Rovarszellemek (Shadowrun)

Akár a többi rovarszellem, a hangyaszellemek is nagyon hasonlítanak az eredeti rovarra: esetünkben arra, amit szinte már szokásból el szoktunk taposgatni. Hangyaszellemek esetében persze nem árt az elővigyázatosság, mert könnyen lehet, hogy az eltaposás fordított irányban valósul meg.

A hangyák boly-központúak - a királynőjüket követik. A királynőt szárnyatlan, terméketlen nőstények (más néven dolgozók) és termékeny hímek (más néven katonák) veszik körül. A katonák közül néhánynak szárnya van, függően a boly típusától. A legtöbb bolyban csak egyetlen királynő lakik, de hallottunk már olyan esetről is, hogy több királynő irányít egy kolóniát.

A hangyaszellemek csapatostul vadásznak. Öt-negyven hangyából álló sorokban közlekednek. A létszám a feladattól és a boly méretétől függ. Élelmiszermaradékokat, növényeket, állatokat, embereket gyűjtenek - és amit begyűjtöttek, elszállítják a bolyhoz.

A hangyabolyokat könnyű felismerni - a hangyaszellemek alagutakat ásnak a földbe, a földfelszínre pedig jókora földhegyeket emelnek. A hegynek általában több kijárata van, ezért a hangyaszellemeket hazai pályán megtámadó bátor legények számítsanak arra, hogy veszély esetén a többi kijáratból is özönleni fognak kifelé a bentlakók.

Azt hiszem, a legjobban ezeket utálom. A bogarak imádják beásni magukat szemétkupacok, törmelékhalmazok alá, és amikor egy gyanútlan ember elmegy mellettük, DURR, már szét is cincálták. És ez igen különös viselkedés, hiszen ezek szellemek. Nincs szükségük rá, hogy fizikailag elrejtőzzenek, megtehetnék, hogy csöndesen várakoznak az asztrális síkon, és amikor az áldozat odaér, manifesztálódnak és már kész is. Miért ássák be magukat? Akasszanak fel, ha tudom.

Úgy fest, a rovarok nem túl okosak és ez alatt azt kell érteni, hogy ahhoz is buták, hogy féljenek valamitől. Láttam egyszer egy hímet, amelyik úgy támadt neki egy páncélozott személyszállító harcjárműnek, hogy a fejével kezdte döfködni. Jut eszembe, a PSZH húzta a rövidebbet.

A bogarak magányos rovarszellemnek számítanak. Csak nagyon ritkán lehet belőlük egynél többet látni egy helyen, annak ellenére, hogy nem szeretnek eltávolodni a fészküktől. Csak csoportosan támadjatok meg bogárszellemeket! Hallottam egy történetet, amikor néhányan megtámadtak egy bogarat, mire az elkezdett ciripelni és néhány másodperc alatt az egész fészekben csak úgy hemzsegtek a bogarak, akik meghallották a segélykiáltásait.

A bogarak hűvös, nyirkos, sötét helyeken szeretnek tanyázni: pincékben, csatornákban. Ezenkívül különösen kedvelik az elhagyott szupermarketeket.

A bogarakat nem utálom annyira, mint ezeket a dögöket. AZ AZ ÁLLANDÓ ROHADT ZAJ! Úgy tűnik, ezek semmi mást nem csinálnak, csak ciripelnek éjjel és nappal, nappal és éjjel. A ciripelést leszámítva a tücskök ugyanolyanok, mint a bogarak, ezért amit ott elmondtunk, az itt is érvényes.

Azt is beszélik, hogy néha egy vagy két tücsök őriz egy másfajta rovarszellemekhez tartozó fészket vagy bolyt. Nem tudom, miért tennének így a tücskök, úgyhogy ha valaki cáfolni vagy megerősíteni tudja, amit mondtam, kérem, tegye meg!

A tücskök legszívesebben ligetes, fás környékeken telepszenek le - kedvelik a parkokat, védett erdőket. Többször is láttam, hogy egyedül álló, magas fák ágaira kapaszkodva csoportosan pihennek. A tél közeledtével szerencsére egyre kevésbé aktívak.

Nem gondoltam, hogy valaha ilyet kell mondanom, de a szentjánosbogár-szellemek gyönyörűek. A lakóhelyemről jól látszik egy szentjánosbogár fészek és éjszaka olyan csodálatos fényorgiát produkálnak, amilyet még életemben nem láttam. Itt élnek a közvetlen közelben, de még senkinek sem okoztak problémát. Csak léteznek, röpködnek az éjszakában és világítanak egymásnak. Bámulatos.

A légy-szellemek a legmocskosabb, legundorítóbb lények az egész rovarbirodalomban. Ahol tetemek vannak, ott a legyeket is meg lehet találni. Úgy hallottam, a Chicago Városi Halottasház egy nagy légybolynak ad otthont, feltehetően azért, mert a fertőzés kezdeti napjaiban (még a Zóna felállítása előtt) itt próbálták tárolni a halottakat. A legyek intelligenciája nulla, és mindig legalább hatan vannak egyszerre. Nagyon vigyázzatok, ha ilyen fajtájú rovarszellemekkel van dolgotok - ismerek néhány embert, aki már attól is megbetegedett, hogy hozzájuk ért. És nagyon betegek lettek. Halottak.

Legyek mindenhol vannak, ahol valami rothadásnak indult, beleértve az épületeket is, különösen a fából készülteket. A modern vasbeton és plasztibeton anyagokat viszont nem szeretik. Próbáljátok ki!

Nem tudom eldönteni, hogy szeressem vagy gyűlöljem az imádkozó sáska szellemeket. Egyfelől feltehetően ők a leghatalmasabbak a rovarszellemek közül. Egyetlen imádkozó sáska szellem képes felvenni a harcot egy egész szakasznyi utcai szamurájjal. Másfelől viszont ezek a magányos rovarok más rovarokat esznek.

Az imádkozó sáska szellemek egyedül élnek. A többi magányos rovartól eltérően azonban nem csoportosulnak egy fészek köré. Ehelyett kisebb "törzseket" alkotnak, melyek egy domináns nőstényből és az ő kiszolgáló szellemeiből állnak. Ez az egyedi szociális szerveződés valószínűleg az imádkozó sáska szellemek szaporodási módjából ered. Mindegyik nőstény képes a szaporodásra, de ehhez hím imádkozó sáska szellemeket kell felfalniuk.

A szúnyogok, legalábbis a nőstények nem mások, mint a rovarvilág vámpírjai. Hosszú, hegyes csőrük van, mely gonosz, óriási fecskendőtűre emlékeztet - és tökéletesen alkalmas arra, hogy átszúrja a bőrt és vért szívjanak vele. A szúnyogszellem képes rá, hogy körülbelül 20 perc alatt az összes vért kiszívja egy kifejlett trollból. Az áldozatnak persze nem szabad mocorognia közben. Bármely melegvérű lénynek nekiesnek, ha az alszik vagy valamilyen okból kifolyólag nem képes mozogni. És aztán csak szívnak, szívnak, amíg az áldozat ki nem szárad.

A szúnyogok magányos rovarok, de gyakran egy fészek köré csoportosulnak. A gubóikat állóvízben helyezik el - kedvelik a tavakat vagy nagyobb uszodákat. Három-nyolc fős rajokban közlekednek (gyakran ennél is többen állnak össze) és gyakran egyetlen áldozatot támadnak meg egyszerre. Úgy tűnik, az állati vért legalább annyira kielégítőnek találják, mint az emberekét és általában kutyákat szemelnek ki áldozatul.

Új rovarszellemet úgy lehet egy befogadó testbe idézni, hogy a nőstény előbb átszúrja az áldozat testét a szívókájával. A szúrás valószínűleg szimbolikus, de tény, hogy hosszan tartó rémálmokat okoz akárkinek, aki egyszer végignéz egy ilyen "megtermékenyítést".

A szúnyogszellemben talán az a legfélelmetesebb, hogy csak vékony gubót sző a befogadó testként választott áldozat köré. Így lehetővé válik, hogy később is szívjon egy kis vért belőle. A szívás közben valamiféle folyadékot is az áldozatba fecskendez, de nem tudom, milyet, és hogy miért teszi ezt.

Evilági testvéreikhez hasonlóan a csótányok az emberekhez közel építik ki bolyaikat. És akárhol képesek élni. Leginkább a hűvös, nyirkos helyeket kedvelik, de felbukkannak szeméttelepek, csatornák, föld alatti garázsok és metróalagutak környékén is, hogy csak néhány veszélyzónát említsek.

Ezek a dögök szinte természetfölötti módon gyorsak a közelharcban. A hasuk táján olyan érzékelőik vannak, amelyek az apró légrezdüléseket képesek érzékelni. Ezek segítségével megérzik, ha valaki mögéjük lopózik és szinte azonnal képesek reagálni, hogy elkerüljék a hátulról feléjük irányított csapásokat.

A csótányok mindenevők - esznek szemetet, rothadó hullákat, más csótányokat - és mivel nem válogatnak sokat, a Zónában mindenhol előfordulnak. Legyetek nagyon óvatosak a szemétlerakók és más, nagyobb szemétkupacok környékén!

A darazsak magas helyeken hozzák létre fészkeiket, így aztán a Zóna szinte összes felhőkarcolójában megtalálhatók - a Daley Gardens többemeletes épületeitől kezdve a belvárosi elhagyott céges felhőkarcolókig. Sötétedés után szerencsére nem mozdulnak ki a fészkükből, de annyira gyorsak, hogy az áldozat csak ritkán veszi észre őket, csak akkor, amikor már túl késő.

A darázskirálynő úgy hoz létre új rovarszellemeket, ahogy az igazi darazsak a valóságban tojást raknak az áldozatuk testébe. Először is befogadó testet kell találnia, akit megbénít a potrohában termelt mérgével. Aztán átszúrja az áldozat testét és "megfertőzi" azt az új rovarszellemmel. Nem minden esetben szövik be gubóval a megfertőzött áldozatot. Ezek gyakran csak mozdulatlanul fekszenek a királynő mellett, és a dolgozók etetik őket. Hallottam néhány történetet arról is, hogy a darazsak hagyták, hadd mozogjon szabadon az áldozat, hadd térjen vissza a normál életéhez addig, amíg le nem jár az inkubációs idő. Aztán... nos, aztán ki lehet találni, mi történik.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Vérmágia (Shadowrun).

Létrehozás: 2005. február 3. 11:02:03

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma