Lyrán Nemzetközösség - a Steiner-ház (Battletech)

Az öt utódállam létrejötte a Csillagliga 300 évvel ezelőtti szétesésének következménye. Kerenszkij tábornok Exodusa után ezek közül négy harcol a Belső Szféra feletti hatalom megszerzéséért.

A Belső Szféra a klánok érkezése előtt az öt utódállamra oszlott. A történelmi házak - Steiner, Davion, Kurita, Marik, Liao - területeibe a Draconis Szövetségből kivált Szabad Rasalhág Köztársaság és a Kapellán Konföderációból létrehozott St. Ives Paktum ékelődött. A század első negyedét követően a Steiner és a Davion vonal egyesült Melissa Steiner és Hanse Davion házasságával, és a két hatalom területeiből létrejött az Egyesült Nemzetközösség (Federated Commonwealth). Az utódurak országai mellett több kisebb és jelentéktelenebb hatalom is megtalálható a periférián, mint például a Canopus Magisztrátus, a Tauri Konkordátum vagy a Külső Világok Szövetsége (Outworld Alliance). Egyetlen világ, a Terra nem tartozik egyik utódúr felségterületéhez sem: az emberiség szülőbolygóját a Komsztár tartja a kezében. A Belső Szféra egy részét a 3050-52-es invázió óta a klánok tartják kezükben. Ezeket nevezzük az ún. megszállási zónáknak. A négy első hullámban támadó klán négy folyosóra osztotta fel a behatolás irányába eső világokat, ezekből alakult ki a Farkas, Jádesólyom, Szellemmedve és Füstjaguár megszállási zóna. A későbbiekben a Jádesólymok és a Füstjaguárok zónájába érkeztek az Acélviperák és a Novamacskák erői, melyeket az ilkán rendelt ide az inváziós haderő Tukayyid utáni gyengülésének ellensúlyozására.

Öt év nagyon rövid idő egy nemzet megítélése szempontjából és a Lyrán Nemzetközösség csak öt évig és pár hónapig létezett, amely aligha volt elég ahhoz, hogy pontosan körvonalazódjon. Mindenesetre minden más államtól különbözött. Az előde által megalapozott úton Katherine Steiner-Davion a Szövetség életrehívója és uralkodója azt a sorsot szánta ennek a fiatal nemzetnek, hogy újra feltámassza a nemzetközösség dicsőséges napjait, amikor Katrina Steiner hatalmas gazdagsággal és ennek megfelelő hatalommal rendelkezett, mikor a harmadik örökösödési háború jött, majd véget ért, mikor még a negyediknek előszele sem érződött, mikor a lyránok tekintélye annyi erővel ruházta fel uralkodóikat, hogy meg tudták akadályozni a Belső Szférán belüli háború kitörését, amikor még olajágat ajánlottak fel a többi uralkodóháznak a protonágyú csöve helyett.

Ez a nemzet, amely valaha arra volt hivatott, hogy békét és jobb életet teremtsen a Belső Szférában, mára már egyetlen térképen sem létezik. Még a Lyrán Szövetségben sem található, bár nagyon sok minden itt él tovább.

Katrina Steiner már 3022-ben megértette, hogy egy uralkodóházak közötti összefogásnak van csak jövője, mikor aláírta az egyezményt, amely végül a Lyrán Nemzetközösség megalakulásához vezetett. Ezt unokája is megértette, bár a sors iróniája az volt, hogy amíg Katherine Steiner-Davion pár évvel azelőtt még a békét hirdette Belső Szféra szerte, saját birodalmát háborúba taszította. Ha valahol tovább él a Lyrán Nemzetközösség, akkor a mindennapi lyrán emberek szívében biztosan, hiszen ők sosem akartak mást, mint békét és gazdagságot maguknak és gyermekeiknek.

Bár neve egy új birodalmat fémjelez, a Lyrán Szövetség lényegében a Lyrán Nemzetközösség újjászületése. Határai nagyjából ugyanott húzódnak, polgárai ugyanazokat a merkantilista nézeteket vallják és ugyanazokkal az erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, mint híres előde. Bár keményfejű, gyakorlatias emberek, akik ráéreznek egy jó üzletre, és elkötelezetten vallják, hogy a fejlődés a békében nyugszik, a Nemzetközösséghez hasonlóan a Szövetség is gyenge katonai erővel rendelkezik a többi uralkodóházhoz képest. Határait képes megvédeni, azonban a magasabb katonai vezetők nem rendelkeznek a szükséges hozzáértéssel, mivel a Steiner házhoz való lojalitás mindig is meghatározó szempont volt a fontosabb pozíciókba történő kinevezések szempontjából.

A nemzetközösséggel kapcsolatban először mindenkinek a Steiner ház jut az eszébe, azonban nekik semmi szerepük nem volt az állam megalapításában. Ez az érdem három másik, jóval kimagaslóbb családot illet meg, a McQuistonokat, a Marsdeneket és a Tamarokat.

A McQuiston klán a Skye Konföderáció felett elnökölt, amely a nagy nyereséggel dolgozó Skye Kereskedők tömörülésén alapult. A Marsdenek az erőforrásban gazdag bolygókból álló Donegáli Protektorátust irányították, amelyek között a Donegáli Teherszállítási Vállalat hajói közlekedtek. A Tamarok a nevüket adták az általuk létrehozott térségnek. A Tamar Paktum jó adottságokkal rendelkező földművelő világait a régió legjobban képzett katonái védték a banditák támadásaival szemben.

A Tamar Paktum alakult meg legkorábban, 2235-ben, két évvel a politikai krízis előtt, amely Terra gyarmatai feletti befolyását drasztikus mértékben csökkentette. A tamari világok azonban előre látták Terra visszahúzódását, ezért még idejében lépéseket tettek túlélésük érdekében a bizonytalanabbá vált univerzumban. A Skye Föderáció 2299-ben, míg a Donegáli Protektorátus 2301-ben jött létre a Terrai Szövetség ködös időszakában valamivel több, mint egy évtizeddel a szövetségi vezetés összeomlása előtt.

E fiatal nemzetek vezetése belátta, hogy a szövetség egyre növekvő problémái mellett csak akkor tudnak eredményeket elérni, ha összefognak.

A 24. században létrejött a Terrai Hegemónia, amely sem a Skye, sem a Donegáli, sem a Tamar területek számára nem jelentett veszélyt, hiszen a két utóbbi messze volt a Terrától, a Terrához közeli Skye területek pedig pontosan az ellenkező irányban voltak, mint amerre a kezdeti terrai terjeszkedések folytak. A Hegemónia kormányzója, James McKenna belátta, hogy a diplomáciai eszközökkel több esélye van a volt gyarmati területek újraegyesítésére és ezt a három lyrán állam ki is használta. A 2330-as években a Tamar Paktum és Donegál nagymértékben kiterjesztette határait, míg a Skye Konföderáció a már meglévő világainak fejlesztésére törekedett és jelentős ipari hatalom lett. Eközben az egymás közötti kötelékeket is tovább erősítették, hiszen Skye-nak szüksége volt Donegál nyersanyagaira, és mindketten függtek a tamari élelmiszerektől, míg Tamar késztermékeket vásárolt Skye-tól.

Azonban a tamarok szemszögéből katonai szempontok is közrejátszottak. Mivel a Drakónis Szövetség határán helyezkedett el, nem akart annak következő áldozatává válni, miután a drakónis erők 2330-ban elfoglalták a Rasalhág Hercegséget. Kevin Tamar 2339-ben egyesülési javaslatot terjesztett Thomas McQuiston és Robert Marsden elé, majd a három vezető 2340-ben összeült az Arcturuson. Az év végére hivatalosan is kihirdették a három állam egyesülését és a Terrai Hegemónia kormányzója 2341 januárjának elején elismerte és köszöntötte a Lyrán Nemzetközösséget a csillagközi nemzetek sorában.

Bár az egyesülők, egy átfogó gazdasági terv és kiegyensúlyozott, kilenc archonra épített politikai rendszer által saját és népük gazdagodását szerették volna elérni, a nemzetközösség első évtizedeire gazdasági káosz és politikai korrupció volt a jellemző. Amíg az archonok, akik vonakodtak a közöttük fennálló egyenlőség átalakítására, még gazdagabbá váltak, a lyrán emberek helyzete egyre romlott. Robert Marsden, az egyetlen archon, aki nem keveredett semmilyen korrupcióba és belső kereskedelmi ügyekbe, csak tehetetlenül figyelte, amint a nemzet lassan az összeomlás felé halad.

A 2360-as években a Drakónis Szövetség átfogó iparfejlesztési programot hirdetett, amelynek első gyümölcseként lassú katonai fejlesztések indultak a Szövetség és a Nemzetközösség közös határain. Amikor a lyrán központi vezetés növelt adók útján próbálta megfinanszírozni saját katonai erejének fejlesztését, elszabadult a pokol. Sztrájkok és tüntetések robbantak ki és Robert Marsden 2375. augusztusában elérkezettnek látta az időt a cselekvésre.

A kilenc archon szokás szerint az Arcturusra érkezett megbeszélésre, amely azonban komolyabb eredményt nem hozott és csak megerősítette Robertet elhatározásában. Mikor az archonok elhagyták a bolygót, Robert ott maradt és azt kihasználva, hogy társai utazás közben nem tudnak közvetlen kapcsolatot tartani magánhadseregeikkel, üzenetet küldött a Nemzetközösség minden szegletébe, amelyben leleplezte a többi archon korrupt tevékenységeit, és magát a nemzet egyetlen vezetőjévé nevezte ki. Sikerült elnyernie a polgárok bizalmát, így nem robbantak ki újabb zavargások, amikor a seregei elfogták a többi archont, és életfogytiglani büntetésük letöltésére börtönökbe kísérték őket. 2375. decemberében megalakult a Rendek Háza, amely sok lyránt megerősített döntésük helyességében. Ebbe a parlamenthez hasonló testületbe a Nemzetközösség világainak több mint a fele delegálhatott képviselőket és ezáltal első ízben valósult meg, hogy egyes világok hivatalosan is hozzájárulhattak a kormányzat tevékenységéhez. Első határozatában a Lyrán Nemzetközösség főarchonjává nevezte ki Robert Marsdent.

Marsden rögtön egy új alkotmányt állított össze és az Elfogadási Szerződésnek nevezett iratot minden világra eljuttatta. A dokumentum önállóságot biztosított a világoknak saját belügyeikre vonatkozóan, annak ellenében, ha az adott világ teljesíti katonai és pénzügyi hozzájárulásait. A szerződés emellett az archont nevezte ki a Lyrán Nemzetközösség Fegyveres Erőinek (LCAF) és a Nemzetközösség területén lévő magánhadseregek főparancsnokává. 2376 és 2378 között 22 világ kivételével mindegyik aláírta a szerződést. A megtagadók közül néhányan teljes önállóságot követeltek, mások az archon kezébe kerülő hatalmat tartották túlságosan centralizáltnak, és azt hangoztatták, hogy a Rendek Háza nem elegendő a kapott hatalom ellenőrzésére. Véleményüket megerősítve látták, amikor az aláírást megtagadó bolygókat a Nemzetközösség haditengerészete blokád alá vette. A lassú kiéheztetés eredményeként újabb 14 világ volt hajlandó aláírni a dokumentumot. A maradék 8 világ azonban önfenntartó volt, és sokáig ellent tudtak volna állni a blokádnak, azonban az archon nem adott erre esélyt nekik. 2378-ban a Nemzetközösségi erők megszállták Tamart, Skye-t és még hat másik világot. A leghevesebb harcok Skye-on folytak és az itt élő, többségében ír és skót leszármazottak megesküdtek arra, hogy soha nem fogják elfelejteni az otthonuk ellen indított agressziót. A kemény és véres hadműveleteknek köszönhetően végül sikerült megteremteni a Lyrán Nemzetközösség egységét.

A Nemzetközösség kormányzatának hirtelen átalakulása által hihetetlen gazdasági fejlődés indult meg. 15 évvel azután, hogy majdnem összeomlott, a lyrán állam már a Belső Szféra minden szegletébe exportálta áruit és nagy értékű szerződéseket nyert a Terrai Hegemónia fegyveres erőinek felszerelésére, ezáltal hozzáférhetett a legmodernebb haditechnikához is.

A háború korszaka 2407-ben érte el a Nemzetközösséget, amikor is a Drakónis Szövetség erői lerohanták a Skye és Tamar között fekvő határmenti területeket, majd egyenesen a lyrán főváros, Arcturus felé nyomultak tovább. Bár sokkal jobban fel voltak szerelve, a lyrán erők nem rendelkeztek egységes harci tervekkel, a parancsnokok stratégiai ismeretei pedig nem voltak megfelelő szintűek. A harci szerencse csak akkor fordult meg, amikor Alistair Marsden archon feloszlatta a parancsnoki törzskart, és személyesen vette kezébe az irányítást. 2407 nyarán az Alistair Marsden vezette egységek fényes győzelmet arattak Morningside-on. A Rendek Háza beleegyezésével az archon átköltöztette a kormányt Tharkadra, majd nem sokkal ezután az LCAF csapást mért a Drakónis Szövetség Vega bolygójára és megsemmisített egy hatalmas, másodlagos inváziós hadsereget. A győzelmet azonban nemsokára az archon elvesztése homályosította el, aki a sivatagos Menkent bolygón lelte halálát egy beásott Drakónis egység elleni frontális támadás során. A lyrán vezér halott volt, a Drakónis inváziós erőket szétverték, így a krízis 2408-ban hirtelen véget ért.

A következő 35 év során a drakón erők folyamatosan megsértették a Nemzetközösség területeinek határait és a még mindig gyenge katonai parancsnokokkal rendelkező LCAF nem tudta felvenni a versenyt a behatolókkal. 2245-re a Drakónis egységek már a Tamar területek több mint egyötödét elfoglalták, és közben egy újabb ellenfél is feltűnt a színen: a Szabad Világok Ligája. A Nemzetközösségnek lassan nagy szüksége volt egy csodára és 2455-ben végre megkapta. A Terrai Hegemónia 20 évvel korábban belevágott a csatamech kifejlesztésébe. A lyrán katonai összekötők megsejtették a rendkívül titkos katonai projekt létezését, és értesítették Katherine Steiner archont, aki azonnal parancsot adott a hírszerzésnek egy csatamech gyártó létesítménybe való behatolásra a Hesperus II-n. A sors furcsa fintora, hogy egy nap majd ugyanez a bolygó lesz a lyrán csatamech-gyártás koronaékszere. A küldetés csak korlátozott sikereket hozott, és egészen Katherine fia, Alistair uralkodásáig nem sikerül megszerezni az emberi történelem legpusztítóbb fegyverét.

Mielőtt archonná nevezték volna ki, Alistair Marsden-Steiner egy elit LCAF kommandós egységet vezetett. Miközben a Szabad Világok Ligája további területeket foglalt el, 2455 elején egy LCAF elit csapat indult a Hesperus II-re, behatoltak a létesítménybe és minden talált dokumentumot lemásoltak, megszerezve az összes szükséges információt egy működő mech legyártásához. Négy évvel később a Loric-on vívott heves harcokban vetették be őket először, és a páncélozott óriások semmi esélyt nem adtak a Szabad Világok Ligája csapatainak, az egyik pedig még a behatolók főparancsnokát is eltiporta. Az évekig tartó harcok során a lyrán erők elérték első győzelműket, amelyet a technológiai fölényüknek köszönhettek. Ezt azonban csak alig három évig sikerült megőrizniük, amely időszak alatt a Belső Szféra többi állama is megvásárolta a csatamech technológiát. A kereskedő vénával megáldott Steiner család busás nyereségre tett szert az egyik ilyen üzlet során, amikor a lopott csatamech információkat jó pénzért eladták az Egyesült Világok vezetőjének, Simon Davion hercegnek 2457-ben.

2408-ban Alistair Marsden archon özvegye, Katherine Steiner örökölte a Nemzetközösség trónját és vele együtt egy olyan birodalmat, amelynek három állama közötti feszültségek folyamatosan nőttek a lyrán vereségek következtében. A Tamar és a Skye területek forradalommal fenyegettek, utóbbi lakosaiban még mindig élt a 30 évvel ezelőtti támadás emléke. Bár egyik terület sem lett volna képes életben maradni a Szövetség és a Szabad Világok Ligája agressziója körülményei között, a területek vezetői mégis az elszakadást támogatók által próbáltak nagyobb hatalmat szerezni a központi kormányzatban. Végül Katherine Steiner Tamar és Skye hercegét is beválasztotta a Nemzetközösség Tanácsának nyolc tagja közé. Miután ideiglenesen sikerült lecsillapítani a kedélyeket, Katherine olyan ügyes érzelmi manipulációba kezdett, amely végül a legnagyobb politikai tehetséggel megáldott Steiner vezetőket fémjelezte. Archonná választásakor kihirdette, hogy fel fogja számolni vagy átformálja a Tamar, Donegal és Skye körzetek közötti kereskedelmi korlátozások nagy részét, amely a gazdasági fejlődést akadályozta és közrejátszott a területi feszültségekben. Katherine Steiner végül elnyerte az emberek bizalmát, amely folyamatosan személyes rajongássá fokozódott 37 éves uralkodása során a háború dúlta világok fejlesztésére indított kormányzati programoknak köszönhetően. 2413-ban megalakult a Nemzetközösségi Felderítő Hadtest, amely újra lendületet adott a területi terjeszkedéseknek és ezáltal csökkentette a túlnépesedett lyrán világok problémáit. 2445-ben Katherine Steiner lemondott, de egy gazdagabb és egységesebb Nemzetközösséget hagyott hátra. A Drakónis Szövetség és a Szabad Világok Ligájának benyomulása tovább folytatódott, azonban a lyrán emberek most már reménykedve és nemzeti büszkeségük teljes tudatában tekintettek ezekre a katonai vereségekre.

14 évvel később végre tényleg megfordult a hadiszerencse, amikor az LCAF lett az első hadsereg a Terrai Hegemónián kívül, amely csatamecheket állított szolgálatba. A 2460-as évek során a csatamechek nyújtotta fölénynek köszönhetően a lyrán erők a legtöbb elfoglalt világról kiszorították a behatolókat, és 2468-ra úgy tűnt, hogy az eredeti határok visszaállításával, a nemrég felfedezett új bolygókkal és a belső kereskedelemből meggazdagodott lakosokkal valóra válik Katherine Steiner célja.

2468-ban Alistair Steiner archont egy Tamar területről származó előkelőség gyilkolta meg, három évvel később pedig egy földrengés során Michael Steiner archon felesége és a Rendek Házának 67 tagja lelte halálát Tharkad City-ben. Michael lemondott a posztjáról testvére, Steven javára és visszatért az aktív katonai szolgálatba, majd pár hónappal később életét vesztette egy Drakónis inváziós erővel folytatott harcban a Nox bolygón. Steven azonban nem volt megfelelő ember a kormányzásra, és bár 25 évig uralmon maradt, a tehetetlen kormányzat következtében annyira megerősödtek a szeparatista elemek, hogy ez polgárháborúval fenyegette a Nemzetközösséget.

Steven Steiner 2501-ben hunyt el. Felesége, Margaret Olson-Steiner, került hatalomra, aki már férje árnyékában is jelentős kapcsolatokat épített ki több előkelőséggel, akik a hadianyag szállítási szerződéseken gazdagodtak meg. A tamari és skye-i hercegeknek még azt is sikerült elérniük Stevennél, hogy az visszavonja a helyőrségnél nagyobb magánhadseregek felállítását tiltó jogszabályt, és ezzel kezdetét vette a fegyverkezési verseny. Érthető hát, hogy az előkelőségek inkább Margaretet támogatták Steven testvérének, Tatyaná-nak fia, Robert Steiner helyett. Robert józan és intelligens ember volt, emellett remek légűrvadász pilóta is. Nagynénje trónszerzése először elkedvetlenítette, majd amikor látta a gyorsan hanyatló nemzetet és a cirkusszá átalakuló tharkadi bíróságot, mégis szembeszállt vele. Állomáshelyére, Poulsbóra, számos LCAF tiszt érkezett, akik ugyancsak felkérték, hogy foglalja el az őt jogosan megillető trónt, mentse meg a birodalmat, és biztosították őt feltétlen támogatásukról.

2503-ban Robert Steiner megérkezett Tharkadra hét had-osztálynyi támogatással. Margaret Olson és több pártfogója már napokkal azelőtt elhagyta a bolygót és a Skye Föderáció területére menekültek. A Rendek Háza elismerte Robert igényét a trónra, és ezzel mindenki készen állt a harcra. A következő évek során Robert és a hozzá hű erők egymás után indították támadásaikat a Skye csapatok ellen, egyre közelebb nyomulva a terület fővárosához, ahol Margaret és Skye hercege építette ki állásait. A Steiner erők betörését ideig-óráig sikerült megakadályoznia a Tamar hű erőknek, és ez elég volt arra, hogy Margaret és a herceg a Tamarra meneküljön. Ott vívták meg utolsó csatájukat Robert kifáradt egységeivel szemben. Végül Tamar és Skye hercegeit árulás vádjával kivégezték, családjaikat minden jogtól megfosztották és területeiket új uralkodóknak, a Steiner házhoz hű Kelswa és Lestrade klánoknak adták.

A 31. század közepéig a Skye Föderáció területén működő szeparatista mozgalmak viszonylag szervezetlenek voltak, de néhány archon mindig feltüzelte a Nemzetközösség és Steiner-ellenes érzéseket. Viola Steiner, aki a Nemzetközösséget bevezette a Csillaligába, annak csapatait pedig az Újraegyesítési háborúba, egy tébolyult hadjárat során megtizedelte a 25. Skye Rangereket, mikor alaptalan információk szerint arra következtetett, hogy Skye hercegének is köze volt fia elrablásához. Aztán három évszázaddal később Elizabeth Steiner archon nem tudta megállítani a Drakónis erők betörését és ez majdnem a terület fővárosának elvesztésével végződött. Ezek után a Steinereket figyelemre sem méltatták a Skye területek lakói.

A szeparatista vezető elemek megpróbálták erősen negatív fényben feltüntetni a Steiner ház német gyökereit, ami nem volt nehéz, hiszen a Skye terület inkább skót, ír és angol örökséggel rendelkezett. Emellett kihasználták a Skye-i lakosság ösztönös bizalmatlanságát a tharkadi kormányzattal szemben és a 31. századi eseményekkel együtt a szeparatisták már kezdtek meghatározó politikai szerephez jutni.

A változás Alessandro Steiner archonnal kezdődött meg, aki katonai szempontból tehetséges volt, azonban arrogáns is. Első nagy katonai győzelmét 2987-ben aratta, amikor támadást indított hat, mélyen a Szabad Világok Ligájának területén fekvő bolygó ellen, viszont el is vesztette a parancsnokok bizalmát, mikor nem informálta őket a küldetése valódi nagyságáról. Tíz évvel később pedig majdnem miatta vesztette el a Nemzetközösség a Hesperus II-t és az ott lévő csatamech-gyártó létesítményt. 3002-ben döntése alapján helyőrségekkel erősítették meg a Szabad Világok Ligája határával szomszédos bolygókat, amely a parancsnokok szerint - közöttük Alessandro tábornoki beosztásban lévő unokahúga, Katrina szerint is - csak elősegítette a katonai katasztrófa bekövetkezését, mivel az erőket a belső területekről vonták el.

3006-ban a Szabad Világok Ligája egy merész támadást indított csapatai kikerülték a megerősített határmenti bolygókat, és megtámadták a mélyebben fekvő világokat. Katrina megdöbbent és azonnal lépett. Bejelentette szándékát Alessandro trónfosztására a "nemzet érdekében". A Rendek Háza támogatta Katrinát és megvonta a bizalmat az archontól. 3007 júliusában Alessandro lemondott a trónról Katrina javára, de nem adta fel álmát, hogy egyszer újra uralkodjon. A következő 20 csendes évet a Furillon töltötte, miközben titokban szövetségeseket keresett Katrina ellenfelei között. Meg is találta Aldo Lestrade-et, a Skye Föderációban található Summer hercegét, aki éppen rendelkezett azzal a típusú keményvonalas, szeparatistatámogató bázissal, amire Alessandrónak szüksége volt. Sikerült maga mellé állítania és megígérte neki, hogy ha hatalomra jut, akkor megadja Skye-nak a rég áhított függetlenségét. Mivel Alessandrónak nem volt gyereke, fiatalabb rokonai között kereste utódját és meg is találta Ryan Steiner személyében. A fiatal, ambiciózus, éles eszű LCAF vadászpilóta hamarosan jelentős szerepet vállalt a szeparatista mozgalomban, majd Aldo Lestrade és Alessandro Steiner halála után olyan lehetőség nyílt előtte, amit azonnal ki is használt.

3034-ben a Szabad Rasalhág Köztársaság elismerésére válaszul felkelések robbantak ki a Skye területeken és megtámadták az itt felállított helyőrségeket. Ryan Steiner kihasználta az alkalmat és közvetítőként béketárgyalásokba kezdett, ezáltal sikerült újra ellenőrzése alá vonnia saját szeparatista ügynökeit, megerősíteni a többségben Davion katonaság valamint a Skye és a Lyrán érdekkörök belé vetett bizalmát. A történelem során először sikerült összeegyeztetni a szeparatista és lyrán érdekeket, amelyek emellett még a tharkadi Steiner kormányzat orra alá is borsot törtek. Ezzel a finom politkai tapogatózással és az Egyesült Nemzetközösség megalakulásával Ryan elérte, hogy jelentős veszélyt jelentett a nemzet stabilitására és sikerült újra életet lehelnie a Szabad Skye mozgalmakba.

A következő 20 évben a szeparatista mozgalmak tovább tevékenykedtek, de a helyzet sosem vált túlfűtötté. Az Egyesült Nemzetközösség-ellenes és Skye függetlenségét támogató nézete lassan legalább annyit ártott Ryan Steinernek, mint amennyire segítette. Sikerült új aktivistákat toboroznia, de egyre többen kezdtek Hanse Davionra figyelni, mint Ryan és Melissa Steiner rivalizálására, akit Katrina Steiner 3039-es lemondása után választottak archonná. 3039-ben a Klánok megjelenése az egész Belső Szférát felforgatta és Ryannek félre kellett tennie nézeteit, amíg nem látta, hogy milyen hasznot húzhatna az invázióból.

Hanse Davion 3052-ben szívrohamot kapott, így Melissa Steiner lett a két birodalom egyetlen uralkodója, de Ryan nem tudta a nő régóta fennálló népszerűségét aláásni. Aztán 3055-ben Melissát meggyilkolták, majd alig egy évvel később Ryant is. Victor Steiner-Davion archon herceg Katherine-t nevezte ki a lyrán területek uralkodójává, és megbízta a Skye problémák rendezésével. Ez a lépés később a Lyrán Szövetség létrehozásának első lépéseként vált ismerté.

A lyrán világok elszakadását elindító esemény Joshua Marik, a Szabad Világok Ligája örökösének halála volt, akit leukémiája miatt az Új Avaloni Tudományos Intézetben kezeltek. Féltestvére, Isis örökölte a trónt, azonban Isist Sun-Tzu Liao, a Kapellán Konföderáció kancellárja, már eljegyezte. Victor Steiner-Davion meg akarta akadályozni Sun-Tzu terveit, ezért egy klónnal helyettesítette Joshuát, de 3057 közepe táján Thomas Marik rájött a csalásra és azonnal hadat üzent az Egyesült Nemzetközösségnek. Néhány nappal később Katherine megtagadta Victort, és kihirdette a lyránok függetlenségét a konfliktusban, majd a lyrán nemzet elszakadását, amelyet a továbbiakban már úgy ismerünk, mint a Lyrán Szövetség.

A legtöbb lyrán ember támogatta az elszakadást, Victor és a hozzá hű erők pedig a klánokkal voltak elfoglalva, így nem tudták megakadályozni azt, ennek köszönhetően egy esetleges polgárháborúnak kevés volt az esélye. A Komgárda 3052-es Tukayyid-i győzelme 15 év békét jelentett a Belső Szférának, a lyrán fegyveres erők időt kaptak megfelelő védelmi vonalak felépítésére, és a lyrán emberek megszabadulva a Davion igától, egy "igaz Steiner" irányítása alatt újra reménykedve tekintettek a jövőre.

A polgárháború veszélye és a belső feszültségek ellenére a Lyrán Szövetség hasonló adottságokkal rendelkezett, mint elődje: erőforrásokban gazdag volt, az emberek hajlandóak voltak keményen dolgozni, és a nagyfokú politikai és gazdasági szabadságnak köszönhetően még mindig meghatározó kereskedelmi hatalmat képviselt. A számos Tamar Paktum-beli világ Jádesólyom és a Farkas klánok általi elfoglalása sokkhullámot indított el a lyrán társadalomban, azonban az utóbbi évtizedekben az üzleti élet nagymértékben átalakult, igazodott az új körülményekhez, és lassan elindult a fejlődés útján. A szövetség megalakulása is segített az elmúlt évek nehézségeinek leküzdésében, de a klánok okozta gazdasági visszaesés hatására nagyon sok lyrán elvesztette a nemzet első számú hajtóerejébe vetett hitet. A mindennapi élet szempontjából nagyon kevés változott a Lyrán Nemzetközösség óta, azonban a lyránok most már egészen másképpen viszonyulnak saját nemzetükhöz és mások az elgondolásaik nemzetük univerzumbeli helyével kapcsolatban.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Egyesült Nemzetközösség - a Davion-ház (Battletech).

Létrehozás: 2003. december 22. 12:36:26

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10

Nyomtatási forma