Thomas S. Gressman: A háború árnyai (részlet)

3060. március 13.

Osis Lincoln ilkán az arcát takaró ónixberakásos ezüstmaszk alatt körbepillantott az ősi teremben. Viselkedése és testtartása hűen tükrözte harcos szelleme erejét és büszkeségét, bár nagyon undorodott attól, amit éppen tenni készült.

Utasítására az összes klán kánja összegyűlt a tanácsteremben. Legtöbben levették szertartási maszkjukat, mint ahogy ő is, amikor helyet foglalt a tanács főhelyén. Csak Vladimir Ward, a Farkas, és Marthe Pryde, a Jádesólyom klánból viselte még saját maszkját - nem feltűnően, de nyíltan gúnyolva a kánok kánjaként betöltött rangját.

Nem számít - gondolta Osis. - Ha vége lesz ennek az egésznek, akkor majd elkapom ezt a két puhány bolondot, és a lelket is kiszorítom belőlük.

Osis kihúzta magát, és az ilkánként őt megillető hely felé indult olyan egyenes háttal, mint egy mech botkormánya. Hatalmas termetű ember volt, mérete és izmos testalkata ragyogó megkoronázása az őt létrehozó genetikai programnak. Szükség is volt erre az izmos felépítésre, hogy irányítani tudja az elementál harci páncélt, amelyre kitenyésztették és kiképezték. A súlyos páncél nélkül azonban Osis mintha még nagyobbnak tűnt volna. Fekete bőre és lenyűgöző izomkötegei egy félelmetes ragadozó megjelenését kölcsönözték neki.

A maszkja szemnyílásait fedő vékony zafírlencsék mögül hideg pillantást vetett a többi kánra. A mélykék korongok egy füstjaguár hideg, kék szempárját hivatottak utánozni, de ugyanakkor kis mértékben javítottak a maszkot viselő látásán is. Osis számára úgy tűnt, mintha képes lenne a többi kán lelkébe pillantani, azonban nem tetszett neki, amit ott látott.

A Nagy Tanácsterem volt a Klánok politikai hatalmának székhelye. Ebben a nagy, visszhangos teremben döntöttek végül a Belső Szféra megszállásáról. A terem falaiból az évszázadok és a hatalmas erő átható szelleme sugárzott. A klánok kánjai a számukra előírt helyen, széles márványlapos asztalok mögött, gránitba vésett székeken ültek. Osis tudta, hogy eredetileg húsz ilyen asztal volt, minden klán számára egy.

Mindegyik asztal mögött egy ódon szövetből készült zászló lógott, amelyet a kán és a sakán által képviselt klán jelképe díszített, és amelyet az adott klán dolgozó kasztjának egyik tagja hímzett saját kezével. A csiszolt mahagóni asztalok adatközlő berendezések széles skálájával és a lapba süllyesztve számos kijelzővel rendelkeztek.

Most már csak tizenhat asztal volt. A hiányzó klánok közül hármat - Özvegycsinálók, Mongúz és Vakond - egy nagyobb, erősebb klán olvasztott magába. A negyediket, a Meg Nem Nevezett klánt pedig egy véres Megsemmisítés Próba során irtották ki, mivel tagjait megfertőzte a hatalom iránti vágy. Miután ezek a klánok örökre eltűntek, helyüket üresen hagyták annak ijesztő emlékeként, hogy a túlélő klánok kudarcuk vagy gyengeségük esetén milyen árat fizetnek. Valójában a Vakond klánt csak nemrég olvasztotta magába a Csillagvipera klán, miközben a Belső Szféra ellen indítandó újabb invázióra készülődtek.

Osist elöntötte a harag, miközben Severen Leroux-ra, a Novamacska klán kánjára és helyettesére, Lucien Carns sakánra pillantott. Véleménye szerint a Füstjaguár klán gondjai két évvel ezelőtt kezdődtek, amikor a klán legjobb és legnagyszerűbb embereiből álló Tau galaxist a Novamacskák Szigma galaxisának két csillaghalmaza megsemmisítette a Wildcat felszínén. Most pedig olyan pletykák terjengtek, hogy a Novamacskák leteszik a fegyvert a Belső Szféra inváziós erői előtt, gyakran anélkül, hogy egyáltalán szembeszállnának velük. Osis már régóta gyanította a Macskák gyengeségét, hiszen mindig is kitartottak az álmaikba és az előjelekbe vetett hiedelmeik mellett. Még a Tau galaxis elpusztítása idején is képtelen lett volna elképzelni, hogy bármelyik klános képes lenne olyan alattomosságra, mint amilyenre most a Novamacskák vetemedtek.

Ha elérkezik az ideje, akkor majd a Novamacskákkal is foglalkozom - ígérte magában Osis.

A terem egyetlen bejáratával pontosan szemben egy másik asztal állt, amely mögött Kael Pershaw, az Eskümester foglalt helyet.

Osis morogva levette a maszkját, hogy utolsóként fedje fel arcát, azonban meglátta, hogy Vlad és Marthe saját maszkjukat csak lassan vették le - biztos volt abban, hogy szándékosan tettek így -, és érezte, ahogy az arca vörös lett a dühtől. Bár minden akaraterejére szüksége volt, végül azonban sikerült dühét kordában tartania, és kimérten helyet foglalt.

Egy kis ideig, kánjaim, már csak egy kis ideig.

- Hallják szavaim, klánok kánjai! - szólalt meg az Eskümester. - Kael Pershaw vagyok, és Eskümesterként szolgálok a Nagytanács e gyűlésén. A Nicholas Kerenszkij által meghatározott haditörvény szerint ezennel megnyitom a tanácskozást. Mivel hadiállapot van érvényben, minden ügyet ennek szabályai szerint kell kezelni.

- Seyla - zendült fel egyszerre a kánok ünnepélyes hangja.

Pershaw Osisra pillantva bólintott, majd újra helyet foglalt. Osis lassan, kimérten állt fel. Tudta, a ragadozónak is így kell mozognia, amíg el nem érkezik a megfelelő pillanat, hogy lecsapjon.

- Kánjaim - szólalt meg a Füstjaguárokra jellemző mély, morgó hangján. - Szomorú híreket hoztam. Mindannyian tudják, hogy a Belső Szféra a Csillagliga égisze alatt megtámadta a megszállási zónában lévő területeinket. Ha a Vakond klán Beolvasztási Próbája miatt nem kellett volna késlekednünk, megújítottuk volna keresztes hadjáratunkat, és megelőztük volna a támadást. - Megvetően legyintett. - De ennek most nincs is jelentősége. Bár ellenfeleink kezdetben elértek kisebb sikereket, biztosíthatom önöket, kánjaim, hogy a Füstjaguár nemsokára megfordul, és átharapja kínzójának torkát. Akkor majd ők is érezni fogják a Jaguár dühét, és önteltségük ostobaságát. A Csillagliga szent lobogója csak akkor lenghet a Terra felett újra, ha Kerenszkij utódai visszatérnek oda. Meg kell büntetnünk ezeket a bolond barbárokat, amiért ilyen ocsmány módon igényt tartanak a Csillagliga trónjára.

- Azonban egy új veszély is felütötte fejét, kánjaim. Egy olyan veszély, amelyre senki nem számított. Nem akartam ezt a hírt önök elé tárni, amíg magam meg nem győződtem felőle. Most már megerősíthetem, és ez a hír nemcsak a Füstjaguárok számára jelenthet katasztrófát, hanem az összes klán számára is. Jelentették, és meg is erősítették, hogy egy, a Csillagliga Cameron Csillagának jelét viselő harci egység, amely állítólag az Első Nagyúr utasításai szerint cselekszik, elérte a Huntresst.

- Ezek a barbárok jelenleg is támadják a Füstjaguárok otthonvilágát. A jelentések szerint elfoglalták a Mount Szabót és a géntárolónkat. Ilyenre még nem volt példa a klánok hosszú történelme során. Ezek a Belső Szférás szabadszülött barbárok megszállták egyik otthonvilágunkat, és több ezer harcos örökségét veszélyeztetik.

- Arra kérem önöket, kánjaim, hogy keljenek ilkánjuk védelmére. A Jaguárok erejének többsége a Belső Szférában tartózkodik, és harcol, hogy megtarthassuk azt, amit jogos hódításaink során megszereztünk. Nem rendelkezem erőkkel itt a Strana Mechtyn, az elementál parancsnoki csillagomon, a Jaguárbarlang harcosain és a Shroud Keshik parancsnoki trinárián kívül. Az összes többi egységem a megszállási zónában tartózkodik. Még a tartalékos haditengerészeti erőim nagy részét is az elfoglalt klános területek védelmére osztottam be, csak a Ködcsóvát, saját parancsnoki hajómat tartottam vissza.

- Azért hivattam önöket ma ide, kánjaim, hogy arra kérjem önöket, álljanak mellém, rendeljék alám erőiket, segítsenek igaz ügyemben, hogy elűzhessem a behatolókat az otthonvilágomról, és kiköszörüljem a csorbát, amely nemcsak a Füstjaguárok, hanem az összes klán becsületén esett.

Miközben beszélt, Osis elnyomta magában az undor érzését, amelyet annak gondolata ébresztett, hogy otthonvilágát megbecstelenítették az ott tartózkodó Belső Szférás csapatok. Már annak a gondolatát is visszataszítónak találta, hogy meg kell jelenjen a Nagytanács előtt, és a többi klán kánjainak segítségét kell kérnie a Huntress védelme érdekében. Valójában azonban nem volt más választása. Tudta, hogy a bolygó helyőrségének két galaxisa nem több egy haszontalan solahmákból, frontszolgálatra méltatlan harcosokból álló egységnél. A bolygón még néhány tesköz is tartózkodott - olyan, vérnévvel még nem rendelkező harcosok, akik már kiképzésük végén jártak -, azonban sem első vonalbeli harcosok, sem első vonalbeli omnimechek nem védték a Huntresst. A helyőrség túlnyomó része második vonalbeli vagy isorlaként megszerzett Belső Szférás gépekkel rendelkezett. A kadétoknak, kiképzőiknek és a solahma egységeknek nem sok esélyük volt a behatolók visszaverésére. Segítségre volt szüksége a Huntress visszafoglalásához, de azonnali segítséget csak egyetlen helyről kaphat. A többi klántól.

Hosszú másodpercekig csend uralkodott a teremben, majd Severen Leroux, a Novamacskák kánja szólalt meg halkan, mintha csak magához beszélne.

- Úgy lett, ahogy előre megjósolták. A Jaguár elindul a tűzbe. De át is fog-e kelni rajta valaha? Nem tudom.

- Nem vagyok kíváncsi a Novamacskák kánjának jóslataira! - mordult fel Osis. - Az erejére van szükségem.

- Ilkán, úgy kell értenünk, hogy a Belső Szféra, ezek a még hiperűrugrásra is alig képes barbárok valahogy ráleltek a Huntress felé vezető útra? A Kerenszkij-csillaghalmaz egyik bolygójára? - Bjorn Jorgensson, a Szellemmedvék kánja lassan és kimérten beszélt. - Ez lehetetlen. Senki nem ismeri egészében a Kivonulás Útját, még saját hajóink kapitányai sem, akik a Belső Szférába szállítanak, vagy onnét hoznak minket. Akkor hogyan várhatja el tőlünk, hogy elhiggyük, a Belső Szféra megtalálta a rég őrzött titok nyitját?

- Mindannyian tudjuk, hogy az utódállamok abban a hitben, hogy egységbe tömörülve újra elég erősek lesznek az elfoglalt területek egy részének visszaszerzésére, a Csillagliga zászlaja alatt újra egyesültek, és ezért nemsokára nagyon megfizetnek. Azonban hogyan tekinthetnénk hitelesnek a Huntress elfoglalásáról szóló történetét?

- Ez az igazság, Bjorn Jorgensson kán - állt fel Marthe Pryde anélkül, hogy Jorgenssonra nézett volna. Zöld szemével végig Osist figyelte, de a pillantása olyan üres volt, mintha az arca a kezében nyugvó élettelen sólyommaszk lenne. Hangjából csak úgy sugárzott az elégtétel. - Mint ahogyan azt mindannyian jól tudják, Leo Showers ilkán még jóval a keresztes hadjárat megkezdése előtt a Jádesólymoknak ajándékozta a Huntress egy részét, és engedélyezte számunkra egy kisebb létszámú kutatóállomás létrehozását a Keleti-hegységben. Mi ezt a létesítményt Sólyomfészeknek hívjuk.

Marthe gonoszul elmosolyodott, miközben egyenruhája mellzsebébe nyúlt; amikor újra előhúzta kezét, ujjai között egy apró adatchipet tartott. Behelyezte a szerkezetet a konferenciaasztal csiszolt mahagóni lapjába épített leolvasó egységbe, majd megérintett néhány kapcsolót, mire mély bariton hang töltötte be a termet.

- Marthe Pryde kán - mondta a hang. - Nikolai Icaza csillagezredes vagyok, üdvözlöm önt a Sólyomfészekből, a Huntress világáról.

- Kánom, szerencsétlen híreim vannak a számára. Nyolc szabvány nappal ezelőtt a Huntress zenit pontján egy nagy flotta lépett ki a hiperűrből. Kezdetben nem tudtuk megállapítani a jövevények hovatartozását, azonban úgy véltük, hogy klános hajókról van szó, amelyek vagy a megszállási zónába tartanak, vagy onnan érkeztek. Amint azt biztosan ön is jól tudja, sok Füstjaguár hajó halad a Belső Szférás területeik irányába, vagy jön onnét.

Osis lélegzete elakadt meglepetésében. Természetesen tudott a Sólyomfészekről, azt azonban nem gondolta, hogy a Sólymok a kis bázis segítségével nyomon követik a klán hajóinak mozgását. Osis hunyorogva Marthe Pryde-ra pillantott. Miről szerezhettek még tudomást a Jádesólymok a kis enklávéjuk segítségével? Sajnos, most nem volt rá ideje, hogy kiderítse.

- Jó néhány óránkba telt - folytatódott a felvétel -, mire kiderítettük az újonnan érkezett hajók hovatartozását. Csak úgy tudtuk azonosítani őket, hogy sikerült lehallgatnunk a Huntress ugrópontján tartózkodó hajók és Russou Howell galaxisparancsnok parancsnoki központja közötti kódolt üzenetváltást.

- Kánom, a közeledő hadiflotta a Belső Szférából érkezett.

- Legmegbízhatóbb hírszerzési elemzéseink szerint a flotta legkevesebb öt csatahajóból és tíz szállító űrugróból áll, azonban ennél többen is lehetnek. Amint azt ön is tudja, a rendelkezésünkre álló érzékelő és követő berendezések hatósugara nagyon korlátozott, azonban bármilyen összetételű legyen is a flotta, elég járművel rendelkezett ahhoz, hogy negyven űrjárót szállítson a rendszerbe.

- A Belső Szférás haderő nagy számú egység bevetésével támadást indított a Huntress ellen. A lehallgatott rádióadásokból arra következtethetünk, hogy a különleges harci kötelék vezetője Ariana Winston, az Eridani Könnyűlovasság parancsnoka. További üzeneteket fogtunk el a Kathili Ulánusoktól, a Komgárdától és a Lyrán Gárdától.

- Jelen pillanatig a Sólyomfészket nem érte támadás, bár érzékelőink egy csapatnyi fegyverest fedeztek fel, akik az északi kerítés közelében húzták meg magukat, a sziklák között. Véleményünk szerint Belső Szférás felderítőkről lehet szó, feladatuk pedig a létesítmény szemmel tartása.

- Eddig úgy tűnik, biztonságban vagyunk, és nem keveredünk semmi olyan dologba, ami látszólag csak a Füstjaguárok ügye. Amennyiben ezzel nem ért egyet, úgy várom az utasításait.

- Nikolai Icaza csillagezredes voltam, a Sólyomfészekból.

Pár másodpercig a meglepetés csendje ereszkedett a tanácsteremre, majd hirtelen kiáltások, szitkok, tiltakozások harsantak fel, és fennállt a veszély, hogy az egész tanácskozás a szóváltások és ellenvádak záporába fullad.

- Marthe kán, mióta van erről tudomása? - förmedt a nőre Lynn McKenna, a Hóhollók kánja.

- Miért nem hozta ezt már korábban a Nagytanács tudomására? - kérdezte Ian Hawker, a Gyémántcápák kánja.

- Tizenöt csillaghajó nem szállíthat olyan nagy sereget. A helyőrsége is legyőzheti őket, ilkán. Azt akarja mondani, hogy ha nem segítünk, akkor a Huntress elesik? - kérdezte Bjorn Jorgensson választ követelve.

Osis összerezzent, amikor a Szellemmedvék kánja megbecsülte helyőrségének erejét. Szándékosan tartotta eddig titokban a helyőrség egységeinek számát és fajtáját. Ha a többi klán megtudta volna, hogy a Huntresst csupán solahma egységek védik, amelyek klános szokás szerint rosszul vannak felfegyverezve, akkor egy esetleges Birtoklási Próbát kockáztatott. Osis azonban azzal is tisztában volt, hogy egy galaxis méretű csapat tart a Huntress felé Hang Mehta galaxisparancsnok irányítása alatt, de azt nem tudta, hogy ez a flotta hol is tartózkodik most pontosan. Utasította Mehtát és maradék egységeit, hogy hagyják el a megszállási zónát, és térjenek vissza a Huntressre a csapatok és készleteik feltöltése céljából. Ezt az információt azonban ugyancsak elfelejtette megemlíteni a többi kánnak.

Most pedig fizetni fog a titkaiért.

- A Jégördögök csak korlátozott erőkkel rendelkeznek, ilkán - csattant fel Asa Taney, a Jégördög klán kánja. Hangja klánja totemállatának szaggatott rikoltására emlékeztetett. - Mi van akkor, ha támogatjuk önt, de a barbárok erősebbnek bizonyulnak, mint ahogy azt ön gondolja? Mi van, ha a Hector vagy valamelyik másik világunk felé veszik az irányt? Erőink éppen csak arra elegendőek, hogy saját területeinket megvédjük, nemhogy támadást indítsunk és visszafoglaljuk a Füstjaguárok otthonvilágát.

A kisebb, gyengébb klánok kánjai egyetértően mordultak fel.

- Ilkán, ön úgy beszél, mintha a Huntress elvesztése már egy rég eldöntött dolog lenne - szólalt meg Marthe Pryde. - Ennyire nem hisz saját klánjának erejében? Meglehet, hogy egy újabb Beolvasztási Próba előtt állunk.

- Egyetértek Asa Taney kánnal - tette hozzá Perigard Zalman, az Acélviperáktól. - A Füstjaguár keresztes klán, eszerint elég erősnek kellene lennie, hogy megvédje magát más klánok segítsége nélkül is. Miért gyengítenénk magunkat, csak hogy megvédhessünk egy másik klánt? Ezidáig a Belső Szféra csak a Füstjaguárokat támadta meg. Ha a Huntress visszafoglalására pocsékoljuk el erőnket, akkor vajon meddig kell várnunk, amíg újra elegendő képzett harcossal rendelkeznünk a keresztes hadjárat megújításához? Egyszer már úgyis el kellett halasztanunk annak érdekében, hogy a Csillagviperák megerősíthessék erőiket és területeiket. Újra késlekednünk kellene, mivel a Füstjaguárok nem képesek megtartani a saját tulajdonukat?

- Nem igaz, Perigard Zalman kán, hogy csak a Füstjaguárokat támadták meg - horkant fel Osis. - A Novamacskák számos bolygójukat elvesztették a megszállási zónában.

- Ez igaz, ilkán - válaszolta csendesen Severen Leroux. - De a veszteségeink nem voltak olyan súlyosak, mint az önöké. Mi előre láttuk a jövőt, és beláttuk, hogy amelyik nádszál nem hajlik, az törik.

Csak Vlad Ward ült némán, miközben gondolataiba merülve mutatóujjával sebhelyes állkapcsát dörzsölgette.

- Rendet! Rendet! - kiabált Osis. - Tartsuk fenn a rendet, kánjaim!

Lassan elhalt a zajongás.

- Éppen ez az, amit mondani próbálok - mordult fel Osis. - És most igazolást is kaptak. Független igazolást. Eljött az idő, hogy együttműködjünk. Ha nem töröljük el ezt a mételyt, ezt a gyalázatot, akkor a Huntress után további bolygókat pusztíthat el. Át kell adják erőiket. Adják nekem a katonai felszereléseiket, amelyekre nincs szükségük. Személyes őreiket, kiképző személyzetüket, bánom is én, mit. Csak segítsenek egységeikkel, és én a porba sújtom ezeket a barbárokat. Akkor aztán mindegyik klán büszke lehet.

- Nagyon szép beszéd ilkán. - Úgy tűnt, mintha Vlad Ward egy mosolyt próbált volna elnyomni, amikor végül megszólalt. - De milyen bizonyítékunk van arra, hogy ezek a barbárok, ahogy ön mondta, "további bolygókat pusztítanak el"? Pontosan ismerem a Jaguárok Huntressen lévő erejét. Mit is mondott Marthe kán embere, a barbárok hány űrjáróval érkeztek, negyvennel? Még ha feltételezzük, hogy ez a becslés helytálló is, mennyi mechet szállíthatnak? Legfeljebb ötszázat. Ilkán, azt akarja mondani nekünk, hogy a Huntressen tartózkodó helyőrsége nem képes elbánni öt ezrednyi Belső Szférás sereggel? Miért? Hiszen a keresztes hadjárat alatt voltak olyan esetek, amikor feleennyi Jaguár másfélszer ennyi barbárt pusztított el egyetlen nap alatt.

Jorgensson kán szólni kívánt és felállt.

- Bár nem tudom megerősíteni Vladimir Ward kán becslését a megszálló erők méretére vonatkozóan, sem a Huntress helyőrségének nagyságát, azonban Marthe kán Huntressen állomásozó parancsnokával értek egyet. Úgy tűnik, hogy ez az ügy csak a Belső Szférára és a Füstjaguárokra, vagyis csak a Füstjaguárokra tartozik. Véleményem szerint a többi klánnak nem kéne beleavatkoznia az ügybe. Azonban adjuk meg azt a tisztességet a Füstjaguároknak, hogy megvédhessék saját otthonvilágukat. Amennyiben győznek, és én biztos vagyok abban, hogy így lesz, akkor legyen minden dicsőség az övék. Ha azonban mégis megtörténne az elképzelhetetlen, ha a Huntresst elfoglalják a Belső Szférás erők, akkor Lincoln Osis valószínűleg nem alkalmas a klánok ilkánjának posztjára.

- Mind megőrültek? - pattant fel üvöltve Osis. - Nem képesek észrevenni a mindannyiunkra leselkedő veszélyt?

- Nekem úgy tűnik, hogy csak klánjának otthonvilágára leselkedik veszély, pozvál? - csattant fel Marthe Pryde. - Másokat nem fenyegetnek ezek a suratok.

- Ilkán - szólalt meg csendesen Severen Leroux -, nincs egyetértés a tanácson belül. Becsületbeli kötelessége, hogy szavazást kérjen.

- Rendben van, kánjaim. - Osis kihúzta magát, és elhatározta, hogy aláveti magát a Tanács döntésének, mint ahogy az egy hozzá hasonló tisztavérű harcoshoz illik. Ettől a pillanattól kezdve már abban sem volt biztos, hogy elfogadná-e a többi kán segítségét, még ha meg is szavaznák azt. - Szavazást kérek.

Miközben Kael Pershaw felállt, és elfoglalta helyét, Osis mérgesen visszahuppant a székébe.

- Mint Eskümester, megnyitom a szavazást - hangzott fel Per-

shaw mély és ünnepélyes hangja. - Nyílt szavazás. Akik segíteni kívánják a Füstjaguárokat a Huntress védelmében, mondjanak igent. Amennyiben ellenzik ezt, szavazzanak nemmel.

- Ian Hawker, a Gyémántcápa klán kánja, ön mit mond?

- A válaszom, nem, Eskümester.

Barbara Sennet sakán ugyanígy döntött.

- Bjorn Jorgensson, a Szellememdvék kánja, ön mit mond?

- A Szellemmedvék válasza, nem, Eskümester - válaszolta a hatalmas férfi, és az őt követő Aletha Kabrinski sakán hasonlóképpen döntött.

Egymás után hangzottak fel a szavazatok. Mivel érintve voltak a kérdésben, a Füstjaguárok nem szavaztak. Egymás után harminc lélekharang kondult a Füstjaguárokért. Az egész Nagytanács, a klánok összes kánja leszavazta, hogy bármilyen segítséget küldjenek a Huntressre.

- Rendben, kánjaim! - horkant fel Osis, miután az utolsó szavazat is elhangzott. - Egyedül megyek a Huntressre, és csak személyes őreimet viszem. Elpusztítom azokat az ocsmány suratokat, akiknek volt bátorságuk ahhoz, hogy mocskos lábukat megvessék az otthonvilágomon, és így meggyalázták azt. Azután visszajövök önökért.

Majd anélkül, hogy feloszlatta volna a gyűlést, Lincoln Osis ilkán felkapta a maszkját, és kiviharzott a tanácsteremből.

Harcos negyed

Lootera központja mellett, Huntress

Kerenszkij-csillaghalmaz, Klánűr

3060. március 14.

Édes Istenem, mondta magában Ariana Winston, döbbent reakcióként a szeme elé táruló látványra. Meg akartuk mutatni a Jaguároknak a háború igazi borzalmait, miközben még magunk sem vagyunk teljesen tisztában velük.

Köröskörül az egykor egyforma szürke épületek megfeketedett, kiégett romjai álltak, melyek nemrég még a Füstjaguár klán kormányzati irodáinak adtak otthont. A hírszerzői jelentések szerint Lootera, a Huntress bolygó fővárosa érintetlenül sem festett sokkal szebben, de most, miután a Kígyó harci kötelék katonái elpusztították a település katonai és kormányzati épületeit, a Harcos negyed leginkább már csak egy szellemvárosra hasonlított. A házak egy része teljesen kiégett; az üveg nélküli ablakok mellett vastag koromréteg rakódott a falakra, megmutatva, hol tomboltak nem is olyan régen a lángok. Winstont meglepte, hogy az elpusztított épületek nagy része nem dőlt össze; magában tisztelettel adózott az egyszerű klános építmények tartós szerkezetének. Bár jelenlegi helyéről, a város központjából nem láthatott oda, Winston tábornok tudta, hogy a Looterától délre fekvő fő űrrepülőtéren még nagyobb pusztítást végeztek, mint magában a városban. A reptér szinte kizárólag katonai célokat szolgált, így a robbantó egységek számára kiemelt célpontként tüntették fel.

A Whitting Konferencián három célt tűztek a Kígyó harci kötelék elé - melynek jelenleg ő volt a parancsnoka. Az első, hogy pusztítsák el a Füstjaguárok otthonvilágát, a Huntresst védő erőket. Miután ezzel végeztek, meg kellett semmisíteniük a klán teljes háborús potenciálját, hogy a jövőben se jelentsenek veszélyt a Belső Szférára. A harmadik feladatuk voltaképpen az első kettő befejezésével teljesült. A Kígyó harci köteléknek félreérthetetlen módon a klánok tudomására kellett hoznia, hogy a háború alapvetően rettenetes dolog, nem pedig csak rituális "próbák" és harci játékok sorozata - mert a klánok kultúrájában így tekintettek rá.

Winston jól emlékezett a régi szólásra: "Még szerencse, hogy a háború ennyire borzalmas, különben hajlamosak lennénk túlságosan megkedvelni." Az aforizma része volt a hagyománynak, melyhez az Eridani Könnyűlovasság oly mértékben ragaszkodott. Sajnos erről a klánok az idők folyamán megfeledkeztek, és ezért volt az, hogy határtalanul szerették ezt az eredendően visszataszító, mocskos dolgot, melyet mindenáron kerülni kellett volna.

Nem csak kötelességtudatból döntött úgy, hogy szemleútra indul a Jaguár fővárosba. A harci kötelék parancsnokaként az ő felelőssége volt, hogy a Konferencián hozott utasításokat maradéktalanul betartsák, de most főként a kíváncsiság hajtotta a csúf, szürke városba.

Winston egész felnőtt életében zsoldosparancsnok volt, és ez idő alatt számos hadjáratot harcolt végig. Az ellenség a legtöbb esetben nem sokban különbözött a munkaadójától, vagy éppen a Könnyűlovasoktól. Bár rendszerint voltak lényeges kulturális különbségek, ezt rendszerint kiegyensúlyozta az ellenféllel közös vonatkoztatási rendszer. Látta, hogyan élnek, hol dolgoznak, és nagyrészt ugyanazokat a dolgokat tartotta fontosnak, mint ők. Sok esetben még a csatamechjeik is ugyanolyanok voltak, mint a zsoldosoké.

A klánok esetében ez az összekötő kapocs nem létezett. A Belső Szférából csak nagyon kevés ember láthatta meg a klánok otthonvilágait. Azok, akiknek ez a lehetőség mégis megadatott - mint például Phelan Kell -, nagyon keveset meséltek arról, mit láttak és tapasztaltak a klánoknál eltöltött idő alatt. Winston, valamint a harci kötelék férfiai és női számára ez volt az első alkalom, hogy egy pillantást vethettek a Belső Szféra könyörtelen meghódítóinak társadalmára.

Ariana Winston azelőtt is látott már rideg, barátságtalan városokat. Rengeteg ilyen településsel találkozott más világokon, de azok mégis sugároztak magukból valamiféle egyszerű eleganciát. Lootera - és a bolygó többi nagyvárosa is - azonban zavaró ellenpontot képezett spártai, szinte durva stílusával. A tükröződő ablakú négyszögletes, szürke épületek között keskeny, nyílegyenes utcák futottak; mintha lézerrel metszették volna ki őket.

Egyedül a Harcos negyed nyújtott némi változatosságot a város unalmas, elképzelés nélküli tervezésében. A széles sugárutakat itt szürke oszlopok határolták, szinte római stílusú külsőt kölcsönözve a városrésznek. A széles utcák legnagyobbika nyílegyenesen futott egészen a város északi széléig, ahol egy Alexander Kerenszkijnek szentelt, körkörös emlékműnél ért véget.

Kerenszkij volt a Csillagliga legnagyobb hírű tábornoka. Csaknem háromszáz évvel ezelőtt kivezette a Csillagliga hadseregét a Belső Szférából, abban a reményben, hogy ezzel gátat szab az emberi faj önpusztításának. Miután átvágott az űr feltérképezetlen részein, az armada rálelt néhány letelepedésre alkalmas, ám lakatlan rendszerre. Később a tábornok fia, Nicholas volt az, aki klánokba szervezte a katonákat.

Winston már szinte az unalomig ismerte az emlékművet, mivel az pontosan a Hősök Terének közepén állt. A tágas, betonozott alakulóteret azóta már lerombolt mech-szobrok övezték; mindegyiket valamelyik rég halott Jaguár hős valamelyik hőstettének tiszteletére emelték. Az emlékmű mögött, a Mount Szabo tövében egy alacsony, zömök, piramis alakú épület terpeszkedett. A lenyűgöző építmény adott otthont a Füstjaguárok génraktárának, annak a létesítménynek, melynek célja kizárólag a klán vérneves harcosai DNS-ének megőrzése volt.

Winston végigsétált az üres utcákon, és döbbenten nézte, milyen kegyetlen és hatékony pusztítást vittek véghez a csapatai a Harcos negyedben. A katonák mindent tönkretettek, aminek a legkisebb köze is lehetett a Jaguárok hadiiparához, de előbb gondosan átkutatták az épületeket, és begyűjtöttek minden morzsányi információt, melyet később esetleg felhasználhatnak ellenségeik ellen. Ezután következtek az utászok, akik robbanó- és gyújtótöltetekkel lerombolták az egykor büszke építményeket. Az összedőlt épületekből felszálló finom, szürke por lerakódott fekete arcbőrére és rövidre nyírt hajára, szemét pedig csípte a szél által belehordott pernye. Ez is saját katonái könyörtelen hatékonyságára emlékeztette. Amit nem tudtak elszállítani, azt felrobbantották vagy elégették.

Amikor befordult az egyik sarkon, megpillantott egy alacsony építésű Blizzard szállító légpárnást; a jármű az Eridani Könnyűlovasság ágaskodó fekete ló jelét hordozta, valamint az Ötvenedik nehézlovassági zászlóalj vérvörös 50-esét. A páncélos lehajtott rámpája mellett őrködő katona hanyagul tisztelgett, amikor észrevette a közeledő tábornokot.

Miután a Könnyűlovasság elfoglalta Looterát, Kent Farfax őrnagy, az Ötvenesek parancsnoka a városba irányította a gyalogsági egységeit, és katonai rendőri feladatokra osztotta be őket. Fairfax utasításainak értelmében az MP-k feladata annak biztosítása volt, hogy a harci kötelék katonái ne molesztálják a helyieket, de ugyanakkor arról is nekik kellett gondoskodniuk, hogy a Jaguárok ne okozzanak semmiféle problémát új - és időleges - uraiknak.

Ha bármelyik másik egység tisztje ilyen ötlettel állt volna elő, Winston nehezen tudta volna komolyan venni a szavait, és elhinni, hogy valóban képesek lesznek megbirkózni a feladattal. Ám a "Véres Ötvenesek"-nek is nevezett Ötvenedik nehézlovassági zászlóalj szakterülete pontosan a nem harcoló felek - különösen az Eridani Könnyűlovasság civiljeinek - védelme volt. Amíg az Ötvenesek vigyázták a rendet, Winston biztos lehetett benne, hogy Lootera civil lakossága a megfelelő elbánásban részesül. Megelégedéssel töltötte el a gondolat, hogy Paul Masters félelme végül alaptalannak bizonyult; az ezredes attól rettegett, hogy a rombolást elrendelő parancs kiadásakor a harci kötelék katonáinak egy része tomboló csőcselékké válik, és válogatás nélküli pusztításba kezd. A csapatok azonban meglepő visszafogottságot tanúsítottak. A totális háború fogalma még a csatamechek és csillaghajók korában sem vált elfogadhatóvá a legtöbb katona számára, és ez mindenképpen jó jel volt.

Valamivel távolabb az utcán Winston egy sokkal kevésbé barátságos jelét látta annak, hogy a Jaguárok fővárosát egy ellenséges erő tartja megszállás alatt. Az út közepén egy zöld-szürke Őr posztolt mozdulatlan, tíz méter magas szoborként. A korommal borított homlokzatú klános épületek - közte az is, amelyik nemrég még a bolygó másodlagos kommunikációs, irányító és parancsnoki központjának adott helyet - mintha gyűlölettel néztek volna a hatalmas harci gépre. A csatamechet eredetileg azért állították oda őrködni, hogy megakadályozzon egy esetleges, a létesítmény visszafoglalására irányuló kísérletet.

A harcmező urai a csatamechek voltak - legalábbis mindenki ezt tartotta róluk. Az akár tizenkét méteres magasságot is elérő, maximum száz tonnás gépek annyi páncélzatot és fegyverzetet hordoztak, mint egy zászlóaljnyi hagyományos páncélos. A fejlett technológiájú klánok megérkezéséig a Belső Szféra azt hihette, hogy az ő mechjeik képezik a haditechnika csúcsát. Csalódniuk kellett.

Amikor az inváziós erők megjelentek a távoli Periférián, olyan mecheket hoztak magukkal, melyek mintha egy tudományos-fantasztikus történetből léptek volna elő. Gyorsabban mozogtak, erősebb fegyverzettel rendelkeztek, és ellenállóbbnak bizonyultak, mint bármelyik két Belső Szférás ellenfelük együtt. Az omnimecheknek nevezett csatagépeket egyedi módon lehetett ellátni fegyverzettel és lőszerekkel, mindig az adott feladat követelményeihez igazodva. Szinte lehetetlen volt őket megállítani. A klánok nem titkolt célja a Terra, az emberiség bölcsőjének elfoglalása volt, hosszú távon viszont a Csillagligát szerették volna visszaállítani, a relatív béke, a gazdagság és a technológiai fejlődés szinte misztikus korszakát, melyet ugyanakkora áhítattal emlegettek, mint annak idején Arthur király Camelotját.

Csak a Komsztár nevű titkos szervezet - akik egy egész hadseregnyi régi, Csillagligás tervezésű csatamechet rejtegettek szükség esetére - közbelépése volt képes megállítani a klánok előrenyomulását, és az is csak egy időre.

Hét év telt el tétlenségben, amikor a Belső Szféra vezetői minden várakozás ellenére összegyűltek, hogy újjáteremtsék a Csillagligát, és elvigyék a háborút a klánokhoz. A Komsztár hírszerző részlege, a ROM adataira, valamint egy titokzatos, Trent nevű Füstjaguár renegát információira támaszkodva a nagy házak vezetői elhatározták, hogy általános ellencsapást mérnek a klánokra. A cél az volt, hogy az egyik klánt teljesen elsöpörjék, ugyanakkor alátámasszák a Belső Szféra igényét az új Csillagliga irányítására, és meggyőzzék a többi klánt arról, hogy a Liga komolyan veszi a háborút.

Az ellentámadás főcsapását Bulldog hadműveletnek nevezték el, és a célja az volt, hogy kiűzze a Füstjaguárokat a Drakónis Szövetség területéről, miközben a Kígyó harci kötelék észrevétlenül besurrant a klános vonalak mögé, megtámadta a Jaguárok anyabolygóját, és megsemmisítette a hadiiparát.

Miközben a magas, szögletes vállú mechet nézte, Winston elgondolkodott, vajon hogyan haladhat a Bulldog hadművelet. Az idő, a távolság, valamint a feladat titkossága megakadályozta a Kígyó harci köteléket abban, hogy kapcsolatot tartson fenn a Belső Szférában harcoló alakulatokkal. Ha minden a terv szerint haladt, akkor a Victor Steiner-Davion herceg vezette Bulldog hadművelet mostanra már kiűzte a Jaguárokat a Drakónis Szövetség nagy részéből. De Winston ebben nem nagyon bízott. A katonai műveletek ritkán haladtak a tervek szerint.

Éles elektromos zúgás hangzott fel a fülében, és zökkentette ki gondolataiból. Megijedt a hirtelen zajtól. Érezte, hogy elvörösödik szégyenében, és gyorsan körülnézett a téren, hogy megbizonyosodjon róla, senki nem vette észre, mekkorát ugrott meglepetésében. Bal kezével a szája elé húzta a sisakjába épített kommunikációs készülék mikrofonját.

- Winston.

- Tábornok, itt a kommunikációs központ. Jelentést kaptunk Masters ezredestől. - A technikus hangja meglepően tiszta volt. A feji kommunikátorok általában annyira telitődtek statikus recsegéssel, hogy nagyon nehéz volt megérteni a hívó fél mondatait. - Azt mondta, közöljük önnel, hogy a New Andery-i kiképzőbázis megsemmisítését majdnem befejezték.

- Vettem, központ - nyugtázta Winston. - Nem mondta, mennyi időre van még szüksége?

- De igen, hölgyem. Körülbelül tizenkét óra. - A kommtech egy pillanatra elhallgatott. - Masters ezredes azt is mondta, hogy a sérült mechek nagy része ismét működőképes, és az ezrede néhány napon belül visszanyeri a teljes harcértékét.

Winston elégedetten felmordult, aztán megkérdezte:

- Egyik hadműveleti körzetből sem érkezett jelentés partizán- vagy gerillatevékenységről?

- Egy pillanat, megnézem.

Néhány hosszú másodpercig néma csend volt a vonalban. Winston már azon gondolkodott, hogy a rádiója felmondta a szolgálatot, amikor a kommtech ismét megszólalt:

- Tábornok, egyik hadműveleti körzetből sem jelentettek semmi rendkívüli eseményt. Az egységparancsnokok mindenhová megfigyelőket állítottak, illetve felderítő járőröket küldtek ki, az ön parancsainak megfelelően. Jelenleg minden csendesnek tűnik.

Winston figyelmen kívül hagyta a tech utolsó megjegyzését.

- A hadműveleti körzetek parancsnokai kétóránként tegyenek jelentést. Azt is tudni akarom, ha nem történt semmi. - Winston feszült parancsai abból a kényelmetlen érzésből fakadtak, amely egész nap görcsben tartotta a gyomrát. - Emlékeztesse őket rá, hogy még rengeteg klánharcos hiányzik, köztük Russou Howell is, a Huntress helyőrségparancsnoka. Ráadásul azt sem tudjuk, hívott-e segítséget a helyőrség. Azt akarom, hogy gyorsan végezzenek a feladatukkal. Nem szeretnék partizánokkal és gerillákkal csetepatézni, miközben a Jaguárok felmentő serege a bolygó felé közeledik.

Sok-sok kilométerrel délnyugatra, a Myer városa melletti fémmegmunkáló üzem udvarán Andrew Redburn tábornok, a Kathili Ulánusok parancsnoka Ariana Winston helyettesével kettesben, csendben üldögélt arany-fekete Daishijának karmos lábán. A masszív, száz tonnás gépezet nem Belső Szférás tervezés volt. A klánok által használt egyik legnehezebb omnimechet még az invázió során zsákmányolták az Egyesült Nemzetközösség csapatai. Redburn nem ezzel a géppel - melynek neve japánul "Nagy Halált" jelentett - kezdte a hadműveletet. Saját Atlasza jelenleg az Ulánusok Rettenthetetlen űrjáróján javítás alatt állt; a tábornok odaadta egy másik mech-harcosnak, aki még a Huntress inváziójának kezdetén vesztette el a mechjét. A hatalmas, madárszerű Daishi egykor az Egyesült Nemzetközösség marsalljáé, Morgan Hasek-Davioné volt.

Morgan volt a Kígyó harci kötelék eredeti parancsnoka. Azért választották ki erre a posztra, mert briliáns stratéga és kiváló harctéri parancsnok volt, nem beszélve arról, hogy az Egyesült Nemzetközösség uralkodójának, Victor Steiner-Davion hercegnek az unokatestvére ördögi szerencsével is rendelkezett. Ezenkívül ő volt Andrew Redburn legrégebbi és legjobb barátja is.

Morgan addig harcolt, érvelt és vitatkozott a harci köteléket alkotó egységek egymástól gyökeresen eltérő stílusú és beállítottságú parancsnokaival, amíg egyetlen, szerves egésszé nem gyúrta a Kígyókat. Ő vezette a köteléket a klánokkal történő első összecsapás folyamán; az űrcsatát egy névtelen csillagrendszerben vívták meg a Szellemmedvék flottillája ellen. Az ütközetet a kötelék harcosai később csak "Trafalgarként" emlegették. A hadifoglyok elhelyezésével kapcsolatosan felvetődő belső problémákat aránylag zökkenőmentesen sikerült elsimítania, és döbbenetesen rövid idő alatt elnyerte a hadműveletben résztvevő ötvenötezer férfi és nő elismerését és tiszteletét, majd később a ragaszkodását és szeretetét is.

Volt azonban valaki, aki nem szerette Morgant. Röviddel a Trafalgari győzelem után egy Lucas Penrose nevű férfi belopakodott a marsall lakosztályába a Láthatatlan Igazság fedélzetén, és gyorsan ható, halálos mérget csempészett az egyik whiskysüvegbe. Morgan meghalt - valószínűleg anélkül, hogy egyáltalán felfogta volna, mi történik vele.

Amikor legjobb barátja halálára gondolt, Redburn úgy érezte, mintha egy jeges kéz markolna a szívébe. Még mindig nem sikerült teljesen a felszínre emelkednie a veszteség és a gyász mélységeiből. Miközben harcolt, támadási tervet készített, vagy azzal a milliónyi apró problémával bajlódott, melyek egy főtiszt mindennapjainak velejárói voltak, Redburn könnyedén félre tudta tolni az érzelmeket. Ám amikor egyedül maradt, újra elárasztotta a szomorúság.

Redburnnek Morgan halálával kapcsolatban két fő problémája volt. Az egyik, hogy nem volt alkalma elbúcsúzni tőle, a másik pedig, hogy nem végezhetett saját kezűleg a gyilkosával.

A szerencsének és a szorgalomnak - minden sikeres nyomozás legfőbb összetevőinek - köszönhették, hogy rábukkantak az ellentmondásokra Penrose aktájában. Ezek az anomáliák késztették Ariana Winston tábornokot, Alain Beresick sorhajókapitányt, a Komsztár flotta parancsnokát, valamint Michael Ryan őrnagyot, a kötelék mellé rendelt Drakónis Elit Csapásmérő Egység vezetőjét arra az elhatározásra, hogy ki kell hallgatniuk Penrose-t. Amikor azonban a férfi rájött, hogy lelepleződött, megölte az őreit, és megpróbált elszökni. Ezt senki sem értette igazán. Ha Penrose valóban bérgyilkos volt, miért nem gondoskodott magának egy életképesebb menekülési tervről? Ryan azt gondolta, hogy mivel Penrose profi volt, száz százalékig megbízott az álcájában és az alibijében, ezért nem volt szüksége semmiféle, egyébként is nehezen kivitelezhető menekülési tervre.

Akármi is volt a motivációja, Penrose megpróbálta rákényszeríteni Winstont, hogy biztosítson a számára egy űrugrót, és túszként csatlakozzon hozzá a szökése közben. Winston azonban a szerencsének köszönhetően rájött, hogy Penrose fenyegetése csak blöff, és a Láthatatlan Igazság egyes gravitációs fedélzetén, egy hosszabb kézitusa után egyetlen, jól célzott pisztolylövéssel megölte a férfit.

Redburn nagyon sajnálta, hogy Winstoné lehetett Penrose megölésének elégtétele. Irigykedett a tábornokra. Ha neki sikerült volna elpusztítania azt az embert, aki megölte a legjobb barátját, azzal valamiképpen pontot tehetett volna az ügy végére. Ráadásul Penrose úgy halt meg, hogy semmiféle nyomot vagy bizonyítékot nem hagyott hátra arra vonatkozóan, hogy ki és miért bízta meg a gyilkossággal. Ha Morgan halálának körülményei ismertté válnak a Belső Szférában, azonnal megindulnak a média összeesküvés-elmélet gyártóinak vadabbnál vadabb találgatásai. Attól tartott, néhányan még azt is fel fogják vetni, hogy Victor herceg rendelte el saját unokatestvérének halálát.

Redburn megvetően horkantott a gondolatra. Morgan szerette Victort, és a herceg is hasonlóképpen a marsallt. Victor ugyanannyira lett volna képes megöletni Morgant, mint maga Redburn.

Távoli döndülés zökkentette ki a gondolataiból. Felpattant fémülőhelyéről, mert megijedt, hogy talán a Jaguárok indítottak váratlan ellentámadást, de aztán gyorsan meg is nyugodott. Az acélöntöde távoli végéből felfelé gomolygó sűrű, fekete füst magyarázatot adott a zaj forrására. Egy szakasznyi nehéz- és rohammech azt a feladatot kapta, hogy nehézlézereikkel és részecskeágyúikkal rombolják le a létesítményt. A mély, rezonáló hangot - melyet sokkal inkább érzett, mint hallott - a hatalmas, Bessesmer típusú konverter adta ki magából, amikor a mechek fegyverei izzó, megolvadt fémgömbökké robbantották az alkatrészeit.

Mielőtt a rombolás lényegi része megkezdődött volna, Redburnnek - a Kígyó harci kötelék többi parancsnokával egyetemben - fogalma sem volt róla, mit foglal magában egy bolygó teljes hadviselő kapacitásának elpusztítása. Nem csak a katonai bázisokat, parancsnoki központokat, kiképzőtáborokat, fegyver- és lőszergyárakat kellett megsemmisíteni, hanem minden olyan ipari létesítményt is, amelyek segítségével ezeket a komplexumokat úja fel lehetne építeni vagy helyreállítani. Ide tartozott az összes acélmű, vegyszergyár, finomító, valamint néhány műanyaggyár is.

A harci kötelék utászai már minden magukkal hozott robbanóanyagot felhasználtak, plusz még azt is, amit a Jaguároktól zsákmányoltak, de még mindig nem volt elég. A bolygó nehéziparának megsemmisítéséhez Winston utasításba adta, hogy az összes energiafegyverekkel felszerelt mech segítse a munkát. A ballisztikus fegyverek - mint például a gépágyúk és a rakéták - sokkal hatékonyabbak lettek volna, mert a nagy robbanóerejű töltetek sokkal nagyobb területen pusztítottak, mint az energiafegyverek viszonylag vékony sugarai, de takarékoskodni kellett a szűkös lőszerkészletekkel. A gyalogság néhány helyen hatalmas pörölyökkel és hegesztőpisztolyokkal semmisítette meg a kisebb berendezéseket.

Voltak ugyan tiltakozók, akik azt mondták, hogy a harci kötelék katonái harcosok, nem pedig vandálok, de végül teljesítették a tábornok parancsait.

Redburn nagyot sóhajtva megfordult. Az acélmű elpusztítása már a végéhez közeledett. Nemsokára indulhatnak a következő célponthoz.

Csak annyit szeretnék, hogy legyen már vége, gondolta. Legyen vége, és induljunk haza.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Thomas S. Gressman: Vadászok (részlet).

Létrehozás: 2004. március 9. 13:18:26

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:19

Nyomtatási forma