Álmok álmodója (Shadowrun novella)

2064.07.03. 03:18

Menekült, mint az űzött vad, az asztrális tér végtelenje sebesen suhant el mellette. Üldözői a nyomában voltak, érezte őket, ahogy a nyomában koslatnak. Nem kellett volna ezt csinálni, bolond volt. Persze nem bánta meg, amit tett, nem érzett bűntudatot, teremtője azt nem adott neki.

Tudata persze volt, tudta: ha elkapják, megölik, hacsak nem ér időben oda, kihez a szoros asztrális kapocs köti, ahhoz, aki a nyers energiákból megformázta.

2064.07.03. 05:03

Felébredt, nyúzott másnapos arccal nézett az órára, tegnap este megint túl sokat ivott, s ahogy ilyenkor lenni szokott, megint álmodott. Az álom különös volt, azt álmodta, hogy valami ünnepélyen volt, megismert egy lányt, kit utóbb megerőszakolt, majd utána brutális kegyetlenséggel meggyilkolt.

Fájt a feje, a másnaposság kimosta belőle az összes gondolatot. Fáradtan támolygott ki a fürdőbe, könnyített magán, majd megmosakodott. Ismét egy új nap kezdődik, semmi nem változott, csak a pénze fogyott.

Jó lenne már valami munka, különben nemsokára innen is kirakják, és az utca nem túl biztonságos. Persze nem félt az utcától, hiszen árnyvadász volt, egyike a mindenre kapható zsoldosoknak, kik fölöslegesen nem kérdeznek.

2064.07.03. 05:12

Hajnalodott, a szürke szmog a városra sötét fátylat vont, az éjszaka lényei lassan visszavonultak vackaikba, hogy elrejtőzzenek a közelgő új nap elől.

A sarkon az a szajha az esti bevételt számolja, nem volt túl jó napja, kevés volt a kuncsaftja, a stricije majd megveri. Hiába, a konkurencia már csak ilyen.

Néhány ork, a koránkelő fajtából együtt megy dolgozni a gyárba, hogy aztán valami eszement őrült az utcán az éhbérért kirabolja őt, esetleg egy humanista verje agyon őt, hiába, ez az élet, a 21. század utcaképe ilyen, ő tudja, hisz már évek óta itt dolgozik.

A tükörbe nézett, karikás kivörösödött szem, a fáradtságtól koravén vonások.

- Túl sokat dolgozol, öregfiú, lazíthatnál már egy kicsit.

Persze a kérdés már csak az, hogy kivel, mióta a családja otthagyta, a munka volt az élete, olyanná vált számára, mint fuldoklónak a levegő. Ha túl fáradt volt, hogy dolgozzon, beesett az ágyba, ha fölkelt, ott folytatta, ahol abbahagyta. Régi életét a goblinizáció tette tönkre, a család ezért temette sírba. Trollá vált, a rendőrség ezért osztotta járőrként egy pusztulatba. Társat persze nem adtak, minek pazarolnának.

A rádió recsegése vonta magára a figyelmét, ahogy a hangfalon keresztül szavakkal töltötte meg a kocsi utasterét.

- Figyelem, minden járőrnek a Csepeli pusztulatban, gyilkosság történt, a tettes az asztrális létsíkon mozog, feltehetően mágikus úton létrehozott lény, jelenleg a Varjú utca negyvenhárom szám alatt tartózkodik.

Valószínűsíthetően a tettet gazdája parancsára hajtotta végre, az ok ismeretlen, a gyilkosság elkövetéséért a gazda a felelős, vélhetően mágikusan aktív személy, ezért különösen veszélyes.

A kerekek felpörögtek, a motor engedelmesen felbőgött. Az ócska Fiat a sofőr parancsának engedelmeskedve elindult a címre.

2064.07.03. 04:56

Végre otthon, átsuhant a betonfalon, az asztrális síkon ez nem jelentett számára akadályt. Itt nem találják meg, s ha mégis, érte a gazdája felel, ismerte a törvényeket. Ha esetleg lecsukják, majd meglátogatja néha.

Persze nem tudja, hogy ő létezik, mikor álmodik, csak akkor kerülnek egymással kapcsolatba, s ő ilyenkor megerősödik. Ilyenkor képes anyagi testet fölvenni, de ha a gazda fölébred, mindig levedli.

Gondolt már néha rá, mi lenne akkor, ha megöli. De ezt nem tudná megtenni, a köztük lévő kötelék megtiltja.

2064.07.03. 05:31

Gyorsan megérkezett. A címen volt, ezt persze nem a villanónak, a helyismeretnek köszönheti.

Ez volt a kulcsszó. Leállította a kocsit, kitüszmékelte órmótlan testét az ülésből, majd kiegyenesedett, az ízületei a sok üléstől recsegtek.

Ócska bérház előtt állt, málló falán golyórágta lyukak, grafitik, megannyi letűnt élet emlékei.

Vérrel festet szöveg: "Öljük meg az orkokat!" alatta horogkereszt, az emberi gyűlölet termékei. Elindult az ajtó felé, majd a csöngő megnyomása után figyelmesen hallgatta a csendet, a hallgatózás életet menthet.

2064.07.03. 05:33

Csöngettek, nem várt vendéget, vajon ki lehet az, az ember nem lehet elég óvatos.

Kihúzta a fiókot, és előhúzta az Ares Predatort, szeretettel végigsimította, mint egy megbecsült barátot, majd a mellette lévő teli tárat behelyezte.

Az ajtóhoz lopakodott, majd a kukucskálón át kinézett, egy egyenruha mellrésze, használójának testfelépítését figyelembe véve troll lehet.

- Nyissa ki az ajtót, rendőrség, ön le van tartóztatva !

Vajon mi bűnt követett el, hisz nem csinált semmi törvényelleneset az elmúlt napokban, a régi bűnöket meg pénzért már rég eltusolta.

- Nyissa ki, vagy betöröm az ajtót!

Ő az ajtó mellé állt, hogy ha szükséges, lőjön, nem bolondult meg, hogy egy rendőrrel menjen.

2064.07.03. 05:35

Fegyver van nála, riasztott ösztöne, az egyetlen igaz érték, mit rendőrként szerzett.

Az ajtót berúgta, a szó fölösleges, most jön az erőszak. Hátraugrott, fegyver dörrent, majd a Colt Manhunter ugatva válaszolt rá. Igaz, nem szabványfegyver, de az itt csak játékszer volna, az utca íratlan törvénye előírta, ha nagyobb fegyverrel lő, a másik már nem lő vissza, és ez fontos az életben maradáshoz.

2064.07.03. 05:40

Haldoklott, a golyó vasmagvát a húsán át a szívébe fúrta, a vér szertespriccelt. Szomorúan vette tudomásul, ennyi volt az élet, hibázott.

2064.07.03. 05:40

A láthatatlan kötelék, mi hozzá fűzte, elszakadt, a golyó elvágta, szabaddá vált, s ez boldoggá tette, most már testet ölthet, nem függ más álmaitól.

2064.07.03. 05:42

Érezte, valami rossz van készülőben, az egész szoba a mágia csípős illatát árasztotta.

A háta mögé nézett, a levegő vibrált az elszabadult energiáktól. A keze remegett, ahogy a fegyvert oda irányozta. Oda, ahol valami förtelem készült testet ölteni. Egy szellem a másik világból, szemei gonosz tűzben égnek, de az alakja hasonít a földön fekvőéhez.

Elsütötte a fegyvert, addig lőtt míg a tár üresen csattant, de az ott csak állt nyugodtan, torz arcán ördögi vigyorral, majd torz kezeit a rendőr izmos torkára szorítva, addig tartotta a magasba míg meg nem halt.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Törvénytár kezdőknek (Shadowrun novella).

Létrehozás: 2003. október 7. 08:54:02

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09

Nyomtatási forma