Egyesült Nemzetközösség - a Davion-ház (Battletech)

Az öt utódállam létrejötte a Csillagliga 300 évvel ezelőtti szétesésének következménye. Kerenszkij tábornok Exodusa után ezek közül négy harcol a Belső Szféra feletti hatalom megszerzéséért.

A Belső Szféra a klánok érkezése előtt öt utódállamra oszlott. A történelmi házak - Steiner, Davion, Kurita, Marik, Liao - területeibe a Draconis Szövetségből kivált Szabad Rasalhág Köztársaság és a Kapellán Konföderációból létrehozott St. Ives Paktum ékelődött. A század első negyedét követően a Steiner és a Davion vonal egyesült Melissa Steiner és Hanse Davion házasságával, és a két hatalom területeiből létrejött az Egyesült Nemzetközösség (Federated Commonwealth). Az utódurak országai mellett több kisebb és jelentéktelenebb hatalom is megtalálható a periférián, mint például a Canopus Magisztrátus, a Tauri Konkordátum vagy a Külső Világok Szövetsége (Outworld Alliance). Egyetlen világ, a Terra nem tartozik egyik utódúr felségterületéhez sem: az emberiség szülőbolygóját a Komsztár tartja a kezében. A Belső Szféra egy részét a 3050-52-es invázió óta a klánok tartják kezükben. Ezeket nevezzük az ún. megszállási zónáknak. A négy első hullámban támadó klán négy korridorra osztotta fel a behatolás irányába eső világokat, ezekből alakult ki a Farkas, Jádesólyom, Szellemmedve és Füstjaguár megszállási zóna. A későbbiekben a Jádesólymok és a Füstjaguárok zónájába érkeztek az Acélviperák és a Novamacskák erői, melyeket az ilkán rendelt ide az inváziós haderő Tukayyid utáni gyengülésének ellensúlyozására.

Korai neve: Egyesült Világok.

A nemzet alapítója: Lucien Davion

Lucien Davion 2317-ben hívta életre az Egyesült Világokat. 2314-ben a Terrai Szövetség a korrupció következtében összeomlott és helyét a James McKenna admirális irányította Terrai Hegemónia vette át. McKenna eltökélte, hogy a szövetség hajdan volt államait újra egyesíti, de a sors furcsa fintora, hogy a kolóniák mindegyike ellenállt. Az ellenállók közül Lucien Davion volt az első, aki politikai egységet hozott létre, és a Crucis Paktum segítségével megalapozta egy új csillagközi birodalom létrejöttét.

Lucien Davion Új Avalon szülötte volt, amelyen először a 23. század folyamán telepedtek le túlnyomórészt európából bevándorló telepesek. 2237-ben a bolygó fellázadt a Terrai Szövetség befolyása ellen, amikor az ember lakta bolygókon elterjedő felkelések miatt a még mindig hűséges világokkal szemben a Terra túlzott igényeket támasztott az élelem és nyersanyagok szempontjából. Ezt a felkelést később "Gabona Forradalomnak" nevezték el. Mivel a Terra Szövetség képtelen volt megfelelő katonai támogatást adni neki, Emil Varnay kormányzó elmenekült a bolygóról, míg helyettese megadta magát. Mire a kormányzó elérte a Terrát, az expanzionista oldal a fennmaradásáért küzdött, és mivel nem tudott csapatokat küldeni a bolygóra, Új Avalon kiszabadult a szövetség béklyójából.

A függetlenség első éveiben a bolygó lakói eredeti demokratikus berendezkedést próbáltak megvalósítani, minden kérdésben számítógépes szavazásokat rendeltek el, és a hatalom mindig annak a kezében volt, aki a legnagyobb tömegeket tudta maga mellé állítani. A miniszterelnököt egy évre választották meg, ezzel próbálva megakadályozni a teljhatalom kialakulását. Ez a megoldás azonban káoszhoz vezetett. Az első évtized végére néhány iparmágnás Új Avalon ipari központjaiban oly mértékű befolyásra és népszerűségre tett szert, hogy megnyerték a lakosság nagy részének támogatását. Ezek a gyakran egymással is küzdelmet folytató iparmágnások magánhadseregeket állítottak fel, hogy megvédjék magukat a riválisaiktól. Amint egyre közeledett a tíz éves függetlenség évfordulójának választása, ezek az úgynevezett "első családok" minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználva próbálták megszerezni a hatalmat. Miután a Jorgensen család erői szétverték a bolygó milíciáját, a többi "első család" is beszállt a hatalomért folytatott küzdelembe, amelyet már semmiféle helyi hatóság sem tudott meggátolni.

Adam Davion és Nathan DuVall ezredesek, akik a csatákat eddig túlélő milíciák tisztjei és egy-egy "első család" leszármazottai voltak, ráébredtek, hogy egy polgárháború szeretett világuk végét jelentené. Ahelyett, hogy beszálltak volna a mindenki-mindenki elleni küzdelembe, egyesítették seregeiket és hadjáratot indítottak a harcok mielőbbi befejezése érdekében. Hét évnyi harc és feszült légkörben zajló tárgyalások után befejeződtek a csatározások és aláírták Új Avalon Második Egyezményét. A dokumentum és a záradékként hozzá csatolt alkotmány a demokratikus hatalmat az "első családok" oligarchiájának kezébe helyezte. A miniszterelnököt egy egész életre választották, és a népszavazást eltörölték. Bár a rendszer inkább neo-feudális volt, mégis megváltást jelentett Új Avalon háborút megszenvedett lakosai számára, akik hét év rémálom után bármilyen kormányzatban megbíztak volna, amelyik stabilitást ígért.

Davion ezredes legidősebb fia, Lucien örökölte az összes neo-feudális kiváltságot, de jól ismerte a demokratikus múltat is. A történelem megszállottjaként az egyenlőséget szolgáló ideálok olyan őszinte megbecsülésén alapuló rendszert alakított ki, amely mélyen beágyazódott Új Avalon első, függetlenségben élő generációjának eszmevilágába. Martin DuVall miniszterelnök kormányának körében Lucien nagy megbecsü-

lésnek örvendett, és ezeket az eszményeket megpróbálta összeegyeztetni a napi kormányzás, valamint a hatalom és a pénz politikai valóságával. A Terrai események hatására belátta, hogy biztosítani kell Új Avalon jövőjét és szabadságát, ezért a környező világokkal létrehozott egysége ugyanezen az ideálokon és kemény praktikusságon alapult. A Davion-Crucis Paktum a világok egy olyan laza föderációjának látomását vetítette előre, amelyben kölcsönös védelmi és kereskedelmi egyezmények szövődtek és minden világ önálló kormányzati rendszerrel rendelkezett. Emellett két kérdés rendezésére központosított irányítással rendelkezett kormányzati szervet is létrehoztak. Ezek voltak a föderáció katonai védelme és a Felsőbb Tanács, amely a tagvilágok között kialakult vitákat hivatott rendezni.

2316-ra a bimbózó Terrai Hegemónia egyre növekvő hatalmát látva Lucien Davion számára világossá vált, hogy gyorsan kell cselekednie. Alig egy évtizede választották Új Avalon miniszterévé, de a bolygó kereskedelmi flottája már megszokott volt és mindenhol szívesen látták szerte a Crucis régióban. Lucien a kereskedelmi kapcsolatait és hivatala tekintélyét használta fel a régió világai között kötendő szövetség céljából. Becsületes és makulátlan hírnevének köszönhetően nézetei meghallgatást nyertek, de a hírekben is egyre több szó esett a Terrai Hegemónia növekvő erejéről. Bár a Hegemónia még messze nem volt felkészülve, hogy háborúkat indítson az űr távoli szegleteiben, ahhoz bőven elég hatalommal rendelkezett, hogy gazdasági szankciókkal és kisebb csapásokkal egyenként behódoltassa a világokat. Lucien a környező világokon tett látogatásai során ezért többször is hangoztatta, hogy csak egy szövetség által biztosítható a Crucis világok szabadsága.

2317-ben Új Avalonon gyűlést hívott össze a 23 tagvilág vezetőnek részvételével és az állami vezetők három kivételével aláírták a Crucis Paktumot, amellyel létrejött az Egyesült Világok állama.

Főparancsnok: Charles Davion

Lucien lemondása után 2332-ben legfiatalabb testvére, Charles követte az elnöki poszton, majd Lucien három hónappal később bekövetkezett halála után Új Avalon miniszterelnökévé is választották. E kettős hatalmát, valamint a makulátlan Davion nevet felhasználva Charles rövid hivatali időszaka alatt arra törekedett, hogy az Egyesült Világok területe feletti hatalmat a Davion család kezében centralizálja.

Charles tevékenységéhez fűződik az Egyesült Világok hadseregének drasztikus reformja. A Peremvilágokkal szomszédos határokon - későbbi Kapellán Határvidék - majdnem mindennapossá váltak a csatározások és háborúk, és Charles éppen jókor döntött az új katonai sorozási módszerek bevezetése mellett. Létrejötte óta az Egyesült Világok minden külső és belső fenyegetést egy expedíciós hadsereg felállításával próbált elhárítani. A tagvilágok a konfliktus alatt készletekkel, emberekkel vagy szállítóeszközökkel járultak hozzá a vállalkozáshoz és a veszély elmúltával a haderőt feloszlatták. A sebtében felállított hadsereg gyengéi 2318-ban mutatkoztak meg igazán, amikor segítségével nem tudták megakadályozni számos peremvilág invázióját, és képtelenek voltak visszafoglalni két, a szövetségből kivált világot. Ennek következményeként Charles Davion felállította az Egyesült Békefenntartó Erőket (EBE), amely maroknyi elit katonai egységből állt, amelyet a tagvilágok szereltek fel és állandóan szolgálatban voltak az Egyesült Világok világai védelmének érdekében. Később ebből a magból alakul majd ki a Belső Szféra leghatalmasabb katonai gépezete.

A teljes körű kiképzésnek köszönhetően az egységek otthonvilágán is egyre terjedt a lojalisták befolyása, és bár a Davion házhoz való hűség még nem volt elengedhetetlen szempont, a tisztek körében túlnyomórészt mégis olyan személyek szolgáltak, akik már a Davion ház uralkodása előtti időben is Új Avalon lakói voltak. Emellett az EBE létesítményeinek katonai bürokráciájában, valamint a miniszterelnöki hivatalban is ezek a személyek kapták a kulcspozíciókat.

Az Első Róka: Reynard Davion

A részben diplomata, részben idealista, részben erélyes vezető Reynard Davion azonban mindenekelőtt katona volt. A kapellán határon régóta dúló háború veteránja eltökélte, hogy véget vet a konfliktusnak, és közben a lehető legtöbb hasznot próbálja kihozni belőle. Felkészült, hogy bemutassa az Egyesült Világok hadseregének erejét, majd személyes vezetése alatt egy EBE különleges harci egység betört az ellenséges Tikonov Nagyszövetség határterületeire, és elpusztította a Tikonov erők Mira és Mesartim világok felé haladó utánpótlási vonalait. A váratlanul heves támadás hatására a Tikonov seregek visszavonultak és az EBE első győzelmét aratta. Ebből az erőpozícióból Reynard Davion béketárgyalásokat kezdett a legerősebb és legveszélyesebb szomszéddal, a Kapellán Hegemóniával. 2345-ben a felek aláírták az Acala Paktumot, amely egy kölcsönös megnemtámadási szerződés volt. Hat hónappal később aláírták az Almach egyezményt, amely elismerte az Egyesült Világok fennhatóságát a Mira, a Mesartim és az Almach világok felett. Az utóbbi egyezmény nemcsak az Egyesült Világok első jelentősebb katonai sikerét jelentette, hanem az egyre nagyobb rivalizálás kezdetét a Kapellán állammal, amely a következő évszázadok során egyre veszélyesebbé vált.

A következő nagyobb terjeszkedés - megint csak a kapellánok kárára - 2357-ben kezdődött, amikor Reynard csapatokat küldött a kapellán irányítás alatt álló Sarna Fennhatóság Bell nevű bolygójának elfoglalására. Az akció, valamint a további követelések, miszerint adják át az ugyancsak Sarna Fennhatósághoz tartozó Chesterton és Highspire világokat, felrázta a kapellán kormányt. Az új kapellán miniszterelnök, Seluk Tucas válaszul ideiglenesen egyesítette a különböző kapellán államokat. 2363 elején Tucas hivatalosan is felmondta az Acala és Almach egyezményeket, visszakövetelte az összes elfoglalt kapellán világot és mozgósította a hadsereget. Reynard Davion válasza hadüzenet volt. A határvillongások szakasza 2371-ig tartott, amikor is Reynard halálával az EBE az egyik legtehetségesebb parancsnokát veszítette el. Reynard fia, Etien lett a miniszterelnök valamint az elnök, és hatalomra jutása után alig három hónappal aláírta a fegyverszüneti megállapodást és a Kapellán Konföderáció újraalakulását jelentő egyezményt.

A 2360-as évek háborúi során az Egyesült Világok visszakapta az összes, kapellánok által elfoglalt világát, és még számos újat is megszerzett. A szakaszos gazdasági fejlődés és politikai ellentétek ellenére a következő évtizedek során az Egyesült Világok nem vesztett területet ellenséges támadások következtében. Hadserege, amelyet Charles Davion állított fel és Reynard edzett meg a harcban, képes volt megvédeni határait és a 24. század során fennhatóságának területét többszörösére növelte.

Megalapítása első napjaitól kezdve az Egyesült Világok fejlődését katonai erejének és diplomáciájának egyaránt köszönhette. Bár a Davion ház korai hódítási kísérletei közül Reynard Davion hadjáratai a legismertebbek, egyszer még maga az álmodozó Lucien is a katonai erő alkalmazásához folyamodott. 2316-ban számos Crucis határvidéken fekvő világot látogatott meg, közöttük a Muskegont is, amelynek diktátori államszerveződése már számos környező bolygóra kiterjesztette ellenőrzését. A Muskegon vezetője több mint egy évnyi habozás után végül is úgy döntött, hogy csatlakozik az Egyesült Világokhoz, de képtelen volt az összes Muskegon világot meggyőzni. Mikor a Muskegon bejelentette csatlakozási szándékát, az Emerson és a Beten Kaitos bolygók megtagadták az engedelmességet, és inkább a Chesterton kereskedelmi szövetséghez csatlakoztak, amely egyike volt a régió számos kapellán hatalmainak. A következő három évben Lucien megpróbálta erőszakkal csatlakozásra bírni ezt a két lázadó bolygót, azonban nem érte el célját.

Az Emerson és Beten Kaitos hadjáratok voltak az elsők a számos kapellánok ellen vívott határharcok közül. Az első években az Egyesült Világok hadereje rendkívül magas veszteségeket szenvedett, de a határokon dúló háború elvesztésének veszélye nélkül Charles Davion talán nem merte volna módosítani a Crucis egyezményt, és nem állíthatott volna fel egy jól képzett, állandó hadsereget.

Reynardhoz hasonlóan Etien is többszörösen kitüntetett katona volt, emellett veszélyesen instabil is, amit azonban csak nagyon kevesen vettek észre. Uralkodása korai időszakában békét kötött a kapellánokkal, visszaszerezve ezzel az elvesztett bolygókat és még újabb hármat is az Egyesült Világok fennhatóságához kapcsolt. Azonban a boldog időszak nem tartott örökké, és Etien állapota tovább súlyosbodott az uralkodással járó feszültség következtében. Dührohamai közben veszélyt jelentett környezetére is. Alig két évvel uralomra kerülése után hangulatváltozásai olyan szélsőségesek lettek, hogy a Felsőbb Tanács felállította a Bírói Tanácsot, amely olyan esetekkel foglalkozott, amelyek eredetileg az elnöki bíróság hatáskörébe tartoztak. A Felsőbb Tanács valósággal megbénult az őrült elnök intézkedései következtében. A Crucis Paktum alapján nem léphettek olyan ügyekben, amelyet az elnök vagy annak megbízottja előzőleg nem engedélyezett. Etien azonban nagyon ritkán nevezett ki maga helyett egy megbízottat. A kicsapongásai miatt végül megpecsételődött a sorsa. Hét éves uralkodása második felében három merényletet is megkíséreltek ellene, de az első kettőt sikerült megakadályozni. Az utolsó, amelyet egy gyerekkori barátja készült elkövetni, olyan eredményt hozott, amelyet senki nem gondolt volna. Beleőrülve a tudatba, hogy hozzá ilyen közel álló emberek is ellene fordultak, Etien saját magát szúrta le a támadója tőrével.

Két évtized viszonylagos stabilitás következett Etien öccse, Paul, és húga, Marie, uralkodása idején. Azonban a társadalom még össze sem tudta szedni magát, mikor Etien iker fiai kerültek hatalomra. Edmund Davion 2399-ben az Egyesült Világok elnöke lett. Az akaratgyenge és melankolikus embert azonban ambíciózus anyja, Marie Michaels-Davion irányította. Ikertestvére, Edward Michaels-Davion megelégedett olyan reformok végrehajtásával is, amelyek végeredményben a Felsőbb Tanács hatáskörét korlátozták, és az elnökségét növelték. Anyjuk 2410-ben bekövetkezett halála után Edward rávette fivérét, hogy iktassa törvénybe saját reformjait és a következő öt év során olyan intézkedéseket léptettek érvénybe, amelyek hatására a Davion ház a törvény fölé került.

Edmund 2415-ben halt meg és Edward lett az Egyesült Világok uralkodója, aki úgy bánt az állammal, mintha a saját játékszere lenne. Még Edmund halála előtt növelte a titkos rendőrség részére nyújtandó támogatások mértékét, amely hatalomra jutásakor már hatalmas kiterjedésűre duzzadt. A gyenge Felsőbb Tanács nem tudta megakadályozni, a hadsereg pedig nem kívánta, hiszen nemcsak hogy féltek a titkos rendőrségtől, de sok tiszt Davion lojalista volt, egyesek pedig egyenesen Edwardot támogatták. Az ok egyszerű volt: nem láttak más megoldást, attól féltek, hogy egy forradalom káoszba taszítaná a nemzetet. Nem tehettek mást, mint vártak, hogy Edward unokatestvére megszerezze az uralkodáshoz szükséges tapasztalatot.

2417-re a Felsőbb Tanács számára világossá vált, hogy Edward fel akarja oszlatni azt. A tanács tagjai közül sokan az egyetlen lehetséges kiutat választották. Létrehozták a "November" összeesküvést, amelynek célja az Egyesült Világoktól való elszakadás volt. Az összeesküvőkhöz hű EBE egységek feladata az volt, hogy vegyék blokád alá Új Avalont, amíg a politikusok kihirdetik az új államrendet. Ha sikerrel jártak volna, az Egyesült Világok részekre szakad. Azonban alig három nappal az akció elindítása előtt Simon Davion visszatért Új Avalonra és az összeesküvők elálltak tervüktől.

A 39 éves hadseregparancsnok már régóta szerepelt Edward célpontjainak listáján. Edward már megölette az egyik Davion örököst, hogy így biztosítsa fia hatalomra jutását. Simon is hasonló veszélyt jelentett a számára, ezért őt is meg akarta öletni, azonban az egyik tiszt még időben figyelmeztette Simont a veszélyre, aki elmenekült és a következő éveket olyan helyen töltötte, ahová nem ért el Edward keze. Megérkezése pontosan ki volt számítva. Jelentős támogatói bázist épített ki az elégedetlen EBE tisztek, valamint a különböző világok kormányzóságainak körében és Új Avalonra való megérkezésekor kitörő lelkesedéssel fogadták az emberek. Népszerűsége, valamint a Felsőbb Tanács, megakadályozta, hogy Edward bármit is tehessen ellene ott tartózkodása első óráiban, a következő reggelre összehívott tanácsülés idejére pedig már késő volt. A történelmi feljegyzések azonban kissé zavarosak a további történéseket illetően, ezért sosem tudjuk meg, hogy mennyire volt megtervezve vagy hogy hánya tudhattak róla, de a lényeg, hogy amikor Edward Davion elnöki testőreinek kíséretében a tanácsterembe lépett, Simon egy közelében álló őr fegyverét kirántva öt golyót eresztett belé. Ezután letette a fegyvert és a tanács kezébe ajánlotta sorsát. Tárgyalást kért és kész volt elfogadni annak döntését. A tanács őrizetbe vette Simont és ezzel elkezdődött az évszázad legnagyobb "kirakatpere". Simon Davion nemzeti hős lett, egy hazafi, aki megölte az önkényurat és ezzel megakadályozta a polgárháború kirobbanását. A bíróság végül menthető emberölésben találta bűnösnek és felfüggesztett büntetést kapott, mivel Simont a legtisztább célok vezérelték: a nemzet jóléte.

Edward meggyilkolásával az utolsó akadály is elhárult Simon Davion kinevezése elől, de egyben a viszálykodás is felütötte fejét. Az Edward fiát, Arthurt és annak hatalomra jutását támogatók, a Simont segítők illetve a Davion hatalmat azonnali hatállyal eltörölni akaró Felsőbb Tanács ellenállása következtében az állam még mindig a krízis peremén egyensúlyozott. Simon háziőrizete alatt egy olyan politikai kompromisszumon dolgozott, amelyben egyensúly áll fenn a központi hatalom és az újfajta helyi kormányzati intézmények között.

Simon terve szerint a birodalmat 5 részre osztanák fel, az adminisztrációs körzetek több nagy csillagrendszerből állnának, és a Felsőbb Tanács megtartaná az egyes bolygók fóruma szerepét. Az eredetileg az elnöki hivatalhoz tartozó, az egész szövetséget érintő ügyeket a Crucis Határvidék vezetője kapta meg. A körzetek vezetői egyenrangúak voltak és hatalmukat a Felsőbb Tanács ellenőrizte és korlátozhatta.

A tárgyalás végére Simon elég szövetségest szerzett ígéretei valóra váltásához. Simon eltörölte az elnöki rendszert és helyette egymással kapcsolatban álló helyi kormányzatokat hozott létre, amelyek tagjai majd a modern Egyesült Világok örökös arisztokratái lesznek. A legmagasabb rangú vezetők a kapellán, terrai, Drakónis szövetségbeli, a Crucis valamint a Külső Határvidék hercegei lettek. A Felsőbb Tanács tagjait már nem választották, hanem a tagvilágok vezetőiből állt. A Crucis Határvidék vezetője az elnökségi feladatoknak megfelelően az Egyesült Világok Első Hercege címet kapta és nem okozott nagy meglepetést, mikor Simont nevezték ki erre a posztra. Mivel Edward meggyilkolásával a saját és családja életét is kockáztatta a nemzet jólétének érdekében, a többi hercegnek nem sok esélye volt vele szemben. 2412-ben ő írta alá az Árész Konvenciót, amely a civilizált hadviselés szabályairól rendelkezett. Ezt követően még 40 évig uralkodott.

Bár Simon uralkodása alatt az Egyesült Világok katonai szempontból elmaradt a Terrai Hegemónia mögött, Simon mégis a legmodernebb fegyverhez jutatta a birodalmat, mikor óriási fizetség ellenében megvásárolta a Lyrán Szövetség csatamech technológiáját, amelyet a lyránok két évvel azelőtt loptak el a Terrai Hegemóniától.

Az Egyesült Világok következő uralkodója a katonaságnak köszönhette trónját, mikor egy pusztító polgárháború után megszerezte azt. Alexander Davion herceg uralkodása elején még gyerek volt, jó pár hónapot töltött egyik régense fogáságban, majd onnan megszökve egy istenháta mögötti bolygón rejtőzött el, míg el nem érkezettnek látta az időt, hogy harcba szálljon az őt jogosan megillető trónért. Uralkodása idején újjáépítette a szétszakadt Egyesült Világokat, visszaállította annak katonai erejét, és erős pozícióból indulva bevezette a birodalmat a Csillagligába.

2457 és 2524 között számos kisebb, de annál sikeresebb határmenti harcokat folytatott a Kapellán Konföderáció valamint a Drakónis Szövetség ellen. 2515-ben azonban egy nagyobb ellenfél jelent meg a Terrai Hegemónia alakjában, mikor a Robinsont megtámadó erők megölték a Terrai Határvidék hercegét és teljes családját. Az új herceg Nyikolaj Rosztov tábornok lett, aki katonai vezetői tehetségét latba vetve több évig képes volt feltartani a hegemónia erőinek előrenyomulását. Rosztov tábornok a fiatal Alexander első herceg öt régensének egyike volt.

A helyzet hirtelen feszültté vált, mikor 2523-ban Cassandra Davion régens és férje, David Varnay, elrabolták a 17 éves első herceget és összeházasították Varnay unokahúgával, Cyntiával. Új Syrtisen tartották házi őrizetben a Varnay család erődjében, de Alexander és fiatal felesége menekülési terveket szövögettek. Eközben Laura Davion régens 2524-ben űrjárók és csatamechek kíséretében leszállt Új Avalonon, a tanács elé tárta Alexander elrablásának részleteit, a Varnay családot közellenségnek kiáltotta ki és a tanács támogatása mellett hadat üzent nekik. Varnay erre válaszul árulónak bélyegezte a régenst és olyan helyi milícia felállításába kezdett, amely az első herceg nevében felvette volna az "áruló" Davion erőkkel a harcot. Miközben a két fél egymásra figyelt, Alexandernek és Cynthiának sikerült megszökniük.

Az első herceg 18 hónapig bujkált a Nahoni bolygón, miközben a Davion polgárháború első csatái zajlottak körülötte. Rosztov tábornokot rögtön az elején megölték. 2527-re patthelyzet alakult ki és ekkor lépett színre az első herceg, támadást intézve az őt eláruló régens ellen. Az örökös felbukkanásának köszönhetően mindkét oldalról jelentős számú egység állt mellé és támogatta az ügyét, közöttük Dimitrij Rosztov, a népszerű Rosztov tábornok fia is. Mikor csatlakozásának híre ment, Laura Davion egységei egymás után álltak át az első herceg oldalára. 2528-ra Alexander teljesen kiszorította nagynénjét a Crucis Határvidékről és 5 évvel később teljes vereséget mért Laura Davion erőire is a Drakónis Határvidék Tancredi nevű világán. Laura inkább az öngyilkosságot választotta, mint a hadbíróságot és ezzel szabaddá vált az út Alexander számára, hogy letörje a Cassandra-Davion-Varnay erők maradék ellenállását is. 2537-ben, négy évnyi keserves harc után végül megsemmisítették a Varnay seregeket. Cassandra a Kapellán konföderáció területére menekült és soha többé nem hallottak felőle. Ezzel véget ért a Davion polgárháború és Alexandernek jutott a feladat, hogy újra felépítse a békét.

A herceg első intézkedéseivel a Felsőbb Tanács és a többi herceg befolyását korlátozta és kormányzati reformjainak köszönhetően ő lett az Egyesült Világok teljhatalmú uralkodója. A következő három évtized során a hadsereg túlnyomó részben védelmi szerepet töltött be és a gazdasági fejlődés kapta az abszolút elsőbbséget. A fejlődéshez szükséges társadalmi önbizalom kialakítása érdekében olyan demokratikus szabadságjogokat is bevezetett, mind a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és a tiltakozáshoz való jog. A katonai reformokat tekintve Alexander már sokkal óvatosabb volt és nagyon figyelt arra, hogy a helyi és bolygóközi támogató erőit ne hozza hátrányos helyzetbe. Bár még minden világ maga állította fel és képezte ki a saját egységeit, azonban az első herceg utasítására egy adott egységet soha nem az anyabolygója közelében állítottak szolgálatba. Emellett újrarajzolta a határvidékeket és számukat háromra csökkentette. A hadsereget is átkeresztelte, amely ekkor kapta meg az Egyesült Világok Fegyveres Erői nevet. A Davion hatalom és a politika kapcsolatának megerősítése érdekében rendelkezése szerint a trón örökösének legalább 5 éves katonai szolgálattal kell rendelkeznie.

Az Egyesült Világok 2567-ben csatlakozott a Csillagligához, a legerősebb riválisuk, a Drakónis Szövetség elleni védelem érdekében. Az ötletet Ian Cameron adta, aki azt javasolta, hogy a Csillagliga erőkkel karöltve indítsanak megelőző csapást, ha a Drakónis Szövetség az Egyesült Világok bármely bolygóját megtámadná.

A Csillagliga idején inkább a kolonizációnak, mint a hódításoknak köszönhető, hogy az Egyesült Világok területe óriási mértékben megnövekedett és 750 új világot vontak fennhatóságuk alá. A Csillagligával kötött egyezmény tiltotta a nagyobb háborúk indítását, ezért a gazdasági termelés a tisztán katonai megrendelésekről átállt a széles körű kutatás és fejlesztés támogatására. E korszak legnagyobb összecsapása a Davion örökösödési háború volt, amely során a túlságosan szétszórt Davion erők vereséget szenvedtek volna, ha a Csillagliga Védelmi Erők nem avatkoznak közbe.

16 évvel később Simon Cameron első lord hirtelen halálával a Csillagliga uralkodói posztja egy 8 éves gyermekre maradt. A valóságban a kormányzói feladatokat a tanács tagjai látták el, akik a tagállamok uralkodói voltak.

2766-ban Stefan Amaris megölte Richard Cameron első lordot. 2779-re, mire Alekszander Kerenszkij leverte Amaris seregeit, a Csillagligának már csak a neve létezett. A tanács tagjai fegyverkezésbe kezdtek és csak a megfelelő pillanatra vártak, hogy megszerezhessék maguknak a trónt. Ez alól a Davion ház és az Egyesült Világok sem jelentett kivételt. Mivel Cameron volt Terra kormányzója is, halálával a hegemónia vezető nélkül maradt és világai szabad prédát jelentettek. Többször is megpróbálták elfoglalni a Terra közelében fekvő világokat, de a Csillagliga békés évei után az ENFE már nem az a jól koordinált harci gépezet volt és a hiányosságok miatt súlyos árat fizettek, különösen az Egyesült Világok és a Terra között elhelyezkedő Towne-ért folyó harcok során. Az ENFE erőinek egy részét a Towne-ra küldték, de nemsokára megtámadták őket a Kapellán Konföderáció és a Drakónis Szövetség erői. Mivel képtelenek voltak eldönteni, hogy melyik ellenféllel vegyék fel először a harcot, egyszerre szálltak szembe mindkettővel, és amikor pár hónappal később egy nagyobb Drakónis haderő érkezett a bolygóra, már biztos volt a támadók győzelme. Az erősítés elkésett és a helyőrséget már nem lehetett megmenteni. Towne-t a Drakónis Szövetség szerezte meg.

A negyedik örökösödési háború idejére az Egyesült Világok már gazdaságilag és katonailag is jelentősen megerősödött. Hanse Davion herceg és a Lyrán Nemzetközösség archonjelöltjének, Melissa Steinernek házassága hivatalossá tette a két nemzet szövetségét, és az Egyesült Világok hozzáférhetett a gyorsan fejlődő lyrán gazdasághoz. A szövetség születését jelző nagy háború azonban hibának bizonyult.

Bár a két szövetséges fél sok szempontból hasonlított egymásra, ennek ellenére mégis bizalmatlanul viseltettek egymás iránt. Mivel a Belső Szféra két ellentétes oldalán helyezkedtek el, és így nem volt közös határuk, igen ritka volt a háború közöttük, bár a lyrán emberek aggódva figyelték az Egyesült Világok haderejének fejlődését. Ezzel egy időben az Egyesült Világok is szemmel tartotta a lyrán gazdaságot, amely hatalmas nyomást gyakorolt államukra. Hanse Davion és Katrina Steiner archon karizmatikus személyisége azonban meggyőzte a legtöbb embert, hogy mindkét félnek az lesz a legjobb, ha továbbra is a békés szövetséget részesítik előnyben.

A vőlegény még a házasság előtt egy ambiciózus vállalkozást indított el és katonai hadgyakorlatnak álcázva inváziós hadseregét megfelelő pozícióba vezényelte. Maximilian Liao kancellár szeszélyes uralkodása idején a Konföderáció mind gazdaságilag, mind katonai haderejét tekintve elmaradt az Egyesült Világok mögött és Hanse herceg elérkezettnek látta az alkalmat, hogy legyőzze állama majdnem 700 éves ellenségét. A házassági szertartáson a kapellán területeket ajándékként feleségének ajánlotta és szavaival egy időben az Egyesült Világok seregei - lyrán pénzügyi támogatással a hátuk mögött - átlépték a határt. A háború hatalmas területi hódítást jelentett, hiszen a 3030-as befejezésig a kapellán területek közel felét sikerült elfoglalni és a lyrán hadsereg is elfoglalt 53 Drakónis Szövetséghez tartozó világot.

A Davion csapatok 3039-ben megtámadták a Drakónis Szövetség világait és az ellentétek újra fellángoltak a felek között.

3049-ben azonban megérkeztek a klánok és a nemzetközösség lyrán területei pontosan a klánok előrenyomulásának útjában feküdtek. Miközben egymás után foglalták el a világokat, az Egyesült Világok erői csak karba tett kézzel vártak. Mikor azonban végre elindultak és felvették a harcot, kiderült, hogy az ENFE képtelen feltartóztatni a taktikailag és technológiailag fejlettebb klánokat. Lassan olyan pletykák is szárnyra keltek, hogy a Davionok a háttérben az ellenséggel tárgyalnak, hogy akár a lyrán területek feláldozása árán is, de megmentsék az Egyesült Világok területeit. A lyránokat viszont azzal vádolták, hogy csak pénzügyi támogatást nyújtanak, de harcolni nem akarnak. A feszültség egyre csak nőtt.

Mire 3052-ben véget ért a klánháború első szakasza, a lyrán oldal jóval súlyosabb veszteségeket szenvedett el, mint a Davion állam. A Jádesólyom klán 44 lyrán bolygót elfoglalt, de az Egyesült Világok nem vesztett egyet sem. A másik nagy veszteség, a lyrán gazdaság meggyengülése volt, amelyet kimerített a kegyetlen háború és a területek elvesztésével potenciálja is jelentősen csökkent. Hanse Davion 3052-ben bekövetkezett halála után Katrina Steiner lett az uralkodó. Mivel még mindig nagyon sokan csodálták és hittek benne, az egyre növekvő belső feszültségek között is képes volt a nemzetközösséget összetartani. 3055-ben azonban egy nyilvános ünnepség során Katrina Steiner Daviont meggyilkolták és halála után már csak idő kérdése volt, hogy mikor szakad szét a nemzetközösség.

Bár a szövetség alapítványát 3032-ben írták alá, a felek gazdasága azonban csak a negyedik örökösödési háború után kezdett összefonódni, hadseregeik pedig csak 3042-re egyesültek. Egyesült Nemzetközösségről csak Hanse és Melissa utóda hatalomra kerülésétől beszélhetünk. A szövetségi alapító okirat rendelkezése alapján az Egyesült Nemzetközösség csak 3055-ben alakult meg, amikor legidősebb fiukat, Victor Steiner-Daviont archon herceggé nevezték ki, de a két állam polgárai már a kláninvázió idején is nemzetközösséginek tartották magukat.

Victor inkább katona volt, mint diplomata és saját magára is inkább Davionként tekintett, mint Steinerként. Ebből kifolyólag székhelyének is Új Avalont választotta. Az egyesült nemzetközösség-ellenes érzületűek kihasználták a helyzetet. A lyrán elszakadást támogató Skye szeparatisták Ryan Steiner herceg vezetésével annak a reményüknek adtak hangot, hogy a következő 2 év során sikerül megdönteniük a Davion-Steiner uralmat. Victort anyja meggyilkolásának kitervelésével vádolták - hiszen ő maga inkább volt Davion - és olyan kegyetlen katonai kalandornak állították be, aki kivérezteti a lyrán államot, csak hogy határtalan ambícióit csillapítsa. A rágalomhadjárat következtében Victornak lépnie kellett és húgát, Katherine-t a lyrán világok régensévé nevezte ki. Az Egyesült Nemzetközösséget már ketten irányították.

Katherine, Steiner származásának is köszönhetően, népszerű lett a lyrán emberek körében, azonban Victor iránti hűsége egyre gyengült. Emellett a rágalmakra válaszolva túl sokszor kelt bátyja védelmére és az állandó védekezése éppen hogy növelte a lyránok gyanakvását.

Joshua Marik, a Szabad Világok Ligája beteges örökösének 3057-ben bekövetkezett halálával egyre feszültebbé vált a helyzet. Hanse Davion herceg nagymennyiségű hadianyagot kért Thomas Mariktól, cserébe azért, hogy annak leukémiában szenvedő fiát, Joshuát a híres Új Avaloni Tudományos Intézetben kezeljék. Joshua halála azonban nem csak azt jelentette, hogy le kellett mondania a létfontosságú hadianyagokról. Sun Tzu Liao kapellán kancellár eljegyezte az egyetlen Marik örököst, és ezáltal egyszerre két állam felett is átvehette volna az irányítást. Victor ennek megakadályozása érdekében egy végzetes döntésre szánta el magát és Joshuát egy klónnal helyettesítette. Mikor Thomas Marik néhány hónap után rájött a csalásra, rögtön támadást intézett az Egyesült Nemzetközösség ellen. Amint azonban az első csapatok átlépték a Szabad Világok Ligája határát és behatoltak a nemzetközösségi területekre, Katherine nyilvánosan elítélte Victort és a lyránok függetlenségét követelte, majd néhány nap múlva a Lyrán államot függetlennek nyilvánította és Lyrán Szövetségre keresztelte át.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Az eredeti klánok (Battletech történelem).

Létrehozás: 2003. december 22. 12:35:49

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma