Elégtétel (Shadowrun novella)

A sötét szobában mindössze a monitor halványan villódzó képernyője világított. Az árnyékban egy alak hevert, a homlokán sötétlő apró, golyó ütötte lyukból vér szivárgott. Egy másik férfi a helyiség túlsó végében ült szinte teljesen mozdulatlanul, egy íróasztalba épített számítógép-terminálnál. Az irodát műanyag virágok és céges stílusú festmények díszítették - egy fizetett cégalkalmazott jellegzetes munkahelye. Egy apró fogaskerék a társaság gépezetében. Egy arctalan munkás, aki beleolvad a tömegbe, aki sosem tapasztalja meg a metroplexum falain túl elterülő világot, aki sosem ismeri meg azt a fajta szabadságot, amely bizonyos emberek szerint az egyedüli ok az életre.

A terminálnál helyet foglaló férfi is egy ilyen ember volt. Bár fizikailag az irodában tartózkodott, tudata valahol egészen máshol szárnyalt. A halántékába ültetett porcelán adatjackbe dugott kábelen áthaladó műérzet jel lehetővé tette számára, hogy egyszerre legyen jelen a valós világban és a Mátrixban. Átlebegett a Mátrix szilikon generálta virtuális terepén, úgy haladva el a rendszer mozdulatlan jelenlétgátlói mellett, mintha azok ott sem lettek volna. Tudása és tapasztalata bőségesen elegendő volt a zavartalan cselekvéshez, de jelenlegi munkaadója úgy gondolta, inkább semmit nem bíz a véletlenre.

- Áthatoltam a rendszer védelmi vonalán - szólt bele a dekás csuklójára csatolt kommunikátorba.

- Vettem, Nexus. Menekülő útvonal biztosítva. Szedd össze az adatokat, hogy mielőbb elhúzhassunk innen. Shakk'ar és Eddie a kocsiban várnak, én pedig a főbejáratnál várom, hogy végezz.

- Nem lesz gond, Watchdog. Nexus kilép - mondta a dekás, és újra teljes figyelmével a feladatára összpontosított. Ha megtalálja az adattárat, mindössze néhány percig fog tartani, amíg letölti a keresett információt a kiberdekkjébe, azután pedig villámgyorsan elhúzza a csíkot. Legalábbis ez volt a terv.

Keresés közben elhalad néhány SPU mellett. Hirtelen megtorpant - mintha valamit észlelt volna látómezeje peremén; egy rejtőzködő ikont, amely azonnal köddé vált, amint észrevette. Vagy csak képzelődött? Nexus úgy döntött, fokozott óvatossággal folytatja a kutatást. Nem sokkal később rábukkant a keresett csomópontra. A benne rejtőző adat nyilvánvalóan az volt, amelyet a csapat Johnsonja meg kívánt szerezni, így hát habozás nélkül a csillogó falfelület felé indult. Krómosan csillogó karját az adatfolyamba mártva megkezdte a keresést.

Újra átfutott rajta a különös érzés. Mielőtt azonban bármit is reagálhatott volna, karját fogságba ejtette az adatfolyam. A folyékony adatokból álló fal egy szempillantás alatt merev jégtömbbé szilárdult. Nexus csapdába esett. Megpróbálta kiszabadítani magát, de szeme sarkából ekkor valami furcsa villanásra lett figyelmes. Az adattár tükörsima talajából kiemelkedve egy krómosan fénylő minotaurusz öltött alakot; a világító falak fénye furcsa árnyékokat vetve verődött vissza testének csillámló fémbőréről. Lassan Nexusra nézett, neonszemét ellenségére szegezte. A dekásnak még éppen elegendő ideje maradt egy támadó program elindításához, mielőtt a minotaurusz akcióba léphetett volna. Nexus kezéből csillogó fényív szökkent a szörnyeteg felé, és szaggatott szélű sebet hasított annak testébe. Miközben Nexus megpróbálta kiszabadítani kezét a jégfal szorításából, a sebszélek lassan kezdtek összezáródni. A dekás éppen időben fejtette meg a csapda JG programkódját, és szabadította ki magát, mielőtt a minotaurusz fénylő csatapörölye belefúródott volna a falba a feje felett. A becsapódás ereje az egész csomópontot megremegtette, és kínzó fájdalomhullámot indított el Nexus fejében. A szörnyeteg egy fekete JG volt, amely képes ropogósra sütni az agyát, ha nem talál ki valamit villámgyorsan. Kirántotta a halántékából a vezetéket, még mielőtt a második ütés elérhette volna. Ha csak egy tizedmásodpercet is késlekedik, csak a jóisten a megmondhatója, mi történt volna.

- Kurvaélet! Van egy kis gond! - kiáltotta az adó-vevőbe.

- Mi a baj? - érdeklődött Watchdog.

- Egy fekete JG várt az adattárban. Lószar! Tudhattam volna, túlzottan nyugis volt minden. Biztosan számítottak rám. De hát a rendszer szinte teljesen üres volt! Miért zsúfolnák egyetlen területre a biztonsági intézkedéseket? Tudniuk kellett az érkezésemről! Ez az egész vadászat egy elcseszett átverés!

- Most ne gondolkozz ezen, csak gyere ki onnan. Szükség lesz egy kis figyelem-elterelésre. Felejtsd el a tervezett menekülési útvonalat. Ha tudják, hogy itt vagyunk, valószínűleg minden normális kijáratot elzártak. Menj fel a tetőre, én pedig szólok Eddie-nek, hogy vegyen fel a távirányítású 'kopterrel. Watchdog kilép.

Nexus a vállára vetette kiberdekkjét, előhúzta hangtompítóval felszerelt pisztolyát, és átlépett a cégrabszolga élettelen teste felett. Az irodát elhagyva a lépcsőház felé indult. A tizenkettedik emeletről indulva hosszú út várt rá a harmincemeletes épület tetejéig, de nem merte megkockáztatni a felvonók használatát. A Mátrixban tapasztaltak alapján biztos volt benne, hogy a cég már tudomást szerzett a behatolásról, és nem szertett volna bent ragadni a liftben, kiszolgáltatva magát üldözőinek. Alig érte el a lépcsőt, amikor mintha kisebb földrengés rázta volna meg az épületet. Nexus szerencsére tudta, hogy Watchdog nagy erejű robbanó lövedékeket tárazott a rohamágyújába, nem beszélve a több kilónyi plasztik robbanóanyagról. A dekás nemsokára elérte a tetőre vezető ajtót, és kilépett a hűsítő éjszakai szélbe. A szabad égbolt üdítően hatott rá a Fhujito Electronics épületének fülledt, újrahasznosított levegője után. Miközben Eddie rotoros szállítójárművére várt, egyszer csak egy durva, nyers hang kiáltott fel mögötte:

- Megállni! Tedd le szépen a fegyvered, és nem esik bántódásod!

Nexus azonnal bevetődött egy kábelköteg mögé, és a következő pillanatban már fel is dübörgött egy gépfegyver hosszú sorozata, melyet a megpattanó lövedékek fémes kopogása és fütyülése kísért. Oldalra gurulva leadott néhány lövést pisztolyából a biztonsági őrök irányába. Hárman voltak, mindegyikük több réteg vastag biztonsági páncélzatba öltözve. Nexus tudta, hogy az ő apró pisztolyánál erősebb fegyverre volna szükség a páncél átlövéséhez, de remélte, az őrök erre nem jönnek rá egyhamar.

Gyorsan közeledtek. A dekás tisztában volt vele, hogy ha nem talál nagyon gyorsan valami kiutat ebből a kalamajkából, már halottnak is tekintheti magát. De amint közelgő halálának gondolata átfutott az agyán, meghallotta Eddie 'kopterét, ahogy a feje fölött megáll a levegőben, és golyózáporral árasztja el az épület betontetejét. A gépágyútűz pont telibe kapta az egyik biztonsági őrt - a lövedékek a mellénél szakították át a páncélréteget, a műanyagot, végül pedig a húst. Az őr megperdült a tengelye körül, majd saját vérében úszva a földre rogyott. Néhány lövedék a másik biztonsági lábát találta el, és cafatokra szaggatta a végtagot. A harmadik fegyveres a lépcsőt rejtő kis betonépület mögött keresett menedéket.

A gép odafent körözve, folyamatos tűzesővel tartotta fedezékben a biztonsági őrt, és lassan oldalazva elkezdte becserkészni prédáját. Gyorsan kitért balra, amikor az őr tüzet nyitott rohampuskájából, majd kicsit feljebb emelkedve útjára bocsátott egy irányított rakétát. A robbanófej és a tető találkozását hatalmas detonáció jelezte, amely a két fekvő őr testét a magasba dobta, a harmadikét pedig szénné égette. A robbanás nyomán több méternyi átmérőjű kráter maradt a tetőben. Eddie nem aprózta el a dolgot,

A gép lelassított, majd éles fordulóval lejjebb ereszkedett. Nexus bevágódott az utasülésre, bár nyugodtan elfoglalhatta volna a pilótaszéket is, mert Eddie távirányítással vezérelte a járművet.

- Shakk'arral az autóban ülünk. Watchdog éppen most távozott a Rapierjén. Indulunk a találkozási ponthoz, kapaszkodj erősen - hallatszott Eddie hangja a gép belső hangszóróiból.

- Oké, tűnjünk el innen - egyezett bele hálásan Nexus.

- Azon vagyok - válaszolta Eddie, miközben a helikopter ereszkedés közben elsuhant egy épület mellett. Ezután már nem szólalt meg egyikük sem, amíg el nem érték az előre megbeszélt, biztonságos találkozási pontot a Pusztulatban.

A helikopter a kerület egy elhagyatott részén, egy kaviccsal felszórt, megtisztított területen landolt. A közelben Eddie jóvoltából egy metálkék Mitsubishi Nightsky parkolt. Eddie, Watchdog és Shakk'ar, az ork aligátor sámán már ott vártak rá.

- Mi az pokol történt? - kérdezte Eddie.

- Honnan tudjam? Mindössze annyi tiszta, hogy a Fhujitónál egy kisebb fogadóbizottság várt ránk, és biztos vagyok benne, hogy a Johnsonunknak is benne van a keze - válaszolta Nexus.

- Amondó vagyok, adjunk egy kis leckét a szarházinak - mordult fel Shakk'ar.

- Egyetértek, de ki kell dolgoznunk valamilyen tervet - bólintott Watchdog. - Oké, először is derítsük ki mi történt, és hogyan hozhatnánk helyre.

A metálkék Mitsubishi beállt az elhagyatottnak tűnő épület mellé, amely a Johnsonnal megbeszélt találkozó helyszíne volt. A kocsiból kilépő Addie-t és Nexust a megbízó és két testőre fogadta. A nagy termetű fickók drága öltönyt viseltek, melyek izmoktól és fegyverektől duzzadtak. Saját járművük néhány méterrel távolabb parkolt.

- Üdvözlöm önöket - köszöntötte őket megbízójuk udvarias, mégis érzelemmentes hangon. - Hol hagyták a barátaikat?

- Van egy kis dolguk - válaszolt Nexus túláradó szívélyességgel.

- Sajnálattal hallom - mormolta Johnson. - Tehetek valamit önökért?

- Igen, rettentő kíváncsiak lennénk rá, miért ültetett fel minket - szólat meg Eddie.

A testőrök ártatlanul érdeklődő arckifejezését feszült nyugtalanság váltotta fel.

- Miről beszél? - kérdezte a Johnson, miközben megpróbálta leplezni nyilvánvaló idegességét.

- Hagyjuk a szarozást! - förmedt rá Nexus. - Tudjuk hogy átvert, csak az okára vagyunk kíváncsiak!

A férfi intett a kezével, mire a testőrök előrántották méretes pisztolyukat, és célba vették Eddie-t és Nexust. A gorillák ajka elkeskenyedett, majd hideg, kegyetlen vigyorra görbült.

- A nujen az nujen - válaszolt a megbízó. - Az Atremus Inc. szép pénzt tűzött ki az önök fejére a múltkori vadászatuk után. Áldásos tevékenységüknek köszönhetően tavaly összeomlott a Mátrix-rendszerük, ami ötmillió nujenjébe került a cégnek. - A fickó hangja felerősödött, egyre szenvedélyesebbé vált. - Ezért fogadtak fel engem. Hogy példát statuáljak magukon. Hogy megmutassák a többi cégnek: nem ijednek meg a magukfajtáktól! Ezenkívül így saját, személyes bosszúvágyamat is kiélhettem. Az öcsém a vadászatuk idején az Atremusnál dolgozott biztonsági őrként. Megölték, és most gondoskodni fogok róla, hogy maguk is a sorsára jussanak!

- A dolgunkat végeztük - mondta Nexus. - Az üzlet az üzlet, és ezzel az öccse is tisztában volt. Mindannyian kockázatot vállaltunk. A csapatunkat felbérelték egy feladatra, amelyet hibátlanul el is végeztünk. De ez már egy tavalyi ügy. Van aki túllépett rajta, van aki nem.

- Elég időt vesztegettem hiábavaló fecsegésre! - vicsorogta a Johnson, a testőrök ujja pedig megfeszült az elsütőbillentyűn. Mintha csak erre a jelre várt volna, Shakk'ar megszüntette láthatatlanság varázslatát, amely eddig rejtette őt és Watchdogot. Watchdog megragadta az egyik gorilla karját, és teljes erejéből megcsavarta, ugyanakkor másik kezével a férfi hátába nyomta fegyverét. Shakk'ar közben a megbízó háta mögé lépett, és kését a torkához szorította.

A másik testőr figyelme egy pillanatra elterelődött, és Nexusnak mindössze ennyi időre volt szüksége ahhoz, hogy a fegyverét előrántva fél térdre ereszkedjen. Eddie felütötte a gorilla kezét - a lövés a dekás feje fölött süvített el. Nexus három golyót eresztett a testőr mellébe. Ellenfelük vérbe borultan hanyatlott a földre.

Társa eközben megpróbált kiszabadulni a szorításból, de Watchdog ellökte magától, miáltal kibillent az egyensúlyából, elegendő időt biztosítva a szamurájnak ahhoz, hogy beleürítse fegyvere tárát. A kiömlő vér feláztatta az utca kavicsos talaját.

- A testőrök nélkül már nem olyan nagy legény, igaz, Mr. Johnson? - morogta Shakk'ar.

- Ezt nem ússzák meg szárazon! Vannak barátaim! Ezzel még nincs vége! - hangoskodott a férfi.

- Azt hiszem, itt az ideje, hogy most mi statuáljunk példát - mondta Eddie kegyetlen vigyorral.

Shakk'ar egyetértően felmordult, majd egyetlen, sima mozdulattal átvágta egykori megbízójuk torkát. A Johnson bugyborékoló hörgéssel esett össze.

- Talán ideje lenne lelépnünk - ajánlotta Nexxus.

- Jó ötlet - mondta Watchdog, és már szállt is be az autóba. A többiek követték, és elindultak a város felé.

A metálkék Mitsubishi Nightsky lassan beleveszett az éjszakába, magára hagyva a poros, hideg utcán az áruló és testőrei holttestét, valamint egy férfi utolsó reményét az elégtételre.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Tökéletes kör (Shadowrun novella).

Létrehozás: 2004. január 7. 11:33:13

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma