| Igen én is igy járok! Egyépként nekem most van egy karim. Ork, hermetikus és a sazlterülete a pusztakezes harc, a shuriken csillág és a szellemekkel és elementálokkal foglalkozó tudomány. Én csak mágus játzsom nem tudom miért. Egyépként van még így vele? |
Volt annó egy karim, egy másik szerepjátékvilágban, aki nem igazán válalt el küldetéseket, de mindíg bele csöppet egy orbitális történetbe. Történetesen ezt a karaktert jobban érdekelte bármilyen nyom, vagy leírás a népével kapcsolatban, mint a pénz.
Valójában mindíg volt elég lóvéja, így nem halt éhen.
A "szürke" hétköznapok, a rögtönzés történetesen sokkal jobb kalandokat eredményeznek, mint ha a mesélő heteket készülődne a játékra.
Ezt a saját példa is mutatja. Nem is olyan régen játszani akartam, a haver azt mondta, hogy van egy kalandja. Na mondom játszok majd egy fantaszikusat. A haver kb.: 2 hetet töltött a sztori finomításával, de az éles bevetés alkalmával gyakorlatilag nem igazán ment neki a mesélés.
-Sebaj! -Mondta a másik haver, -vedd elő a karakterlapod majd én mesélek.
Na ez a hirtelen mesélés volt ám a nagykaland. |
Ez így igaz. Nálunk mondjuk az ilyen hétköznapi dolgoktól szokott megjönni a KMnek az ihlet. mondjuk az aranyos volt mikor vallattam egy troll gyilkost, aztán valahogy neki jobban sikerült ütni  Elloptam a pisztolyomat, kiszabadult a rendőrségről és onnantól a fél kontinensen keresztül kergettem. A többiekkel út közben találkoztam, kiderült hogy éppen vadásznak Aztán ügyes volt a KM mert mindkét flének teljesen spontán mesélt, mégis sikerült kihoznia úgy a dolgot, hogy a 3. alkalomnál kiderült hogy a két dolog összefügg és onnantól együttt dolgoztunk, haverok azért hogy meglegyen a napi kenyerük én meg azért hogy ne rúgjanak ki |
| Tökéletesen egyetértek veled, mi is szoktunk ilyet csinálni, a rigó karakterem például off road versenyekre jár. Én csak azt mondtam, hogy a mi km-ünk lemesélte azt a történetet, amit visszautasítottunk. Sőt sok kalandot azért nem tudunk befejezni egy-egy este vagy délután alatt, mert sok idő elmegy az apró örömökre, mint például ruhavásárlás, kocsmázás stb. stb. ... A múltkor 1.5 órát játszottuk, hogy golfkészletért meg rádiós-magnóért szaladgáltam. Tudjátok mennyi egy sony rádiós magnó; 430 nujen. Alig lehet kapni. |
+ Csak úgy "éltek" a karakterek....úgymond a hétköznapokban....semmi meló, kaland, rajtaütés...nálunk szokott ilyen is lenni.
síelés, vidámpark, party a haverokkal stb.... ))) és mindent le is játszunk! Semmi pörgetés, hogy ok kocsmáztok x nap múlva ez és ez van/lesz....
Mindenkinek csak ajánlom - nekem ez (is) a szerepjáték! |
| Nem, nem....ő nem a tervezett kalandot mesélte le. Csak annyi történt, hogy tényleg lejátszottuk a síelést és olyan jól sikerült, hogy 2 napig mesélte. |
| Én is sokat szövegelek, de a legjobb az az volt, amikor haver nekiment egy étterem parkolójában egy kocsinak, mivel nem tudott vezetni. Kijött az őr, vita, stb, végül már voltak vagy hatan, és odapökte a főnöknek, hogy; Ki a f.sz vagy te itt kis vágottszemű k.csög. Haver másnap a dokkoknál és a redmondi pusztulatban volt. Egyszerre. Japán étterem volt. |
| Ez szokott lenni. Ha már annyit dolgozott vele, úgyis elmeséli. Ha más nem amikor már elfeledkeztél róla, akkor véletlenül oda kerülsz. |
Az Én karim (Eddy Gigant) is elég sokat dumál és ugat mindenkinek. Persze az adott szituáció adja a szövegelés mértékét.
A játékostól függ az, hogy egy kari meddig él.
AVP-ben volt egy android orvosom, aki túllépet az ASSIMOV féle droidika 3 törvénye felett.
Megalkotta az ún.: nulladik törvényt, hogy az emberek élete feláldozható az emberiség életbenmaradása érdekében.
Nukleáris detonációt idézett elő egy kolonizált bolygón, mert az idegen ferőzés olyan méreteket öltött, hogy csak Ő maradt egyedül tiszta (szintetikus lévén ugye). Minden ember meghalt, vagy eltünt.
A bolygóról pedig nem lehetett kijutni. Az android pedig nem szerette volna, ha a mentőcsapat leszáll a bolygó felszinére, mert félt attól, hogy mi lesz ha a földre kerül a fertőzés. Elsődlegesnek tartotta a nulladik törvényt, ezért azt a megoldást találta, hogy megsemmisít mindent. |
))))
Mi is fúrtuk már meg drága jó "Világunk" sztoriját.....
Egyszerűen nemet mondtunk a közvetítőnknek és elmentünk síelni....... ))))) Végül ezt is két napig mesélte. |
| Gyilkosok. Haha. Srunban is elég hamar kihalnak a nem odavaló karik. Főleg akik sokat szövegelnek mindenkinek. |
MAGUS-ban Darton pappal játszottam anno, volt ott egy arel pap, egy dartonita fehérork, egy krad lovag és egy pyronita térmágus.
Egyszer a csapathoz csapódott egy ranagol paplovag, nem bírta sokáig, mármint élve.
A srác csodálkozott, hogy miért halt meg a karija. |
| Volt egyszer egy csapat, panama dzsungeleiben. Lázadóktól szöktünk ki, egy azteches bázis volt a közelünkben, vadásztak ránk, nekünk meg össze kellett fogni. Varázsló(törpe), Sámán(tünde, cápa), egy nagydarab német zsoldos (humanisos, krügernek hívták), meg a vezetőnk, egy bantu. Képzelheted, hogy 6 és fél órát játszottunk, és nyolc kilométert tettünk meg a dzsungelban, úgy hogy egy emberrel se találkoztunk, több mint 5 óra csak a vitatkozással ment el. Kicsit unalmas volt, de legalább röhögtem egy csomót. Ez olyan lehetett, mint amikor mágusban a ranagol papom mellé szegődött egy arel pap, meg egy shadoni inkvizítor. Bár az rövidebb volt. |
Hasonló szitum már nekem is volt.
A legjobban az tetszik egy sztoriban, ha a karakterek nem mindíg jóhaverok vagy éppenséggel az ellentétes oldalon állnak. |
| Nálunk legtöbbször rögtönzünk.Történt ugyanis, hogy a KM-ünk kemény két hétig tervezett egy kétnapos történetet, egy játszós hétvégére, elmentünk egy bárba, ahol a melókat szoktuk kapni, odajött egy ürge(ember), elmondta, hogy miről lenne szó,pénz stb.stb, mire mi; Nem vállaljuk! Láttatok már igazán felbőszült Km-et?! Utána azért üldöztek, mert ismertük a melót. Szokás szerint csak ketten éltük túl haverral.Megvan az a jó szokása, hogy tárgyalásokra elviszi a tolmácsgépét, egy M249-est. Amúgy tényleg mindíg a rögtönzés a legjobb. |
Ígéretes kezdet egy ígéretes karakternek )))
A legnagyszerűbb történetekhez (mesékhez) nem is nagyon van szükség kalandötletekhez.
A jó KM egy egyszerű életképből is tud sztorit rögtönözni.
Az előtörténet szerintem úgy teljes, ha lejátsza a játékos, és nem dolgozza ki kikezdhetetlenségig a karaktert. |
| Nekem volt egy troll adeptusom. Annak volt eddig a legjobb előtörténete; Felébredtem, rajtam selyem lepedő. Leszedem magamról, házudvarban vagyok valószínű, hogy pusztulat. Rajtam overál, oldalamon egy überfasza eddig ismeretlen fejlesztésű kés (nem hipertápos, erőE sebzésű, csak az anyagai jók, örök életű, szó szerint). A selyem az egy ejtőernyő, az udvar tele 5-10 cm átmérőjű lyukakkal. Mindenem sajog, és csak most veszem észre, hogy van bennem egy pár golyó, majdnem mindegyik fajtából. Kezemen valami csipog. Egy óra. Vörösen világít. Távolról egyre erősödő zúgás. Egy banshee. DocWagon.Elájulok.Elvisznek,megógyítanak, kórházban ébredek fel újra. Van egy szuper platina kártyám 3 évre kifizetve, olvasom a kórlapomon. Nincs név, lakcím,semmi, csak az óra kell hozzá. És itt jön a poén; Hogy is hívnak engem?! |
Valóban igazad van abban a dologban, hogy nem az értékek teszik naggyá a karaktert.
Az előtörténet szerintem nem olyan fontos tényező, mivel sok esetben valóban csak komoly hátrányt jelent a mesélőnek, ha csocsi-ragyi a karakter eddigi életútja.
A jelenlegi karakterem előtörténetét a sors kegyetlen fintora, na meg a kedves KM aberrált, szadista, kárörvendő fantáziája szülte. Na igazság az, hogy ebben Én is ludas voltam, mivel csóri törpicsekemet burzsujnak dolgoztam ki, így bármi megtörténhet.
Nem aggódom a félresikeredett előtörténet miatt, mivel egész tökös kis kari lett.
Az már más téma, hogy szegényke üldözési mániában szenved, és gyakorlatilag nem mer kimozdulni a jelenlegi lakókörnyezetéből.
Ezek csak kényszerképzetek, amiken előbb vagy utóbb továbblép, pláne ha megtalálják azok a tagok, akik elől elbújdosott.
Egyszóval egy jól játszott karaktert a személyisége tesz naggyá nem az, hogy mennyire tápos.
A táp pedig sokszor elveheti a játék hangulatát. |
| Én a rigómmal egyszer Seattle ben autókáztam amikor a céges negyed szélénél jártam, egy ba.zottnagy merci megállt mellettem. Áradt belőle a zene, meg egy kis fiatal gyerek ült benne. Szóltam neki "hé haver halkítsd mán le, nem tok telefonálni". Ő erre kedvesen csak annyit szólt; any.d. Kiszálltam, lefejeltem, megrugdostam, benyomtam a szélvédőt egy stangával. Valamit motyogott spanyolul, aztán én eltűntem. Az apja nagy fejes Aztlanban, a kölyök a piramisban dolgozott, nem volt szép, nem volt barátság, de kezdet. Egy rohadt hosszú történetsorozat kezdete. Na ott mindenfajta karaktertípussal megismerkedtem. |
Az említett hermetikus, csórikám halálos sebesüléseket szenvedett egy alakváltótól.
Én voltam az, aki nem hagyta megpusztulni, mert a saját pénzemen a saját sebészem segítségével összefoltoztattam.
Ezek után mivel nem volt pénze, és nem volt hol felgyógyúlni szerencsétlennek, odavittem abba a házba, ahol lakom.
Szerencsére a ház elég nagy, és csak ritkán találkozunk. A varázsló haver most egy szórakozóhelyen dolgozik, mint biztosági ember.
Az más történet, hogy a fent említett sebesülést kiváltó ok okozója szerény személyem volt.
Az úgy történt, hogy Ő láthatatlanul lopakodott érzékélesítést rakott a látására, én meg tök véletlenül arra jártam, kezemben elemlámpával.
A drága "barátom" nem volt elég jó lopakodó, így zajt keltett, én meg meghallottam, és a zaj forrásának irányába fordultam, az elemlámpámmal pont a láthatatlan, látását feltúrbózott varázsló szemébe világítottam, aki időlegesen megvakult.
Az alakváltó pedig ez után próbálta megkajcsizni a magatehetelen hermetikust.
Szerencsére időben sikerült néhány (számszerint 6) jólcélzott pisztolylövéssel (drágábbik lőszerrel) lepuffantanom a jó kreatúrát.
Ez a mókás történet egy gyönyörű "barátság" kezdete. |
| Egy varázsló haver sose árt, főleg ha észbentartja, amit tettél vele. Na meg persze az elementáljai. Arra vigyázz, hogy ne legyen neki sok, mert ha kilövik mellőled, akkor háát..... |
Az én törpöm gyakorlatilag magánzó.
Haverjai vannak, de ő egyedül (legjobb társaság)
szeret dolgozni.
Az igazság az, hogy nem talált még olyan csapatot, aki sokáig bírta mellette. Nem az egyénisége miatt, hanem csúnya balesetek áldozatai lettek a társai.
Igaz most van egy jó hermetikus, aki már több mint egy éve társa. Nem a szerelemben, hanem amúgy.
Hülye fejjel hónaalá nyúlt a varázslónak.
Kár volt. Már bánja a dolgot, mivel a hermetikus már oda is költözött hozzá. |
| Sok módszer van. A törpém mindíg azt mondta; hogy kicsi a bors, de vannak haverjai. |
| Igaz, hogy nem szólhatsz be minden jött-mentnek, aki kritizál, de én speciel jó név és arcmemóriával rendelkezem, ezen felül ha komolyan megsértenek azt nem hagyom megtorlatlanul. Próbálok csendben meghúzódva mindent kideríteni mindent a "nagy" pofájú barátomról, majd ha eljön az én időm, akkor cselekszem, és nem okoz meghúzni a ravaszt ha úgy adódik. Persze csak úgy hogy mások ne legyenek jelen, ergó ne legyen bizonyíték ellenem. Ezen felül van még egy megoldás: robbanószerkezetet is lehet szerelni az illető tag járművébe, ami ugyancsak tiszta munka. ))) |
| A törpék tényleg erősek, csak az a baj, hogy sétálás közben nem szólhatsz vissza minden parasztnak, mert úgy jársz mint az én néhai törpöm, hogy behúznak egy sikátorba, és felgyújtanak.(köcsög alamos20.000) |
Hát valahogy engem az utcai szamiban nem ez fogott meg, hanem inkább az, hogy tulajdonképpen bármilyen hátteret, mentalitást generálhatsz mögé. Nem kell teletömni egy karaktert krómmal karmával meg mágiával ahoz hogy jól játszható legyen. Ottvan például szegény megboldogult Phil Doki, akinek a különböző elmebajai(szociopátia, megalománia stb...) miatt a KMnek nem is kellett modult írnia, mert az mindig szülte magát a játék első fél órájában. Egyébként ha egy karakternek rendesen kidolgozod az előtörténetét, hátterét, akkor a KM nem tud veled mit csinálni ha nemelég jó. A jó KMnek viszont nagyon megkönnyíted a dolgát, emrt csak át kell futnia a karaktert és máris tud mesélni hozzá egy testhezálló kalandot. A Doki sajnos már meghalt, bár a mesélőnk rebesget valait arról hogy visszatérhet, de ez majd még elválik. A lényeg az, hogy benne nem volt semmilyen mágia, minimális mennyiségű krómja volt és a karmát sem a gyilkolásért vagy modulmegoldásért kapta, hanem azért mert néha több nehézséget okozott a partinak az őáltala felálított akadályokon kersztülvergődni, mint amekora fenyegetést az NJK-k cselekedetei jelentettek.
Az új karim most a Doki öccse. Ő már jobban elszált a szamuráj vonalba, de még benne sincs meghatározóan nagy mennyiségű króm, őt is sokkal inkább a háttere, a személyisége miatt játszom(piromániás szervkereskedő egyébként a lelkem). Egy szó mint száz a karaktert az előtörténet és a személyiség teszi jóvá, érdekessé, erőssé, használhatóvá, nem pedig az értékei. |
Én teljesen azt hittem, hogy ez a fórum arról szól...
)))
IC-nek a 100-as szöget, ezt felírom magamnak.
Mi a helyzet veled Kedves WAD?
Vagy szólíthalak David Dunn-nak?
))) |
| Itt mindenki integrált áramkörnek nézi a százas szöget is?) |
| Tandens, cotangens és kistársaik... ))) |
Shadowrun | Filmek, TV | Sárkányölő - Kérdések | Puzzle - Online puzzle | Battletech | Puzzle - Dobozos asztali puzzle | Humor | Káosz Galaktika Kártyajáték | AD&D | Zene | Vampire | Sport | Magic | PC játékok | On-line játékok | PS2 | M.A.G.U.S. | Sárkányölő - Vélemények | Sárkányölő - Egyéb | Sárkányölő - Szavazások | Egyéb | Egyéb - Kártya
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
