Cybertechnology - AK 9.

Na, ehhez a cucchoz illik néhány megjegyzést fűzni, mert kétféle létezik belőle. Az egyik a szem adatcsatlakozó, a másik az optikai leolvasó adatjack. Az adatcsatlakozó a kiberszem szivárványhártyája mögött csücsül. Az ember odanyúl, megnyomja egy kicsit a szivárványhártyát, mire az kinyílik, és előbukkan mögüle egy szabványos adatcsatlakozó. Ügyes kis szerkentyű, ami igazán jól jön, ha az embernek mondjuk olyan helyre kell bejutnia, ahová nem engednék be, ha látnák a halántékában a hagyományos adatjacket. Ami az átvilágító gépeket illeti, a kiberszem annyira kicsi, hogy a tényleges szétszedése nélkül nehéz megmondani, mi van benne. A cucc hátránya persze az, hogy az embert rajtakaphatják, hogy kiáll egy kábel a szeméből. Igencsak fura látvány, ha engem kérdeztek - ha valaki látja, garantáltan fel fogja kapni rá a fejét.

Az optikai leolvasó adatjackhez egy adóegység és egy adatérzékelő tartozik. Az érzékelő a szemedben csücsül, az adóegységet magaddal kell vinned (ne gazolj be, az egész nem nagyobb egy ezüstoxid elemnél). Az adóegységet benyomod a külső adatcsatlakozóba, vagy abba a micsodába, ahonnét ki akarod nyerni az információt, és utána ránézel. A szemedbe épített érzékelő felfogja az adóegység által kibocsátott fényimpulzusokat, és voilá, kész is az adatátvitel. Jó sok dologra fel lehet használni az ilyesmit, ugye? Persze nehéz hozzáférni, mert csúcstechnikáról van szó, de azért beszerezhető.

Szemfény, az újabb jópofa játékszer. Használhatod szerszámként, de fegyverként is. A mezei szemfény-rendszer nagy erejű, hideg fényt bocsát ki keskeny, polarizált sugárban arra, amerre fordítod a szemed. A kibocsátott fény mennyisége nem sok, de arra elég, hogy a sima fényerősítő beépítéssel jól lásd, amit nézel. A sugár pedig keskeny és polarizált, így nem szóródik szét a fénye, és mások nem látják, hogy világítasz, csak ha éppen szemből néznek rád.

Emellett még ott van az a ronda, ronda, nagy erejű villantókészülék. Két változatban kapható: az egyik többször is felhasználható, és a hatása tök ugyanolyan, mint egy standard villantókészüléké (ha jól emlékszem, valami ilyesmit láttam még régebben egy Ares Utcai szamuráj katalógusban). A másik egylövetű, és ki kell cserélni a villantót, ha kisütötted. A villanás akkora, hogy bőven túlterheli az előtted álló ipse látóidegeit, és a fickó nemcsak jó időre elvakul, de alaposan el is kábul.

A szemhez képest a fül egyszerű szerv. A piac már eddig is tömve volt mindenféle kiberfül cuccokkal, de azért tudok néhány jópofa kis játékszert. Az egyik a térfelismerő, amely egy kicsit feljavítja azt a természetadta képességet, hogy az ember felismeri, melyik irányból jön a hang. Ezzel jobban be lehet mérni a hangforrás irányát - igazán hasznos, ha arra vagy kíváncsi, pontosan merről is közelednek azok a dübörgő lépések, vagy pontosan hol is leskelődik az az orvlövész, akinek a cipője épp az imént csosszant meg a kémény oldalán. Különösen jól használható a cucc, ha egyébként összezavarna a sok visszhang.

A másik aranyos kis kibermotyó a belső fül egyensúlyérzékelését javítja fel. Az egyik barátomnak van egy ilyenje, és bizony eléggé meghökkentő dolgokat tud vele csinálni. Már addig is nagyon ügyesen mozgott, de most ide-oda pattog, mint egy bolha, és gyakorlatilag sosem esik le sehonnan. Imbolyogni is csak egyszer vagy kétszer láttam. Azt is elmondta nekem, hogy ezzel a cuccal viszont sokkal nehezebb szándékosan leesnie valahonnan, vagy szándékosan elterülni a földön. Amikor beültették az egyensúlyérzékelőjét, újra meg kellett tanulnia elvetődni. Fura.

A nyilvánvalóan ide kívánkozó poénokat most nem említem meg - a cuccok némelyike ténylegesen használható, és egy napon talán megmentheti azt a ványadt seggeteket. Szájnyíl, szájpisztoly, szájpenge és szájkorbács: tudom, a dolog furábban hangzik, mint egy pokolkutya és egy játékmaci keresztezése, de higgyétek el, azért mindegyiknek megvan a maga felhasználási területe. A szájnyíl és a szájpisztoly alapjában véve ugyanúgy működik. Mindegyiknél néhány lövésre elegendő lőszert beraknak a szájüregbe a szájpadláshoz közel, és mindegyikben biztonsági szerkezet ügyel rá, hogy csak akkor lehessen lőni velük, ha a száj ki van tátva. A szájnyíl picike Narcoject vagy egyéb méreg töltetű tüskéket lő ki, a szájpisztoly meg minilövedékeket. A dolog rettentő bizarr, de akkora meglepetést képes okozni, hogy talán már ezért megéri valakiknek. Én magam sosem éltem ilyesmivel, de néhány haverom igen.

A szájpenge és a szájkorbács szerintem totál használhatatlan, de vannak, akik nem értenek egyet velem. A szájpenge az, ami, ehhez nem fűzök hozzá mást. A penge pneumatika segítségével pattan ki a helyéről, ehhez a tulaj saját tüdeje és még néhány pumpa szolgáltatja az erőt - szóval csak előkészíted a cuccot, és PFUHH. A korbács hasonló elven működik - és nem, nem, monoszálas változat nem kapható belőle. Képzeld csak el, milyen jót lehetne játszani egy ilyennel! Van valakinek kedve lenyisszantani a saját orrát?

Na, ezért minden szamuráj meg fog őrülni - giroállvány a KARBA ÉPÍTVE! Kafa, mi? Néhány okos mérnökgyerek alig hat hete állt elő ezzel a kis mütyürrel, szóval úgy nézzetek rá, hogy tűzforró csúcstechnikát láttok. Ha jobban akartok lőni - jobb lőegyensúly, lényegesen kisebb visszarúgás a nagy-nagy csúnya fegyverektől -, akkor éppen nektek való. És tudjátok, mi a legjobb benne? Az, hogy ugyanolyan, mint egy szokásos kiberkar! Megerősíthetitek, játszhattok vele, mindent megtesz, amit a többiek. Na jó, akkor most jöjjenek a hátulütők. Először is, gondolni se próbáljatok arra, hogy a karotok természetesnek látsszon. A csuklóból két ellensúly jön ki, ha rock'n'rollozni kezdtek, és ez azért eléggé feltűnő, higgyétek el nekem. Ezenkívül egy zsák pénzt ki kell fizetni érte. A cucc azért DRÁGA, mert új, és mindenkinek ez kell. Ha IGAZÁN akarod, akkor fizess érte. Jobb lesz, ha találsz hozzá egy aranybányát, cimbora. Van itt még valami, ami jól jöhet a giroállványotokhoz, vagy bármilyen más kiberhez, amit a karotokba gyömöszköltetek - a közvetlen neurális csatoló. Ez a jópofa kis készülék a kibercuccból kijövő adatokat egyenesen az agyba nyomatja, így gondolati úton vezérelhetitek vele a kibercuccaitokat.

Talán egy kis magyarázattal kezdeném. A modern repülőgépek és hasonlók (főleg a V-madarak) egy olyan rendszert használnak, amit huzalozott repülésnek neveznek. Nekem úgy magyarázták a dolgot, hogy a repülőgép alapvetően instabil repülés közben. A szó szoros értelmében egyszerre minden irányba mozogni akar. A huzalozott repülőrendszer ezt kordában tartja egy sor redundáns számítógép segítségével, amelyeknek az a dolguk, hogy folyamatosan ellentételezzék a gép kaotikus mozgását. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha egy adott irányba el akarunk mozdulni a géppel, akkor az már eleve menni akar arra, mindössze annyit kell tenni, hogy az adott irányú ellentételezést megszüntetjük. A göbzi így sokkal élénkebb és manőverezőképesebb lesz. Ha most ugyanezt áttesszük egy emberbe, akkor megkaptuk a huzalozott mozgás nevű ketyerét.

Amennyire felfogtam a dolgot, ez a cucc folyamatos feszültség alá helyezi a test izmait. Az agyba szerelt számítógép figyeli az izomfeszültségeket, és nem engedi az izmokat kiengedni addig, amíg parancs nem érkezik, hogy valamelyik irányba el akarsz mozdulni. Amikor ez történik, a megfelelő izomcsoportok gátlása megszűnik, és a test elmozdul a kívánt irányba.

Akibe ilyen van szerelve, az egészen természetellenesen simán és gördülékenyen képes mozogni. A huzalozott mozgáshoz képest a mezei egyensúlyérzékelő rendszer béna kontármunkának tűnik. Már egy mérföldről ki lehet szúrni az ipsét. Ezen felül van még egy másik árulkodó jel is, bár gondolom ez utóbbi meg fog szűnni majd, ahogy a technológia tökéletesedik. A huzalozott mozgású ürgének időről időre megremeg egy-egy izomcsoportja. A dolog nem túl látványos, nem görcsről vagy rángásról van szó, csak egy kis rezzenésről, amit azért észre lehet venni, ha az ember direkt azt figyeli. Én úgy tudom, a remegés csak akkor jelentkezik, ha az adott izomcsoport éppen nem csinál semmit. Mozgás közben minden tökéletesen fasza. Szerintem a beépített számítógép csinálja akkor, amikor ellensúlyozza az izomfeszültséget, de azért ne hivatkozzatok rám, ha ezt terjesztitek.

Van itt még néhány fura darab: az indukciós adatjack és a belső légtartály. Az előbbinek persze nem kell annyira örülni, nem egészen azt tudja, amire számítana az ember. Jópofa kis játékszer, de azt azért nem lehet megcsinálni vele, hogy az ember a számítógépre teszi a mancsát, és máris kiszívja belőle az adatokat. Egyszerű, bőr alá épített indukciós párnáról van szó. Van egy kiegészítő madzag, aminek az egyik vége belemegy a számítógép adatcsatlakozójába, a másik vége meg ráfekszik a tenyeredre (feltéve, hogy oda van beépítve a párna). Innentől kezdve pedig úgy működik az egész, mint egy standard adatjack. A különbség csak annyi, hogy ez a bőr alatt van, így olyan helyekre is be lehet menni vele, ahová nem engednének be, ha látnák a halántékodban az adatjacket.

A belső légtartály pontosan az, ami - egy független levegőforrás. Ha abból lélegzel, nem hat rád az altatógáz, meg a belélegezhető mérgek. A tartály kapacitása kábé 20 percre elegendő, úgyhogy ha gáz van (szó szerint), a legjobb minél hamarabb biztonságos területre kerülni. Az újratöltéshez 5 percre van szükség.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Olvasói rovat - AK 8..

Létrehozás: 2009. szeptember 2. 12:16:38

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:23

Nyomtatási forma