| | Gotar városa egy kisebb dombtetőn feküdt alacsony rönkfallal körülvéve. Ez inkább a vadak távoltartására szolgált, mint bármi egyébre. A tűztoronyban nem állt őrt senki, de a kapüőr messziről meglátta a közeledőket és kürtjébe fújt. A kürt mélyen szólt, az őr látta a Tridanteni egyenruhát. Néhány újabb őr is állt már a kapuban mire a négy lovas felért a dombtetőre. A táj békét sugárzott. Jerom elámulva nézett körbe a környező dombságon. Kissé távolabb lovasok léptettek egy gulyát hajtva, a szomszéd domb oldalában földművesek dolgoztak, egy fával megrakott szekér bújt ki az útra a nyugatra lévő fenyvesből. Tudta, hogy hamarosan megkondul a harang és ez a békés élet a múlté lesz. Haddur éles parancsokat adott a kapuőrnek, mire az lóra szállt és a város belselye felé kezdte vezetni a csapatot. A többi őr megütődötten méregette Bruntot és Jeromot. Felsőtestüket csak vért takarta, ingjeik, dolmányuk véres foszlányai lógtak csak rajtuk. Mikor meglátták Brunt hatalmas pajzsán az Arden ház címerét még nagyobb lett döbbenetük. Belior kereskedői gyakran fordultak meg a várorban Tridanten felé tartva, vagy gyapjút, szövetet vásárolni a helyi céhtől. Jeromnak idegenül hatott az apró meszelt parasztházak és a kétszintes boronaházak tömege. Hirtelen élénken vágott elméjébe az égő Beliori palota képe. Szívét keserűség mardosta. A városban csak pár magasabb épület állott. A lovasok az egyik ilyenhez léptettek. A kapuőr leugrott a nyeregből és eltűnt a városelöljáróság kapujában. |
| Mire leszállt az est a négy lovas jókora utat tett meg a Tridanten északi határát képző, egyre emelkedő erdőségben. Hála a Haddur és Tamaz által hozott felszerelésnek szabályos tábort verhettek. Tüzet is gyújtottak a vadak miatt, még ha tudták is, hogy a tábor nyomait üldözőik megtalálhatják. Akadt szárított hús és még egy flaska Tridanteni bor is előkerült. Jerom áhitattal rágcsálta a szárított hust és egy-egy falathoz egész kulacs vizet megivott. A gyógyításnak köszönhetően újra kezdett visszatérni az ereje. A tábortűznél aztán feloldódtak az ellentétek. Haddur úgy becsülte másnap déltájban elérik Gotart. Az éjszakai őrködést a két Tridanteni vállalta. Tamaz és Haddur még hosszasan tárgyalt egymás közt. Halott bajtársukról is megemlékeztek. Brunt és Jerom elgyötörve a menekülés viszontagságaitól mély álomba merültek. |
| Mire leszállt az est a négy lovas jókora utat tett meg a Tridanten északi határát képző, egyre emelkedő erdőségben. Hála a Haddur és Tamaz által hozott felszerelésnek szabályos tábort verhettek. Tüzet is gyújtottak a vadak miatt, még ha tudták is, hogy a tábor nyomait üldözőik megtalálhatják. Akadt szárított hús és még egy flaska Tridanteni bor is előkerült. Jerom áhitattal rágcsálta a szárított hust és egy-egy falathoz egész kulacs vizet megivott. A gyógyításnak köszönhetően újra kezdett visszatérni az ereje. A tábortűznél aztán feloldódtak az ellentétek. Haddur úgy becsülte másnap déltájban elérik Gotart. Az éjszakai őrködést a két Tridanteni vállalta. Tamaz és Haddur még hosszasan tárgyalt egymás közt. Halott bajtársukról is megemlékeztek. Brunt és Jerom elgyötörve a menekülés viszontagságaitól mély álomba merültek. |
...Jerom kissé felderülve ügetett frissen szerzett északi hátasa nyergében. Úgy érezte most, hogy lóra szálltak egérutat nyernek üldözőik elől. A csapat kissé délnyugatnak tartott a sűrű örökzöld erdőben. Brunt és Haddur elől léptettek. A Tridanteniek megfagyottan halgatták Belior ostromának történetét. Jerom nem figyelt oda. Még égőn fájó sebeiben érezte az elmúlt napok borzalmait.
-Nem veszíthetünk időt, vagy Tridanten is elesik! -Csattant fel Brunt.
-Ha a szeles hágó felé megállunk Gotarban nem hagyhatjuk hátra az embereket prédának. -Érvelt Haddur.
-Ha újra rajtunk ütnek éppúgy prédává válnak. De velük országotok is!
-A leggyorsabb lovas vágtat a fővárosba, de az embereket is átvezetem a hágón.
Brunt nem méltatta válaszra. Lovával egy szabályos kőhöz léptetett, melyre Belior címere volt vésve. A határhoz értek. Brunt rátette a kezét a kőre leszegte fejét, mintha rövid fohászt mondana aztán megsarkalta lovát és tovább ügetett. Jerom még sokáig bámulta a határkövet. Most először hagyja el Beliort, de tudta talán sohasem térhet vissza. |
##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!##########
Brunt lassan kihúzta pallosát a halott mágusból és egy nyögés kíséretében kiegyenesedett.
-Ez itt Belior területe. Én pedig a beliori testőrség kapitánya vagyok. - kezdte recsegve, miközben botladozva szembefordult az ismeretlenekkel - Kik vagytok?
-A nevem Marezlo. Követségben járunk Belior tanácsához. Tridanten fejedelmének parancsát követjük. - Válaszolt a mágus.
Brunt köszöntötte a katonákat aztán kínlódva folytatta:
-Halljátok hát, hogy a fekete király seregei betörtek az országunkba. Belior elesett, hadserege vereséget szenvedett. A város pusztulásának csak pár napja. Mi vagyunk az első hírvivők, s Tridantenbe tartunk.
A társaság döbbent csendben állt a kiégett kis téren.
-Hogyan lehetséges ez? - kérdezte végül a mágus jobbján álló katona.
-Ez a mágus Krull egyik szolgája - szolt Brunt a halott felé intve. Krull mágikus kapuján özönlött át több ezer társával együtt azon az átkozott éjszakán amikor Belior tanácsa fogadta a fekete királyt. A nyomunkban vannak. El kell jutnunk Tridantenbe, hogy hírt vigyünk a veszélyről.
-Én Tridanten egyik főmágusa vagyok - kezdte Marezló szárazon - A fejedelem a Beliori tanács támogatására küldött, hogy hírül vigyük Tridanten nem hódol meg Krull előtt. - Ekkor tekintete elhomályosodott - Ezek szerint elkéstünk.
-Nem késtetek el, ha időben visszaérünk országotokba. - vágott közbe Brunt hevesen - Utolsó parancsunk az, hogy vigyünk hírt uradnak. Ez itt a társam - bökött Jerom felé - neki köszönhető, hogy harcban buktunk el és nem mészárlásban.
-Haddur - szólt Marezló egyik társához - menjetek vissza a lovakért. Fogjatok be ahányat tudtok. Azonnal indultok délre.
-Gotarban válthatunk lovakat - vágott közbe Brunt miközben lassan kihülő pajzsát felnyalábolta.
-Helyes. Akkor Gotar felé menjetek. Keljetek át a szeles hágón.
-És te mágus? - Kérdezte Haddur
-A fejedelem azért küldött, hogy Beliort segítsem. - mondta Marezlo hűvösen - Ezt fogom tenni. Az uzgán a tiétek katona? -kérdezte Jeromhoz fordulva
-A mi hátasunk - mondta Jerom kínlódva préselve ki a szavakat. A tüdeje sajgott minden egyes levegővételnél.
-Kölcsön kérném - mondta a mágus az állatot méregetve
Brunt lesétált a fák közé és megfogta az uzgán kantárját. Lehajolt hozzá és súgott neki pár szót. Az állat megnyugodott és lassan a kapálást is abbahagyta. Brunt odavezette a mágushoz. A két katona közben eltünt és kisvártatva lovon érkeztek vissza két tridanteni és pár északi lovat is vezetve. Az egyik északi ló nyergében még mindig ott ült élettelenül az északi harcos kiálló tőrrel a vállában.
-Becsüld meg mágus - mondta Brunt miközben átadta az uzgán kantárját - az életünket köszönhetjük neki.
-A lovadat nem viszed magaddal? - kérdezte Haddur a mágushoz fordulva.
-Vigyétek magatokkal. Már nem sietős az utam. - mondta a mágus miközben az állat sebeit vizsgálgatta. - A fekete mágus rendkívül erős volt. - folytatta tűnődve - Fontos lehet, hogy Krull győzelme titokban maradjon. Induljatok azonnal.
-Nálad jó kezekben lesz a hír kapitány mondta Brunthoz fordulva. A katonáim Haddur és Tamaz. A parancsnokságodra bízom őket Tridantenig.
Katonái engedelmesen bólintottak és Marezlo kezet nyújtott Bruntnak. Ahogy Brunt elfogadta a jobbot érezte, hogy energia árad a testébe. Csúnya szúrt sebe lázasan lüktetni kezdett, combja pedig szinte szét akart robbanni. Egy hosszú percig szorította a mágus Brunt kezét aztán elengedte és Jeromhoz fordult.
-Tőrök és vérben ázott rongyos ruhák. Nem vagy katona de mégis véred árán küzdöttél. Ha ez az ember társául fogadott magam is megteszem. - mondta mélyen a fiú szemét kutatva, aztén a vállaira tette mindkét kezét.
Jerom érezte, hogy a mellkasa megfeszül. Minden izma sajogni kezdett és a korábban gyógyított sebe is fellángolt újra.
-Most ennyit tehetek értetek. - mondta röviden -Haddur, a szerencse kísérje utatokat! - folytatta és kezet rázott katonáival is.
Azok inkább barátsággal, mint alázattal búcsúztak tőle.
Brunt közben feltápászkodott az egyik lóra és Jerom mellé léptetett.
-Legközelebb ha azt mondom próbálj eljutni a dombságig, akkor hallgass rám. - szűrte fogai között vicsorogva a szavakat, aztán megenyhülten folytatta - Jól harcoltál, szálj nyeregbe!
Marezlo közben mindkét kezét az uzgánon nyugtatta. Jerom sejtette, hogy gyógyítja az állatot is, de nem tudta biztosan.
-Ég veled mágus - intett Brunt utoljára Marezlo felé - Irány Tridanten! - vezényelt aztán és a négy lovas megindult dél felé.
##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!########## |
##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!##########
Jerom a fa tövébe rogyva kapkodott levegő után. Úgy érezte, mintha mázsás súly nehezedne mellkasára. Feje hátracsuklott, érezte ahogy a füléből szivárgó vér a nyakára folyik. Brunt hangját hallotta és kiáltozást de nem tudta mozdítani a tagjait. Minden erejét megfeszítve a földre vetette magát. Lassan kezdett levegőhöz jutni. Mennydörgés rázta meg az erdőt és vakító fénnyel egy villám vágott a fák közé. Jerom látta hogy a villám a lovasok közé csapott be, lovak és lovasok élettelenül feküdtek, néhány ló megbokrosodva a fák közé menekült lerázva gazdáikat. A fák közül egy fényes burokban egy alak lépett elő. Fülsiketítő éles hang kíséretében lángoszlop csapott le rá, de mintha a parázs közé vizet öntöttek volna, szikrázva, kattogva csapódtak szét a lángok a burokról. Az ismeretlen mágus vakító fényes csóvát küldött lovas ellenfele felé, aki elengedte a lángoló oszlopot és hirtelen áthatolhatatlan sötétségbe burkolózott. A fényoszlop harcra kelt a sötétséggel szürkés gomolygásban és apró robbanások kíséretében. A talpon maradt három lovas az ismeretlen mágus felé vette az irányt. Jerom lassan újra felült és fegyvere után kezdett matatni a földön. A lovasok egyike előreszegezett koplyával a mágusnak rontott. Jerom látta, hogy közben Brunt elhagyta a fedezékét és ismét támadásba lendült. Az ismeretlen mágus képe az utolsó pillanatban megrázkódott, majd három katona tűnt elő mellette mintha csak feltámadt szél fújta volna el az őket takaró füstöt. Egyikük sebes lándzsálya már a levegőben vált láthatóvá, azután mellén átdöfve letaszította nyergéből a támadó lovast. A fekete mágus körüli sötétség forrongva egyre kissebbre zsugorodott. Az ismeretlen harcosok rohanvást támadtak a döbbenettől megtorpant ellenségre. Ismét süketítő éles hang hasított a levegőbe, aztán a mágusból fekete indák módjára nnyalábok csaptak ki, az ismeretlen harcosok irányába. Egyikük oldalra vetve magát elkerülte a csapást, de egy vívó társukat darabokra szaggatta az elszabadult sötétség. A harmadik harcós lerántotta az egyik lovast a nyeregből és kerek pajzsa élével hatalmasat sujtott annak arcába. Az ismeretlen mágus körül megszűnt a fényes burok. A fénysugarat egy utolsó lökéssel elengedte, aztán hirtelen karjaiból fénylő ostorokként apró villámok csaptak ki és leterítették az utolsó fegyveres lovast. Ahogy a fényoszlop megszűnt a sötét mágust körbe ölelő feketeség kisimult aztán a következő pillanatban sugárban tört az ismeretlen mágus irányába. Az utolsó pillanatban a fényoszlop ismét előtört és a két erő találkozásakor megremegett a levegő. Jerom oldalra kapta a fejét és látta, hogy Brunt pár lépésre van már csak az áthatolhatatlan fekete ködtől. A fekete sugár megggyengült, s ezzel egyidőben Lángoszlop csapott ki Brunt felé. Az széles acélpajzsát maga előtt tolva, csatakiáltással elrugaszkodott a köd középpontja felé. A következő pillanatban a fényoszlop gyözedelmeskedve eloszlatta a fekete sugarat. A lovas körüli köd lassan oszlani kezdett. Jerom közben talpra kecmergett és lassan visszanyerte erejét. Az ismeretlen mágus sietős léptekkel az oszló köd felé vette az irányt. Társai követték. Az uzgán még mindig a kidőlt fa mellett ácsorgott megzavarodva, lábával a földet kapálva. Jerom is szedte a lábait, és pár másodperc alatt utolérte az ismeretleneket. A fekete mágus helyén széles folton teljesen kiégett az avar. Brunt pajzsa a földön hevert. Még mindig vörösen izzott. Brunt a szenes avarban térdelt. Arca megperzselődött, mellvértje, ruhája megégett. Hosszú pallosa a fekete mágus mellkasát szinte kettémetszve még mindig a holttestben volt. A mágus lova megperzselődve vergődött a földön. Az egyik ismeretlen harcos végzett a szenvedő állattal.
-Bátor tett volt. - szólalt meg a mágus végül mély zengő hangon
##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!########## |
 xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
Az északiak egytől-egyig elestek a hágóban. A Horrák is szenvedtek veszteségeket, de Rion nem tudott fél tucat halott Horra harcosnál többet összeszámolni. Szinte mindnyájan viseltek íjat, de senki sem hordott egyenes kardot vagy pallost, csak lándzsákat és szablyákat, görbe kardokat látott. A kidőlt fát már korábban kivágták és a kötelékek elpattanása volt a puffanás amit a csata előtt hallottak. A Horrák megtisztították az utat és felderítőket küldtek szét az erdőbe. A holttesteket eltüntették, de Rionék nem maradtak a csapattal. Lefegyverezték őket és pár tucat Horra kíséretével hajnalban az erdő belseje felé vezették őket. Nem úton haladtak, de mégis használt ösvényeken, csapásokon jutottak egyre beljebb az erdőben.
-Mit keresnek itt az északiak? - kérdezte Rion társaihoz címezve, de a lándzsás előbb válaszolt.
-Talán azt amit ti is kerestek. De a völgy szívében nincsen kard. A völgy szívében nincsen fegyver, nincsen pusztítás. Ezek a katonák pusztítani jöttek ide. Mágusaik bűzlenek a szennytől amiből táplálkoznak.
-Miért támadták meg a Horrákat? - kérdezte Trakul
-Csak ti neveztek bennünket Horráknak ami őrzőt jelent. Mi Magioroknak nevezzük megunkat, de mivel valóban őrök vagyunk hát hívjatok bennünket úgy. A katonák a semmiből jöttek akárcsak ti. Harcban állunk velük az egész völgyben. A világ szívét keresik, de nincs szemük hozzá, hogy meglássák és nincs fülük hozzá, hogy meghallják lüktetését. Érzem, hogy ti igazat beszéltek, de amit mondtok annak mégsincs értelme. Elvezetünk benneteket a vezéreinkhez, s ők majd határoznak sorsotokról.
Többet nem szóltak egymáshoz. Délben megálltak egy tisztáson és ettek. Kiszárított húst és kenyeret osztottak szét. Trakul, Leen és Rion is kapott amit hálásan elfogadtak és jóízűen megettek. Evés után szinte azonnal tovább indultak. Szürkületre kiértek az erdőből és széles füves pusztaság került a szemük elé. Alig száz méterre az erdő határától egy tucat lovat őrzött pár Horra egy tábortűz mellett. Ahogy meglátták a közeledőket eléjük siettek, és tenyerük feltartásával üdvözölték egymást. Megütődve, bizalmatlanul méregették az idegen utazókat. Rövidesen előhoztak nyolc lovat és nyilvánvalóvá vált, hogy öt Horra kíséretében lóháton kell megtenniük a hátralévő utat. Az indulás előtt a lándzsás Trakul mellé léptetett a lovával.
-Az én nevem Lazol. - kezdte a Horra határozottan - Kövessetek engem és ne próbáljatok megszökni.
A Horrák bámulatos ügyességgel ülték meg alacsony termetű lovaikat. Hamarosan vágtában szelték már a végtelennek tűnő síkságot. Már majdnem sötét volt amikor a horizonton feltűntek a Horra tábor fényei. Számtalan sátor fehérlett és tábortűz lobogott a távolban. Lazol és csapata megállás nélkül vágott át a táboron egyenesen a vezéri sátorig. A sátor mellett testőrség állt. Furcsa volt ez az ismeretlen sokadalom. Szürke bőrükkel, sárgálló szemükkel. Röviden határozottan váltottak szót egymással. Lazol bevezette őket a sátorba ahol féltucat másik Horra ült nemes tartásban egy asztal körül. Valószínűleg tanácskozást tarthattak. Néhányan felálltak és Lazollal eggyütt elhagyták a sátrat. Három Horra maradt bent. Egyikük meglehetősen idősnek festett, Haja ősz, szakálla szintén. Aranyozott, dízses ruhát viselt és az asztal amit korábban körülültek látszólag szintén aranyból volt. Társai fiatalabbak voltak, de ruházatuk hasonlóan díszes.
-Lazul elmondta, hogy nyugatról jöttetek, ugyanakkor messzi földről is ami nem nyugatra van. A völgy szívét keresitek, egy kardot ami nincs a völgyben. És elmondta, hogy végig igazat szóltatok. Küzdöttetek az oldalunkon, ezért lehetőséget adunk, hogy újabb igaz szavakkal megmagyarázzátok jöttötök értelmét.
-Mi Belior szabad városának vezetői vagyunk. - kezdte Trakul főtanácsosi magabiztosságának teljes fénylben - Városunkat és országunkat megtámadta Krull, a fekete király.
-Ismeretlen előttünk ez a város. Innen nyugatra nincs ilyen nevű város, de Lazol nem tévedett tényleg igazat beszéltek. Aki az igaz úton jár az előtt nem maradhat rejtve hátsó szándék. Most azt mondjátok el hogyan jutottatok országunk földjére észrevétlenül?
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
-Az én nevem Rion'd Arden - kezdte Rion lassan - a társaim Trakul Travion és Leen Daboor. Belior városának vezetői vagyunk.
-Belior... - kezdte a lándzsás kétkedve - nem ismerem ezt a nevet. De a ruházatotok alapján talán igazat is mondhattok.
Rion végignézett saját magán. A tanácsban viselt díszes aranyozott felöltő volt rajta, díszes őv és kardtok, míves csizma és nadrág. Társai még előkelőbben festettek. Különösen Travion viselt sok aranyozást lévén Belior tanácsának feje.
-Mit kerestek itt, és hogyan jutottatok a Bala tó közelébe. Nyugatról érkeztetek. Figyeltünk benneteket.
Rion elméjén gyorsan futott végig a két korábban megölt Horra gondolata, akik rájuk támadtak. Kérdőn kereste Leen arcát aki alig észrevehetően intett nemet fejével.
-Nyugatról jöttünk - vette át a szót Leen - de a harcos csendre intette.
-Az ottani törzsek megöltek volna. Idegen nem léphet az országunkba.
-Messzi földről érkeztünk, ezeknek az urától űzetve - szólt Trakul kemény hangon, és meglökte lábával az egyik északi holttestét.
-A Hajnal völgyének szívét keressük - folytatta Leen.
-Egy élő kardot - vágott közbe Rion.
-Elég! - kiáltott a lándzsás - Velünk jöttök a táborba.
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
Rion biztos volt benne, hogy a Horra látja őt, de az mégis visszafordította tekintetét a mélyben közeledő csapat felé. Rion egy ideig még vizslatta a guggoló alakot. Testét könnyű ruha fedte és jobbkezében tartott hosszú lándzsájára támaszkodott. Hátáról hosszú íj és tegez kandikált ki. Mozdulatlanul tartotta magát és mereven kémlelte az alant húzódó hágót. Maga is arra kezdett figyelni ismét. Úgy két tucat katona közeledett az úton erőltetett lépésben. Valamiféle előörs benyomását keltették. Riont megrémítette a gondolat, hogy Krull északi katonái a világ másik oldalán is offenzívát vezetnek miközben Belior végveszélyben forog. - Hogyan kerülhettek ide? - Kérdezte magától. Elhessegette azt a gondolatot, hogy őket követték, hiszen még Leen sem tudta, hogy hová hozta őket. A katonák egyre közelebb értek. Rion felkapta a fejét, hogy ismét a guggoló alakra nézzen, de az már nem volt ott. Ilyedten nézett körbe a sötétségben és közben lassan előhúzta fegyverét. Az északi csapat közben elérte a hágó bejáratát. Hirtelen tompa ütés hangja törte meg az éj csendjét. Az északiak megálltak és hangos parancsok hallatszottak. Aztán hangos recsegés es riadalom hangja verte fel az erdőt. Egy hatalmas vastagtörzsű örökzől dőlt egyenesen az északiak csapata közé. A meredély oldalában szürke alakok tucatjai tűntek fel lándzsával, vagy szablyával egyenesen az északiak felé törve. Nyílzápor lepte el az északiakat akik próbáltak a kidőlt fa menedékébe húzódni. Alatta maradt pórul járt társaikhoz egyre többen csatlakoztak egy-egy nyílvesszőtől halálos sebet kapva. Az északi íjászok hamar összeszedték magukat és viszonozták a tüzet. Rion a kardját markolva a meredély széléhez közel próbált gyorsan leereszkedni. A túloldalon a Horrák összecsaptak az Északiakkal. Gyorsan, mozogtak és könnyű fegyvereikkel komoly ellenfelei voltak az északi módra pallossal, páncélban küzdő harcosoknak. Az út felső végében újabb fáklyák fénye tűnt fel. Odalent a korábban látott harcos mesterien forgatta lándzsáját. A fegyvere éles hegyes pengében végződött amivel vágni és szúrni is lehetett. Rion lassan elérte a küzdőket és lélegzetvisszafolytva, szinte repülve csapódott a harcolók közé. A lendületét kihasználva egyetlen csapással leterített egy északit, majd visszakézből végigvágott két meglepett katonán. Baloldalról egy Horra harcos érkezett és könnyedén ütötte félre a Rionnak szánt egyik palloscsapást. A Horrák lassan fölénybe kerültek és mire Rion újabb ellenfelével végzett, már a kidőlt fatörzs túloldaláról hallotta a küzdelem hangjait. Miközben felmászott a fatörzsre, a korábban látott lándzsás Horra könnyedén szökkent el mellette a túloldal felé. A túloldalon A harcolók között már Trakul is ott forgolódott. A második északi csoport legalább négy harcosa támadta egyszerre. Kiáltások töltötték meg a teret. Trakul lendületesen forgatta a fegyvert. Minden vágást újabb követett, minden mozgást másikban folytatott. Egy ferde vágással lemetszette egyik ellenfele lábát aztán vállával ellökve kitört a gyűrűből. Rion levágott pár íjászt aztán éles kiáltással vágott Trakul ellenfelei közé. Trakul éppen kettejük csapásait védte aztán egyiküket mellkasán átjukasztva földrevitte. Másik támadóját deréktájon éles horra lándzsa szelte ketté. Trakul kigurulva újra talpra állt és a közelben harcoló csoportokra vetette magát. A csatazaj lassan alábbhagyott és Rion három Horra harcos között találta magát.
-Hozzátok ide a harmadikat is - hallatszott a lándzsás parancsa.
Az út mellől pár Horra íjász lépett elő közöttük Leen-el aki nem tűnt túl rémültnek. Trakul zihálva állt egy északi holtteste felett.
-Kik vagytok? - Kérdezte a lándzsás Rionhoz fordulva.
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
Mire a nap lefelé vette útját már mind a hárman talpon voltak. Leen társai legnagyobb meglepetésére tüzszerszámot vett elő és pár száraz ágból kissebb tüzet rakott. A másik kettő furcsállta, hogy társuk ilyen holmival érkezett a Beliori tanácsterembe Krull-al tárgyalni, de kezdték sejteni, hogy a mágus messzebre lát a dolgok folyásában, mint ők valaha is fognak. A korábban szerzett halak gyorsan megpuhultak a tűz felett és a leszálló szürkületben az apró füstcsík sem kelthette fel senki figyelmét. Gyorsan fogyasztották a tápláló ételt és mire a nap lebukott a dombok mögött már úton voltak az erdő hatátrához. Az újhold keskeny sávja barátságosan mosolygott rájuk a csillagos égboltról, de az erdő sejtelmes homálya rövid megállásra késztette őket.
-Hogyan tudjuk tartani az irányt az erdőben éjszaka? - kérdezte Trakul a sötétséget fürkészve.
-Érzem, hogy merre kell mennünk. - mondta Leen magabiztosan - Az erdőben talán rejtve maradhatunk egy ideig.
-Mi az ami ilyen pontosan vezet téged? - kérdezte Trakul ismét
-A Hajnal völgyének szíve talán a világ szíve is...mindenesetre érzem a lüktetését, szinte dobog, és nincsen messze...talán egy-két napra.
-Hát legyen. - bökte ki Trakul mereven - Követünk téged a völgy szívéhez. - Mondta és tekintetével Rion arcát kereste a sötétben.
Rion magabiztosan bólintott, s azzal megindultak az erdő belseje felé. Öreg erdő volt, magas terebélyes fákkal és dús aljnövényzettel. A fák lombkoronája eltakarta előlük az eget és szinte korom sötétet teremtett. Az erdő apró zajaiba lábak csörtetésének hangja vegyült. Leen határozottam tört előre a fák között. Lassan haladtak. Két óra küszködés után egy csapáshoz értek ahol a talaj letaposott és tiszta volt.
-Álj meg mágus - sziszegte Trakul miközben leguggolt és kezével a talajt vizsgálta - Erre menjünk tovább.
-De hisz az a csapás nem a célunkhoz közelít. - vetette közbe Leen - veszélyes lehet járt úton haladni.
-Ez állatok csapása - mondta Trakul - ha így gázolunk a sötétben az egész erdőt felverjük. Itt hangtalanul haladhatnánk pár órát...aztán legfeljebb ismét vezetsz minket vakon.
-Igaza van - mondta Rion - ha így csörtetünk gyorsan felfedjük magunkat.
-Legyen - mondta Leen lemondóan
Azzal Trakul vezetésével megindultak a csapáson lassan. A csapás egy ligetes tisztáshoz vezette őket ahol a zsenge fűben ismét hangtalanul törtek előre céljuk felé. A talaj erősen emelkedni kezdett és hamarosan már meredek domboldalon haladtak óvatosan egy-egy kiálló sziklában vagy vékonyabb fában keresve támasztékot. Kis idő múlva Leen megállásra késztette őket. Ahogy a lábuk keltette zaj elhalt távoli tompa morajlásla lettek figyelmesek. Szófoszlányok ütötték meg fülüket, és néha egy-egy fémes ütődés hangja. Rion jelzett társainak, hogy maradjanak fedezékben, míg ő maga lassan lopakodva egyre feljebb kapaszkodott. Az emelkedő tetején pár méter után szakadék szállt alá a mélybe. Rion úgy 15 méteresre becsülte a meredély falát. Szemben újjabb partfal szikláit látta, így sejtette, hogy odalent valamiféle hágó húzódhat. Halkan a meredély széléhez kúszott és lenézett a mélybe. Odalent távolabb a partfalaktól fénypászták látszottak a sötét fák között. A hangok egyre erősödtek és lassan kivehetővé vált a közeledő alakok képe. Rion elsőre látta, hogy nem a patakparton rájuk támadó szürkés bőrű Horrák küzül valók. Északi harcosok voltak. Könnyű fegyverzetben, gyorsan közeledtek a hágóhoz. Fáklyáik fénye sejtelmesen megvilágította az erdőt. Az út a partfalak között haladt tovább a mélyben. Rion észrevette, hogy egy hatalmas kidőlt fa képez hidat a szemközti sziklafal teteje és az ő oldala között. A fa tetején egy alak guggolt. Sárga szemei megcsillantak a sötétben ahogy tekintetük találkozott.
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
Üdv mindenkinek. Visszatérek én is...ja és ami a legfontosabb: Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
Rion és társai egész éjjel haladtak az egyre duzzadó patakban. Mélyen gondolataikba mélyedve szótlanul hagyták maguk mögött a mérföldeket.
-A támadóink talán vadászok lehettek...-törte meg végül a csendet Rion- Mire számíthatunk ezektől a Horráktól?
-Sok jóra nem - dünnyögte Leen miközben a tájat kémlelte-A mágia miatt támadtak ránk. Talán ha képességem rejtve marad van esélyünk békésen szót érteni velük.
A csillagok fényesen ragyogtak a holdtalan égbolton. Ismeretlen, baljós csillagképek mindenfelé, Rion nem ismerte fel egyiket sem. A patak egy kissebb domb mellett haladt el, azután kiszélesedett és egy nagyobb tóba ömlött. A tó síma tükre sejtelmesen szikrázott a csillagfényben.
-Verjünk tábort a tóparton - mondta Trakul a felső part felé bökve.
Társai beleegyezőn meg is indultak a nádtól borított partszakaszon. Egy viz fölé görnyedő öreg fa mellett letáboroztak. Szótlanul, szinte gépiesen kerestek maguknak egy egy zugot a füves partoldalban. Rion vállalta, hogy elsőként őrködik. Társai hamarosan álomba merültek.
A hajnal első sugarai gyönyörű tájat tártak Rion szemei elé. A tó amelyhez a patak vezette őket nagyobb volt, mint gondolták. Hosszan, majd egy mérföldön át nyújtózott a dombság között, s szélessége majdnem ugyanakkora volt. A parthoz közel sűrű erdőség kezdődött és zöld takaróként borította a felettük húzódó dombságot. A "Hajnal völgye" egyébbként meglehetősen dombosnak tűnt Rionnak. Fejében kétségek és kérdések kavarogtak örjítő gyorsasággal, és mindehhez szinte letaglózó ellentéttel szolgált a táj gyönyörű harmóniája. Rion azon tűnődött hogy lehet, hogy egyetlen halászladik sem szántja a vizet. A Horrák nyilván gyéren lakják a vidéket. A fáradtság zsibbasztóan lüktetett minden tagjában. A reggeli nap melege csak rontott a helyzeten és hamarosan bóbiskolni kezdett. A környéket andalító madárének töltötte meg, egyébként semmi mozgásnak nem volt jele.
-Leváltalak - hallotta hirtelen jobboldalról Leen felöl
-Nem alszol? - kérdezte társa felé fordulva
-Mi mágusok csak életünk felét töltjük ebben a látható világban. Ha alszunk az égben folytatjuk megpróbáltatásinkat és ez gyakran fárasztóbb, mint egész nap menetelni. Erős itt a világ hangja. A hang amely a jó mágusnak erőt ad. A völgy szíve az erdőn túl kell hogy feküdjön. Onnan félelmetes erővel érzem az élet hullámait.
-Mi ez a hang amiről beszélsz? - kérdezte Rion csendesen
-A világ hangja? Energia. Energia ami mindent táplál, és mindent megtölt. Ebből merít a mágus képességeihez mérten. Kifogyhatatlan erő ez, de használata szabályokon alapul. Aki képes uralni kötelességet vesz a vállára amelyet halálig vinnie kell. De sokan nem akarnak az ősi szabályok szerint élni. A fekete mágusok az energiát az élőből merítik. Elrabolják azt megfosztva tőle mindent amivel kapcsolatba lépnek. A tiszta energiából nem merítenek, mert azt csak alázattal, fegyelemmel lehet. Tolvajok ők akik a világ törvényeit tiporják.
-Krull is ilyen? - kérdezte Rion élénken
-Ő a legerősebb közülük. Talán ő maga volt az első aki vágyaitól hajszolva erre az útra lépett. nyomában halál és pusztulás jár. Ebből nyeri erejét, és ezért nem lehet mágiával legyőzni. - mondta Leen a viztükrön táncoló szikrákat bámulva - Most aludj. Napszáltakor indulnunk kell.
Rion lassan a másik oldalára fordult, és kényelmesen elhelyezkedett. Még sokáig visszhangoztak a fejében a mágus szavai, mire végre nyugalmas álom szállt szemére.
Bocs az éves szünetért...kicsit elfoglalt voltam  |
 Ez a történet két szálon fut. Ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!
A nap narncs színű lázas fénnyel kelt fel, mintha csak Jerom érzéseit tükrözte volna. A reggeli párában gázolva eszébe juttottak az elmúlt napok eseményei. Robaj, lángok, pusztítás és halottak képei tólultak elméjébe. Kíváncsi lett volna Brunt mit gondol, de úgy sejtette Belior elöljárói halottak lehetnek. A katonák talán mind odavesztek Bortrusz hős vezetése alatt. Miközben gondolataival küzdött egyre az erdőt fürkészte hátra-hátra nézve.
A hajnali erdő sötétjében egy árny suhanását vélte felfedezni.
-Van itt valaki. - kiáltott előre társának
Brunt éles hangot hallatott, mire az uzgán gyorsabb tempóba kezdett. Alig tettek meg pár métert egy nyílvessző hatalmas erővel csapódott az egyik mellettük álló fába. Két északi lovas alakja bontakozott ki a fák közül.
-Már késő - mondta Brunt, aztán leugrott a nyeregből - próbálj eljutni a dombságig. - kiáltotta aztán a lovasok felé fordult.
A két lovas már halló távolságba ért. Röviden szót váltottak, majd az egyik vágtában indult az uzgán után. Brunt keményen megvetette a lábát és felkészült az összecsapásra. Apró kiáltásokat hallatva két újabb lovas tűnt fel. Jerom visszafordította hátasát egyenesen szembefordulva támadójával. Felhúzódszkodott a nyregbe egyik lábát maga alá húzva, még másikat lelógatta az állat oldalánál. Felvette az állat ritmusát, és mindkét kezével elengedte a szíjakat, hogy tőreit előránthassa. Brunt ahogy ellenfele közeledett hirtelen földbe döfte pallosát és acélpajzsát két kézzel magkapva egyenesen a lovas felé hajította. Az képtelen volt kitérni a nehéz acélpajzs elől és egyensúlyát vesztve, nagyot nyekkenve esett az avarba. Brunt egyet fordulva kihúzta pallosát és a feltápászkodó ellenfelét válltájékon kis híján kettémetszette.
Jerom egyik lábát a lazább kantárszíjba akasztotta. Ellenfele hosszú lándzsát tartva egyre közeledett. Az összecsapás pillanatában a lovas gyors manőverre kitért az állat agyarai elől. Lándzsájával próbálta Jeromot kiütni a nyeregből. Jerom felugrott a levegőbe könnyedén elkerülve a döfést. A következő pillanatban a kantárszíj visszarántotta pont akkor amikor a lovas mellé érkezett. Hosszú tőrét jobbjával a lovas bal válla tövébe szúrta. A penge ott is maradt miközben az uzgán tovább ügetett a földön maga után vonszolva Jeromot. Ellökte magát a földtől és egy kis ügyetlenkedés után talpra állva hamar beérte az állatot. Mire az újabb két lovas közelebb ért már ismét nyeregben ült. Azok egyenesen Brunt felé vették az irányt. Gyorsabb lépésre fogta az állatot, hogy megpróbálja elvágni a lovasok útját. Egyre közelebb került hozzájuk de azok oldalra kitérve megpróbálták kikerülni. Az utolsó pillanatban Jerom hirtelen oldalra rántotta a kantárt, mire az uzgán iszonyatos erővel csapódott egy kissebb fiatal fának. A fa szinte teljes gyökerével azonnal kifordult a földből letaglózva az egyik északi lovat lovasával együtt. A másik ló felágaskodott, de lovasának nem volt ideje visszanyerni egyensúlyát, mert Brunt jól irányzott kardcsapása a földre kényszerítette. A mellvért megvédte az északit,de minden erejére szüksége volt, hogy Brunt záporozó csapásait hárítsa. Jerom a becsapodáskor előrezuhant a nyeregből, de most felpattanva a harcolók felé vetette magát. Hirtelen siketítő robaj hallatszott és Jeromot egy lökéshullám, hátrataszította. Olyan erővel ütötte meg a mellkasát, mint egy szikla és egy közeli fa törzsének vágta. Jerom lerogyott a fa tövébe. Orrábol és füléből vér patakzott. A lökés irányában egy újabb lovast látott a fák között. Alakja elmosódott volt, mintha üveg takarná. Azután újabb morajlással lángok törtek elő kezeiből egyenesen az ellenfelének halálos döfést osztó Brunt felé. Brunt hirtelen félre ugrott aztán egy fa mögé húzódott.
-Mágus - zihálta miközben szemével Jeromot kereste.
A mágus feléjük léptetett miközben féltucat újabb lovas léptetett ki a sűrűből.
Ez a történet két szálon fut. |
##########Ez a történek két szálon fut! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!##########
-Szedd össze magad - lökte oda Brunt - indulnunk kell.
-Előbb ehetnénk - vetette közbe Jerom magabiztosan és a kihült parázs mellé térdelt.
Óvatosan kezdte keresgélni a hamu és megfeketedett széndarabok között a gombákat. Gyorsan meg is találta és egymás mellé a földre tette őket. Miután végzett önelégült mosoly ült az arcára.
Brunt felderült képpel nézte a hamutól fehérlő gombákat.
-Tehát ismered az erdőt - szólt miközben Jerommal szemben a földre kuporodott.
Jerom elosztotta a gombákat és csendben enni kezdtek. A gomba fanyar volt és olajos. Mégis Jerom úgy érezte rég nem evett ilyen finomat.
-Nem tudom miféle tolvaj voltál Beliorban - kezdte Brunt mután végzett az evéssel - de jó képességekkel vagy megáldva és az eszed a helyén van. Az üldözőink hamarosan utolérnek bennünket. Ha csak te maradsz életben tarts mindig délnek amíg eléred a dombságot. Az uzgán hosszan bírja az erős tempót. Ha eléred az északi erődök egyikét adj hírt Krull seregeiről. - Brunt rövid ideig maga elé meredt aztán felállt és az uzgán felé indult.
-Ma is egész nap megyünk, hogy elérjük a dombokat mielőtt utolérnek.-szólt hátra.
-Kik vannak a nyomunkban?-kérdezte Jerom
-Ha ideérnek megtudjuk -Mondta Brunt egykedvűen. Övéről ismét leakasztotta a kis vászonzacskót és csípett a vörös porból. - Ez örölt gyrmod gyökér. - Mondta Jerom felé fordulva. - Vegyél belőle! Tartsd a nyelveden. Nem hagyja lankadni a figyelmet. A fegyvereidet tartsd készenlétben.
Jerom csípett a porból és a nyelvére tette. Erős keserű ízt érzett és a por apró szemcséi a nyelvéhez papadtak. Mindketten a nyeregbe szálltak és Brunt ügetésre fogta hátasát. Hatalmas pajzsával csinált pár karkörzést óvatosan, mintha erős fájdalmai lennének. Kardját az ölében nyugtatta és fürkészve kémlelte a hajnali erdőt. Jerom is feszülten figyelt. Társa intései nem nyugtatták meg és tudta, hogy egy uzgánnal elrejtőzni még egy erdőben is lehetetlen...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...A tűz halkan ropogott és Brunt úgy feküdt az avarban, mint egy halott. Az uzgán szintén mély álomba merült, néha-néha felhorkantva. Jerom a tűz mellett ült és sérüléseit vizsgálta. Úgy tűnt a vérfű jó munkát végzett. A sebek tiszták voltak. Tompa lüktető fájdalom járta át testét ha csak megmozdult, de szerencsésnek érezte magát, hogy megszabadult abból a pokolból ott a városban. Még csak most kezdte megérteni, hogy a városa elbukott. A katonák tízezrei halottak és Krull iszonyatos serege pár napon belül készen áll majd, hogy útra keljen dél felé. Úgy sejtette, hogy lovas felderítők lehetnek a nyomukban, valószínűleg több tucat. Az uzgán gyors állat, de termete miatt könnyű rábukkanni a nyomára. Eszébe jutott Caddvic ahogy a mellvéden élete árán pusztította el a mágust és Bortrus...valószínűleg odaveszett katonáival együtt. A házak fejei akik a tanácsteremben pusztultak Krull kezétől. Minden hirtelen ott tombolt a fejében és egyre sötétedő, fenyegető árnyként lepték el az elméjét. Aztán gyomra korgása szabadította ki gondolatai fogságából. Éhes volt. Tudta, hogy Brunt is az. Sok vért vesztettek mindketten. elfordult a tűztől és az erdőt kezdte kémlelni. Ahogy szeme megszokta a sötétséget már látta a sötét lombokat és a dús aljnövényzetet a fák között. Jól tájékozódott a sötétben. Egy perc múlva már a fák között járt. A szeme sarkából szemmel tartotta a táborhelyet de nem nézett vissza, mert nem akarta, hogy a tűz újra elvakítsa. Szemével egyre az avart pásztázta. A táborhely körül spirálban mozgott egyre távolodva. A tábortűz fénye lassan elhalványult míg végül már csak halvány derengés volt a fák között. Szeme élesen kutatta a sötétséget, mikor végre egy dúslombú cserje tövében megpillantotta amit keresett. Halvány szürke kalapú gombák nőttek ott, olyanok, akár a nagyobbacska kövek. Jerom lehajolt és egymás után összeszedte őket. Közepes méretű tömzsi gombák voltak, remetegombák. Jerom jól ismerte őket, gyakran fanyalodott rájuk, ha Belior környéki erdőben éjszakázott. Hamarosan már a tűz fényénél vizsgálta őket. Volt köztük egy egészen nagy darab is, akár az ökle. Tudta, hogy nyersen szinte ehetetlenek. Gondosan a parázs közé nyomta őket aztán rakott még a tűzre és leheveredett. Hosszasan bámulta az erdő sötétjét aztán lassan elaludt....
Egy sötét erkélynél állt és korlátja felett a távoli horizontot kémlelte. Az éjszakai égbolton viharfelhők közeledtek a dombok felett. Sötétségük percről percre nőtt, s egyre közelebbről hallatszott a villámok morajlása. Letekintett és a szédítő magasságból apró pontokként katonákat látott felsorakozva. Az erkély egyetlen vékony oszlopon állott és körben csak a szédítő mélység és a sötétségbe borult táj. Hirtelen eső csapott az arcába és megremegett a levegő. A viharfelhők már egész közel értek és a villámok már a közelben csapkodtak egyre hevesebben. Alulról riadalom hangjai törtek fel. Az oszlop remegni kezdett és Jerom kétségbe esetten kapaszkodott a korlátba. Arcába iszonyatos szél csapott és érezte, hogy bizonytalanná válik lába alatt a talaj. Aztán egy roppanás és a pillér összeomlott. Jerom zuhanni kezdett, de nem látta a talajt csak végtelen sötétséget, aztán....
...felébredt.
Saját kiáltására ébredt fel és ijedten nézett körbe.
-Mi ütött beléd? - kérdezte Brunt megütődve
Egy farönkön üldögélt és éppen vértjét húzta magára a friss kötésre.
-Álmodtam...azt hiszem. - felelte Jerom és felült
...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
Ismerd meg a történetet!
...Mikor újra kinyitotta a szemét még mindig sötét volt. Brunt hangját hallotta és iszonyatos nyomást érzett a fejében.
-Ébredj fel! - szólt Brunt határozott hangon - Egy napig aludtál. Körülbelül száz mérföldet tehettünk meg dél felé. Holnap délután elérhetjük Tridanten dombságait. Most pihennem kell és neki is - mondta fejével az uzgán felé bökve - de előbb szükségem van rád. Fogd - mondta és átadott Jeromnak két tűzkövet- gyújts tüzet.
Jerom még kába volt, de gyorsan szétnézett száraz gallyak után. Összehordta őket és meggyújtotta a tüzet. Brunt közben levette vértjeit és szabaddá tette lábát. A nyíl még mindig benne volt.
-Van tőröd? - kérdezte Jeromtól
-Van több is. - felelte Jerom
-Hosszú vékony kellene - mondta elfúlón
Jerom előhúta leghosszabb tőrét.
-Jó lesz - mondta Brunt - Forrósítsd fel!
Jerom a tűzbe tette a tőr végét és közben gondosan pakolta a fát a tetejére. Hamarosan már izzott az acél tőr vége. Brunt a tűz közelébe ment és biztosan elhelyezkedett a földön.
-Jól van - kezdte verejtékes arccal - Most kihúzod a nyilat, aztán a tőrt mélyen a húsomba nyomod, olyan mélyen amilyen mélyen a nyíl érte. Megértetted?
Jerom bólintott.
-Akkor rajta - mondta Brunt és fejét az ég felé vetette.
Jerom erősen megragadta a nyilat és gyors határozott húzással kihúzta. Brunt folytott üvöltést hallatott. Gyorsan a sebbe helyezte a tőrt jól ki is tágítva azt. Égett hús szaga csapta meg az orrát és Brunt ordítása rázta meg az erdőt. Jerom végzett. Brunt erősen zihálva felült.
-Használd a füvet-mondta-aztán eldőlt és nem szólt többet.
Jerom bekötötte a sebet miközben az erdőre teljes sötétség ereszkedett... |
...Jerom minden erejét összeszedve kapaszkodott a nyeregbe, de már nem érezte a karját. A mágiával forrasztott sebből az oldalán szivárgott a vér és néhány friss sérülése is kétségbe ejtette. Jobb combját nyílvessző szakította fel és bár nem tűnt súlyos sebnek erősen vérzett. Brunt még sokáig hajtotta az uzgánt egyre mélyebbre hatolva az erdő sűrüjében. Hamarosan egy kissebb tisztáshoz értek amit halványan megvilágított a hold lombkoronákon át beszűrődő fénye. A tisztás közepén aztán végre megállította az állatot.
Jerom hangos puffanással zuhanp a dús fűbe. Brunt megpördült és egy ugrással mellette termett. Kardja már Jerom torkán volt mire felismerte.
-Te vagy az? - kérdezte hitetlenkedve - Nem vettem észre, hogy utasom is van.
-A szokás hatalma. - nyögte Jerom sajgó oldalát tapogatva
Brunt leeresztette a kardot és az erdőt kezdte kémlelni. Egy percig csag hallgatta a fák neszeit aztán folytatta.
-Nem sok időnk van pihenni. Ha Krull megtudja, hogy valaki kijutott a városból a nyomunkban lesznek.
Jerom lassan feltápászkodott és megvizsgálta milyen sebeket szerzett. Az oldalán lüktető régi sérülés és a combján éktelenkedő seben kívől a válla is vérzett egy hosszú de nem túl mély sebtől. Brunt közben lecsatolta sisakját és megoldotta mellvértjét. A bordái alatt egy komoly szúrt sebből ömlött a vér. Arca csuron vér volt, a sajátja és másoké vegyesen. Bal lábából nyílvessző állt ki.
-Kötésre lenne szükség - Kezdte Jerom bizonytalanul
-Van komoly sebed? - kérdezte Brunt sürgetően
-Nem tudom...talán a combom...és az oldalam is vérzik.
Brunt lehajolt és egy maroknyi füvet kitépett a földből.
-Ez itt oheda, másnéven vérfű. Jegyezd meg és keress még belőle. Összerágva tömdd a sebbe. Megálítja a vérzést és segíti a gyógyulást. Mindig figyelj arra amit mondok és mindent jegyezz meg. Egymásra leszünk utalva az úton. Jól harcoltál a csatában és a levél amit elfogtál sok életet menthet meg, de a legjobb harcosok vesztek oda Beliorban és a legjobb barátaim, ezért tudnod kell, ha gyanút fogok, hogy áruló vagy megöllek.
-Értem - mondta Jerom szárazon
Megvizsgáta a füvet amit Brunt elé vetett és rögtön többcsomót is észre vett belőle a környéken. Úgy tíz méterre tőlük patak csordogált a vák alatt. Jerom hallotta a halk csobogást. Brunt megvizsgálta a lábából kiálló nyílvesszőt és kicsit megmozgatta. arcát verejték öntötte el és megremegett.
-Súlyosnak tűnik. - Vetette közbe Jerom miközben rágni kezdte a keserű füvet.
-Ha kihúzom sok vért fogok veszteni, és legyengülök. Most még maradni fog. Ha végeztél magaddal gyűjts még füvet. A patakból ihatsz, de a sebeidet ne mosd ki, mert elfertőződnek. - Brunt rövid pattogós utasításokat adott. Látszott, hogy parancsokhoz van szokva és nem tűr ellentmondást.
Mindketten ellátták a sebeiket. Jerom vérfüvet tömött a combján éktelenkedő szakított sebbe aztán szorosan átkötötte. Brunt szintén eltömte oldalában éktelenkedő sebét és szakadozott ingjének maradékávan átkötötte felsőtestét. Miután végeztek Jerom a patakhoz ment, és Brunt is követte az uzgánt vezetve. Az állat sokat ivott és mély hangon mormogott hozzá.
-Gyüjts még füvet - fordult Brunt Jeromhoz
-Magunkkal visszük?
-Csak egy részét, a többi most kell.
Jerom értetlenül nézett társára. Brunt fejével az uzgán felé bökött.
-Most ez az állat jelenti a túlélésünket. Elég gyors, hogy időt nyerjünk vele és elég erős, hogy mindkettőnket elbírjon. Minden sérülését ellátjuk, csak aztán megyünk tovább. Jerom hátranézett az ivó állatra. Bal melső lábán vágás éktelenkedett, mellkasát és oldalát pedig számtalan nyílvessző ütötte seb éktelenítette. Hosszú idő telt el míg az összes súlyosabb sebet elláttták. Az uzgán közben legelt és többször újra ivott. Brunt többször megsímogatta a fejét és még motyogott is neki valamit. Az állat szemmel láthatólag nyugodt volt.
-Ez itt a Gormid erdő. - Mutatott Brunt a háta mögé - Hosszan nyúlik egészen Tridanten északi dombságáig. Az erdőben rejtve maradhatunk, és elelmet is taláunk. Ha sietünk még időben hírt vihetünk Krull seregeiről.
-Ismerem ezt az erdőt, gyermekkoromban sokat jártam benne.
-Jól van. Most az úttól messze keletre vagyunk és nem is térünk vissza rá. Holnap sötétedésig nem állunk meg újra. A fáradtság és a sebláz valószínűleg erőt fog venni rajtad ezért azt ajánlom kösd ki magad a nyeregben.
-És te? - Kérdezte Jerom
-Velem ne törődj. - Mondta és apró vászon zacskót vett elő övéből. Vörösszínű port csípett ki belőle és a nyelvére tette. Fejével intett Jeromnak, hogy száljon fel és ő maga is nyeregbe szállt. Megindította, majd halk szóval közepes tempóra fogta az állatot. Jerom látta feje felett elsuhanni a terebélyes ágakat amik közül néha elő-elő tűnt a csillagos ég. Sebei fájdalmasan lüktettek miközben tompa forróságot érzett tagjaiban. Egy egy zökkenőnél oldába fájdalom hasított, de már ezt is csak tompán homályosan érezte. Hallotta ahogy elhalkul a patak csobogása aztán álom hullt reá.
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...
Jerom nem késlekedett. A lépcsőről rugaszkodott el és az ugrás lendületével térdelt az uzgános mellkasába. Az lefordult a nyeregből és nagyot nyekkenve landolt az állat mellett. Jerom kigurulta az esést és mielőtt az uzgános feleszmélhetett volna lefejezte ellenfelét. Brunt rövid sorba vezényelte az íjászokat, hogy fedezzék a katonák levonulását. Jerom maga sem tudta hogyan de a védelem első sorában találta magát és mielőtt feleszmélhetett volna már egy csatabárdos északi ütéseit próbálta hárítani. A jobboldalt feltűntek Bortrusz lovasai sőt maga Bortrusz is. Véres kardjával vezényelte megmaradt embereit az ellenségre. Jerom jobbra pördült és kardjával lemetszette ellenfele fegyverforgató karját aztán egy felfelé ívelő vágással végigvágta a mellkasát és az állát. Heves csata alakult ki a mellvédről érkező elit gyalogság és a frissen érkezett északiak között. Bortrusz lovassága jobbról támogatta a gyalogságot a szemközti mellvéd lejárata és az udvar felől érkező hadakkal szemben. Jerom felkészült az újabb elllenfélre de a támadók hátrahőköltek amint egy uzgán csörtetett közéjük. A nyeregben Brunt ült magabiztosan irányítva az állatot. Leírt egy rövid félkört keresztülgázolva az ellenségen aztán Bortruszhoz közel visszaléptetett a lovasság közé. Jerom látta hogy szót váltanak aztán Brunt visszairamodott feléjük. Ekkor villám vágott a balra sorakozó íjászok közé és Jerom hátravágódott a tömegbe. Épphogy sikerült talpra állnia amikor lángoszlop szántotta végig az udvart lángralobbantva emberek és lovasok tömegét. Ahogy a lángoszlop elenyészett támadásba lendültek Krull seregei és felharsant Bortrusz visszavonulást jelző kürtje. A megmaradt íjászok kilőtték nyilaikat aztán a lovasság támadásba lendült, hogy lehetővé tegye a katonák kivonulását. Jerom is a visszavonulók között jutott ki a palota előtti térre. A téren már felsorakoztak a városkapuktól visszatérő katonák pihent seregei. Amint a gyalogság kivonult a lovasság maradéka is visszavonult ki a térre szinte maga után húzva Krull számolhatatlan hadseregét. Brunt szinte utolsónak vonult vissza újonnan szerzett hátasa nyergében. A térre elkezdtek özönleni az ellenséges katonák azonnal harcba szállva a nemesi házak megmaradt légióival. A mellvédeken íjászok és mágusok tűntek fel és hamarosan villámok kezdtek záporozni a térre. Brunt kivált a tömegből és a fáradt és véres elit gárda felé vette az irányt.
-Bortrusz parancsára elhagyjuk a várost! - menydörögte amikor odaért az emberekhez.
-Nem hagyhatjuk itt az embereket - vágott közbe egy veterán hevesen
-Az emberek menekülnek. Bortrusz védi a várost amég tudja. Csak mi hagyjuk el a várost.
A katonák értetlenül meredtek parancsnokukra.
-Tridanten-be megyünk hírt viszünk Krull kapujáról és erről a hatalmas hadról. Bortrusz parancsa és ti teljesíteni fogjátok velem együtt.
A katonák egymásra tekintgettek aztán mindannyian a tér közepe felé fordultak. Az uzgános harcosok éppen a jobbszárnyon vágták véres útjukat. Bortrusz lovasai alig látszottak a hatalmas tömegben. Dobbanások és csattanások törtek a hatalmas zajba amikor a mágia szörnyű ereje lecsapott.
-Irány a déli kapu. Utánam!-kiáltotta Brunt és megindult lefelé hátat fordítva a Belior palotának. A katonák közül sokan nem követték fegyverüket markolva az ellen felé vették inkább az irányt. Brunt nem törődött vele. Nem fordult meg és nem adott több parancsot. Jerom utánairamodott. Alig egy tucat katona követte. A déli kapu felől csatazaj hallatszott. Ahogy eelérték az Arden majort már látták is a lángokat. Krull csatlósai kinyitották a kapukat és a követséggel érkezett katonák maradéka most a kapuk felől kezdte a várost ostromolni. Brunt támadást vezényelt. A kapuból nyilak vágódtak közéjük és jónéhány katona elesett. Jerom az uzgán mögött maradt és felvette annak tempóját. Brunt hatalmas pajzsát maga elé tartva gyorsabb tempóra fogta az állatot. Jerom már kocogva követte. Az uzgán a tömegbe rontott. Vastag bőréből mindenütt nyílvesszők álltak ki. Brunt megtáncoltatta és megforgatta az állatot, hogy távol tartsa Krull katonáit. Aztán kitört a gyűrűből és áttört a kapuboltív alatti sorfalon. Jerom félreütött egy támadó kardot, míg másik kezével egy torkot metszett el aztán felugrott és megragadta a nyereg kötelékét az uzgán oldalán. Brunt éles hangot hallatott mire az uzgán vágtába kezdett lassan maga mögött hagyva a lángoló déli kaput. Jerom kétségbeesetten kapaszkodott a kötelékekbe. Hallotta ahogy nyílvesszők zúgnak el mellette, mint egy egy lódarázs. Feljebb húzta magát, megfogodzkodott a nyeregben és lábait akasztotta a kötelékekbe. Feje zúgott a zajtól és a füsttől. Lassan elhalkult mögöttük a csatazaj és csak a város fényes körvonala látszott már mögöttük. Végül beértek a Tridanten-i utat szegélyező ligetes erdőbe és körülvette őket a sötétség.
*****
Bortrusz a tér közepén ült, legkedvesebb lova tetemén. Bal karja hiányzott és vére oldalát mosva folyt le a kőre. Tollas sisakja mellette jevert a földön. Arcát kín ráncolta össze. Krull egyik mágusa tartotta fogva és nem tudott szabadulni, akárhogy erőlködött. Tagjai megmerevedtek. A Belior palota tornyain vörös-fekete zászlók lobogtak. Már hajnal volt és az északi seregek hosszú sorokban meneteltek a város utcáin. Krull most érkezett a térre. Hatalmas fekete palástja lobogott utána a reggeli szélben. Sértetlen volt. Ahogy közel ért Bortrusz érezte, hogy a mágus elengedi. Jobb karjában ismét érezte a kardja súlyát. Krull eléje lépett és kivonta hosszú éjsötét pengéjű pallosát. Bortrusz a földbe szúrta a kardot és megpaskolta lova tajtékos fejét....
*****
...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...
Vakító villám hasította ketté az égboltot és iszonyatos robajjal csapódott a földbe Bortrusz lovasságának jobb szárnyán. Az elsőt újabbak követték miközben Krull kapuján egyre özönlött az északi hadnép a palota udvarára. Tucatjával csapódtak a tűzgolyók a mellvédeken álló íjjászok kőzé hatalmas pusztítást végezve közöttük. A levegőt megtöltötte a mágia vibrálása és az égett hús fullasztó szaga. Jerom lebukott miközben egy tűzgolyó a feje felett szállt el, hogy pár méterrel hátrébb féltucat katonát lobbantson lángra. Minden lángolt körülötte és kiáltások törték meg az udvarra záporozó villámok dübörgését. Jerom körülnézett és észrevette, hogy Brunt a mellvéd lépcsője felé tart és a társaihoz kiabál. Ő is feltápászkodott és testét meghajlítva a lépcső felé vette az irányt. Miközben átverekedte magát a lángoló holttestek között közel került a mellvéd széléhez és egy pillanatra letekintett. Az uzgán-os harcosok szörnyű pusztítást végeztek a lovasság soraiban. Hatalmas állataik sorra öklelték a lovasokat miközben gazdáik a nyeregből osztottak halált hosszú háromágú lándzsájukkal. A főtorony bejáratánál teljes biztonságban ott állt Krull fővezéreivel. A mágikus kapu előtt már hó fedte az udvart. Krull hadserege zavartalanul vonult át rajta. A szédítő látványból Brunt érces hangja térítette magához.
-Visszavonulás!-üvöltötte a köpcös harcos hatalmas pajzsát feje felett lengetve.
-Hol van Caddvic?-kérdezte Jerom a mellvéd falához húzódva
-Caddvic halott. Le kell mennünk a mellvédről gyorsan.-kiáltotta aztán ismét kiáltott - Visszavonulás!
A megmaradt katonák felsorakoztak a lépcső tetején aztán Brunt vezetésével levonultak az udvar felé. Az udvarra kiérőket iszonyatos látvány fogadta. Megégett és még lángoló holttestek mindenütt. A lovasság magja a kapuig szorult vissza. A szemközti mellvéd feljáróján már északi harcosok vágtak véres utat maguknak. Amint az elsők kiértek egy uzgános gázolt közéjük falhoz lapítva és eltaposva vagy féltucat katonát. Bruntnak sikerült félre ugrani és kardjával hatalmasat sulytott az állat bal hátsó lábára. A vastag bőr állta az ütést és az uzgános máris visszafordította állatát, hogy a katonák közé rontson.
...
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!########## |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
-Én nem hagyom veszni a népemet egy legendáért. Visszaküldessz vagy végzel velem mágus de elég a játékból.
-Nem válhatunk szét amég nem tudom ki az örökös. Krull elpusztítása fontosabb, mint bármely város a világban. - kezdte magabiztosan a mágus - Elég hatalmam van, hogy kényszerítselek de a Horrák megérzik a mágiát. Ugyan mit tehetnél egymagad a Sötét Hadúrral szemben. Fékezd magad és bosszút állhatsz népedért hamarosan.
-Hallgass a mágusra - mondta Rion higgadtan miközben a magához vette az egyik halott horra harcos vizestömlőjét. - El kell viselnünk amit a sors ránk szabott. - Folytatta miközben felcsatolta fegyverét.- A patakban haladunk majd, hogy nyomunkat veszítsék. A halakat elvisszük de csak hajnalban állunk meg. Nappal alszunk éjjel haladunk majd. Meg kell találnunk a völgy szívét. - Mondta végül és miután egy vászondarabba csavarta a még mindig ficánkoló halakat meg is indult az egyre duzzadó patak medrében előre. Leen és Trakul elkerekedett szemmel figyelték magabiztos társukat. Aztán egymásra pillantottak és Leen is megindult a patak felé. Trakul egy darabig még állt és bámult a távolodók után. Vöröslő kardját még mindig úgy tartotta ahogy a mágusra szegezte. Aztán hirtelen hüvelyébe csúsztatta és elindult társai után.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
-Miről beszélsz mágus? - kérdezte Trakul fenyegető hangon miközben véres kardját törölgette
-Nem csak nekem sikerült legyőznöm Krullt végtelennek tűnő élete során. Aki ilyen sötétséget oszlat el az áldásban részesül. Rám hosszú élettel hatott, de voltak más bajnokok is. Valamikor mielőtt Belior a városotok, egyáltalán megszületett volna élt egy Amator nevű harcos. Északon született csak úgy, mint Krull maga. Ő volt Krull első legyőzője és Krull már akkor is régóta a sötétségből nyerte erejét. Amator erővel győzte le őt és furfanggal. Timérát itatott vele, egy olyan északi növényt amely blokkolja a mágikus képességeket. Miután Krull megitta a szert Amator párbajban legyőzte őt, mert nagyszerű harcos volt. Krull teste megsemmisült, és a sötétség amit magában hordott felszabadult. A halott lelkek áldást mondtak a bajnokra ez a Timéra áldás. Amatort úgy érte, hogy minden leszármazottjában ott a készség, hogy legyőzze Krullt. Miután végzett a nagyúrral délre vándorolt és várost alapított amit róla neveztek el. Ez volt Amator, vagy Belior ahogy most hívják. Azért mentem a városotokba, mert ott élnek Amator leszármazottai, valamelyik ősi nemesi családban. Nemesi családot alapítottam magam is és elintéztem, hogy Krull és Amator leszármazottjai egy teremben találkozzanak. De elszámítottam magam. Az áldás nem így működik. Nem tudom melyikőtök a leszármazott, de az áldás hozott ide minket. A hajnal völgyének köze kell, hogy legyen Krull-hoz.
-A hajnal völgye? - Kérdezte Trakul lekicsinylően - ez az egész nevetséges.
Közelebb lépett és felemelte vértől vörös kardját.
-Most, hogy tudod hol vagyunk vissza viszel minket. - Morogta fenyegetőn.
-Én nem megyek vissza - vágott közbe Rion - Még nem.
Trakul felé fordult
-Te Arden házának feje vagy - morogta fenyegetően - Véreid pusztulnak a városunkban. És az enyémek is. A Travion ház biztosan nem hagyja Beliort elveszni.
-Mi már nem segíthetünk. Krullt nem győzhetjük le. Ott nem. Erővel nem. Hallottam már a hajnal völgyéről. Egy versben olvastam ami a világ keletkezéséről szól Belior krónikáiban.
"Hajnalok völgye szürkeség hazája,
örök árnyék és hűvös vetül rája,
szívében él a kard s kardban a szív,
az élő penge, mely örök harcra hív."
-Nem ismertem ezt a verset - vágott közbe Leen. Egy fegyver a hajnal völgyében ami él.
-Ostobák! - Kiáltott rájuk Trakul. - Mesék és legendák. Ezzel akarjátok legyőzni a Fekete Királyt?!!
-Itt a hajnal völgyében minden élő taszítja a mágiát. Ha van itt egy élő fegyver akkor az ellen egy mágus nem tehet semmit. Egy ilyen fegyver legyőzheti Krullt erővel ahogy Amator győzőtt felette egykor. Timéra áldása tehát beteljesedett. Megmutatta az utat Amator örökösének.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Trakul megfordult és a halakra meredt.
-Hasznaos képességet birtokolsz - szólt Rion Leen-hez fordulva félmosollyal az arcán.
Leen hirtele hátrakapta a fejét, és a sziklás domboldalt kezdte bámulni. Rion is megfordult és fülelt. Kavicsok pattogása hallattszott aztán a dombhát mögül előtűnt egy magas lándzsás férfi. Mielőtt bármit tehettek volna a férfi iszonyatos erővel hajította közéjük a lándzsát egyenesen Leen-nek célozva. A mágus éppen. hogy el tudott ugrani, és nagyott nyekkenve landolt a földön. A támadót újabb két társa követte. Mindannyian magasak voltak bőrük fakó, szinte szürke.
-Segítsetek tehetetlen vagyok - szólt Leen nyöszörgő hangon, mint akit kínok gyötörnek.
Rion és Trakul kivonta fegyvereit és a támadókra várt. A lándzsás most már hoszú kardot tartott a kezében csak úgy mint társai. Mikor már csak pár lépés választotta el őket egymástól Rion hirtelen előrelendűlt. Támadója megtorpant oldalra lépett és lesujtott. Rion lehajolt és visszakézből végigvágta a támadója combját, majd továbblendült. Az összerogyó férfit a félelmetes sebességgel érkező Trakul fejezte le miközben a harmadik szürke támadó felé rontott. Rion második ellenfelére támadt és fékezhetetlen lendülettel mérte rá a csapásokat kardját körkörösen újralendítve. Trokul a harmadik harcossal vívott. Elütötte támadója fegyverét és vállával a földre lökte. Rion újabb csapássorozatot mért ellenfelére miközben az egyre hátrált. Végül egy lendületes ütéssel kipörgette ellenfele kezéből a kardot és halálos, mély vágást ejtett annak mellkasán. Trakul ellenfele már a földön hevert mozdulatlanul. A két férfi zihálva tért vissza a tó mellett ácsorgó Leen-hez.
-Azt hittem egy mágus félelmetes ellenfél - lihegte Rion egy fának támaszkodva
-Talán évedtél - válaszolta Leen - viszont most már tudom hol vagyunk.
-Micsoda? - kérdezte Trakul hirtelen érdeklődéssel - Talán ismered ezeket? - és kardjával az egyik fakóbőrű támadóra bökött.
-Ezekre nem hat semmiféle varázslat. Ők a Horrák, messziről megérzik a mágiát. A hajnal völgyében vagyunk. A világ másik végére kerültünk. Ez csak a Timéra áldás műve lehet. - tette még hozzá merengő arcal.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Már egy napja menetelt a három férfi az ismeretlen és végeláthatatlan dombok között. Élelmet nem találtak és az ivóvizet sem tudták magukkal vinni, így egy patak mentén haladtak ami a sziklás dombok tövében csordogált kanyarogva követve azok kiismerhetetlen vonulatait. Trakul gyors tempót diktált, tekintete üres volt, csupán az utat figyelte és nem szólt senkihez. Leen folyamatosan fürkészte a tályat, próbált támpontot találni, de úgy tűnt teljesen lakatlan vidékre vetődtek.
-Furcsa, hogy ilyen messzire vetődtünk. - mormogta szinte maga elé
-Mit mondassz mágus? - jött a kérdés a mellette baktató Riontól aki meghallotta mormogását - Hogy lehet, hogy nem tudod merre hoztál minket.
Leen egy percig némán lépkedett tovább aztán magyarázni kezdett, továbbra is előre nézve, mintha magában beszélne.
-A varázslat alatt minden erőmet arra használtam, hogy védekezzek Krull szörnyű mágiája ellen. Nem befolyásoltam a menedék helyét, így valahol a közelben kellett volna kikötnünk. De - folytatta kis szünetet tartva - itt nappal volt mikor megérkeztünk Belior éjszakájából. Nagyon messzire kerültünk. Valaki más befolyásolta a mágiát.
-Krull? - Kérdezte Rion
-Nem - válaszolt hirtelen Leen fejét felemelve - valaki közületek. Egyikőtök volt az. Vagy Trakul, vagy te.
Rion nem szólt többet. Nyomasztó gondolatok kavarogtak a fejében. Krull ereje hatalmas volt. A város nem állhatott ellen neki. Az Arden házat elsöprik a fekete hadak. Rion tudta, hogy Trakult is ez nyomasztja, ezért nem áll meg egy napja, csak megy előre, menekül a gondolatai elől.
Mire a nap lebukóra fordult már egészen hangosan zubogott mellettük az egyre duzzadó patak. Két domb közt kis tisztás tűnt fel az alkonyati napsütésben. A tisztás közepén a patak egy kis tóba torkollt. Mikor mellé értek Leen megszólalt.
-Meg kell pihennünk ma estére - mondta Trakulhoz fordulva - nem menetelhetünk ma este is.
- Ugyan minek? - szólt vissza Trakul arcán ugyanazzal a lángoló haraggal mint egy napja mikor a mágus leleplezte magát - Hisz se élelmünk se fogalmunk arról, hogy hol vagyunk. Belior lángokban áll és az egyetlen aki megállíthatta volna elmenekült. Ugyan minek hoztál ki minket magaddal? Hogy mi is olyan nyomorult legyőzöttekként éljünk, mint te?
Trakul arca lángolt hangja forrt a dühtől, de Leen nyugodt hangon válaszolt.
-Pihennünk kell - mondta - nem tudjuk hol vagyunk. Veszélyek leselkedhetnek ránk. Szükség lessz az erőmre.
-Lehet, hogy te tudsz így pihenni - szólt közbe Rion, de nekünk élelmet kell keresnünk. Nincs értelme itt megállnunk.
Leen hosszan nézett a szólóra majd arcizmai megfeszültek. A következő pillanatban fél tucat karrhossznyi hal emelkedett ki a tóból és egyenesen Rion lábánál landolt.
...
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx |
##########A történet két szálon fut. Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!##########
...
Jerom a mellvéd széléhez lépett és lenévett a palota udvarára. A főtorony tövében tömörültek Krull életben maradt katonái védelmezve a torony bejáratát. A robaj a felállott csatasor mögül hallatszott ahol Krull halált szóró mágusai gyülekeztek. Kört formáltak a bejárat körül és a robaj a sötéten gomolygó erőtérből származott amit eggyütt hoztak létre és amitől szinte remegett a levegő.
A mellvédre hangos parancsszavak kíséretében megérkeztek az íjászok és felálltak sorban tűzparancsra várva. Jerom látta ahogy Bortrusz karja odalent meglendül, mire nyílvesszők szálltak a levegőbe. A nyilak Krull katonái közé csapódtak hátra elkerülve a szövetséges katonákat. Az erőtér megremegett olyan hangot hallatva mint mikor víz hullik a parázsba, de továbbra is ott feszült sértetlenül. Az erőtér közepén hatalmas sötét alak térdelt Jerom úgy sejtette ő lehet maga Krull a Sötét Hadúr. Újabb sorozat nyílvessző csapódott a tömegbe miközben a varázslókat védő harcosok is egyre fogyatkoztak. Az egyik sötét mágust eltalálták mire az erőtér lassan csökkenni kezdett. Jerom látta, hogy most már az összes mellvédet megtisztították a katonák és a mágusokra záporozó nyílvesszők egyre szaporodtak.
Egy újabb sorozat aztán a sötét erőtér teljesen összement és egyetlen fémesen csillogó gömmbbé sűrűsödött a térdelő alak körül. Aztán hirtelen hullám söpört végig a levegőn elsodorva minden hangot. Egy pillanatra teljes csend támadt pedig a csata teljes hevében folytatódott. Jerom látta a tüzelő íjászokat és a harcoló katonákat odalent de hangot nem hallott. A térdelő Sötét Hadúr előtt egy tükörsíma háromszög jelent meg akkora mint ő maga. Felülete sötétem csillogott és hullámzott mintha szél lobogtatná. Egyszerre ütésként érte Jerom fülét a visszatérő csatazaj. A nagyúr eltűnt az egyre növekvő háromszög mögött. Az lassan növekedett amíg már vagy tíz ember magasságúra nőtt és kiszélesedett, egyre inkább trapézra hasonlítva. Aztán hirtelen felülete kisímult, megmerevedett mintha megfagyott volna. A következő pillanatban fényesség támadt a háromszögből szél csapott ki hópelyhekkel töltve meg a Belior palota udvarát.
Jerom nem akart hinni a szemének a trapézon keresztül egy havas domboldalra látott, mintha az csak egy ablak lenne. A túloldalon hosszú sorokban iszonyatos sereg kígyózótt. Északi törzsek gyalogosai, és uzgán-os harcosok hosszú sora látszott a havas völgyben kanyarogni, több ezer katona. A kapun túlról kürt harsant mire az iszonyatos had megkezdte a kivonulást a mágikus kapun keresztül. Az uzgán-os harcosok szörnyű állataik hátán ülve törtek előre Krull megfáradt katonáin keresztül egyenesen Bortrusz lovasságának. Újabb és újabb egységek törtek ki miközben a kapu körül hatalmas robajjal ismét kifeszült az erőtér. A harci mágusok száma egyre szaporodott, északi mágusok léptek át a kapun és catlakoztak az erőteret tartókhoz. Jerom már száz fölé tette a számukat. Bortrusz emberei hátra szorultak a mellvédeken kezdett úrrá lenni a félelem. Az íjászok egyre kétségbeesettebben feszítették íjukat, hogy nyílzáport zúdítsanak a végeláthatatlan tömegre. Hirtelen újabb kürt harsant, mire elszabadult a pokol...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!########## |
##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ##########
A palota hatalmas udvarán füst tűz és iszonyatos csata fogadta az érkezőket. Jerom szorosan markolta a rövidkardot és a Főtorony lábánál gyülekező fekete harcosokat figyelte. Két kísérője szorosan Bortrus nyomában járt. A parancsnok sebesen osztogatta a parancsokat miközben alig húsz méterre jerom mellett tőzcsóva vágott utat a katonák között. Égett hús szaga töltötte be a levegőt.
-Caddvic-kiáltott hátra Bortrus -vidd a testőrséget a nyugati mellvédre. Tisztítsátok meg az íjászoknak. Végeznünk kell a mágusokkal.
Caddvic csak bólintott aztán érces kemény hangon vezényelte az embereket. Jerom velük tartott, bár úgy tűnt senki nem figyel rá Brunt mindig a nyomában volt és már nem is sok kedvet érzett, hogy egyedül próbáljon szerencsét. A mellvédre széles lépcsősor vezetett a dupla kapuboltozat alatt. Futásban vonultak felfelé a holttestek közé. A falon még javában dúlt a harc. A nemesi házak katonái a városőrséggel vagyesen küzdöttek Krull katonáival. Kevesen voltak mégis megtartották a mellvédet az északiak módjára széles pallossal küzdő harcosok. A testőrség Arden elit katonáiból állott Caddvic csatakiáltással tört előre miközben pajzsával a mélybe taszított egy feketébe öltözött harcost. Jerom macskaügyeséggel vágta át magát a harcolók között. Már nem érzett fájdalmat. Az adrenalintól felgyorsultak mozdulatai kiélesedtek érzékei. Jobbról egy pallos csapott felé, de ő lehúzta magát és támadója lágyékába szúrt. Ahogy az ellenfél összerogyott bal kezében tartott tőrrel tarkón szúrta. Brunt iszonyatos csapása mellette szelt ketté egy északi harcost. A mellvéd végéből robajok sora hallatszott és tüzgolyók csapódtak a katonák közé. Jerom a földre hasalt aztán oldalt vetette magát és a rövidkardot egy hadakozó északi hátába döfte. Caddvic hatalmas léptekkel indult a mellvéd túlsó vége felé. A nyugati torony kapujában egy csatmágus állt és hangosan kántált. Újabb tűzgolyó csapódott ki kezéből egyenesen Caddvic pajzsának. Az megtántorodott testét korom fedte le lábe megégett de tovább ment fellökött egy északit és a mágus felé vetette magát. Ekkor megremegett a levegő a mágus körűl és egy lökéshullám futott végig az embereken. Jerom nyomást érzett a fejében ereje szinte elhagyta. A földre rogyott. Brunt tovább vonszolta magát csapásokat osztogatva maga körül. Caddvic is megtántorodott füléből és orrából vér kezdett ömleni aztán egy gyors mozdulattal lesulytott a mágusra egy csapással lemetszve annak fejét aztán összeesett. Jerom mögött az egyik kürtös jelzést adott, hogy a mellvéd tiszta. Látszott Bortrusz csillogó alakja ahogy parancsot ad az íjászoknak. Aztán mennydörgésszerű robaj rázta meg a palotát...
##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ########## |
##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ##########
Már éjfél körül járt mire Arden csapatai elhagyták a kaszárnyát. Bortrus parancsnok elégedett lehetett alig egy óra alatt készen álltak az emberek. Jerom könnyű bőrvértet kapott mellén az Arden ház címerével. Visszakapta a korábban zsákmányolt rövidkardot is és a tőrét, de a pénzzel teli táskára hiába várt. Két marcona katonát bíztak meg azzal, hogy figyeljen rá az Arden testőrség gyalogosi közül. Mindig a parancsnok nyomában jártak, így Jerom jól látta mi készül. Belior összes nemesi háza fegyverben volt közel háromezer lovas és kétszerannyi gyalogos várta a parancsnokok utasításait. Bortrus mint az Arden ház katonai parancsnoka a nemesi házak gyalogos katonáiért felelt. Harci helyzetben ő volt a hadvezér jobbkeze. Zeol a Travion ház hadi parancsnoka azonban szintén a tanácson volt, így most ő irányította az egész haderőt. Miután kiadta az összes parancsot és futárt küldött Krull elfogott levelével a tanácsba a lovasság élén megindult a Belior palota felé. Jerom a gyalogság mellett maradt amit most Dettorr Dalamber irányított. Alig hagyták el a belső városfalakat amikor lovasfutár érkezett a parancsnokhoz.
-Uram a csapataink harcban állnak Krull testőrségével. Megpróbálják elfoglalni a palotát.-Zihálta a futár a ló nyergéből
-Bortrus?-kérdezte Detorr türelmetlenül
-Összecsaptak Krull lovasságával de a fekete gyalogság megtizedeli őket a sikátorokban.
Detorr a magasba emelte kardját és hátrafordult
-Gyalogság-szavait viszhangozták az egységparancsnokok - utánam futólépésben előre!-kiáltott és meg is indult, szorosan mögötte pedig a testőrség kocogott Jerommal. Ahogy a palotához közeledtek egyre erősödött a zaj. Jerom frissen gyógyított sebe sajogni kezdett ahogy kocogásra váltottak. Brunt és Caddvic a két őrzésére kirendelt katona komor képpel kocogott mellette. Brunt erős pajzsot cipelt a vállára kötve de ő könnyedén viselte mintha nem is acélból lenne.
A főtéren mindent holttestek borítottak a palota kapuja megsemmisült és lángok csapkodtak ki a magasabb ablakokból. A teret már megtisztították de a belső udvaron hatalmas csata zajlott. Gyalogosok és lovasok csaptak össze Krull egyre fogyatkozó csapataival. A tér közepén úgy kétszáz lovas gyűrűjében ott állt Bortrus. Arca kormos és véres volt csak úgy mint egész páncélzata. Ahogy meglátta Detorrt egyenesen eléügetett.
-Jelentést kérek-dörmögte ahogy odaért
-Az első és második védezredet a városkapukhoz rendeltem parancsnok eddig nem ütköztünk ellenállásba.-jelentette Detorr
-Krull maradék erői bevették magukat a palotába. A palotaőrség szinte teljesen megsemmisült. Harci mágusaik vannak a mieink viszont eltüntek. A tanácsterem megsemmisült. Nem tudni túlélte-e valaki. Az embereim nagyrésze gyalog folytatta a harcot. A Travion ezredet vezesd a palota keleti szárnyához...
-De parancsnok a tanács megsemmisült? Trakul nagyúr...
-Most nincs idő erre teljesítsd a parancsot! Vonulj a keleti szárnyhoz a többi gyalogság felett átveszem, a parancsnokságot!-ordította miközben a palota egyik tornya szörnyű robaj közepette leomlott.
Detorr kivezényelte a Travion ezredet és megindult. Bortrus a többi gyalogost a palotához vezette...
##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ########## |
##########A történet két szálon fut.Ismerd meg az előzményeket! Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!! ##########
A szoba ajtaja kinyílt és egy katona lépett be rajta kezében két pergamennel. Jerom felismerte az egyiket. Az a levél volt amit ő talált a támadói egyikénél.
- Lefordítottuk a levelet parancsnok- kezdte a katona kertelés nélkül
-Gyere velem-szólt a parancsnok és a szoga hátsó falán nyíló ajtóhoz kísérte a katonát. - Ne próbálj szökni- bökte oda Jerom-nak - örzik az épületet.
Aztán mindketten eltűntek az ajtó mögött. Jerom nem volt megkötözve. Mióta megitta a vizet egyre erősebbnek érezte magát, bár a szomjúsága nem hagyott alább. Kezével felemelte a kötése szélét és belesett alá. Az oldalán vagy harminc centi hosszú forradás húzódott végig. Már több naposnak tűnt csak egy két helyen volt véres a kötés. Egy ideig még gondolkodott aztán felállt és a sarokban lévő vizeshordóhoz ment. Lehajolt és inni kezdett. gyorsan nyelte a kortyokat amikor a háta mögött kicsapódott az ajtó és a parancsnok viharzott ki rajta.
-Fújass riadót, hívd fegyverbe az összes katonánkat.-üvöltötte önkívületi állapotban.-Küldj futárokat a többi családhoz mindenki legyen harcra kész egy óra múlva! A levelet küld el Rion nagyúrnak és Trakul nagyúrnak a tanácsba.
Miközben a parancsokat osztogatta magához vette a fegyverét és a pajzsát. Az ajtóból még visszafordult és egyenesen Jerom-ra mutatott.
-Ő velünk jön - mondta ellentmondást nem tűrően - fegyverezd fel és állíts mellé őrül pár testőrt.
...
##########Kérlek ne zavard meg a történetet ostobaságokkal!!!!!!########## |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Leen háttal feküdt a földön az egész testét feszítő görcs lassan kezdett alábbhagyni. Tenyerével tapogatódzott és mintha füvet érzett volna maga alatt. Szemét még nem merte kinyitni annyira erős fény vette körül. Fülében még mindig erős zúgást hallott, szinte érezte ahogy a vére lüktet. Tőle pár méterre Trakul feküdt arccal a földön mellette pedig Rion oldalra fordulva. Épp a szemét próbálgatta. Végül egy kis erőltetés után Leen is kinyitotta a szemét. Gyönyörű kék égbolt terült el felettük apró bárányfelhőkkel. A nap még alacsonyan járt de fényével máris elárasztotta az alacsony dombságot. Mindhárman egy füves dombtetőn feküdtek. Rion közben felült és egyenesen Leen szemébe nézett.
-Ki vagy te Daboor? És hol vagyunk? - kérdezte élesen
-A nevem nem Daboor habár régóta viselem már.
Közben Trakul is magához tért és körbe körbe pislogott. A másik kettő már fel is állt és Rion közelebb lépett.
-Hol van Krull? Mi ez az egész?- kérdezte most már folytott haraggal
-Menedékvarázslatot alkalmaztam, de már nem volt elég erőm. Nem tudom hová kerültünk.
-Micsoda-horkant fel Trakul és gyorsan talpra ugrott- a városom veszélyben vissza kell vinned minket most!-kiáltotta és megragadta Leen felöltőjét.
-Azt sem tudom hol vagyunk. Így nem lehet - mondta Leen miközben megpróbálta lefejteni nyakáról Trakul ujjait.
-Ki vagy te valójában?- kérdezte Rion'd Arden kemény hangon.
-Valaha Leene-nek hívtak mikor még Belior városa Amator névre hallgatott és Krull a fekete király északi palotájából kormányozta hatalmas birodalmát.
-Dehát annak már több, mint ötszáz éve akadékoskodott Trakul.
Rion arca megkeményedett hangja színtelenül csengett.
-Te már egyszer legyőzted a nagyúrt Argobaar'et Leene ez volt a neved. Te taszítottad le a sötét hadúrt annyi évvel ezelőtt.
Trakul abbahagyta a mágus cibálását és elkerekedett szemmel bámulta az előtte állót.
-Igen én voltam az, de már sokkal erősebb nem tudom már legyőzni -mondta Leen sötét hangon.
- Vissza kell küldened minket- folytatta Rion mostmár magabiztosan - a város veszélyben forog.
- A városotoknak vége! -mondta Leen fejét lehajtva szinte suttogva. Trakul kiáltása messe viszhangzott a dombok között.
... |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
A futár odalépett Trakul asztalához. A nemesek kiváncsian fordultak felé, Silvyus még közelebb is húzta a nehéz tölgyfaszéket. Krull és hadvezérei nem mutattak érdeklődést.
-Ezt a levelet a kaszárnyaparancsnok fogta el pár órával ezelőtt. -Kezdte a futár alig hallhatóan Rion'd Ardenhez fordulva. - Érdemes megtekinteni a pecsétet folytatta és sokatmondóan Trakul-nak adta a levelet. - Lefordíttattuk nagyuram és tudnod kell, hogy a házak tastőrségei közel tízezer katonával csak a parancsodra várnak.
-Micsoda - horkant fel Trakul és átvette a levelet. Szeme előbb elkerekedett majd résnyira szűkült össze ahogy meglátta a fekete oroszlános pecsétet, a fekete király pecsétjét. Arden urával egyszerre kezdték olvasni a levelet. A többi nemes egyre idegesebb lett, csak Leen Daboor ült nyugodtan. Miután végigolvasták csak némán meredtek rá még egy percig aztán halkan szót váltott a két főnemes és Trakul egy intéssel elküldte a futárt.
-Hát vége a komédiának! - kiáltott Trakul a nagyúrra - Még Azelőtt kiadta a parancsot a város elfoglalására, hogy a tanács elkezdődött volna. Itt a bizonyíték a kezünkben, hogy kémei kijelölték a nemesi házak központjait a támadás első célpontjának.- folytatta már ordítva a kezében lengetve a vastag pergament - Itt a parancs a kezemben az Arden ház ostromára!
-Micsoda?-Kiáltott fel egyszerre Geddon és Silvyus
Leen arcizmai megfeszültek kezét az asztal fölé emelte. Krull nem mozdult.
-Tízezer katonánk várakozik odakint és most indulnak a futárok szövetségeseinkhez - mondta Trakul és közben ujjával délfelé bökött. - Fogjunk leszel Krull az ellenállás hasztalan.
Erre a szóra a harci mágusok előléptek a téstőrség pedig kivonta fegyverét. Fém surrogása töltötte meg a termet aztán feszült csend következeett.
-Ostobák! - tört ki Krull torkán a szó olyan mély dübörgéssel, hogy megremegett a föld. Szemei helyén áthatolhatatlan sötétség támadt és hirtelen nyalábok vágódtak ki belőle egyenesen a mágusok közé. Megremegett a levegő aztán a hirtelen támadástól tehetetlen varázslókat darabokra tépte a sötétség. A testőrség Krullra rontott de hadvezérei gyors kézmozdulatokkal tűzfalat emeltek uruk köré. Mennydörgés szerű hang tört a légbe és a levegő izzani kezdett. Villámok csapódtak ki Krull alakjából tucatjával égetve hamuvá a tehetetlen támadókat. De a villámok a terem túlsó végén megtörtek. Fényes áttetsző fal emelkedett a hat nemesúr elé. Azok már kivonták kardjukat és elképedve nézték az iszonyatos pusztítást. Leen Daboor két kezét maga elé tartva éles idegen szavakat sorolt. Homlokán verejték csillogott.
-Te vagy az! - Hallatszott az irtózatos morajlás a tűztenger közepéről, aztán iszonyatos robaj után minden elsötétült. Mikor újra felvillantak a fáklyák fényei mindenütt csak holttestek hevertek. Trakul, Rion és Leen egy fénygömb közepén áltak a terem végében. Leen arcáról kín tükröződött kezeit görcsösen maga előtt tartotta, térdei berogytak mintha súlyt cipelne. A többi nemes holtan feküdt az asztal mögött. A tűzkör eltűnt és mögötte újra láthatóvá vált Krull és két hadvezére. Krull testéből mindenfelé fekete nyalábok tekeregtek mintha indák lennének. Előrrébb lépett és karjait maga elé emelte.
- Ezúttal én pusztítalak el téged - tört ki belőle a hang mintha vulkán törne ki - nem szállhatsz többé szembe velem!
A fénygömbre iszonyatos erő sulytott le. Leen felnyögött térdre esett, miközben a fénygömb egészen kicsire szűkült. Már alig volt nagyobb, mint a három alak.
-Mi történik?- kérdezte Rion a hangzavarban alig hallhatóan. Trakul a fegyverét szorongatva bámult az őket körülvevő sötétségbe.
-Mennünk kell!- nyögött fel Leen - Már sokkal erősebb.- folytatta elhalón aztán robbanás hallatszott és vakító fényesség töltötte el a teret.
... |
xxxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxxx
...
Trakul csak lassan tudta legyűrni dühét.
-Belior független város immár 500 éve. Nem kívánjuk magunkat elkötelezni új uralkodók alatt.-Fortyogott tekintetét egyenesen a homályba fúrva ahol Krull szemét sejtette.
-Ez az én városom volt - Recsegte a fekete nagyúr anélkül, hogy a hozzá szólóra nézne. Hangja olyan volt mintha távoli hegyek kőomlásában viszhangozna - az előtt hogy a ti nemesi családjaitok egyáltalán léteztek volna. Jogos tulajdonomat követelem most vissza és nektek nagylelkűen helyet kínálok a birodalmamban.
- Ez most már egyáltalán nem számít - vágott közbe Silvyus - Belior szövetségben áll a környék nagyobb városállamaival. Egyikünk sem fog engedni a követeléseknek és van elég hatalmunk, hogy szembeszálljunk az északi barbárokkal.
Miközben az utolsó szavakat kimondta kezével jobbra intett ahol Belior harci mágusai ácsorogtak egymás mellett.
A Krull joggján ülő törzsfő lassan végigmérte szemével a mágusok mozdulatlanul álló sorát aztán kihívó vigyorba torzult sebhelyes arca. Krull mozdulatlan maradt.
-Nincs szükség az ostoba fenyegetéseidre - dörögte a hadúr - ha haddal jöttem volna ellenetek másképp beszélnél te is.
-Nem ilyedünk meg a fenyegetésektől - Szólt közbe Trakul higgadt kemény hangon - ha háborút akarsz az egész...
Ekkor kicsapódott a terem kétszárnyú faajtaja és egy futár lépett be az Arden ház öltözékében. Miután belépett letérdelt és szemét Trakul- ra szegezve kezdte:
-A nemes tanács megzavarásáért esedezem bocsánatért. Hírt hoztam Rion'd Ardennek és Trakul Traviannak valamint a város összes főnemesének, oly fontosságút mely nem tűrhet halasztást.
Travian először Arden nagyurával váltott pillantást aztán intett.
-Lépj közelebb!
... |
xxxxEz a történet 2 szálon fut. Mielőtt folytatnád olvasd el az előzményeket!xxxx
...
Sűrű félhomály ülte meg a termet. Krull egy széles faragott asztal mögött ült kezeit az asztallapon nyugtatta. Szürkés derengés vette körül mintha folyton árnyékban lenne. A fáklyák fénye megtört körvonalain. Mellette két oldalt hadvezérei foglaltak helyet, északi törzsfők akik mérhetetlen hatalomvágytól vezérelve szegődtek a rettegett sötét hadúr szolgálatába. Krull tekintete semmit nem árult el gazdája gondolataiból. Egyszerűen keresztül nézett a vele szemben a terem túloldalán helyet foglaló hat főnemesen, mintha a vastag kőfalak mögötti csillagokat tanulmányozná az égbolton. A fönemesek jelentős testörsége töltötte meg a termet. A város vezetői így próbálták a fekete király tudtára adni, hogy nem legyőzöttek és erejük nem csekély. Ott volt Trakul Travion, Belior első nemesi házának feje. Jobboldalán Rion'd Arden foglalt helyet a híres Arden házból. Mellettük jobbról és balról a többi nemesúr Silvyus Dalamber, Geddon Fallyt, Sodom Teryon és a közelmúltban 6. nemesi rangra emelkedett kereskedőcsalád feje Leen Deboor helyezkedett el.
... |
Shadowrun | Filmek, TV | Sárkányölő - Kérdések | Puzzle - Online puzzle | Battletech | Puzzle - Dobozos asztali puzzle | Humor | Káosz Galaktika Kártyajáték | AD&D | Zene | Vampire | Sport | Magic | PC játékok | On-line játékok | PS2 | M.A.G.U.S. | Sárkányölő - Vélemények | Sárkányölő - Egyéb | Sárkányölő - Szavazások | Egyéb | Egyéb - Kártya
A társalgás szabályai | A legaktívabb fórumok és fórumozók | Moderátori tevékenységek
|
© Beholder Kft., 2003 - 2024
E-mail: beholder{kukk}beholder{ponty}hu | Tel.: (06-1)-280-7932
Az oldalon megjelent szöveges és illusztrációs anyagok átvétele, másolása, illetve bármilyen módon történő felhasználása csak a Beholder Kft. engedélyével lehetséges.
A fórumban történő hozzászólások valóságtartalmáért, minőségéért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
|
