűnt, mint azon az ismeretlen bolygón, ahol a pilótával küzdöttek. Egyszerűen nem értette, mi történhetett.
Ám ebben a pillanatban hirtelen rájött, hogy a megoldás ott van a fejében. Akkor azért nem tudta használni az Erőt, mert az ysalamirik leárnyékolták azt. Azóta se sikerült kiderítenie, hogy ennek mi az oka, bár nem is nagyon volt ideje rá, hogy kiderítse. Ha ott azok a különös lények okozták az Erő hiányát, akkor könnyen előfordulhat, hogy itt is pont ugyanaz a probléma.
Körülnézett a cellájában. Nem is csalódott. A tetőről egy apró kis fadarab csüngött le, a belsejében meg ott feküdt mozdulatlanul az ysalamiri. Zass ebben a pillanatban már tudta, mi a teendője. Hálás volt azért, hogy még utolsó erőtartalékaival sikerült elérnie, hogy az őrök legalább a saját fénykardját ne vegyék el! Gyorsan körülnézett, hogy lássa, nincs-e senki a közelében, aki láthatná a tervét. Szerencsére senki sem volt. A cellák, amiket látott, mind üresen tátongtak és őrök sem voltak a közelben Azonnal bekapcsolta a fénykardját, mire a sárga penge zümmögve életre kelt. Zass nem késlekedett, villámgyorsan egy vágást intézett az ysalamiri felé. Szegény jószág képtelen volt védekezésre ezért néhány másodperc múlva már holtan feküdt a padlón. Ebben a pillanatban Zass érezte, hogy megvilágosodik. Az Erő ott van körülötte, ő pedig könnyedén tudja használni.
A mosoly azonban gyorsan lehervadt az arcáról. Még így sem tudta, hogy fog kiszabadulni a cellájából, hiszen kapcsoló nagyon messze van, márpedig ahhoz, hogy működtetni tudja, látnia kéne a szerkezetet. Ráadásul az Erő jelenléte meg semmit sem változtatott a tényeken. Kudarcot vallott.
- Nem, nem vallottál kudarcot, Zass. Csak egy aprót hibáztál és rosszul ítéled meg a helyzetet.
Zass hirtelen körülnézett. Biztos volt benne, hogy egy női hangot hall. Egy nagyon ismerős női hangot. Ám amikor körülnézett, senkit sem látott. Halkan, szinte suttogva csak ennyit mondott.
- Ha van itt valaki, az jöjjön elő!
Ebben a pillanatban egy női alak materializálódott Zass Andarob mellett. A nő a harmincas éveiben járhatott magas volt és szőke hajkoronát viselt. Az ifjú Jedi azonnal felismerte őt. Túl sok időt töltöttek ahhoz, hogy ne így legyen.
- Callista – mondta alig hallhatóan. A nő alig két éve hagyta el Luke Skywalkert és az egész új Jedi rendet. Az okát a mai napig senki nem tudta, vagy, ha valaki mégis, akkor az nem árulta el. Zass úgy gondolta, soha többé nem fogja látni. Most nyilvánvalóvá vált, hogy tévedett, azonban ennek jelen körülmények között csak örülni tudott. Ám meglehetősen furcsállta az esetet? Hogy lehetséges, hogy Callista alakot tud előtte? A nagy Jedik ugyan a legendák szerint rendelkeztek hasonló képességekkel. De Callista elvesztette az erejét, amikor testet cserél Cray-jal! Ez csak annyit jelenthet, hogy…
- Halott vagy? – tette fel neki a fájdalmas kérdést Zass, de már tudta a választ. A válasz azonban nem az volt, amire a Jedi számított.
- Nem, nem vagyok halott. Az Erő segítségével tudom kivetíteni előtted magamat.
- Az Erő segítségével? De hát…
- Nem birtoklom az Erőt? De igen, Zass, csak nem úgy, ahogy te, Luke és a többiek. Bár nem tudom irányítani az Erőt, de tudom, hogy létezik. Mindig is tudtam, hogy létezik – Callista már a Klón Háború előtt is élt és Jedi-képzésben is részesült. Ám szelleme egy hajón ragadt és onnan nem juthatott ki. Egészen a testcseréig. Ám ennek az ára az volt, hogy Callista elvesztette az Erő használatához vezető képességét. Vagy mégsem? – magányomban tulajdonképpen semmi dolgom sem volt, ezért újra elkezdtem az Erőt tanulmányozni. Az Erő mindenhol ott van, Zass. Bennem, benned, Gantoris sziklájában, a fákban, a kövekben, mindenhol. Az Erő mindent és mindenkit körülvesz. Én ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Már nem vagyok Jedi, ezért képtelen vagyok irányítani az Erőt. Ő azonban képes arra, hogy engem irányítson, ha hagyom neki. Mialatt rejtőztem, folyamatosan próbáltam amennyire lehet mentálisan, majd fizikálisan is eggyé válni az Erővel. Most pedig sikerült. Képes vagyok ara, hogy testem önkívületi állapotba helyezésével szellemem eggyé váljon az Erővel. Ezzel a képességgel meg bárhova képes vagyok eljutni és bármiről képes vagyok tudomást szerezni. Most úgy éreztem, hogy bajban vagy és szükségem van rád. Eddig az ysalamiri miatt nem tudtam megjelenni, de most már semmi sem akadályoz meg. Nagyjából tudom, mi történt veled, de szeretném tőled hallani!
- És mi van ilyenkor a testeddel? – kérdezett vissza Zass, figyelmen kívül hagyva Callista kérését.
- Eszméletlenül és védtelenül fekszik egy barlangban. De ne aggódj, igen titkos hely. Senki sem fog rám találni. De most neked nagyobb szükséged van segítségre, mint nekem.
- Már nincs szükségem a segítségre. Vége mindenek. A szabadon lévőket is csak időbe kerül, hogy mikor fogják el. Kudarcot vallottam, ez a helyzet.
- Én nem látom ilyen drámainak a szituációt.
- Miért? Te látsz valami jót is a jelenlegi állapotban?
- Elég sokat – bólintott a nő, miközben szellemalakja letelepedett Zass mellé – először is életben vagy, ami nagyon fontos. Ráadásul nálad a fénykardod, így a menekülésre is sok esélyed van.
- Innen hogy szökjek meg? – kérdezett közben Andarob, ám Callista, mintha meg sem hallotta volna, folytatta:
- Ráadásul ne hanyagoljuk el azt sem, hogy a Sithek célja az volt, hogy feltámasszák a Császárt és ezt a gyerekek megölésével próbálták elérni. Él az uralkodó? Meghalt akár egyetlen gyermek is? Ugye, hogy nem? És ez a te érdemed. Nem értetted meg, de a célod itt nem az volt, hogy kimentsd a barátaidat, hanem, hogy a Sith tervét meghiúsítsd. Ezt a feladatot te tökéletesen megoldottad. Az, hogy te elvesztetted az összecsapást, csupán a Sötét Jedi büszkeségén esett fricska helyreállítása, a küldetést ettől még ugyanúgy elbukta. Te pedig teljesítetted a saját küldetésedet, igaz, olyan áron, hogy fogságba kerültél. Ám ez nem változtat azon a tényen, hogy ez az összecsapás a te sikered és a Sith kudarca.
Zass csöndben figyelt. Callista szavai ebben a pillanatban nagyon igaznak tűntek. Érezte, hogy az optimizmusa szép apránként visszatér. Ám a vereség érzését még így sem sikerült teljesen kiölnie magából és ennek hangot is adott.
- Ettől még a párbajt elvesztettem. Még mindig rengeteget kell tanulnom.
- És meg is lesz rá a lehetőséged, hogy mindezt a tudást elsajátítsd!
- Luketól? Sajnos ő nem tud kellőképpen figyelni rám. Rengeteg tanítványa van még rajtam kívül. Nem tud rám elegendő figyelmet fordítani.
- Luke tudása hatalmas és a képességei is kiválóak. Ám, ha valóban így gondolod, gyere el hozzám! Én majd folytatom a kiképzésedet.
Zass hirtelen nem is tudott mondani. Az ajánlat nagyon tetszett neki.
- Remek ötlet. De hogyan fogom megtudni, hogy hol vagy éppen, úgy, hogy a többiek erről ne szerezzenek tudomást. Mert, gondolom, továbbra sem akarod felfedni előttük magadat.
A nő ismét fölkelt a priccsről és elkezdett sétálni a cellában.
- Küldök majd a computeredre egy koordinátát. Azon a bolygón fogsz megtalálni. De először itt kell teljesítened a küldetésed.
- Nem lesz könnyű feladat – sóhajtott fel ismét Zass Andarob – és hogy akadályozzuk meg újra a Sith Lordot a tervében? Valószínűleg most csak átmenetileg mentettem meg a gyerekeket.
- Szerintem is. De nem kell mindent egyedül csinálnod. Luke veled van, meg Leia is. Kérj tőlük segítséged. Valószínűleg időben ideérnek. Az ő támogatásukkal könnyedén ki tudtok szabadítani mindenkit.
- És mi legyen a Sith lorddal? Mi lesz, ha ismét össze kell mérnem vele a tudásomat?
- Félsz a kihívásoktól, Zass? – mosolygott Callista – eddig nem így ismertelek. Nem kell félned. Legutóbb hibát követtél el, hogy a Sötét Oldalt vetetted be egy Sötét Jedi el. De legközelebb mást fogsz tenni. Jedi-lovagként küzdesz majd és le fogod győzni Lord Derricket.
Callista várt, ám, ami történt az őt is meglepte. Zass Andarob arcára megmagyarázhatatlan döbbenet ült ki.
- Lord Derrick, azt mondtad? – kérdezett vissza meghökkent arccal.
- Igen, azt mondtam. Miért, mond neked ez a név valamit?
Zasst ebben a pillanatban emlékképek sokasága borította el. Igen, most már mindent tudott és minden világossá vált. Miközben harcolt, végig valami furcsa érzés járta át. Mintha ismerős lenne neki ez az érzés. Ebben a pillanatban már tudta, mi volt neki annyira furcsa.
- Lord Derrick az én egykori mesterem.
Most Callistán volt a sor, hogy meglepődjön:
- A mestered?
- Igen, a mesterem – Zass mélyet sóhajtott – tudod, hogy egészen kisgyermek korom óta az uralkodó nevelt engem és tanított meg az Erő használatára. Az Endori csatában azonban Darth Sidious elesett. Ekkor, magam, sem tudom miért, de egy Sötét Jedihez kerültem, aki folytatta a kiképzésemet. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy rossz úton járok és el nem szöktem. – v |
Most azon gondolkodom, hogy írjak-e le ey olyan részt, ahol esemény nem történik, csak egy beszélgetés...vajon az mennyire tetszene?
Illletve még egy uccsó kérdés lesz....a végső összecsapásban ki csapjon össze Lord Canacc-kal? |
| Ok, köszi...bár van még egy rész, amiben bizonytalan vagyok... |
| tetszik, neked ebben van tehetséged... majd adasd mki könyvben...nagyon jó |
- Jacen! – kiáltotta el magát Jaina, majd az Erővel azonnal kereste az életjeleit. Megkönnyebbült. A fiú, bár eszméletét vesztette, életben maradt és teljesen egészséges. Azonban most fontosabb problémával kell megküzdeniük. Lord Canacc feltápászkodott és ismét feléjük indult.
Csubakka azonnal felemelte a fegyverét, hogy tüzeljen, ám a Sith lord tett egy mozdulatot a kezével, mire az íjpuska kirepült a vuki kezéből, így jelenleg elérhetetlen távolságra került tőle. Canacc kinyújtotta a kezeit, készen arra, hogy az Erővillámaival lesújtson a vukira. Azonban Csubi is tudta, mire készül, így villámgyorsan melléugrott, megragadta a kezeit és fölrántotta őket. A Sith ezzel szemben tehetetlen volt, ugyanis a szőrmók fizikális ereje lényegesen nagyobb volt az övénél. Az első villámok messze elkerülték mindkettejüket.
Jaina tudta, hogy annak ellenére, hogy Canacc nem tudja használni a kezeit, megvan az ereje ahhoz, hogy elintézze a Csubakkát. Az Erő használatához ugyanis nem feltétlenül szükséges a kezeinek használata. Tudta, segítenie kell a barátjának, különben itt végezheti. Mélyen az Erőbe nyúlt, közben igyekezett megtalálni nyugalma középpontját. Amikor érezte, hogy az Erő teljes egészében betölti a testét, az egészet Csubi köré irányította. Remélte, meg tudja védeni őt Canacc sötét hatalmával szemben.
Azonban a Sith is érezte a változást, ezért ő is taktikát változtatott. Mélyen maga köré gyűjtötte az Erőt, majd egy részét a karjaiba irányította. A keze megacélozódott, ereje immáron felért a vukiéval. Csubi és érezte a változást és megdöbbentően üvöltött ennek láttán. Canacc eközben maradék erejét felhasználva megpróbálta megtörni a lány mentális ellenállását. Itt most egyértelműen ő a nagyobb veszély, mivel Csubakka nem tudja használni az Erőt, így Jaina nélkül tehetetlen lesz ellene. A mentális és fizikális csata egyaránt kegyetlen volt, ahogy mindkét fél megpróbálta magatehetetlené tenni a másikat.
Zass Andarob nem lassított a folyó láttán, hanem még szenvedélyesebben folytatta az összecsapást. Szinte már vörös ködön keresztül látta ellenfelét. A Sötét oldal hatalmába kerítette, az adott neki erőt. Azt az erőt, amivel legyőzheti ellenfelét. Érezte, ahogy az izzadságcseppek gyöngyöznek le a homlokán. Próbált erre nem koncentrálni. Egy Jedinek ki kell bírnia a fáradtságot, különben is, ellenfele valószínűleg még nála is kimerültebb. Érezte az ózon szagát is a levegőben. Bizony már elég hosszú ideje küzdöttek penge-penge ellen, test-test ellen, Sith Jedi ellen. De nem adja föl. Most már nem. Ki kell tartania és meg fogja menteni a barátait.
Lord Derrick ereje is fogytán volt, amint a kardját emelve minduntalan védte ellenfelének az ütéseit. Próbálta megőrizni az egyensúlyát a harc közben és hátrálását egyenletesebbé tenni, hogy bírja a harcot a heves Jedi ellen. Eközben próbált folyamatosan csatornát nyitni az Erőbe és magába áramoltatni azt. Sokszor érezte, hogy kimerültsége csökken, elszántsága nő, ám a fáradtság elűzése mindig csak átmenetileg sikerült. De legalább, ha folyamatos hátrálással is, de sikerült védekeznie az egyre keményebbé váló összecsapásban.
Ebben a pillanatban azonban megérezte, hogy a lába alól mindjárt elfogy a talaj. Közvetlenül a folyó medrének a szélére érkezett. Még egy lépés hátrafelé és lebucskázik a vízbe, ahol nem sok esélye marad a túlélésre. Azonban át sem ugorhatja a folyót. Ott ugyanis egy újabb erdőség található, és a sötét erdő belsejében ott tanyáznak ezek a farkasszerű lények, melyeket még nem sikerült teljesen kiirtani a völgyből sem, nemhogy a bolygóról. Ráadásul ezek a szörnyek érzik az Erőt, így, ha az erdőbe érnek, meg is fogják találni őket. Épp ezért csak egyetlen megoldást látott. Mélyen az Erőbe nyúlt és támadott. Megállt egy helyben, ám pengéjével vagdalózva próbálta eltávolítani magától ellenfelét. Eközben kezének mozgása drámaian felgyorsult.
Zass is felvette ellenfele harcstílusát. Lába az egyiknek sem mozgott, ám karjaik és kardjaik szemmel követhetetlen sebességgel írták le a legkülönbözőbb alakzatokat, ahogy megpróbálták egyetlen csapással végleg eldönteni az összecsapást. Ez látszólag ismét patthelyzet volt, gyakorlatban azonban nem. Zass Andarob felhasználta az erőtartalékait, hogy megpróbálja kiismerni ellenfele mozgását. A látszólag szervezetlen csapások is épülhetnek egy-egy koncepció köré, amit néha még a küzdő fél sem vesz észre. Ha viszont az ellenfelének feltűnik, akkor megnyerheti a csatát. És valóban. Andarob észrevette, hogy ellenfele ütéseinek jelentős része fölülről érkezik. Ha egyszer el tudja találni, hogy pontosan mikor fog támadni a Sith lord, akkor vége a harcnak. Várt egy kicsit, majd, amikor érezte, hogy ellenfele hosszú ideje nem mért rá felülről csapást, anélkül, hogy tudta volna, hogy mit tesz, fölrántotta a pengéjét. Amikor Derrick látta, hogy ellenfele ki fogja védeni a támadását, a vágást egy szúrássá próbálta alakítani. Ám Zass megakasztotta a pengéjét, majd egy kört írt le a kardjával. Lord Derrick fegyvere pörögve repült ki a Sith lord kezéből, egyenesen a folyóba, a Sötét Jedi meg egyensúlyát vesztve esett a földre, éppen csak meg tudta tartani magát, nehogy a folyóba zuhanjon.
Zass Andarob tudta, megnyerte a csatát. Erős volt a kísértése, hogy most azonnal lesújtson a Sith Lordra és véget vessen mindennek. Ám úgy gondolta, élve talán több hasznát veszi. Vörös pengéjét Derrick torka elé helyezte és így szólt.
- Engedj el mindenkit! Akkor megkímélem az életedet – ebben a pillanatban veszélyt érzett! Érezte, hogy Jaina és Csubakka küszködik. Azonnal sarkon fordult és látta, amint lord Canacc és Csubakka test-test elleni harcot vív egymással, miközben Jaina próbálja a Sith erejétől fedezni. De a lány ereje a végét járja. Félelem öntötte el a belsőjét. Ha pedig kimerül, valószínűleg mindketten meghalnak! Ráadásul azt is látta, hogy a távolból újabb katonák jönnek, akik, ha odaérnek, az egész tervük kudarcba fullad. Valamit tennie kell!
A másodperc tört része alatt, anélkül, hogy tudatában lett volna cselekedetének, Zass lecsapott. A földön még mindig ott hevertek a harc elején használt cölöpök. Az egyik hirtelen felemelkedett és frontálisan fejbe csapta Canaccot. A Sith megtántorodott az ütés erejétől, Csubi meg kihasználta ezt. Újabb pofont kevert le ellenfelének, majd a földre hajította, megragadta Jainát és rohanni kezdett. Látta ugyan Jacen eszméletlen testét, de most nem volt idő elmenni érte. Canacc másodpercek alatt magához tért, de nem volt annyi ereje, hogy kövesse őket. Zass Andarob meg azonnal visszafordult, hogy figyeljen ellenfelére. De egy pillanattal elkésett.
Lord Derrick ismét elindította Erő-villámait, amik oldalba kapták a fiatal Jedit. Zass érezte, ahogy minden oldalról iszonyú fájdalom járja át a testét. Próbált védekezni, ám a kín elemi erejű volt, nem tudott koncentrálni, Derrick meg egyre nagyobb intenzitással küldte felé az energiasugarakat. Andarob a szeme sarkából még látta, hogy Csubi és Jaina elmenekülnek, ám a fájdalom túl erős volt ahhoz, hogy most örülni tudjon neki.
Zass a kínok hatására a földre zuhant, Derrick meg feltápászkodott. Az Erőre koncentrált, mire Dooku gróf fénykardja a kezébe pattant.
- Eljött hát az idő, hogy eme csodálatos kard ismét a Sithek kezében van! – mondta diadalmasan. Tudta, hogy a küldetése kudarcba fulladt, de a csalódottságát mégse mutathatta ki ellenfele előtt. Nem adhatta meg neki ezt az örömöt – nem öllek meg, de csak azért nem, hogy szembesítselek a kudarcoddal. Lesz még alkalom, hogy véghezvigyem a tervem. És te ott leszel majd, és végignézed!
Ekkor megérkeztek a keltavisi katonák a másik bázisról. Egyikük megszólalt:
- Itt vagyunk uram, mi a feladatunk?
Derrick rámutatott két saját katonájára!
- Maguk vezessék el ezt a Jedit! Az új katonák fele segítsen visszavezetni a gyerekeket a cellájukba, a maradék meg fogja el azt a vukit és a lányt!
Mindenki elindult, hogy teljesítse a parancsokat! Két katona megragadta Zasst, felsegítette és bevezette a házba, majd a falnak lökték. Zass tudta, meg akarják motozni, és, ha ezt teszik, elveszik a nála lévő másik fénykardot, mait sikerült a Sith elől elrejtenie. Ezt meg kell akadályoznia. Tudta, hogy nincs ereje harcolni, de arra talán van, hogy két tompaagyú őrt befolyásoljon. Az Erővel az agyukra koncentrált, próbálta beléjük fészkelni azt a gondolatot, hogy nem szükséges megmotozni engem. A két keltavisi, felé fordult és anélkül, hogy bármit tettek volna, megragadták és továbbvitték. Egy folyamatosan lejtő folyosón vitték el, amelyet egy idő után leágazások tarkítottak. Az egyik őr befordult Zassal a második leágazásnál, a másik tovább ment. Andarob kis cellákat látott, amiket lézerfal választott el a külvilágtól. Az egyik elől a lézerfal eltűnt, az őr pedig keményen betaszította Zasst a cellába. A lökés olyanerős volt, hogy az ifjú Jedi beverte a fejét a falba, majd elvesztette az eszméletét, miközben a lézerfal visszakúszott a helyére.
Lord Canacc nehezen feltápászkodott. Látta, hogy mestere végül felülkerekedett ellenfelén. Ám Derrick szemlátomást kimerült volt, a lábán is nehezen állt meg. Gyorsan odarohant hozzá.
- Minden rendben, mester?
- Semmi sincs rendben! – üvöltötte a Sith Lord – a tervünk dugába dőlt, majdnem megölt ez a Jedi és még egy túszt is elvesztettünk! – ekkor lépett kettőt, ám azonnal a földre zuhant. Canacc tudta, hogy a mestere nagyon kimerült, és ez csak most látszik rajta igazán. Olyan, mint a legkiválóbb sportolók. Amíg kell, képesek a maximumot nyújtani, de aztán a lábukon is alig állnak meg. Felsegítette Derricket, majd annyit mondott:
- Bekísérlek a szobádba!
És ez alkalommal Lord Derrick sem ellenkezett.
(ui.: Növekvő sorendbe olvassátok a hszeket, úgy lesz értelme!) |
- Az objektumot bemértük! – hallatszott egy hang Gan’zin kommunikátorából.
- Akkor lőjenek! – adta ki a parancsot amaz.
Mindkét toronyból maga után zöld csíkot húzó nagyméretű rakéták vágódtak ki és közeledtek a hajó felé. A távirányítású jármű emberi vezetői mintha érezték volna a veszélyt, ezért turbólézerekkel kezdték el lőni a rakétákat, ám nem tudták pontosan bemérni a gyors tölteteket. Néhány másodperc múlva mindkét lövedék becsapódott az ellenséges járműbe.
A látvány még lentről is lenyűgöző volt. Apró gépek, mentőkabinok és Wedge X-szárnyúi, távolodtak el az anyahajótól, ami még szabad szemmel nézve is érezhetően megváltozott. A külsejét, mintha zöld folyadék burkolná be, amely egyre mélyebbre rágja magát a csatahajóba. Majd elér valami létfontosságú részt.
A Katana-flottabéli sorhajót először csak néhány kisebb, belső robbanás éri, majd az egész jármű egy hatalmas detonáció révén atomjaira hullik. Úgy tűnik a csatának vége. Már csak a Behemothot kell elpusztítani.
Teilor kapitány hitetlenkedve figyelte cirkálója tűzhalálát. Sok mindenre felkészült, arra azonban nem, hogy a lázadók egy titkos fegyvert fognak használni a győzelem érdekében. Erre ugyanis egyszerűen nem készülhetett. Tudta, hogy van egy titkos gyár a Dantuinon, sőt, még azt is elérte, hogy megmondják neki, hogy pontosan hol van ez, ám ezekről a rakétákról semmit sem tudott. Valószínűleg csak a tervezők, esetleg a bolygó néhány vezetője tudott az akcióról.
Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a fegyver a flottájának csaknem felét elpusztította. Most már csak a Behemoth, a TIE-vadászok egy része és egy Carrack-cirkáló van a birtokában. De elkésett. Az utolsó Carrack-osztályú könnyűcirkáló egy hatalmas tűzgömb kíséretében eggyé vált a világűr feketeségével. Ráadásul ettől a perctől kezdve a kis méretű alakváltoztató cirkálók már szabadon támadhatták a Behemothot, ráadásul még huszonnégy volt belőlük. Ennyivel pedig a csillagrombolója nem bír el.
Teilor mérlegelte a lehetőségeket. Van még annyi energiája a hajóknak, hogy, ha az energiákat átcsoportosítsa a hajtóművekre és a pajzsokra, akkor sikeresen el tudjon menekülni. Így azonban nem tudja folytatni a Dantuin elleni ostromát. A másik lehetőség, hogy itt marad és egy hősies rohamot indít a túlerő ellen és akkor valószínűleg itt pusztulnak mindannyian, de legalább okoznak még egy kis kárt az ellenségnek. Egyik sem túl kecsegtető lehetőség.
A kapitány azonban tisztában volt a tényekkel. A csatát már elvesztették. Nincsen több tartalék alakulata, a Behemoth pedig sebesült. Ráadásul a kapitány szerette ezt a hajóját, amelyen már majdnem harminc éve szolgál és tizenöt éve a vezető embere. Tudta, nem fogja veszni hagyni sem a hajót, sem az embereit (mármint a legénység azon tagjait, akik valóban emberek voltak), akik végig hűen harcoltak mellette. Ráadásul a csillagromboló hibáit még kijavíthatják, viszonylag gyorsan és, ha eljön az idő, visszavághat a lázadóknak. Ezenfelül most is jelentős károkat okoztak. Ezeket a hibákat csak nagyon hosszú idő múlva fogják megjavítani. Márpedig az idő Teilort szolgálja. Vissza fog menni Lord Derrickhez, ebben biztos volt. Tudja ugyan, hogy a mester nem fog örülni a híreket, de biztos volt benne, hogy meg fog bocsátani neki. Majd, ha még mindig nem tett le Dantuin ostromáról, ad neki újabb erőket és akkor visszatér ide. Ám mindenekelőtt el kell tűnnie, amíg van rá lehetőség. Kiadta a parancsokat.
- Figyelem! Tüzet szüntess! Minden energiát a pajzsokra és a hajtóművekre. Fénysebességre felkészülni. Úticélunk a Keltavis! – nem sokkal később a csillagok fehér fénycsíkokká alakultak Teilor kapitány szemében, amint a Behemoth fénysebességre ugrott.
Jaina aggódva próbálta követni tekintetével a küzdő feleket. Látta, amint az idegen és Zass Andarob újra és újra összecsapnak, miközben mindkettő próbál előnyt szerezni a másikkal szemben. Mindketten az életükért küzdöttek. Sőt, mások életéért. Legalábbis Zass. Ő itt valamennyiük szabadulásáért harcol, míg a Sith Lord csak a saját hatalmáért és büszkeségéért. Épp ezért nem nyerheti meg a csatát. Zass számára nagyobb a tét, és ez erőt fog adni neki. Jaina azonban dühös is volt magára, amiért nem tud segíteni a Jedinek. Ám sajnos őrök vigyázták minden mozdulatát. Itt, ha megpróbálna valamit tenni, akkor sem menne sokra vele, legfeljebb elkábítják ezek a böszme óriások. Így hát nem volt más választása, mint hogy reménykedik és az Erőhöz fohászkodik.
Ebben a pillanatban egy zöld színű lézersugár jött az épület felöl és leterítette a mellette álló gyerek őrét. Hirtelen mindenki körbenézett. A ház mellett egy vizes szőrű vuki állt, aki íjpuskaszerű lézerfegyverével tüzet nyitott a többi katonára. Először Jaina testőrét vette célba. A lövése talált, a keltavisi katona holtan hanyatlott a földre. Erre a többi gyerek, mintha tudná, mi a feladata megpróbált kiszabadulni az őt őrző katona szorításából. Ez a kísérlet ugyan szinte senkinél sem vált be, akinél mégis, azt is szinte azonnal elkapták, ám kellőképpen elvonta az őrök figyelmét ahhoz, hogy ne tudjanak Csubakkára lőni, vagy amelyik még is tüzet tudott volna nyitni, azt megzavarták annyira, hogy ne tudjon pontosan célozni. Jaina azonnal elkezdett rohanni a vuki felé, mire a négy gyerek nélkül maradt biztonsági őr elkezdett felé futni. Csubi ekkor taktikát változtatott és ezeket a katonákat kezdte lőni. Bár lövései rendre célt tévesztettek, sikerült pár rohamosztagost leterítenie, miközben az így elszabadult gyerekek kigáncsolták a haladó katonákat.
A hátsó sorok közül Jacen is látta, amint Csubakka felbukkan. Érezte, itt a lehetőség ara, hogy kiszabaduljon. Tudta, hogy nem lesznek képesek kiszabadítani mindenkit, hiszen jöhetnek még őrök, ráadásul ennyien nem is tudnak hosszú távon elrejtőzni a bolygón, menekülésre meg nincs lehetőségük. Erősítést kell hívniuk!
A fiú azonnal ágyékon könyökölte az őt fogva tartó keltavisi őrt, majd, amikor a katona összeroskadt, az Erőt használva taszított egyet rajtam, így az a földre eset. A mellette lévő őr próbálta őt is elkapni. Ám Jacen ügyesen kitért és elkezdett Csubi felé rohanni. Szeme sarkából látta, hogy jobbról, nagyon távolról mintha újabb emberek közelednének feléjük. Ám azok nagyon messze voltak, nem aggódott miattuk. Amikor viszont a ház felé fordult, jeges rémület öntötte el a szívét.
Egy krokodilfejű, fekete köpenyes alak érkezett a vuki felé, kezében egy fénykard markolatát szorongatva.
Lord Canacc hallotta mestere hívó szavát, épp ezért azonnal lerohant a toronyból, ahova küldte őt, hogy megnézze, mi a probléma. A mestere valami vukit említett, akit meg kell állítani, ám nem értette, hogyan jutott a lény egyáltalán a gyerekek közelébe. Ám abban biztos volt, hogy Csubakka, mert ki más is lehetett volna, nem fog már sokáig az élők soraiban helyet foglalni.
Amikor kiért az udvarra, ő maga is meglepődött a szeme elé táruló látványtól. A katonák legszívesebben rohannának, hogy elkapják a vukit, ám a gyerekek folyamatosan akadályozták az őket fogva tartó őröket, így semmit sem tehettek. Canacc észrevette, hogy a vuki testét szinte teljes egészében víz borítja. Tehát a folyón keresztül juthatott be a bázisra. A Sith lord azonban azt is látta, hogy Jaina már Csubakka mellett áll és Jacen is feléjük közeledik. Meg kell állítania őket!
Ám ugyanakkor ebben a pillanatban mást is érzett. Az Erő valósággal hullámzott, amint a mestere újra és újra összecsapott az ismeretlen Jedi lovaggal. Azonban azt is látta az Erőben, hogy a mestere kétségbeesetten próbálja magától távol tartani a fiút. Úgy tűnt, hogy Lord Derrick élete veszélyben van! Az ifjú Jedi így messziről is frissebbnek és energikusabbnak tűnt, mint Sith ellenfele. Ami viszont azt jelenti, hogy lehet, hogy másodpercek kérdése és Lord Derrick meghal.
Most Canaccnak két választása volt. Az egyik, hogy teljesíti a parancsot és elkapja a vukit és a Jedi gyerekeket, ám ezzel veszélybe sodorja mestere életét. A másik lehetőség, hogy hagyja, hogy had meneküljön el Csubakka és az ikrek és segít a mesterének. Ketten alighanem le tudnák győzni a fiút. Viszont akkor két Jedi elmenekül és megint kevesebben lesznek, mint kellenek, hacsak nem tudják élve elfogni ellenfelüket. Már ha számít ez valamit egyáltalán. Ebben az esetben azonban megszegné a parancsot, amit a mestere adott neki, ami pedig nagyon súlyos bűn lenne. Arról nem is beszélve, hogy Derrick büszkesége is sérülne, amiért nem tudta önerőből legyőzni a Jedit, aki meghiúsította a tervét. Jelen esetben nem létezett jó választás, de mégis egyértelmű volt Canacc számára, hogy mit kell tennie.
Kezébe vette fénykardját, és rohant a vuki és a lány felé. Már épp bekapcsolta volna a pengéjét, amikor váratlanul valami nekiment a testének és a Sith a földre hanyatlott, a fénykardját kiejtette a kezéből. És Csubakka csak erre a pillanatra várt. Fegyverével újra lőtt, de nem Canaccra, hanem a kardra. Mielőtt a Sötét Jedi bármit tehetett volna a markolat darabokra hullott szét. Lord Canacc ekkor azon kapta magát, hogy most épp teljesen fegyvertelen! Egyik fénykardját a harc elején Zass felé hajította és, amikor a toronyba ment, nem gondolt rá, hogy visszaszerezze, a másikat meg épp most lőtték szét! A helyzetét meg csak rontotta, hogy az a valaki, aki előbb nekiesett, újra ráugrik és megpróbálja a földön tartani őt. Ekkor már Canacc is felismerte az arcot. Jacen az, aki ahelyett, hogy társaihoz rohant volna, megtámadta őt. De egy gyerek nem fog ki a Sötét oldal lovagján.
Canacc összeszedte erejét, majd ledobta magáról Jacent. A fiú újra felé ugrott, ám a Lord nem védekezett. Hagyta, hogy az Erő irányítsa. A földön maradva felemelte a két lábát, majd a lábak körkörös mozdulatát követve az egész teste fordult egyet. Eközben az egyik lábával egyenesen fejbe rúgta a fiút, aki ennek hatására holtan vagy ájultan esett a földre.
- Jacen! – kiáltotta el magát Jaina, majd az Erővel azonnal kereste az életjeleit. Megkönnyebbült. A fiú, bár eszméletét vesztette, életben marad |
Ez igencsak furcsa volt Luke számára. Érezte, vendéglátója hazudik neki, de legalábbis eltitkol előle valamit. Épp ezért felé fordult, tekintetében szinte szuggerálta a mellette lévő alakot. Ám az Erőt nem használta. Tudta, ezt Gan’zinnak magának kell bevallania.
- Figyeljen ide! Most a saját érdeke is, hogy őszinte az. Bármi is van azon a bázison, bármilyen eredetű is az, ha most fel tudjuk használni, akkor mondja el, mi van ott. Különben a birodalmiak győznek.
Gan’zin tekintete a távolba meredt. Ajkai remegtek. Egyfelől tudta, hogy el kell mondania, hogy mi van a bázison, ám azzal is tisztában volt, hogy ennek a kiderülése komoly következményekkel járhat. Ám végül a bolygója iránti szeretete diadalt aratott a félelmei felett.
Han Solo látta, hogy sok katona elkezd rohanni a völgy középpontja felé. Ez azért furcsa, mert már délelőtt is több katona ment hasonló irányban. Tehát valóban fontos esemény lehetett, ha ennyi katonára van hozzá szükség. Az azonnali erősítés kérése azonban furcsa volt még Solo számára is. Ám ezzel jelenleg nem sokat törődött. Azzal azonban tisztában volt, hogy itt a nagy lehetőség, hogy elnyerje a szabadulását.
Ugyan nem volt fegyvere, de birtokában volt egy felvétel, amin Selma segítséget kért az őröktől. Abban reménykedett, hogy az őrök elég ostobák, és ha lejátssza a felvételt, akkor bejönnek a segíteni a nőnek, aki nincs is ott. Ekkor pedig lesz lehetősége, hogy kiszabaduljon. Tudta azonban, hogy egy lehetősége van. Ha hibázik, nem tudja, mikor lesz újabb lehetősége. De meg kell próbálnia. Ez az egyetlen esélye. Han a cella ajtaja mellé ment közvetlenül, majd beindította a felvételt:
- Őrség, segítség, segítség!
Alig egy perc telt el és az ajtó kivágódott és két marcona keltavisi alak rontott be a cellába. Az első frontálisan elrohant Han mellett a másik megállt a cella előtt és azonnal meglátta. De nem volt elég gyors.
Han villámgyorsan lendítette az öklét és erővel a katona arcába sújtott vele. A katona megtántorodott, Han pedig kiragadta az övéből a lézerfegyvert. Gyorsan kábító funkcióra állította, nem akarta megölni a katonákat, meg ha az őr halála pillanatában túl nagy zajt csap, ő is veszélybe kerül, majd tüzet nyitott az első keltavisira. Lövése telibe talált, az őr ájultan zuhant a padlóra. Solo azonnal a másik katona felé fordult és tüzet nyitott. Lövése talált, a másik keltavisi is elterült a padlón.
Tudta Han, hogy itt a lehetőség. A két katona ájult, előtte a nyitott ajtó. Ám azzal is tisztában volt, hogy nem ismeri az épület felépítését, és, ha újabb őrökbe botlik, akkor ismét túszul ejtik. Azt azonban biztosan tudta, hogy a fal mögött a szabad ég várja őt. Ezért úgy döntött, megpróbál új bejáratot csinálni és azon keresztül távozni.
Megvizsgálta a két őr testét. Elvett egy lézerpisztolyt és egy elektromos ösztököt és egy elektromos távcsövet, ki tudja, talán még jó lesz, majd megnézte, akad-e valamelyiküknél robbanóanyag. Örömmel vette tudomásul, hogy igen. Az egyiküknél egy hatalmas adag robbanószert talált, mely elég erős lehet ahhoz, hogy a falat ledöntse. Ám Han attól is félt, hogy ő is megsérültek a robbanás hatására. Végül az egyetlen megoldást választotta.
Aktiválta a bombát, letette közvetlenül a kiválasztott fal mellé, majd kiment a cellából, közben reménykedett, hogy épp senki sem fog erre járni. Ezután már csak várakozott.
Hatalmas detonáció rázta meg az épületet. Han érezte a hirtelen hőmérséklet-emelkedést, illetve látta, hogy tűz vágódik ki a cella ajtaján, ám szerencsére őt már nem érintette. A bomba azért annyira nem volt erős, hogy a túloldalon lévő falat is elpusztítsa. Ám arra bőven elégnek bizonyult, hogy az eredeti célt teljesítse.
Han nem várakozott tovább. Tudta, hogy az őrök hamarosan mindenhol ott lesznek, ezért az új kijáraton keresztül haladéktalanul elhagyta az épületet. Amint kiért és kellőképpen eltávolodott a börtönétől, körülnézett.
Egy völgyben volt, ez nyilvánvalónak tűnt, ahogy az is, hogy ha akar jutni, akkor a hegyek felé kell indulnia valamilyen irányban. De vajon merre?
Han emlékezett a zuhatagra, amikor megtámadták őket. A zuhatag tőlük keletre pompázott, ahogy onnan támadták meg őket a rohamosztagosok is. Ha belátja, hogy a rohamosztagosok erről a bázisról érkeztek, akkor most a leszállóhelyről még keletebbre vannak. Ha viszont Zassék meg tudtak menekülni, biztos, hogy a Nagy Zuhatagtól nyugatra vertek tábort. Ezért hát a nyugati út tűnik a helyesnek.
Megfogta az elektromos távcsövét és megnézte a nyugati területeket. Egy viszonylag meredek útvonalat látott, amelyet nem lesz könnyű megmászni. Ám a területet jobban fürkészve egy egyszerűbb, szerpentines útvonalat is talált, amin könnyebben fel lehet menni. Alighanem ez arra kellett, hogy a rohamosztagosok itt könnyedén felmennek, ám most ezt ő is ki fogja használni. Már csak abban kell reménykednie, hogy nem veszik észre.
Ám ennek érdekében egyelőre még semmit nem tud tenni. Han Solo eltette az elektromos távcsövet majd rohanó tempóban indult meg a menekülést jelentő ösvény felé.
Elhaló kiáltások, aggódó és reménykedő tekintetek, elfojtott szavak és érzelmek. Ezeket érezte Lord Derrick és Zass Andarob a harc közben. Ám egyik sem számított. Ők itt és most egymás ellen harcoltak, minden más érzést teljesen kirekesztettek a maguk tudatából. A két vívó fél szinte ugyanazt tette. A Sötét erőbe merülve igyekeztek minél jobban megcsapolni azt, eközben szabadjára engedni a dühüket és a félelmüket, hogy ezt az erőt kihasználva eldöntsék a harc kimenetelét.
Azonban kettejük közül egyértelműen Zass Andarob volt az erősebb. A régi vívóstílus erényei megmutatkoztak a harc alatt és, bár Lord Derrick egyre hevesebb rohamokat indított, úgy tűnt, még csak meg sem tudja közelíteni Andarobot.
Ám azt Zass is tudta, hogy a csatát még nem nyerte meg, noha nagyon közel áll hozzá. Derricknek viszont igen komoly mozgástere volt, így mindig, amikor Zass egy sötét energia kíséretében támadásba lendült, Derricknek volt ideje és területe ahhoz, hogy eltávolodjon a heves Jeditől. Ráadásul a Sith Lord is értette a kardvívás művészetét, így nem követett el komoly hibákat, nem vesztette el az egyensúlyát és nem adta meg a lehetőséget Zassnak, hogy pontot tegyen a küzdelem végére.
Zass tudta, hogy ennek az az oka, hogy Derricknek túl sok mozgástere van harc közben. Ha ezen változtatni tudna, könnyedén megnyerhetné a küzdelmet. Csak meg kell találnia az erre optimális helyet.
Lord Derrick újabb szenvedélyes rohammal indult a fiú felé. Pengéjét először föntről közelítette a Jedi felé, majd váratlanul kaszáló mozdulattal Zass bordái felé sújtott. Ám Andarob átlátott a terven. Hátrébblépett, így a kard messze elkerülte őt. Majd hirtelen taktikát változtatott. Ahelyett, hogy újra védekezett volna és tovább fárasztotta volna a Sith lordot, hirtelen előrelendült. Vad és heves ütésekkel kezdte bombázni Lord Derricket, pengéje és ő maga is gyorsabban mozgott, mint eddig bármikor. Derrick botladozva hátrált a heves ütések elől, ám Zass vadul és fáradhatatlanul követte őt, kardja egyre bonyolultabb köröket írt le, ő maga meg egyre nagyobb tempóval haladt előre. A Sith Lord kétségbeesetten lépkedett egyre hátrébb és hátrébb, miközben erős ütésekkel próbálta távol tartani magától Jedi ellenfelét, ám Zass lendületét nem tudta megtörni, aki pedig minduntalan támadott és visszavonulásra késztette a Lordot.
Harc közben Derrick valami furcsát vett észre. A ház mellett egy vizes, szőrös alak közeledett. A Sötét Jedi tudta, hogy alighanem Csubakka az és ki akarja szabadítani a gyerekeket. Ám semmit sem tehetett azért, hogy megakadályozza a vukit ebben a kísérletében. Hacsak nem szól a tanítványának. Azonnal az Erőre koncentrált, majd egy gyors üzenetet küldött:
Canacc, állítsd meg a vukit a tervében! – ám ennél többre nem maradt ideje, ugyanis Zass Andarob újabb támadására kellett összpontosítania. A fiú felülről indított támadást, amit Derrick kivédett, de közben újra hátrébb kellett lépnie. És ekkor vette észre, hogy már majdnem elértek a folyóig. Bizony elégé eltávolodtak a csata eredeti színhelyétől!
Zass Andarob is észrevette a változást, ám őt ez nem lepte meg, hiszen végülis így tervezte. Tudta, a folyóparton képes arra, hogy legyőzze a Sith Lordot.
- Van néhány titkos rakétafejlesztésünk azokon a bázisokon. Már három rakétát el is készítettünk! – zihálta Gan’zin sietve – a rakétáknak alapvetően pajzstörő funkciója van, ám a belsejébe egy nagyon erős, hőálló folyadékot helyeztünk el. Ennek a folyadéknak a maróereje a legerősebb savak többszöröse. Ha a rakéta felrobban és áttöri a pajzsot, a folyadék kilövell a belsejéből és a hajó egy jelentős részének a külső vázát szétmarja. Talán a belső részekig is eljut.
- Mekkora egy ilyen rakétának a pusztítófelülete? – kérdezett vissza Luke. Nagyon jól tudta, hogy az Új Köztársaság törvényei tiltják a titkos fegyverek készítését, ám jelen esetben nem akart kiselőadást tartani, hisz az életük forgott kockán. Majd miután ennek az egésznek vége, elbeszélgetnek a következményekről.
- Egy ilyen rakéta majdnem teljesen működésképtelenné tette az egyik könnyűcirkálónkat!
- Értem – bólintott Luke, majd tekintetét ismét a Katana-hajóra szegezte. A jármű lényegesen nagyobb volt egy könnyűcirkálónál, ám három rakéta is a rendelkezésükre állt. Ennyinek meg elég kell, hogy legyen.
- Rendben! – szólalt meg ismét Skywalker – akkor készüljenek a tüzelésre.
Hamarosan a hegyek közül három kilövőállás emelkedett ki. Mind a három tetején egy-egy rakéta figyelt. A fegyver irányítói bemérték a célpontot, ám a Katana-sorhajó sem tétlenkedett. Haladéktalanul tüzet nyitott az elsőre. A lézersugarak hatására a lövegtorony lángra kapott, majd felrobbant, mielőtt a rakétát sikerült volna célra állítani.
A központban mindenki megrémült. Abban ugyanis biztosak voltak, hogy három rakéta elég lesz a hajó elpusztításához, de kettő már egyáltalán nem garantálja a sikert. De meg kellett próbálni, nem volt más választásuk. |
Azt azonban érezte, meg tudja változtatni. Hisz egykor Darth Sidious tanította meg a Sötét Erő használatára, márpedig nála jobban aztán senki sem ismeri. Megpróbált emlékezni, mi ilyenkor a teendő. Próbált minden jóságot kiszorítani magából, hagyta, hogy a düh átjárja a testét. Minden félelmét magába gyűjtötte és próbálta felhasználni, hogy ezt a csatát megnyerje. Tudta, hogy túl közel van a sötétséghez, de nem volt választása. És valóban. Az energiasugarak intenzitása látványosan megnőtt. Ám Derrick is próbált lépni, amint érezte a választásokat.
Zass tudta, ez most a patthelyzet. Nem képesek arra, hogy ezt hosszú távon folytassák, de egyik sem erősebb a másiknál. A villámok fölött Lord Derrick szemébe nézett. Látta, hogy ő így gondolta. A tüzelést egyszerre hagyták abba. Ám eben a pillanatban a Lord övéből egy fénykard ugrott ki, egyenesen Derrick kezébe, aki aktiválta azt.
- Akkor kénytelen leszek ezzel végezni veled! – szólalt meg, majd bekapcsolta a vörös pengét. Zass újra kezébe vette kardját és aktiválta. Mindkettőjük testét vörös fény lepte el, amint egymásra várakoztak, hogy melyikük indul meg először. Ám a Lord valami másra is figyelmes lett. Hogy a Jedi kardjának markolata görbített. Márpedig csak egy ilyen fegyverről tudott, ami létezik – ez Dooku gróf egykori pengéje! Szégyen, hogy egy Jedi kezébe került! De már nem sokáig lesz nálad. Hamarosan újra a Sith tulajdonát képezi.
- Nem lesz ez a fegyver sohasem a tiétek – felelte Zass, majd maga elé emelte a kardját, és magába gyűjtött minden Sötét energiát, amit felhasználhat, majd ezt kihasználva az univerzum középpontjába helyezte magát. És ekkor, bár tulajdonképpen semmi sem változott, mégis másképpen látta a helyzetet. Az eddig látott erős és hatalmas őrök és rohamosztagosok egyenesen szánalmasnak tűntek. Alig részei az Erőnek, semmi veszélyt nem jelenthetnek rá. Azonban megütötte az az Erő, ami a gyerekekből áramlott ki. Összes hatalmuk elsöpörné akár őt, akár a Sith Lordot. Nem értette, miért nem próbálnak szabadulni, hisz jelen állapotban úgy tűnik, mintha egy falka nyúl próbálna megállítani egy sereg oroszlánt. Illetve inkább bébioroszlánt. A gyerekek még képzetlenek voltak, ám biztos volt benne, hogy Luke Skywalker szívesen fogadná néhányukat.
Ismét ellenfele felé fordult. A Sith Lord sötét árnyalakként közeledett felé. Kezében a penge veszélyesen villogott, amint az árnyék lassan közelít felé, hogy pontot tegyen az ügy végére. Tudta, nem lesz könnyű ellenfél, de az Erőt használva nyerni fog. Így küzdöttek a régi nagy Sith lovagok.
Lord Derrick villámgyors támadást indított az ellenfele oldala felé, majd amikor látta, hogy a keze elmozdul, azonnal visszarántotta saját kardját és a fiú mellkasa felé szúrt. Ám Zass minimálisan jobbra tolta a pengéjét, majd egy kört írt le vele. Így Dooku pengéje a másik kard alá ment majd egy erős rántással fölrántotta azt. Lord Derrick azonnal hátralépet, mert tudta, védtelenül hagyta a testét. Zass Andarob csak várt. Nem fogja felesleges támadásra pazarolni az erejét. Ugyanazt a stratégiát fogja alkalmazni, amit a pilóta ellen. Várja, amíg hibázik az ellenfél.
Lord Derrick újra támadt, kardját még gyorsabban forgatta, mint előbb. Ám Zass stílusa épp az ilyen gyors rohamokra specializálódott. Könnyedén hárította az ütéseket. Ő maga szinte egyáltalán nem mozgott, csak a pengéje írt le bonyolultabbnál bonyolultabb mozdulatokat. A Lord ellenben össze-vissza kellett, hogy ugráljon, hogy a néhai visszatámadások elől kitérjen. Aztán egyszer Zass megelégelte a játékot. Amikor a Sötét Jedi egy szúrással megpróbálta áttörni a védelmét, váratlanul oldalra lépett, majd tökéletes egyensúlyban egy felülről érkező támadást indított ellenfele felé.
Ám a Sith Lord képzettebb harcos volt, mint a pilóta. Ösztönösen leguggolt, tudta, ezzel is egy kis időt nyer, majd közvetlen feje fölé emelte a kardját. Zass pengéje megakadt az ő fegyverében. Ez a szituáció reménykeltőnek, erővel telinek, de mégis furcsának tűnt. Mintha az egész olyan ismerős lenne. Mintha nem először használta volna fegyverét hasonló körülmények közt. Ezt még nem tudta mire vélni, de nem is nagyon érdekelte. Érezte ugyanis, hogy ez egy lehetőség a győzelemre, ezért megpróbálta lenyomni a két kardot, hogy a lézer elérje a Lordot. Ám hamar rájött, hogy fizikálisan nem veheti fel a versenyt vele. A két penge egyre távolabb került Lord Derrick fejétől. Ekkor Zass új taktikát választott. Egy kicsit hátrébb lépett, majd ellenfele teste felé döfött, aki azonban gyorsan odébb gurult, majd korát meghazudtoló fürgeséggel pattant fel és újra védekező pozícióba helyezkedett és kivédte a heves Jedi támadását.
Zass tisztában volt vele, hogy ezt a lehetőséget elszalasztotta, de nem esett kétségbe, készen állt rá, hogy folytassa az összecsapást. A Lord ellenben látta, hogy a fiú erősebb, mint hitte, ez pedig félelemmel töltötte el. A félelem pedig dühvel, ami arra késztette, hogy minél gyorsabban vigye dűlőre az összecsapást. Egyre mérgesebben és egyre vadabbul támadta az ifjú Zass Andarobot, aki azonban állta a sarat és védte a támadásokat, miközben időnként vissza-visszatámadt, és ezeket az ütéseket Lord Derrick igencsak nehezen tudta védeni.
A csata már majdnem egy órája tartott, ám a küzdőfelek nem álltak meg. Nem állhattak meg! Mindketten tudták, hogy mi a tétje az összecsapásnak. A harc egyre vadabbá és agresszívabbá vált, az Erő valósággal hullámzott a két küzdő fél hatalmától.
Luke Skywalker érezte, hogy az Erőben hirtelen zavar támad, épp ezért nem törődve a jelenlegi összecsapással azonnal ráhangolódott az Erőre. És ekkor már tudta. Tudta, hogy Zass Andarob az életéért küzd. Az Erő sötéten hullámzott. Tehát Zass a benne lévő használja fel a harchoz. De egy másik alakot is érzett, amely még mélyebben a Sötétségbe burkolózott. Tehát egy Sith Lorddal vív meg éppen. Eközben szinte látta a több száz embert, aki aggódik vagy a Jedi-lovagért vagy az ellenfeléért. Miért kellett odaküldenie Zasst? Miért volt olyan fontos az a tárgyalás? Miért nem mehetett inkább ő maga oda? Most a felelőtlensége könnyen a fiú és Leia gyerekeinek életébe kerülhet!
- Luke, minden rendben? – hallatszott egy hang, mely bár mellőre jött, mégis oly távolinak tűnt Skywalker számára. Ám arra épp elég volt, hogy azonnal kitisztuljon a feje és magához térjen. Tudta, most úgy sem segíthet a barátain. A legtöbb, amit tehet, hogy figyel és megpróbáljon segíteni itt, amennyit tud.
Ám a csata jelen pillanatban jól alakult. A cirkálók egyre inkább túlerőbe kerültek a nyílhegy alakú csillagrombolóval szemben. Ráadásul a három Carrack-cirkálóból is kettőt elpusztítottak, így már a Behemoth teste is szinte védtelen maradt.
Luke számára azonban gyanússá vált a dolog. A hajó kapitánya egy olyan csatába ment bele, amit már elvesztett, mielőtt belekezdett volna. A szárazföldi egységek elpusztulása után a csata már szinte elveszettnek tűnt a birodalmiak számára. Ám ők mégis itt maradtak, harcolni, akár az életük árán is. Ennek viszont csak akkor van értelme, ha van esélyük a győzelemre. Ami pedig annyit jelent, hogy...
- Azonnal távolítsunk el néhány egységet a Behemothtól! Alighanem érkeznek még hajók a bolygó légkörébe!
Ám elkéstek. Alighogy kimondta Luke a szavakat, egy távirányítású cirkáló jelent meg a bolygó éjszakai oldalán. Luke Skywalker azonnal felismerte a járművet. Ez egy Katana-flottabéli sorhajó. Az új csatacirkáló azonnal tüzelni kezdett. Ám meglepő módon nem a kisebb városokra, hanem a hegyekbe kezdtek lőni. Gan’zin kétségbeesetten felkiáltott:
- A titkos hajógyárunk! Meg kell állítani a hajót! Több ezer ember dolgozik ott, nem is beszélve a fegyverekről és a járművekről, amik ott vannak!
Lukenak most egyáltalán nem volt ahhoz kedve, hogy keményen megfedje vendéglátóját, amiért titkos és illegális hajógyárat építettek. Most sokkal fontosabb, hogy az újabb veszélyforrást megállítsák! Épp ezért azonnal a kommunikátoráért nyúlt:
- Wedge! Menjetek az új objektum felé. Próbáljátok megállítani abban, hogy lerombolja a hegyek közt lévő bázist.
- Egy bázis a hegyek közt? – kérdezte a pilóta – erről miért csak most tudunk?
- Erre én is kíváncsi lennék – válaszolt a Jedi-lovag – de erre majd ráérünk később rákérdezni. Most siessetek!
- Rendben, bár nem hiszem, hogy van elég erőnk a csillaghajó ellen.
- Én sem hiszem, de remélem bázisnak is van valami védelme.
Sajnos Lukenak csalódnia kellett. Mindössze két multifunkcionális könnyűcirkáló bukkant elő a hegyek közül. Skywalker kérdően Gan’zinra nézett. A férfi szemlátomást próbálta kerülni a Jedi tekintetét. Végül megszólalt.
- Sajnos a cirkáló az első lőszereivel a védelem jelentős részét elpusztította. Csak ez a két hajó maradt.
- Akkor viszont menthetetlen a helyzet – mondta csendesen a miri. És úgy tűnt, igaza van. A Katana-hajó szinte azonnal füstölgő porfelhővé változtatta az egyik cirkálót, majd néhány lézerütegével a másik járműre összpontosított, a többivel viszont szakadatlanul tüzelt a hegyek között fekvő bázisra. Ekkor ért oda Wedge osztaga, akik azonnal tüzelni kezdtek a birodalmi hajóra. Ám már itt nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudnak nagy kárt tenni abba a hatalmas járműbe. Lukenak fogalma se volt, hogy tehetett szert a Behemoth kapitánya egy ilyen hajóra. Talán Thrawn halála után szerzett meg egyet magának. De ez most nem is olyan lényeges. Meg kel találni a módját, hogy elpusztítsák. Ám nem tudták, hogy hogyan. Bár túlerőben voltak, mégis veszélyesnek tűnt, hogy jelentősebb erőt csoportosítsanak el a Behemoth ellen harcolók közül. Ha viszont nem teszik ezt, akkor nemsokára komplett bázis elpusztul, a Katana-cirkáló meg mehet segíteni a csillagrombolónak és ez akár az erőegyensúly megfordulásához is vezethet. Hacsak nem…
- Azt mondta, hogy a hajógyárban fegyverek is vannak fordult Luke Gan’zin felé – nincs valami ott, amit fel tudunk használni a cirkáló ellen.
- Sajnálom, ott csak kisebb fegyvereket gyártunk – felelte Gan’zin, de még mindig nem nézett a Jedire. Ez igencsak furcsa vol |
Ezt meg kel állítani. Megvolt a maga terve, de ennek Gan’zin aligha fog örülni, ezzel tisztában volt.
- Fel kell küldeni a hajókat – erősködött tovább – a kisebb fegyverek is elegek lesznek a lépegetők leszedésére, de ha azok életben maradnak, akkor hatalmas károkat fognak okozni!
- Tehát a föld, ahol vannak! Mesterséges talaj! Kiváló termést ígértek. Az egész elpusztul, ha oda tüzelünk!
- Nincs más esély – szólalt meg a miri is – a lépegetők úgyis széttapossák a termést, majd ha pedig beérnek Dantonba, akkor folytatni fogják az egész lakossággal. Meg kell őket állítani!
Skywalker látta Gan’zin arcán, hogy erősen mérlegel. Érezte a belőle kiáradó bizonytalanságot és tanácstalanságot, de tudta, itt most magának kell döntenie. Végül meg is tette!
- Rendben! Minden épségben maradt hajónak a városban. Szálljanak fel és próbálják leszedni a szárazföldi egységeket!
Az utolsó háromszög alakú hajók felemelkedtek, majd a földterület felé mentek és bombázni kezdtek a droidokat. A még éppen csak aktivált robotok, azt se tudták, mi történik, meg sem fordult a fejükben, hogy menekülniük kéne. Mindegyik ott égett pusztító tűzben. Ezután a hajók a lépegetőket vették célba, melyeknek élettartalma szintén nem volt sokkal hosszabb.
Zass Andarob látta, ahogy az őrök egy jelentős csoportja felé közeledik. Érezte, ennyivel nem fog elbírni, de ha képes lefoglalni őket, talán Csubakka sikerrel járhat. Magába szívta az Erőt, miközben vívóállást vett fel, készen arra, hogy megvívja a maga harcát. Ám ekkor a magasabb Sith Lord váratlanul megszólalt:
- Ebből elég! Fogjátok le a gyerekeket! Canacc, menj a toronyba, figyelj, hogy nem érkezik-e újabb ember! Ezt a hitvány Jedit meg én magam intézem el!
- Nem tudsz megállítani! – felelte Zass Andarob – nagyobb a hatalmam, mint a tiéd, mert az Erő mindkét oldalából merítem a tudásom!
- Azt majd meglátjuk – felelte Lord Derrick, majd kinyúlt és maga köré gyűjtötte az Erőt. Zass Andarob is koncentrált, kezében a fénykarddal, közben figyelt.
És ebben a pillanatban, mintha a pokol kapui nyíltak volna meg. Az épületeket körülvevő kerítés tartófái közül úgy tíz-tizenkét darab felemelkedett a levegőben és láthatóvá vált a földben lévő hegyes részük, majd mindegyik Zass Andarob felé indult. A fiú az elsőt kettévágta, a második azonban eltalálta. Érezte az oldalában a szúrást, ám Jedi köpenye felfogta a találat jelentős részét. Ám máris jött a következő, majd egy újabb és még egy. Az összes felé közeledett. Zass taktikát változtatott. Egy hatalmasat ugrott, lehetőleg minél messzebb attól a helytől, ahol ő állt, majd egy tigrisbukfencben tompította az esését. Eközben eltette a fényszablyáját. Tudta, itt most nem veszi hasznát. Majd újra a repülő karók felé fordította tekintetét, amik, Lord Derrick irányítása alatt, ismét felé közeledett. Zass kinyúlt az Erőért és koncentrált. Nem volt könnyű feladat több kis méretű tárgyat egyszerre megállítani, de nem volt választása, meg kellett próbálnia. Koncentrált. Tudta, meg tudja csinálni. Az Erő vele van. Ezek a kis tárgyak nem többek az Erőben, mint apró porszemek. Ő pedig egy hurrikán az Erőben nézve. Könnyedén elsöpri ezeket a karókat. És valóban ez történt. A cölöpök megálltak a levegőben, majd ártalmatlanul a földre hullottak.
Ám Lord Derrick erre a pillanatra várt. A fiú annyira a cölöpökre koncentrált, hogy el is feledkezett saját maga megvédéséről. Az Erőt használva megragadta Zass Andarob nyakát és összeszorította légcsövét majd a levegőbe emelte. Zass próbált ellenállni, ám nem tudott. Az Erőt használva megpróbálta eltaszítani Derricket, hogy kizökkentse a koncentrálásból, ám a Sith Lord védte a támadást. Zass érezte, ahogy egyre kevesebb levegője marad. Érezte a kétségbeesést is, amint lassan körülöleli. Szeme sarkából látta Jaina aggódó tekintetét, ahogy próbál kitörni az egyik őr szorításából, aki azonban nem engedi. Ekkor rájött a megoldásra. Itt van egy csomó gyerek, akik szabadulni akarnak, így az ő oldalán állnak. Közülük talán van, aki tud neki segíteni! Neki csak túl kel élnie! Ismét az Erőre koncentrált. Nem próbálta Derrick fogását semlegesíteni, csak csökkenteni. Közben az Erővel a levegőmolekulákat elkezdte mozgatni, egyenesen bele a tüdejébe. Érezte, hogy belsője újra megtelik levegővel, ereje lassan visszatér. Most már csak várnia kell és remélni, hogy a Sith Lord már elhitte, hogy győzött.
- Taktikai frissítést kérek! – adta ki a parancsot Teilor kapitány.
Hamarosan újabb információkat kapott a csata alakulásáról. Rosszalló tekintettel nézte őket. A komplett szárazföldi osztagát elvesztette. Igaz, hogy tönkretette a Dantuin egy jelentős termőterületét, de ez legfeljebb hosszú távon fog nekik gondot okozni, neki meg most kéne győzelmet aratnia. Ezek a könnyűcirkáló járművek azonban elég komoly haderőt képviselnek. Igaz, hogy már csak huszonkilenc van meg az ötven hajóból, de a levegőből már nehezebb lesz őket elpusztítani és a Behemoth is károkat fog szenvedni. Ezen sajnos a három Carrack-osztályú könnyűcirkáló sem fog változtatni, legfeljebb időt adnak a Behemothnak, de nem túl sokat.
Teilor kapitány most vált dühössé. Ha a két Sith Lord engedte volna, hogy a Loronar-rombolókat is elhozzák, nem lenne semmi baj, így viszont könnyen lehet, hogy az életükért kell küzdeni.
A kapitány a szeme sarkából látta, hogy az egyik Carrack cirkáló egy hatalmas tűzgolyó kíséretében felrobban. Ahogy elnézte, a másik kettő se fogja sokáig bírni, ha viszont ez bekövetkezik, akkor viszont már közvetlenül támadhatják a Behemothot, ami a jelenlegi helyzetben nem sok sót ígér.
De még nem vesztettek. A stratégia jó volt és egyelőre csak minimális szinten húzták keresztül a számításaikat. A bolygó túloldalán még mindig ott van a fő célpont. Bekapcsolta a hajó kommunikációs csatornáját és üzenetet küldött egy hajónak. Egy hajónak, ami a közelben helyezkedett el és már várta ezt a parancsot.
Jaina látta, hogy Zassnak segítségre van szüksége, különben meg fog halni vagy ő is fogságba kerül. Akkor pedig az ő reményük a szabadulásra is elszáll. Valahogy meg kell állítani ezt a Sith Lordot.
Próbált feléjük rohanni ám a mellette lévő keltavisi őr megállította. Ekkor döbbent rá, hogy ennek semmi értelme, mert ha ennek a szorításából ki is tudna szabadulni, akkor is egy csomó őr áll még itt, akik pedig könnyen megállítanák. Hiszen minden gyerekre jutott egy katona és további négy várakozott. Az Erővel se segíthet, mert ha meglátják, mire készül, alighanem azonnal elkábítják. Ha meglátják…
Ekkor hirtelen belé hasított a felismerés. Ha feltűnően használja az erejét, akkor könnyen pórul járhat, de ha csak egészen kis dolgokat csinál, azt talán senki sem veszi észre. Az Erővel felemelt egy kis homokot a földről, majd elkezdett játszani vele. Az Erőt használva apró szelekkel irányította azt a kevés homokot. Ez senkinek sem volt feltűnő, hiszen az, hogy a szél felkap egy kis homokot, itt mindennapos volt. Jainának hirtelen eszébe jutott, amikor Lord Hethir fogságában csinálta ugyanezt. Az emlékek mosolyt csaltak a lány arcára. A történelem néha ismétli önmagát. Ám most sokkal nagyobb a tét.
Lord Derrick figyelte, hogy hogyan vergődik szánalmas ellenfele a szorításában, mint egy nagy hal. Nagyon élvezte a mutatványt, különösen így, hogy az emberek, akiket ki akart szabadítani, végignézhetik, amint reménysugaruk testéből szép lassan elfogy a levegő. Legnagyobb meglepetésére egy idő után a fiú már nem is védekezett, csak oxigénért küzdött. Még figyelte néhány percig, majd ennyit mondott.
- Nagyon komoly hibát követtél el, amikor azt hitted, hogy egyáltalán van esélyed ellenem! Sokkal nagyobb a hatalmam, mint amennyi neked valaha is lehetett volna! Hatalmas bűnt követtél el, amikor vállaltad a küzdelmet ellenem, de most fizetni fogsz érte! De még mennyire, hogy fizetni fogsz! – Derrick hirtelen felnevetett. És Jaina erre a pillanatra várt. Az Erőt használva a homokot egyenesen a Sötét Jedi szájába irányította. Lord Derrick fel sem figyelt erre a jelentéktelennek tűnő támadásra, ám annál inkább meglepődött, amikor a torkában érezte a homokot. A nevetése hirtelen fuldokló köhögésbe csapott át, ami kizökkentette a koncentrálásból. Zass Andarob a föl felé kezdett zuhanni, ám az Erő segítségével a levegőben tartotta magát és kényelmesen leereszkedett, majd újra megszólalt!
- Nem, nem vagy erősebb, mint én, csak sikerült meglepned. De még egyszer nem hibázok! És most, ideje, hogy kövesd Darth Sidioust a sírba! – kinyújtotta a tenyerét, ujjait behajlította, és mélyen a Sötét Oldal irányába fordult. Összegyűjtötte minden haragját, majd ellenfele felé irányította azt. Ujjai közül kékesfehér villámok csaptak Lord Derrick felé, aki azonban nem hátrált meg. Két tenyerét a villámok felé fordította, majd az erőt használva eltérítette őket. Az energia ártalmatlanul csapódott az épület falába. Most Derrick indított egy kezéből villámot Zass felé, aki azonban elvetődött az útjából, majd villámgyorsan felpattant és még egy energiasugarat indított Derrick felé. A Sith Lord másik kezéből szintén villám csapott ki és a két energiasugár középen találkozott.
Zass már ebben a pillanatban érezte, hogy ellenfele energiái intenzívebbek az övéinél. Nem volt más választása, a bal kezét is a jobb mellé tette és újabb villámokat indított a Sith ellen, aki azonban ugyanígy cselekedett. Egy nagyon komoly összecsapás volt ez, holott egyik fél sem mozdult meg és nem csinált semmi láthatót, ami egy kicsit is közelebb vinné a győzelemhez. Egyszerűen csak koncentráltak. Ez az idegek és az Erő csatája. Minden azon múlik, hogy melyikük bírja tovább, és ki van nagyobb kapcsolatban az Erővel.
Ám Zass tisztában volt vele, hogy az energiasugarak az ellenfele oldaláról egyre intenzívebben jönnek. A Sith Lord mindig is a Sötét Oldalt használta, Zass azonban csak a legritkább estekben, így ellenfele komolyabb kapcsolatban van vele. Azt azonban érezte, meg tudja változtatni. Hisz egykor Darth Sidious tanította meg a Sötét Erő használatára, márpe |
Meg kell mentenie ezt a csapatnyi gyereket, bár a rengeteg őr további nehézséget fog jelenteni.
Hamarosan kiértek egy üres térre a templom és a nagy építmény között. Ott már várta őket két alak. Az egyik, akivel Jaina tegnap találkozott, a másik egy fekete köpenyes, hüllőszerű fejű humanoid, akinek már az arca is félelmet keltett. A katonák négyes sorba állították őket. Lord Derrick magasba emelte az Erő-generátort és elkiabálta magát!
- Mesterem, Darth Sidious! Eljött a te időd. Itt van az ötven gyermek, akit kértél és most újra vissza fogsz térni a halálból!
Ezek után tekert egyet a Generátor egyik kapcsolóján, majd megnyomott egy nagy gombot, mire a szerkezetből vörös sugár vágódott ki és örvényleni kezdett a földön. Lord Derrick elindult a gyerekek felé, majd a kis Vitoriát ragadta meg és elindult vele az örvény felé. A kislány sírt és jajgatott, miközben sikertelenül próbált ellenállni.
Ezt már Jaina se nézte tétlenül. Nem törődve az őrökkel odarohant a Sith Lordhoz és minden erejét összeszedve ütni kezdte őt.
- Engedje el őt! – üvöltötte a lány. A szeme sarkából látta, hogy Jacen is próbált a segítségére sietni, de két rohamosztagos lefogta.
Lord Derrick felé fordult és, ha fájtak is neki az ütések, ezt nem mutatta ki.
- Hagyd ezt abba! Úgy sem mész vele semmire – mondta színlelt kedvességgel, de a lány mintha meg sem hallotta volna. Egy idő után Derrick megunta, elengedte Vitoriát és erősen megragadta Jaina kezeit.
- Lehet, hogy inkább veled kéne kezdeni – nézett felé haragosan Derrick, majd kezével hatalmasat ütött Jaina arcára. A lány felsikoltott fájdalmában.
- Hagyd őt békén! – hallatszott egy mély, ám határozott hang az épület felől. Lord Derrick odanézett. Egy sötétbarna hajú, középmagas férfit látott ott Jedi-köntösben. Nem, nem is férfi. Még csak egy fiú. Olyan tizenhat-tizenhét éves lehet. Lord Canacc felismerte a Jedi-lovagot, akivel találkozott. Kellemetlen volt számára, hogy épp most jelenik meg a fiú és megzavarja a ceremóniájukat. De még jobban zavarta, hogy ennyire észrevétlenül bejutott. Érezte, veszélyes lehet.
Ám úgy tűnt, mestere nem igazán aggódik emiatt. Lord Derrick szinte felnevetett a gondolaton, hogy egy gyerek akarja őt legyőzni. Ám kicsit bosszantotta a tény, hogy egy ilyen fiatalember ennyire tiszteletlenül szól hozzá. Meg kell leckéztetni! Ám kezdetben csak szórakozik vele egy kicsit.
- Nekem te nem parancsolgatsz! Őrség, kapjátok el! – elengedte a lányt, úgy nézte, mit fog tenni az ifjú Jedi.
Zass még emésztette az információkat. Látta, ahogy a kavargó örvény megjelenik és hallotta, hogy a Sith Lord a Császárt akarja feltámasztani. A kijelentés nem hozta lázba. Igaz, hogy az Uralkodó nagy szolgálatot tett neki. Darth Sidious kezdte meg az ő kiképzését, megtanította az Erő és a fénykard használatának alapjaira. De ez nem változtat azon a tényen, hogy Darth Sidious ölte meg a régi idők Jedi-lovagjait és, hogy egy velejéig gonosz ember volt. Meg kell akadályozni, hogy ez az alak feltámassza!
Zass Andarob látta, hogy két keltavisi őr rohan felé. Ezt most komolyan gondoltad? – tette fel magában a kérdést. Még csak nem is kellett tudnia, mit csinál. Hagyta, hogy az Erő körülvegye és elöntse minden tagját. Majd amikor a keltavisiak a közelébe értek, az Erő a levegőbe emelte őt, miközben Dooku gróf fénykardja szinte magától a kezébe röppent. A fegyvert leírt egy kört, mire a két katona holtan zuhant a földre. Leereszkedés közben Zass a maradék erejét is maga köré gyűjtötte, majd ellökte, hogy a Sötét Jedi ellen fordítsa őket.
Ekkor Lord Derrick hirtelen tizenöt métert zuhant hátra. Még az Erő-generátor is kirepült a kezéből, sőt, kis híján belezuhant a saját maga által keltett örvénybe, de Canacc az utolsó pillanatban az Erővel magához húzta az értékes tárgyat. Ám az esemény még így ledöbbentette. Lord Derrick, az ő hatalmas, legyőzhetetlen mestere megalázó módon zuhant a földre és most dühösen tápászkodik fel. Nem számított rá, hogy ez valaha is megtörténhet.
Normális körülmények közt Lord Derrick most nekicsapódott volna a templom falának és eltörte volna a gerincét. Ám még volt annyi ideje, hogy az Erőt használva kipárnázza a zuhanásának helyét, így viszonylag enyhe fájdalommal megúszta. Ám az önérzetén esett sérülés ennél sokkal hatalmasabb volt. Tudta, ezt nem hagyhatja szó nélkül. Most bosszút fog állni ezen a szánalmas Jedi-lovagon. Felkelt és ennyit mondott:
- Ezt még nagyon sajnálni fogod – majd mélyen az Erőbe nyúlt. Zass Andarob figyelt, hogy mi fog történni. A katonák, a gyerekek és Lord Canacc pedig csak vártak, mintha nem tudnák, mit tegyenek. Ekkor az egyik régi, több tonnás, kerekes jármű elindult Zass Andarob felé. Zass azonnal az Erőre koncentrált, próbálta megtartani a hatalmas terhet. Szinte érezte a hátán a több tonnás súlyt, vállára hatalmas nyomást nehezedett. Érezte, nem fogja sokáig bírni. Ám ellenfele szemlátomást kitartott, ezért Andarob kénytelen volt taktikát változtatni. Próbálta a járművet kicsit elforgatni, hogy ne pont bele menjen. De ki legyen a célpont? A Sith Lord? Nem, inkább az örvény. Őszintén remélte, hogy a terve észrevétlen lesz és a jármű valami kárt okoz a szerkezetbe.
Zass enyhén balra tolta a járművet, ami ekkor már lassú tempóban el is indult felé, majd elengedte. A nehéz tárgy alig egy fél méterrel haladt el mellette, Zass Andarob legnagyobb megkönnyebbülésére. Lord Derrick nagyot kiáltott, amikor rájött, hogy átverték és próbálta visszafordítani a járművet. Ám már nem tudta megállítani. Az ócska járgány pörögve hullott be az örvénybe, amely hirtelen szabálytalanul kezdett el kavarogni, majd teljesen el is tűnt. Zass Andarob gúnyosan elmosolyodott és ennyit mondott:
- Remélem, tetszeni fog az ajándékom a Császárnak!
Lord Canacc érezte, hogy az Erő-generátor a kezében hirtelen nagyon forró lesz, ezért gyorsan eltette hőálló köntöse alá. Szerencsére úgy tűnt, komolyabb baja nem lett a készüléknek.
De ezt már ő se nézhette tétlenül. Megragadta az övében lévő fénykardok egyikét és Zass Andarob felé hajította. Ám a penge nem ért célt. A penge nem érhetett célt. A kard megállt nem sokkal Zass arca előtt. A Jedi a hüllőszerű Sith felé nézett. Lord Canacc másik kardját is bekapcsolta. Ebben a pillanatban egy csapatnyi keltavisi őr és rohamosztagos rohant a fiú felé, hogy elkapják. Zass Andarob alsó alapállásba helyezte pengéjét, miközben várt, készen a küzdelemre.
- Ebből elég! – hallatszott Lord Derrick hangja. Erős volt benne a csábítás, hogy az őrökkel elfogassa a Jedit, ám nem volt benne biztos, hogy ez sikerülne. Ráadásul helyre kellett tennie a büszkeségét. Ha már a küldetést úgyse tudták teljesíteni, legalább elintézi ezt a szemtelen fiút. Ám érezte, hogy ez nem lesz könnyű. A gyereket sokkal jobban átjárja az Erő, mint azt hitte. Lebecsülte őt. Megfogadta, többször nem teszi. De a csalódottsága ettől nem csökkent. Olyan közel állt a céljához és most egy szem ostoba Jedi megállította! Ez szégyen! Egy szégyenfolt, amit kompenzálnia kell! – fogjátok le a gyerekeket! Canacc, menj a toronyba, figyelj, hogy nem érkezik-e újabb ember! Ezt a hitvány Jedit meg én magam intézem el!
Wedge Antilles látta, hogy a Behemoth alja felől három Carrack osztályú könnyűcirkáló közeledik. Ám ez nem annyira aggasztotta. Igaz, ezek a könnyűcirkálók méreteiben nagyobbak, mint a dantuini gépek, ám még így is úgy tűnik, hogy a túlerőben vannak és ha gyorsan sikerül kellőképpen nagy kárt okozni a Behemothon, akkor övék a győzelem. Jobban aggasztották a szárazföldi egységek, amik közeledtek. A Dantuinnak ugyanis a légvédelmen kívül nincsen sok ereje, szárazföldi csatában nem lenne sok esélyük. Épp ezért el kell pusztítani azokat a hajókat. Mintha a gondolataiban olvasna, Luke már hívta is.
- Wedge, új feladatotok van! Ne törődjetek a rombolókkal! Próbáljátok leszedni a csapatszállítókat!
- Rendben, Luke – felelte a pilóta – hallottátok, srácok! Támadás indul.
Luke az irányítóteremből figyelte az eseményeket. Látta, hogy a kísérővadászok szembeszállnak az osztagukkal, de a mirinek igaza volt. Valóban álcázott felderítőhajók voltak, semmi több. Wedge X-szárnyúi ellen nem sokra mentek. A vadászok egyszerre tüzeltek protontorpedóikkal, majd újabb két sorozatot adtak le, mire az egyik csapatszállító darabokra robbant. Újra tüzelni kezdtek és hamarosan egy második hajóból is csak egy égő füstcsík maradt hátra. Ám ekkor Luke hirtelen aggódni kezdett.
- Nincs már annyit protontorpedójuk, hogy egy újabbat leszedjenek. Segítségre van szükségük! Mennyi hajó van még az űrben és mennyi idelent.
- Huszonhét harcol a levegőben és hat darab van itt lent.
- Már csak hat? – kérdezte döbbenten Luke de választ nem várt – semmi baj. Föl kell őket küldeni, hogy leszedjék a szállítójárműveket.
- Nem küldhetjük fel őket – közölte Gan’zin – akkor semmi nem marad, ami védi a civil lakosokat.
- A civileket már így se védi senki, csak a Behemoth nem tüzel rá. Nem fontos neki! A lenti járművekből már semmi haszon nem származik.
- De igen! A csillagromboló aljánál már annyi hajónk van, amennyi csak lehetséges. Innen még tudnak precíz lövéseket leadni rá, de abból a kavalkádból már nem!
- A Behemoth pajzsai hárítani tudják ezeket a lövéseket! Ezekkel semmire sem megyünk. Viszont a szárazföldi erők könnyen a birodalmiak győzelmét jelenthetik. meg kell állítani őket, amíg lehet!
- Már késő – suttogta mellettük a miri. És valóban. Az első szállítójármű éppen ekkor landolt és kinyitotta a hangárát. A lejáraton körülbelül ezer harci droid jött ki. Tehát a Birodalom hadserege nincs a csúcson, Gondolta Luke, a Birodalom fénykorában ilyen nem fordulhatott volna elő. Ám jelenleg ez is épp elég nagy bajnak tűnik. Annál is inkább, mert időközben a másik három hajó is landolt, az elsőből meg AT-ST és AT-AT lépegetők kezdtek el kifelé masírozni. Luke most először a csata óta komolyan aggódni kezdett. Tudta, ha ezek a szerkezetek beérnek a városba, akkor rengeteg ember fog meghalni. Ezt meg kel állítani. Megvolt a maga terve, de en |
Ekkor a képernyőről eltűnt a hajó képe és helyette egy idősödő alak jelent meg rajta.
- Dantuin, itt a Behemoth birodalmi csillagromboló. Felszólítom önöket, hogy azonnal állítsák le az összes harcképes járművüket és hódoljanak be a Birodalomnak. Öt percük van ellenkező esetben hajóimmal elpusztítok minden életet a bolygón!
Luke azonnal kapcsolatba lépett Wedge Antillessel.
- Wedge, hallasz engem, itt Luke! Egy birodalmi csillagromboló támadta meg a bolygót.
- Igen, tudok róla. Mi lesz most?
- Túl messze vagyok a szállásotoktól, még távolabb a hajóktól. Nem tudok elmenni harcolni, lent kell maradnom, próbálom irányítani az összecsapást. Nem kérlek titeket, hogy felmenjetek a harcba…
- Luke, hogy mondhatsz ilyeneket? Mindig örülünk egy kis összecsapásnak! És már amúgy is a hangárban vagyunk, fél perc múlva meg már az űrben fogunk repülni.
Luke megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Oké, Wedge! Az Erő legyen veletek.
- Meglesz, ne aggódj – felelte a pilóta, majd megnyomott egy gombot, mire a hajója kilőtt a világűrbe! Elégedetten vette tudomásul, hogy valamennyi X-szárnyú követi őt. Komputerével bemérte a rombolót. Hamar megtalálta, ám amikor közeli képet kapott, észrevette, hogy a hajó néhány helyen füstöl. Ekkor hasított bele a felismerés.
- Ez ugyanaz a csillagromboló, amivel az Ukionál küzdöttünk!
Zass nagyon hamar lejutott a völgybe. A meredek úton csúszva haladt, az Erőt használta, hogy irányítsa a testét, így egyik fától a másikig haladt, végül pedig leért a völgybe. Ezután lassan megközelítette azt az épületet, ahonnan az erőt érkezte. Fejére húzta a csuklyáját. Úgy gondolta, hogyha valaki meglátja, talán elhiszi, hogy a Sötét Jedik egyike, így elkerülheti a konfliktusokat. Amikor már elég közel ért a romos építményhez, fedezéket keresett. Egy nagy szikla a segítségére volt, mögötte könnyedén elbújhatott. Innen felmérte a terepet.
Az Erő segítségével Csubira koncentrált. A vuki ekkorra már elfoglalta a helyét a folyó mellett. Ezután az épület felé nézett.
Épp egy csapat rohamosztagosokkal és keltavisi őrökkel körülvett gyerek masírozott „munkahelyükről” egy üres térre, ahol két sötét köpenybe öltözött alakot látott. Az egyiket felismerte. Az a humanoidforma, hüllőszerű lény, akivel a zuhatagnál találkozott. A másik egy negyvenes éveiben lévő, hosszú, enyhén őszülő hajú magas férfi volt. Mindkettőből érezte a kiáradó Sötét erőt.
Ám még ennél is hatalmasabb volt a Sötét erő, abban a kis tárgyban, amit a magasabb a kezében tartott. A szerkezet nem lehetett nagyobb, mint Zass kézikomputere, ám innen nem tudta kivenni, hogy pontosan mi az.
Ekkor észrevette, hogy a gyerekek között ott van Jaina és Jacen. Megérezte az Erőben a jelenlétüket. De mégsem! A világos Erő, amit érzett, lényegesen hatalmasabb volt. Valószínűleg az összes gyerek bír valamennyi Erővel. Csakhogy így képzetlenül ezzel nem sokra mennek. Zass azonban képzett Jedi, sőt, a sötét tanokban is jártas. Ha valaki, akkor ő képes arra, hogy szembeszálljon a két Sith lorddal és legyőzze őket. Nem lesz könnyű, de nincs választása.
Zass Andarob megigazította az övén lévő fénykardokat. Érezte, hogy élete egyik legkeményebb összecsapása vár rá.
Teilor kapitány nem tétlenkedett az öt perc alatt, amit a dantuiniaknak adott. Alaposan szemügyre vette a bolygó térképét.
A Behemoth épp a nagyváros fölött keringett orbitális pályán. A lent lévő többfunkciós járművek veszélyt jelenthetnek ugyan, de ha kellően nagy kárt tud okozni a városban, akkor talán feltétel nélkül megadják magukat. Valószínűleg túl sok egyszemélyes vadász nem fog jönni, ezért a gyors TIE-vadászok és bombázók hatalmas kárt okozhatnak a felszínen, amíg a Behemoth a cirkálókkal hadakozik.
Ez a terv azonban kockázatos, mivel a cirkálók ereje könnyen lehet, hogy összességében erősebb, mint a csillagrombolóé és ezen a három Carrack-cirkáló se sokat módosít. Épp ezért mihamarabb megadásra kell bírni a bolygót és addig is, meg kell osztani valamilyen módon az erőiket.
A csapatszállító járműveket is beveti. Ha leérnek, a lépegetőkkel, akkor már nem lesz baj, a szárazföldi védelem nem annyira erős a Dantuinon. A kísérőhajók azonban legfeljebb felderítők lehetnek. Nem baj, a semminél az is több. A szárazföldi alakulatokat pedig a város melletti sík területen fogják letenni, onnan nehezen fogják leszedni őket, hacsak nem lövik szét a saját területüket. A városban lévő gépek meg kezdetben nem okozhatnak nekik problémát.
A hajógyár mindenesetre a bolygó másik oldalán található. De Teilornak erre is megvan a maga terve. Már korábban utasította a birtokában lévő Katana-flottabéli hajót, hogy a megfelelő pillanatban jelenjen meg a bolygó másik oldalán, ahol kisebb falvak és a titkos hajógyár van, aminek a helyét a kapitány némi pénz bevetésével megtudott. Amint kilép, a lázadók kénytelenek lesznek megosztani erejüket, így könnyen elérhetővé válik a győzelem.
Teilor kapitány elmosolyodott. Igen, ez a tökéletes stratégia a győzelemre.
Luke Skywalker a stratégiai központban mérte fel az eseményeket. Sietett, mert tudta, nincs sok ideje. Mellette Gan’zin állt aggódó tekintettel. Mögöttük az egyik miri tanácsadó figyelt. A csillagromboló továbbra is a bolygó forgásával egyenlő sebességben haladt orbitális pályán, így lentről úgy tűnt, mintha a jármű állna. Eközben a hangárakban és a lent maradó lövegeknél is hatalmas sürgés-forgás támadt. Mindenki azon volt, hogy minél hamarabb elfoglalja helyét és felkészüljön az összecsapásra. Ekkor Wedge osztaga elhagyta a hangárat.
Amint ez megtörtént, a Behemoth turbólézerei tüzet nyitottak. Néhány a lent maradt alakváltoztató hajókból azonnal felrobbant a lézerek tüzének hatására. A computereken látszott, amint az emberek fejvesztve menekültek. Luke érezte a fájdalmukat és félelmüket, de próbált nem foglalkozni velük. Most a jelenre kell koncentrálnia, csak úgy mentheti meg ezeket az embereket.
Az első könnyűcirkálók már felszálltak a levegőbe, ezzel egyidőben a lent maradt hajók lézerágyúi tüzelni kezdtek a csillagrombolóra. Ám a Behemoth pajzsa könnyedén hárította ezeket a lövéseket, amik közül rengeteg célt is tévesztett, mert az irányító nem akarta a saját fölszálló hajókat eltalálni. A Behemoth újabb lézerei azonban további három földön maradt járművet szedtek le. Luke rádöbbent, hogy ez nem mehet így sokáig.
- A csillagromboló könnyedén leszedi a földön maradt egységeket! – vélte Skywalker – Taktikát kell változtatni. Minél több járművet fel kell küldeni az űrbe nyílt harcra.
- Nincs értelme! Akkor védtelen lesz a város – ellenkezett Gan’zin.
- Nincs választásunk! Amíg több hajó van itt lent, addig az első számú célpont a város, ráadásul viszonylag kis kockázattal lehet támadni. Minél jobban meg kell osztani a Behemoth figyelmét! Ha felküldjük a járműveinket, külön-külön a mozgó célpontokat nem tudja ilyen könnyen leszedni, pláne, mert gyakran egymástól távol eső mozgó célokra kell lőnie.
- Igaza van – zihálta Gan’zin – ötös-hatos osztag! Induljanak el a csillagromboló felé!
Újabb járművek emelkedtek fel a Dantuinról és a Behemoth felé indultak. Luke megnyugodott, amikor látta, hogy a csillagromboló a cirkálókkal vív csatát. Legalább a civileket békén hagyja!
Ebben a pillanatban három Carrack osztályú könnyűcirkáló jelent meg, hogy fedezze a Behemoth alsó részét. Ez logikus döntés, mert a dantuini cirkálók nagyméretű lézere csak fölfelé képes tüzelni. Így utólag örült, hogy felküldtek újabb osztagokat, így legalább nem a birodalmiak lesznek fölényben. Szeme sarkából látta, hogy Gan’zin is mintha kicsit megkönnyebbült volna.
Ám ekkor a Behemoth hangára kinyílt és egy hadseregnyi TIE vadász és elfogó özönlött ki belőle. Négy osztag a csatába vetette magát, egy azonban a bolygó felé indult. Luke azonnal felismerte őket.
- TIE bombázók! Ezek le fogják rombolni a földön lévő ellenállást!
És valóban. Amint a TIE vadászok közel értek a bolygóhoz, azonnal kioldották bombáikat és elkezdték szétlőni a lézerágyúkat. A földön maradt hajók próbáltak visszalőni, ám a mozgékony bombázókat nem tudták bemérni a nagyméretű lézerágyúk. Luke érezte, hogy megint változtatni kell a stratégián.
- Kisméretű hajókat kell a bombázókra küldeni! Ezek a fegyverek nem tudják őket elpusztítani.
- Csak négy osztag X-szárnyú vadászgépem van. A fő védelmet ezek a könnyűcirkálók jelentik, a vadászok csak formális szerepet töltenek be.
- Az baj. De oda kel küldeni őket, mivel ha sokáig garázdálkodnak itt ezek a bombázók, hamarosan a felszíni védelmünkből semmi sem marad!
- Rendben – bólintott Gan’zin – egyes-kettes X-szárnyú osztag – menjenek a bombázó vadászokra!
- Igen uram – hallatszott egy hang a kommunikátorból.
Ám nem sokkal később a miri aggódó tekintettel figyelt fel az egyik számítógépre. Luke követte a tekintetét. Ekkor vette észre, hogy a Behemoth egy másik hangárából hat csapatszállító dokkolt és egyenesen a bolygó felé indult.
- Te jó ég! – mondta félhangosan.
Gan’zin idegesen figyelte a monitorokat.
- Ha ezek leérnek a bolygóra, már nem tudjuk megállítani őket!
- Nyugalom – próbált optimista lenni a miri – ha a TIE osztagok a hagyományos arányban vannak ezen a csillagrombolón, akkor ezeknek a szállítóknak a kíséretére már csak felderítők maradtak. Épp ezért talán egy osztag is elég lesz nekik.
- Rendben – felelte Luke – szólok a Zsivány-köteléknek! – ám miközben kezébe vette a kommunikátorát, azon kapta magát, hogy rettenetesen aggódott – ahhoz képest, hogy a terv szerint nekünk kellett volna megosztani a Behemoth tűzerejét, ő osztja meg a mi erőinket!
A tűző napsütésben Jaina a többi gyerek társaságában kiment a nagy épület mögé. Mellette Vitoria haladt, aki szinte remegett a félelemtől. Jaina maga is rettegett. Ha a lánynak igaza van, akkor ma mindnyájan meghalnak. Semmi esélyük a magas férfi ellen, ezzel tisztában van. De nem fogja könnyen adni az életét, ezt megfogadta. Ha nyilvánvalóvá válik a birodalmiak terve, mindent megtesz azért, hogy meghiúsítja azokat |
Han Solo egész este dolgozott, míg végül elérte a célját. A régóta nem használt hangszórót hangfelvevővé tudta alakítani, sőt, arra is képes volt, hogy a felvett hangot bármilyen erősségben lejátsszon. Ekkorra már konkrét elképzelése volt arról, hogy hogyan próbál meg kiszabadulni. Arra számított, hogy Selma vissza fog térni, hogy megkérdezze, hogy döntött Han. Ezt az időszakot kell kihasználnia!
És valóban nem csalódott. A zöldes bőrű nő nem sokkal később megérkezett. A cella ajtaja automatikusan nyílt ki, amikor belépett és zárult be jövetele után. Selma gyönyörű koréliai selyemruhában érkezett, mintha ezzel is hatást akart volna gyakorolni az egykori csempészre.
- Remélem jól aludtál! – mosolyodott el a nő.
- Nem igazán – felelte Solo – alig tudtam aludni ezen az átkozott kőpriccsen. Embertelen körülmények ezek a rabok számára!
- Oh, ezen könnyen segíthetünk. Ha velem jössz, megoldódik a problémád.
- Miért, akkor hol aludnék? Csak nem az ön ágyában? – kérdezte hamiskás mosollyal Han. Szándékosan váltott magázó stílusra, hogy az iróniája hatásosabb legyen.
- Nem értem, miről beszélsz! – kiáltott vissza Selma. Most már közel sem volt annyira boldog, mint akkor, amikor megérkezett. A koréliai elégedetten nyugtázta, hogy megjegyzése célba talált.
- Valóban nem? Hát majd segítek! Nem azért akar maga engem, hogy rabszolga legyek. Annyi talpnyalója van, hogy eggyel több vagy kevesebb már szinte semmit sem számít! Ön rám vágyik! Mint férfira! Én vagyok az álomférfi a maga számára, ezért szeretne megkaparintani, hogy örökké önnel legyek!
Hannak eszébe jutott, hogy hasonlókat mondott Leiának a Millenium Falcon fedélzetén. Akkor a hercegnő hevesen tiltakozott, de nem sokkal később bebizonyosodott az ellenkezője. És a mai napig boldog kapcsolatban élnek Leiával és már három gyerekük van. Ezúttal nem voltak ilyen komoly céljai, mindössze fel akarta használni a nőt a szabadulása érdekében.
Selma szemlátomást ideges lett.
- Te nem vagy más, mint egy szánalmas, beképzelt féreg! Soha nem kellenél nekem, mint férfi.
- Valóban nem? Mindig is ez volt a te hibád, Selma! Soha nem tudtad ügyesen titkolni az érzelmeidet! – ezzel megragadta a zöld bőrű nőt és erőszakosan nyakon csókolta. Ha ez Leia látná, nagyon dühös lenne, gondolta magában. Lelkiismeret-furdalás hasított belé, tehát nem volt mit tenni.
Selma elrántotta a fejét Solo arcától, majd kétségbeesetten felkiáltott:
- Őrség, segítség, segítség!
A cella ajtaja kinyílt és két keltavisi őr rontott be. Az egyik elrántotta Hant Selmától, a másik pedig egy irtózatos erejűt ütött Solo gyomrába. Az ütés hatására a férfi a földre rogyott. A nő méltóságteljesen felemelkedett, majd annyit mondott.
- Ezzel eljátszottad az utolsó lehetőségedet, Solo. Ha mégis visszajönnék, akkor azt csakis a nagylelkűségemnek köszönheted.
Ezután karcsú lépésekkel elhagyta a börtönt. Han lassan felkelt. A gyomra még mindig fájt, de nem nagyon érdekelte. A felvételt megszerezte, immáron csak meg kell várnia a megfelelő pillanatot! Rémlett neki, hogy Selma azt mondta, hogy ma délelőtt fontos akciót terveznek. Akkor megvan rá az esély, hogy itt csökkentik az őrséget. Ezt a pillanatot kell kihasználnia. Egy lehetősége van, ha nem sikerül, könnyen örökre itt ragadhat. De meg kell próbálnia!
Lassan felmentek (Zass Andarob és Csubakka). Az út nem volt meredek, csak egy kissé sikamlós a néha odacsöpögő víz miatt. Amikor felértek, száz méter magasról, felülről nézhették a vízesést. A folyó, ami táplálja, valójában nem ott volt, hanem öt méterrel alattuk. Tehát a vízesést egy artézi kút táplálta. Zass a másik irányba is elnézett. Ahol álltak az valójában egy hatalmas domb volt, melynek belsejében egy mély, legalább harminc kilométer átmérőjű völgy terült el. A völgy kivételével mindent fák borítottak, nyílván ezeket a növényeket is az artézi víz táplálta. Feltehetőleg a völgyben is éltek fák, csak a birodalmiak kivágták őket. A lefelé vezető út elvileg egy átlag ember számára nagyon meredek lett volna, de kialakítottak lefelé egy szerpentines útvonalat, melyen viszonylag biztonságosan le lehetett jutni. Zassnak eszébe se jutott használni. Ha eddig nem vették észre, akkor a leghamarabb akkor történne ez meg, ha a kijelölt útvonalat használná.
A völgy közepén Zass egy szemlátomást nagy, ám viszonylag régi, tornyos épületet pillantott meg, mögötte pedig egy ósdi templomot vélt felfedezni. Az utcán pedig járművek álltak. Egy részük a nagyon régi kerékkel haladt, de néhány köztük már lebegni is tudott. Csubakka távcsőjével is megvizsgálta a területet és így látta, hogy gyerekek dolgoznak ott. Talicskákra teszik a homokot, elviszik máshelyre, ahol buckákat kezdenek építeni belőlük. Értelmetlen és megerőltető feladat, de ő legalább tudta, hogy hova kell menniük. Amikor balra pillantott, egy másik, régi épületet látott. Innen az Erővel nem érzékelt semmit, épp ezért erre továbbiakban nem fordított sok figyelmet. Szinte közvetlenül a nagyobb bázis mellett egy körülbelül tíz méter széles folyót látott, amely a domb jobb oldaláról folyt le, tett egy kanyart, elhaladt a tábor mellett, majd egy tóban végződött. Úgy érezte, hogy ez egy jó lehetőség.
Innen Zass már szinte tapintani tudta az Erő Sötét Oldalának jelenlétét. Ha eddig bármi kételye lett volna afelől, hogy valóban egy Sith lovaggal találkozott-e, akkor most már semmi kételye sem lehetett. Vagy mégsem? A sötétség olyan erős volt itt, hogy könnyen lehet, hogy több Sötét Jedi is van a közelben. És még valamit érzett. Valamit, ami nagyon aprócska, ám az Erőben hatalmas sötét foltként éktelenkedett. Zassnak fogalma sem volt, mi lehet az. De egyelőre nem is érdekelte. Most ki kell szabadítani a többieket!
- Van egy tervem, Csubi. Most váljunk ketté. Én egyenesen odamegyek a többiekhez és megpróbálok minél nagyobb zűrzavart kelteni köztük.
Csubakka azonnal közbemordult.
- Nem, még nem tudom, mit fogok tenni. De velem van az Erő. Képes leszek rá, hogy összezavarjam a tábort egy látszattámadással.
A vuki bólintott, majd újabb kérdést tett fel.
- Te a vízen keresztül fogsz haladni. Tudsz úszni?
Csubakka igenlően vakkantott egyet.
- Nagyszerű. Amikor úgy érzed, hogy a gyerekekre viszonylag kevesen figyelnek, támadsz és elviszed őket. Nem kell mindenkit kiszabadítani! Egyelőre nem. Csak az a fontos, hogy az ikrek biztonságban legyenek.
Csubi újabb kérdést tett fel.
- Sajnos nem tudom, merre van Han. Az ő jelenlétét nem érzem az Erőben. Ha itt van és látod, próbáld őt is kiszabadítani. Ha nem – itt egy kis szünetet tartott – akkor majd később visszajövünk érte. Most az ikrek kimentése az elsőszámú feladat. Han nem járatos az Erőben, így vele talán nem terveznek semmit.
A vuki, nem szívesen ugyan, de elfogadta az érvelést.
- Ne aggódj, Csubi, sikerülni fog. Ha tudsz, menj a fákon a folyóig, ott kisebb az esély, hogy észrevesznek.
Csubakka bólintott, majd elkezdett felmászni egy vastag törzsű fára. Zass magára borította a köpenyét, majd nekiindult, hogy leereszkedjen az épülethez.
- Ez felháborító! – üvöltött Gan’zin mérgesen – nem vonhatnak vissza csak úgy egy szerződést, mert maguknak olyan kedve van!
- Az újratárgyalást már hónapokkal ezelőtt kértük – felelt Bor’tan, a miri bányászok képviselője nyugodt, halk ám magabiztos hangnemben. Mellette két tanácsadó ült és néha halkan pusmogtak valamit – csak maguk nem voltak hajlandóak leülni újratárgyalásra.
- És az feljogosítja önöket, hogy semmisnek vegyék a szerződést? – háborodott fel a dantuini képviselő.
- A szerződés záradékában szerepelt, hogy ha valamelyik pont ellen valami oknál fogva ellenvetésünk van, azt négy hónapon belül újra kell tárgyalni.
- De még nem telt el a négy hónap!
- Kettő nap múlva letelik. És még nem mondtak konkrét időpontot, hogy mikor tárgyalnánk!
- Mondtunk volna, de maguk ehelyett megszegték az előírt szabályokat!
- Ha akartak volna erről tárgyalni, már megtették volna. Maguk szándékosan húzták az időt! Ha mi nem lépünk fel nyíltan a szerződés ellen, önök sohasem tettek volna semmit.
- Ezt kikérem magamnak! – üvöltötte el magát Gan’zin.
- Kérem, uraim – vetette közbe Luke Skywalker, aki eddig csak passzív megfigyelőként vett részt a megbeszélésen, de most úgy érezte, kezd a vita elfajulni, márpedig ilyenkor közbe kell lépni, ha nem akarnak komolyabb incidenst – talán létezik köztes megoldás. A szerződés revíziója az, ami miatt önök most egymásnak estek. Akkor talán ezt a problémát kéne megoldani. Meg kell beszélni, hogy milyen feltételek mellett szeretnék módosítani a szerződést és akkor megoldódott a probléma és el is lehet felejteni ezt a kis incidenst. Ez lenne a legjobb megoldás mindenki számára.
- Talán – vetette oda Bor’tan – csakhogy nem én vagyok a Bandomir vezetőembere. Ezt mindenképp meg kell beszélnem a feletteseimmel.
Skywalker Gan’zinra nézett.
- Megoldható. De nekem is meg kell beszélnem a tanáccsal.
- Jó – bólintott Luke – azt hiszem a legjobb megoldás az, ha addig senki sem küld hajókat a Naboora. Ez a legbiztosabb megoldás. És akkor két hét múlva találkozzunk ugyanitt és megbeszéljük a feltételeket.
A Jedi lovag érezte, ahogy az egyetértés hulláma végigsöpör mindenkin. Egyelőre nincs semmi baj. Ám ekkor Gan’zin kommunikátora vörös fénnyel villogni kezdett. Azonnal bekapcsolta.
- Trask parancsnok, itt Gan’zin. Valami baj van?
- Valószínűleg igen, uram. Egy nagyméretű jármű érkezett a Dantuin közelébe.
- Adjon róla egy nagyobb képet a tanácsterem kivetítőjére!
- Azonnal.
A képernyőn egy nyílhegy alakú hajó jelent meg és bentről mintha kiszippantották volna az összes levegőt.
Egy birodalmi csillagromboló érkezett a Dantuin légterébe!
A teremben hatalmas zűrzavar támadt. Gan’zin próbált rendet tartani.
- A vendégeinket vigyétek biztonságos helyre! Minden pilótának üzenet! Azonnal foglalja el a könnyűcirkálóján a helyét! Az első négy osztag indul, a maradék öt lent marad, innen próbál tüzelni a rombolóra! Siessünk, nincs sok időnk!
Ekkor a képernyőről |
Kezdem a felrást.
De először egy kis szómagyarázat pár emberről:
Zass andarob: Jedi lovag, az uralkodó egykori tantványa, aki áttért a jó oldalra, de képes a sötét erőt használni.
Lord Derrick: Sith Lord, feladata 50 erőhasználó feláldozása, hogy az uralkodót feltámassza
Lord Canacc: Hüllőszerű Sith, Derrick tantványa
Selma: Han Solo ismerőse, egy kaszinóban ismerkedtek meg, ahol selma csalni próbált, ezért solo megsebestette...most magával akarja vnni a fgságban lévő Hant, mint rabszolga.
Jaina és Jacen: Leia és han két gyereke, 9 évesek mindketten.
Gan'zin: A Dantuin bolygó vezetője
Teilor kapitány: A Behemoth hajó kapitánya.
14 évvel járunk a í Jedi visszatér után
Akkor kezdem |
| Mondjuk kicsit még várni kell rá... |
| aha, nem baj,főleg ha jól írod le..mert az előadás számít...aztán a tények |
Hááááát én nem fogom...legfeljebb Zass Andarob...bár abból, hogy Lord Derrick s Zass Andarob 1. harcáról beszélünk, következtethető, hogy lesz 2...azaz lehet tudni, ki lesz a győztes |
Az jó...hajrá...
verj meg mindenkit
már várom hogy majd olvashasam a részeket |
Jah...egyébként május 26, Ezüstsólyom, már 99%
Ui.: Elérkeztem a novellám első egyszerre több szálon futó eseményéhez és az egyik legnagyobb fénykardpárbajhoz.
Lord Derrick vs. Zass Andarob 1. összecsapás (lesz még 1)
Közben a Behemoth csillagroboló ostromolja a Dantuint. |
| hehe...én 4ever |
| Hááááát az a nyulas kép után már tudom, mire számítsak |
| én viszont csodálom hogy nem csodálod:P |
UHHHHHHH
Hát nem csodálom |
hát ezt már mondták
föleg miután valakit élve ki akartam belezni egy bicskával |
| Hát elég fura dolgok pattannak ki a fejedből... |
| Ne is emlegesd. Múltkor nem oviban, de érezem, h rámtör a nagybudizás. Már az előszobában voltam, de BINYOMJON! aztmár benn is volt a puding... |
a csöpp fejemből patant ki
éti??  D |
Én meg nem, ez honnan jött?????
De mindegy.... |
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
