A klánok rövid történelme (Battletech)

Ahhoz, hogy megértsük a klánokat, ismernünk kell a történelmüket is. Szokásaik és tradícióik legtöbbje a Csillagliga végső szakaszából eredeztethetőek, az akkori események hatására alakultak ki. A Belső Szférában sokan ezt már ősi történelemnek tekintik, az aranykor elmúlásának. A klánok számára a Csillagliga és annak bukása jelenti a létezésük lényegét és a hajtóerőt az élethez.

A klánok is a Belső Szférához tartoznak, és itt is akarnak maradni. Ahogy Sun-Tzu mondta egyszer: "Ha ismered az ellenfeled és önmagadat, akkor száz csatától sem kell félned. Ha csak magadat ismered, akkor minden egyes győzelemmel egy vereséget is elszenvedsz. Ha sem magadat, sem az ellenfeled nem ismered, minden csatádat elbukod."

A köztudat úgy tartja, hogy az Exodus terve Kerenszkijtől származik, de valójában DeChevilier tábornokkal közösen dolgozta ki. Kerenszkij naplója szerint, amely még mindig a Farkas klán tulajdonában van, először Unity város 2779-es felszabadítása után esett szó a tervről. Tudták, hogy majdnem az összes Cameron örökös halott, és az Első Lordok nem fogják támogatni a Csillagliga újjáépítésének tervét. Alexander már előre látta, ahogyan az uralkodóházak a Terrai Hegemónia területe felett civódnak, és mindenképpen el akarta kerülni ezt. DeChevilier viccelődve megemlítette, hogy a Csillagliga Védelmi Erők induljon neki az űrnek, és alapítsanak egy új kolóniát, messze a háborútól, ami úgy tűnt, elemészti az űr ismert területeit. Ebből született végül az Exodus terve.

2784. február 14-én Kerenszkij több mint 200 CSVE tiszttel ismertette a tervet, s a fegyveres erők közel 80%-a úgy döntött, hogy követi a tábornokot. Lázas készülődés kezdődött egészen addig a július 8-ig, amikor Alexander Kerenszkij végül kiadta egyszavas parancsát az indulásra. A Csillagliga armadája az Új-Szamarkand találkozási pontra indult. A flotta 1349 űrugróból, több mint 5000 űrjáróból és 400 hadihajóból állt, amelyek a flottavédelmet látták el. Összesen közel kétmillió katona, valamint négymillió hozzátartozó és kísérő indult az ismeretlen űr felé. November 5-én a hatalmas flotta elhagyta a Belső Szférát és eltűnt. Lassan haladtak a Periféria területén, a flotta előtt és a szárnyakon hadihajók és felderítő űrugrók tevékenykedtek. Számos hajót meghibásodás és ugróbalesetek következtében vesztettek el, de olyanok is akadtak, amelyek egyszerűen eltűntek. A hatalmas flotta ellátása nagy probléma volt, ezért hajók kutatták az olyan világokat, ahol a készleteket újra feltölthették. Az emberek eleinte elfogadták és elviselték a nehézségeket, hiszen Kerenszkij egy jobb élet felé vezette őket, azonban az idő múlásával egyre nőtt az elégedetlenség és lassan nyílt felkeléssé fajult. 2785. augusztus 19-én egy kilenc hajóból álló csoport, élükön a Texas osztályú Prinz Eugen csatahajóval (amely most Strana Mechty körül kering és börtönné alakították át) fellázadt Kerenszkij vezetése ellen, és vissza akart térni a Belső Szférába. Kerenszkij brutális hatékonysággal reagált. Megparancsolta Elizabeth Hazennek, a Jádesólyom klán egyik későbbi alapítójának, hogy fogja el a lázadókat. Egy merész támadással sikerült elfoglalni a Prinz Eugen csatahajót és ezután a többiek is megadták magukat. A további lázadások megfékezése érdekében Kerenszkij minden lázadó tisztet kivégeztetett századosi rang felett.

A feszültség azonban nem csökkent. Lassan pletykák kezdtek keringeni arról, hogy Kerenszkijnek nincs semmilyen biztos úticélja, és az Exodus lassan az összeomlás szélére sodródott. Kerenszkij erre válaszul kiadta a 137-es általános utasítást. Ez a dokumentum - mostanra már a klán kultúra szerves része - megvédte intézkedéseit, és tovább ösztökélte az embereket. Üzenete alkotta a Rejtett Remény doktrína magját: a Belső Szférában eluralkodik a káosz és a CSVE majd egyszer újra helyreállítja azt. Az Exodus tagjainak ki kell tartaniuk egymás mellett a túlélés érdekében, hogy leszármazottaik egyszer majd visszatérhessenek a Belső Szférába, és azt újra a Csillagliga ideáljai felé vezessék. A jövőbeni visszatérés kihirdetésével Kerenszkij talán nem is tudta, hogy mit indított el.

A tábornok saját szavai:

"A visszatérés a Belső Szférába számunkra lehetetlen. Az örökségünk és a meggyőződésünk eltér azokétól, akiket hátrahagytunk. Az öt Utódház és a Tanács Urainak kapzsisága olyan kór, melyet csak az eljövő évtizedek, vagy akár évszázadok égethetnek ki. És bár a harcok lelassulhatnak vagy akár meg is állapodhatnak, újra ki fognak törni, ameddig vannak olyan hatalmas emberek, akik szemet vetnek mások vagyonára. Külön kell élnünk, hogy megőrizzünk minden jót, amit a Csillagliga jelentett, megtisztítva magunkat a gonosztól, hogy amikor visszatérünk, mert vissza kell térnünk, a fénylő morális személyiségünk pajzsként fogja védeni a csatamechjeinket és vadászainkat."

A jövendölése hátborzongatóan igaznak bizonyult a véres Utódlási Háborúk fényében, melyeket a Belső Szféra elszenvedett. Kerenszkij utasítása emellett megújította hívei meggyőződését, hogy folytatni kell az utazást. A Jádesólyom Emlékezés feltételezi, hogy a tábornoknak voltak kémei a Belső Szférában, melyek már ekkor információkat juttattak el neki, illusztrálva a visszatérés reménytelenségét.

Az Exodus hajói még néhány hónapon keresztül kihalt rendszereken vágtak át további incidensek nélkül, de a tábornoknak fel kellett ismernie, hogy ha nem fejeződik be rövidesen az Exodus, a követői valóban reményvesztetté válnak. A flotta több mint 1300 fényévnyire a Terrától, egy öt, alig lakható világból álló csillagcsoportra bukkant. A rendszerek alig egy ugrásnyira feküdtek egymástól, és csak néhány ugrásnyira egy nagy globuláris csillagcsoporttól. Egy vastag porköd - melyet rövidesen Kerenszkij Kabátjának kereszteltek el - takarta őket a Belső Szféra elől. A készletek kimerültek, az emberek egyre feszültebbek voltak. Ennek hatására Kerenszkij bejelentette, a flotta elérte a célját. Ez a nap, 2786. augusztus 24-e később az Alapítás Napjaként vonult be a klánok történelmébe.

Az öt kolonizált világot (Arcadia, Babylon, Circe, Dagda és Eden) Pentagon világoknak nevezzük, mivel nagyjából ötszöget alkotnak. A bolygók környezete ellenséges volt, hármon pedig emberekre is veszélyes mikrobákat találtak. A másik kettőn is csak nagy nehézségek árán lehetett megfelelő életfeltételeket kialakítani. Az Exodus tagjai ettől függetlenül letelepedtek, és megkezdték a világok betelepítését.

Kerenszkij tábornok és helyettese, DeChevilier tábornok a 21 hónapos ott tartózkodás során felismerték, hogy nem rendelkeznek olyan szakmai tudással bíró emberekkel, amelyek elengedhetetlenek a világok sikeres kolonizálásához. A többségében katonákból és katonai technikusokból álló társadalom láttán Kerenszkij tudta, hogy szükségük lesz olyan személyekre is, akik a nem katonai jellegű feladatokat is el tudják majd látni, mint például farmerek és kétkezi munkások. A sors iróniája, hogy az elkövetkező években a Belső Szféra éppen ezen probléma ellentétével szembesült: kevés katonai technikussal rendelkeztek a hosszú Örökösödési háborúk megvívásához. A kolonizáció megkezdése után öt hónappal a hadihajók elfogtak egy peremvilági kereskedőhajót, amely reménytelenül eltévedt. Ugyan megpróbált elmenekülni, de elfogták és megszállták. A hajó legénysége végül, ha kelletlenül is, de csatlakozott Kerenszkijhez, és ők képezték a későbbi munkás és kereskedő kaszt magját.

A legénység kihallgatása során, valamint a hajó számítógépéből kinyert információk arra utaltak, hogy a jóslat nagy vonalakban valóra vált: a Belső Szféra egyre gyorsabban haladt a pusztulás felé. A hírek hallatán az emberek még jobban elszigetelve érezték magukat, és ennek hatására lehetővé vált, hogy a tábornok nagymértékben átformálja a társadalmukat.

A tábornok magától értetődő megoldást választott a harcosok arányának csökkentésére. Elrendelte a katonai egységek 75%-ának leszerelését. Ez azonban nem véletlenszerűen történt. Kerenszkij olyan teszteket vezetett be, amelyet a legmagasabb rangú tisztnek is teljesítenie kellett. Hatására csak a legjobbak viselhették továbbra is az egyenruhát. Akiknek nem sikerült, azok további teszteken estek át, hogy eldöntsék, melyik kasztban vennék legjobban hasznukat.

A leszerelés következtében nagy mennyiségű felesleges katonai felszerelés halmozódott fel, és hogy megakadályozzák ezek avatatlan kezekbe kerülését, hatalmas hadianyag raktárakat állítottak fel. Az Emlékezés ezekre úgy hivatkozik, mint Brian Készletei, amelyeket a reguláris hadsereg leghűségesebb egységei védtek. A felesleges hadihajókat távoli, lakatlan rendszerek bolygói körül állították orbitális pályákra és lezárták őket.

Kerenszkij tábornok látomása nem csak az Örökösödési háborúkat jelezte előre, hanem az információtechnológia éshaditechnológia vívmányainak elvesztését is. A Belső Szférában csak a Komsztár volt képes megőrizni a tudást, és az új kolóniavilágok esetében ezek elveszésének megelőzésére hatalmas információs könyvtárak létrehozására adott utasítást. Bárkinek, aki rendelkezett valamilyen technikai vagy tudományos tudással, minél gyorsabban fel kellett vetetnie azt egy könyvtárban, még ha ennek következtében fontos utazást vagy munkát kellett is félbehagynia.

Az állományban maradt hadihajók a közeli csillagcsoportot kutatták, amelyet az Emlékezés a "Vigyázó Csillagai"-nak nevez. A hadseregtől leszerelt sok katona a felderítő hadtestnél találta meg új helyét, amely egy félkatonai szervezet volt és egyetlen feladata a csillagvilágok felkutatása és kiaknázása volt. A legmegfelelőbb bolygókat kolonizálták, ezek közül pedig a legígéretesebbet Strana Mechtynek (oroszul annyi, mint "Álmok földje") nevezte el Katyusa Kerenszkij.

Számos más világot is felfedeztek a csillagcsoportban, legtöbbjük azonban először csak kisebb farmer és bányakolóniáknak adott otthont. A Pentagon világok továbbra is a fejlődés központjai és a klán társadalom szíve maradtak.

Néhány éven belül az Exodusban résztvevők letelepedtek és meghódították új otthonaikat, leküzdötték a civil képességek hiányát, teljes értékű társadalmat és önellátó gazdaságot valamint kultúrát hoztak létre. Mindegyik bolygó gazdaságilag önellátóvá vált, nem függtek másoktól. Minden újonnan meghódított világon gyorsan kiépült a könnyűipar és a nehézipar is fejlődött.

Egy ideig úgy tűnt, hogy a Száműzött Csillagliga hihetetlenül sikeres lesz. Az erős és egységes szabad társadalom készen állt, hogy kövesse a vezetője által eléjük kitűzött célt, azonban a Belső Szférában dúló háború rég elfeledett ellenségeskedést hozott a felszínre.

Kerenszkij tábornok és segítői minden erőfeszítése ellenére nemsokára kiderült, hogy nincs minden rendben. A civilek körében egyre nőtt a luxuscikkek hiányából adódó elégedetlenség, amely végül már nyílt lázadássá fejlődött mind az öt Pentagon világon. Úgy tűnt, hogy a probléma kapcsolatban volt a sok leszerelt katonával, akik nem tudták elfogadni a társadalomban betöltött új szerepüket. Úgy gondolták, hogy a tábornok iránti hű szolgálatuk elismeréseként többet érdemelnek, mint hogy egyszerű civilként kezeljék őket. Ez az elégedetlenség vezetett az első planetáris milíciák felállításához, amelyekben úgy érezhették, hogy visszaszerezhetik elveszett megbecsülésüket.

A kulturális különbségekből adódóan további feszültségek kerültek felszínre. A népesség elfogadta az egyesült világ koncepcióját, de a katonai leszerelés idején, a mesterséges katonai struktúra szétesésével újra felerősödtek a kulturális különbségek. Az összes Pentagon világon zavargások törtek ki az újabb kolóniák létrehozásával keletkező kulturális és politikai megosztottság következtében. A hasonló múlttal rendelkező emberek csoportokba tömörültek és egyre növekvő bizalmatlansággal, valamint fanatizmussal néztek másokra. A globuláris csillagcsoport bolygókon ilyen probléma nem volt, mivel nagyjából homogének voltak az ott letelepedő telepes társadalmak, és még a túlélésért is küzdeniük kellett.

Az Éden bolygó fejlett ipara és nagy telepes központjainak köszönhetően a feszültségek központjává vált. A lakosság legnagyobb része vagy az Egyesült Világok vagy a Kapellán Konföderáció területén nőtt fel. Egyik sem az együttműködéséről volt ismert. Az Édenen a feszültségek a Pentagon világok meghódításának 15. évében, 2799-ben elérték a csúcspontot. Az erőszakhullám először csak kisebb felkelésekre és falvak közötti összecsapásokra koncentrálódott, de még a bolygó vezetése által hatályba léptetett megtorlások ellenére is egyre terjedt. A több hónapig tartó helyi villongások után végül kitört a teljes körű felkelés. A támadást néhány Liao település vezette, magukat függetlennek nyilvánítva, és megtámadva egy fegyverraktárt, hogy fegyvereket és csatamecheket zsákmányoljanak.

Kerenszkij tábornok DeChevilier tábornokot és egy katonai alakulatot küldött a lázadás leverésére. A harcok során DeChevilier életét vesztette a csatamechjében. A lerakathoz nem fértek hozzá a lázadók, de legközelebbi emberének és barátjának elvesztése súlyos ár volt, melyet az öregedő Kerenszkijnek meg kellett fizetnie.

A tábornok válasza brutális volt. A 137-es általános utasításra hivatkozva elrendelte az összes lázadó kivégzését. Egész településeket romboltak le, lakosságukat pedig lemészárolták. Azonban a későbbi problémák megakadályozása helyett ez a túlkapás csak tovább növelte az ellenállást Kerenszkijjel és katonaságával szemben.

A Babilonon zavargások törtek ki a nemzetközösségi és a lirán múlttal rendelkezők között. Az Arcadián, Dagdán és Circén megszokottá váltak az Exodus kormányzati létesítmények elleni támadások. A mészárlástól véres kézzel a reguláris hadsereg megpróbálta a morális felsőbbrendűséget visszaszerezni, betartva a minimális erő alkalmazására vonatkozó parancsot az erőszakos cselekmények megakadályozására. Sajnos a csatamechek nem hatékonyak a zavargások leverésére. Egy mech nem tud ellenőrizni egy megvadult tömeget áldozatok nélkül, és így a katonaság az irányú próbálkozásai, hogy csökkentsék az erőszak mértékét, rendre kudarcot vallottak. A zavargások és a támadások tovább folytatódtak és a további mészárlások híre széles körben elterjedt, amelynek következtében nemsokára a katonaság és az Exodus kormányzat általános közutálatnak örvendett.

Kerenszkij tábornok, immáron több mint száz évesen, csak a csillagliga orvosi technikájának köszönhetően maradhatott eddig életben. Közeli barátjának és feleségének halálától megtörve (aki öt évvel ezelőtt halt meg egy titokzatos lázban) az újabb polgárháború súlya már túl nehéznek bizonyult számára. Miközben az Éden visszaszerzésére irányuló haditervet készítette elő, Kerenszkij tábornok súlyos szívrohamot kapott, és meghalt a parancsnoki központban. A hírre újabb zavargások robbantak ki.

Kerenszkij és DeChevilier halálával a katonaság megbénult. A tábornok kiválasztott utódja saját fia, Nicholas volt, aki a 146. Királyi Csatamech Hadosztályt vezette. Bár a haditengerészet és a csillagcsoport világait védő katonai egységek nagy része támogatta, a Pentagon világok hadosztályparancsnokai nem fogadták el őt vezetőnek, mivel nem rendelkezett aktív parancsnoki szolgálati tapasztalattal.

Mindegyik hadosztályparancsnok magának akarta a parancsnokságot, ami nagyon hasonlított az Örökösödési háborúk előtt kialakult helyzetre. Néhány hónapon belül mind az öt bolygó felfegyverzett csapatok és a lázadó polgárok enklávéira oszlott. A szituáció könnyen egy totális háborúba torkollhatott.

A 146. hadosztály nem indult harcba, hogy kikényszerítse Nicholas parancsnoki jogát. Amikor a tisztjei sürgették Nicholast, hogy erősítse meg az igényét, ő apjának írására hivatkozott, miszerint: "Azokat, akik irigységüket, kapzsiságukat és fösvénységüket hamis patriotizmus és törvényesség mögé rejtik, nem lehet megváltoztatni; vagy évek haszontalan harcaival kell kiégetniük a betegségüket, vagy értelmetlen halált kell halniuk, ahogy minden bolondnak."

A fiatal Kerenszkij belátta, hogy a saját népének és apja ideáljainak megőrzése sokkal fontosabb, mint a politikai csatározások, ezért életre hívta a saját Exodusát, a Strana Mechty világára. Kerenszkij tudva, hogy a civilek és a tudósok megőrzése rendkívüli fontossággal bír az emberei túlélése szempontjából, mind az öt bolygó médiájában felszólította híveit, hogy csatlakozzanak hozzá. Néhány feszült hét után a hozzá hű haditengerészeti egységek összeszedték a menekülőket, sokszor már az ellenséges csapatok tüze alatt. A csillagcsoportot elhagyó utolsó hajó egy olyan Exodust jelzett, amelynek során a civil lakosság közel 25%-át és a tudós közösség nagy részét elszállították.

Nicholas Exodusát követően három héten belül teljes körű háborúk törtek ki mind az öt világon. Az Emlékezésben több fejezetet töltenek ki az egész lakosságokat kiirtó csaták leírásai. Az emberiség legjobbjainak tartott katonák most őrjöngtek. A Nicholashoz hű erők a csillagcsoportban maradtak, hogy válaszoljanak a segítségkérésekre, bármilyen elkeseredett vagy reménytelen is volt a helyzet. Amikor a haditengerészet visszavonult a csillagcsoportból, a Pentagon világok közti kommunikáció gyorsan megszakadt, bár a harcok tovább folytatódtak.

Ez a időszak, amelyet Exodus Polgárháborúnak nevezünk, közel két évszázadon keresztül tartott. A Pentagon világokon élők a barbarizmusba bombázták vissza egymást. Amikor a polgárháború végül véget ért, a legtöbb technológiai vívmány megsemmisült. Akik valahogy túléltek a harcokat, azokkal a kemény környezet végzett.

Éles kontrasztként Nicholas Kerenszkij és követői a Strana Mechtyn és a többi halmazvilágon fejlődtek, azt a technikát fejlesztve, amit a bátyjaik és nővéreik feladtak az értelmetlen harcaik és őrült háborúik miatt. Nicholas kivárta a számára kedvező időt.

Nicholas úgy tervezte, hogy húsz évvel később fogja visszafoglalni a Pentagon világokat. Amíg várakozott, Jennifer Winsonnal, a feleségével és legmegbízhatóbb szövetségesével elkezdte megtisztítani a támogatói sorait, "annak a szennyezett társadalomnak a maradványaitól, amelyik annyi szenvedést okozott nekik". A tervei középpontjában a hadsereg általános és teljes átszervezése állt.

Úgy ítélte, hogy a reguláris hadsereg tradíciói a bűnös múltból származnak. 800 főből álló csapásmérő erejét 20 "klánba" osztotta fel, mindegyikben 40 harcossal. Megszüntette a szakaszokat, századokat, zászlóaljakat és ezredeket, amelyeket a Csillagligában voltak szokványosak. A klánok haderejének alapját az öt mech-harcosból álló "csillagok" alkották. Két csillag adott ki egy kettős csillagot, négy kettős csillag egy klasztert. Minden klán egy klaszter volt, és egy galaxis több klaszterből állt. A megbízható forrás szerint ez a sarjadozó haderő öt galaxisból állt, de az egymásnak ellentmondó feljegyzések miatt csak azt tudjuk biztosan, hogy három és hét galaxis közöttire tehető. Az eredeti 800 harcos létfontosságú pontjává vált a klán berendezkedésnek. A Csillagligarangokat és a hadsereg minden olyan aspektusát, amely az egyént hangsúlyozta, egy olyan szervezetre cserélte le, amelyben nagy szerepet kaptak az állandó próbák. Az új rend azt is kifejezte, hogy mindegyik klán egy család, önmagában egy társadalom. Nicholas a Strana Mechtyn található raktárakból szerzett csatamechekkel szerelte fel hadseregét, és víziójának megfelelően kezdte meg kiképzésüket.

Amikor az újonnan létrehozott klánok visszatértek a Pentagon világokra, rémálomba illő állapotokat találtak. A Törvénymesterek leírásai valamint a Nicholas haderői által készített felderítő holoszalagok alapján nyilvánvaló, hogy az Exodus Polgárháború sokkal pusztítóbb volt, mint bármelyik Örökösödési háború. A harcokat túlélő katonák csatamechjei is alig működtek már, mikor a klánok megérkeztek. Bár a lázadók mind az öt világon számbeli fölényben voltak, a klán csatamechek tűzereje és megbízhatósága eldöntötte a csatákat. Az elkeseredett harcok során számos klán harcos életét vesztette és maga Nicholas Kerenszkij is elszenvedett egy személyes veszteséget: az Édenért folyó végső csatában öccsét, Anderyt megtámadta, és megölte öt lázadó csatamech. A Pentagon világokat egy éven belül elfoglalták és arra kényszerítették, hogy elfogadják Nicholas és a klánok fennhatóságát.

A túlélők közül sokan megmentőként üdvözölték Nicholast. A fizikai megjelenése, apjához való megdöbbentő hasonlósága pedig csak növelte az őt körüllengő misztikumot. A szétosztott készletek számos életet megmentettek. A túlélők annyira hálásak és az elmúlt húsz év eseményei miatt olyan kiegyensúlyozatlanok voltak, hogy majdnem istenítették Nicholast. Valójában sokszor úgy is üdvözölték, mintha az apját látnák. Ekkor Nicholas mindig szabadkozva próbálta meg megmagyarázni a helyzetet. Az Exodus Polgárháború hatalmas áldozatot követelt a Pentagon világok lakosságától. A Nicholas invázióját követően tartott népszámlálás eredményei alapján a túlélők száma alig érte el Kerenszkij tábornok Exodusának idején itt élők számának felét. A háború milliók életét követelte.

Így jöttek létre a klánok, és kezdődött meg felvirágzásuk.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A Komsztár és a Blake szava (Battletech).

Létrehozás: 2004. július 28. 09:51:48

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10

Nyomtatási forma