Bizalom (Shadowrun novella)
Highs feszülten figyelte a bár bejáratát. Fél hét múlt két perccel, és Liznek nem volt szokása késni. A szűk boxokban különféle emberek és metahumánok ücsörögtek, beszélgettek, ittak. Nem volt telt ház, talán ha ötven vendég lehetett. Highs hunyorogva fordult el az egyik vakító, zöld neon fényétől.
Az ajtó kinyílt, és egy fiatal, alacsony, fekete hajú nő lépett be. Highs alig észrevehetően biccentett, Liz pedig elindult felé.
- Hello, Highs! Ezer éve nem láttalak... hogy őszinte legyek, meglepett az üzeneted.
- Üdv, Liz. Ülj le, kérlek. - Highs végignézett régi ismerősén. Lizen fekete miniruha, magasszárú csizma és egy - gyaníthatóan páncélozott - bőrdzseki volt. - Tudod, én sem gondoltam volna még két napja, hogy meg foglak keresni.
- Oké, oké, térj a lényegre - mondta Liz, miközben kényelmesen elhelyezkedett a szűk box egyik szabadon maradt székén.
- Nem is tudom, hol kellene kezdeni - tűnődött el Highs. - Talán az lesz a legjobb, ha csak a lényegre szorítkozom. Már nem dolgozom, és nincs RASZ-om sem. Azt hiszem, korai volt az a nyugdíjba vonulás...
- Megint vadászni fogsz? - kérdezte Liz tágra meredt szemmel. - És mit szól ehhez Joan?
Liz az utolsó szót olyan mindent átható gyűlölettel ejtette ki, hogy Highs önkéntelenül beleremegett. Igen, Liznek minden oka megvolt arra, hogy határtalanul gyűlölje Joant. Miatta hagyta ott évekkel ezelőtt. De Joan nincs többé. Ő is elmúlt, mint a "polgári" élet álma.
- Joan nincs többé. De ez most nem érdekes. Ami lényeges, az csak annyi, hogy hajlandó vagy-e társulni velem, és talán egy-két régivel. Munka már lenne, nem is akármilyen...
Liz elgondolkodott a hallottakon. Highs láthatóan nem akarta ebben zavarni. Kellemetlen, hosszú csend telepedett közéjük, majd, mintegy két perccel később Liz megszólalt:
- Rendben. Az üzlettársad leszek. Érted? Üzlettársad!
Két nappal később, amikor Highs elegáns öltönyében megérkezett az egyik belvárosi étterem elé, már együtt volt a csapat. Liz mellett, aki igencsak jó dekás hírében állt, Highsnek sikerült megszereznie Csendes Rob személyében egy sokat próbált utcai sámánt, valamint Mr. Brettet, a piromániás ex-zsoldost.
Társai kint várták, két másik kocsiban, Highs pedig nyugodt léptekkel indult a bejárat felé. Az étterem a belvárosi színvonalhoz képest is kifejezetten elegánsnak számított. A padlót vastag szőnyegek borították, az asztalok legalább száz évesek voltak, a pincérek szertartásos arckifejezéssel vezették vendéglátójához, az étlapon pedig nem tüntették fel az árakat.
Mr. Johnson ezúttal nő volt. Highset ez nem különösebben foglalkoztatta. Hosszú árnyvadászi pályája során megtanulta, hogy Mr. Johnson maga a rejtély, és saját boldogulása érdekében az esetek döntő részében az a legjobb, ha nem firtatja, pontosan ki is a megbízója. Tény, hogy a fennmaradó elenyésző százalékban viszont ezen múlhat az ő és társai élete.
- Jó estét, Mr...
- Holmes.
- Nos, Mr. Holmes, kérem foglaljon helyet, és vételezze szemügyre az étlapot.
A következő percekben Highs az étlap mellett végigmérte a megbízóját is, már amennyire ezt feltűnés nélkül tehette. A nő középkorúnak tűnt, és kifejezetten vonzónak - túlságosan vonzónak. Highs ugyan nem kockáztatta meg, hogy átpillantson az asztrális síkra, de komoly összegben fogadni mert volna, hogy a nő hatalmas, csillogó gyémánt fülbevalói nem csak esztétikai célokat szolgálnak. Mr. Johnson öltözéke Highs szerény becslése szerint is kb. annyiba kerülhetett, mint egy egyszerűbb munkáért járó összeg kétszerese. Akárki is ez a nő, és akárkit is képvisel, a megbízó anyagi lehetőségeivel nem lesz gond.
Miután kiválasztották az ételt, a nő beszélni kezdett.
- Azt hiszem, amíg megérkezik a vacsora, beszélhetnénk egy kicsit a részletekről, amennyiben ez önnek is megfelel, Mr. Holmes.
- Természetesen, Mr. Johnson.
A nő halványan elmosolyodott.
- Hívjon csak Miss Steelnek.
Highs udvariasan mosolygott, miközben magában elismerte, a név illik viselőjére. Pontosan annyi empátiát és nőiességet nézett ki belőle, mint egy darab edzett acélból. Persze, lehetséges, hogy a hálószobájában "empátia" és "nőiesség" fenntartó fókuszokat is tárol.
- Röviden ismertetném közös vacsoránk okait. Cégünk puhatolódzó tárgyalásokat végzett egy konkurens cég befolyásos alkalmazottjával, aki hajlandó lenne esetlegesen a továbbiakban nálunk dolgozni. Sajnálatos módon jelenlegi munkahelyét nem hagyhatja el, ezért nekünk kell érte menni. A kellemetlenségek elkerülése végett azonban helyesnek látjuk, ha külső erők biztosítják az úriember megválását jelenlegi kenyéradóitól.
Highs elmélázott. Lelki szemei előtt megjelent egy mamutcég szupertitkos bázisa, ahonnan valami alultáplált géniuszt kell kimenekíteni, aki ugyan negyed óra alatt képes egy komplett űrállomást megtervezni, de állandóan hasraesik saját cipőfűzőiben. Mély sóhajjal vette tudomásul az elkövetkezendőket.
- További részletekkel csak akkor tudok szolgálni, ha elvállalja a munkát - fejezte be mondandóját Miss Steel. Highs várt öt másodpercet, majd kellően nyugodt hangon közölte, hogy elfogadják a megbízást, amennyiben a munka nehézsége és a díjazás megfelelő arányban állnak egymással.
- Biztosíthatom, hogy a díjazásra nem lesz panaszuk - folytatta a nő. - Amennyiben egy héten belül eljuttatják hozzánk a célszemélyt egy darabban, élve, akkor ötvenezer nujennel, plusz az esetleges kiadások fedezésével tudunk hozzájárulni életszínvonaluk emelkedéséhez.
- Rendben, halljuk a részleteket.
- Előbb vacsorázzunk - mosolyodott el Ms. Steel.
Highs és társai egy koszos albérleti szobában szorongtak, és Lizt figyelték, amint adatokat varázsolt elő hordozható számítógépéből. Azt az adatchipet, melyet Miss Steeltől kaptak, már mindnyájan kívülről fújták. Be kell vallani, Highs azért ennél könnyebb visszatérésre számított.
- Tehát akkor összefoglalom még egyszer - kezdett bele mondandójába Liz. - Dr. Knock, a Kibernetica vezető kutatómérnöke hajlandó lenne együttműködni a mi megbízónk cégével, amely - és itt mély levegőt vett - valószínűleg az Ares.
Mr. Brett bal arcán rángatózni kezdett egy apró izom, majd fölmordult:
- Azt akarod mondani, Liz, hogy az Ares nem tudja saját maga megoldani ezt a piti kis ügyet?
- Azt, Brett. Egészen eddig csak sejtettem, de a kutatóprogramjaim, és néhány ismerősöm végül kellő bizonyítékot szerzett ahhoz, hogy biztos legyek benne, a probléma az, hogy a Kibernetica sem az, aminek látszik.
Csöndes Rob, aki nevéhez méltóan eddig csak külső szemlélője volt a társaságnak, halkan megszólalt:
- Nem hallottam ezelőtt ezt a cégnevet errefelé; márpedig ha egy cég ki tud nevelni egy olyan tudóst, aki kell az Aresnek, az nem tegnap kezdhette a pályafutását. Szóval, Liz, melyik multicégbe futottunk bele?
- A Seader-Kruppba - válaszolt Liz nagyon halkan.
A szobában csönd lett. Mindenki emésztette a hallottakat. A Seader-Krupp nem tartozott az árnyvadászatok kedvenc célpontjai közé.
- Annyi szerencsénk van, hogy a Seader izomerő helyett a titokra épített a Kiberneticával kapcsolatban. Tehát ha gyorsak vagyunk - emelte meg hangját Liz -, akkor, de csak akkor, el tudjuk szöktetni a pasit azelőtt, hogy az öreg féreg valamelyik biztonsági egysége egyáltalában észrevenné, mi történt.
- Egy hetünk van a munkára, uraim - szólalt meg Highs. - Szóval azt ajánlom, ne tétlenkedjünk. Mindenki szimatoljon, és két nap múlva ugyanitt találkozunk.
Ken Fraser egykedvűen kavargatta reggeli ötödik kávéját. A kocsma bejárata felől helyi erők veszekedése, majd verekedése hallatszott, de Frasert ez láthatóan nem érdekelte különösebben. Végigharcolt pár sivatagi háborút ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassa a helyi bandákat. Luigit várta, a közvetítőjét, mert érdekes ajánlattal kereste meg tegnap éjjel. Öt perccel később beesett a tömzsi olasz, és titokzatos képpel üdvözölte Frasert.
- Ó, kedves Fraser! Hát, most... most itt van életünk nagy lehetősége!
Fraser felvonta szemöldökét. Érdekelte a dolog, bár Luigi a legutóbbi munkánál is kísértetiesen hasonló drámai felvezetés után közölte, hogy biztosítási csalás keretében szét kell verni egy Nightsky limuzint, miután minden külön eladható alkatrészt leszereltek róla.
- Komoly cég keresett meg, akik kifejezetten téged akarnak! - lelkendezett Luigi.
Fraser szemöldöke leesett a homlokáról, és azonnal szúrósan összehúzódtak. Valahogy mindig rosszullét kerülgette, ha egy bármekkora cég direkt őt kereste.
- Nesze, itt egy chip, rajta minden, amit tudni kell. Engem meg nem is láttál ma. - Luigi hátba veregette Frasert, majd távozott. A veterán zsoldos lassan elszürcsölte kávéját, aztán egy erősen átalakított valamikori katonai terepjárójához ment, és elhajtott az egyik kertvárosi negyed felé.
Otthon alaposan áttanulmányozta az anyagot. Elkomorodott. Egy árnyvadász csapat csúnya hibát követhetett el. És gyanúsan ismerős volt az egyik név. Végül megvonta a vállát, hiszen volt már ehhez hasonló munkája, és a megbízó a csillagokat is leígérte az égről.
Két nappal később Highs, Csöndes Rob és Liz ugyanabban a lyukban találkozott, mint a múltkor.
- Hol van Mr. Brett?
- Passz - válaszolt Highs kérdésére Liz mély meggyőződéssel.
- Te sem tudod, Rob?
- Nem.
Miközben Highs éppen azon gondolkodott, hogy forró tűzön süsse-e meg Mr. Brettet, vagy nyersen fogyassza el, hirtelen megcsörrent a csuklótelefonja.
- Halló, itt Highs.
- Szeva', cimbi! Azt hiszem, nem tudok részt venni a melóban. Tudom, hogy ez nem hangzik túl jól, de úgy tűnik, vagy két hónapig sehová sem fogok tudni menni.
- Mit hadoválsz itt össze-vissza? - vágott közbe Highs meglehetősen zaklatottan.
- Figyelj, Highs... Tegnap este elugrottam egy régi haverommal inni, és amikor hazafelé mentem, valami helyi keményfiúk össze-vissza vertek. Még kész szerencse, hogy ott volt a közelben egy volt zsoldostársam, ő húzott ki a szarból. Eltört mind a két lábam, legalább hat hétig gipszben leszek.
Highs halkan káromkodott. Pont ez hiányzott! Ötlete sem volt, honnan fog három napon belül egy megbízható izomfiút szerezni.
- Tudom, min gondolkodsz most, Highs. Ha szabad javasolnom, beszélj Fraserrel.
- Ki az a Fraser?
- Ő segített nekem tegnap este. Régről ismerem, vagy nyolc hónapot húztunk le együtt a sivatagban. Profi, megbízható, és tud hallgatni. Ha gondolod, megadom a számát.
- Ok, ha szerinted megbízható, jöhet.
- Tűzbe tenném érte a kezem.
Highs bontotta a vonalat. Miután elmondta a többieknek a fejleményeket, felhívta Ken Frasert, és két órával később már a morózus zsoldossal kiegészülve vetették magukat az összegyűjtött anyagra, hogy valami épkézláb tervet eszeljenek ki. Végül úgy tűnt, sikerült megvalósítható elképzeléseket összehozni.
Péntek este volt, valamivel elmúlt már tíz óra, amikor a Kibernetica kutatási telephelyének főbejáratához egy hosszú, szürke furgon gurult. Az őr bizalmatlanul szemlélte a járművet, amelyből egy feletébb csinos hölgy mosolygott ki.
- Helló! Ugye jól gondolom, hogy ez itt a Kibernetica-telephely?
- Igen, asszonyom. Ha szabad érdeklődnöm, mit keres itt?
- No, nem kell olyan utálatosnak lenni! - húzta fel az orrát a szőke parókát viselő Liz. - Csak a tegnapi szállítmányból kimaradt biztonsági kamerákat hoztam.
Liz egy igazolványt vett elő, miszerint ő a Smartbrain Security Services alkalmazottja, és szabályszerű menetlevelet mutatott a szállítmányról. Highs komoly pénzeket fizetett ezekért a papírokért.
Az őr alaposan áttanulmányozta a papírokat, és - mivel tudott róla, hogy ez a cég valóban kevesebb kamerát hozott tegnap, mint azt eredetileg várták - megkérte Lizt, hogy nyissa ki a furgon hátsó ajtaját. Liz barátságos mosollyal kiszállt, és elindult a kocsi hátulja felé, miközben arra gondolt, hogy a Smartbrain emberei igencsak csodálkozni fognak, ha rájönnek, hogy valaki belepiszkált a rendelési lapok adatbázisába. Tűsarkú cipői hangosan kopogtak, fázósan húzta össze magán blézerét.
A kocsi háta mögé érve, amely pont öt centiméterrel esett kívül a biztonsági kamera látóköréből, Liz kulcsot vett elő, és az alsó kulcsnyíláshoz hajolt. A mozdulat hatására fekete miniszoknyája felhúzódott, és feltárultak formás combjai, fekete harisnyatartója és leheletfinom, alig valamit takaró bugyija. Az őr tátott szájjal nézte a szőke hölgy láthatóvá vált bájait.
Nem volt ideje becsukni a száját. Egyetlen erős ütés érte hátulról, amely azonnal a földre küldte. Liz és a furgon hátuljában várakozó Highs gyorsan betuszkolták az autóba, Fraser pedig, akitől az ütés származott, nyugodt lépésekkel visszaindult az őrbódé felé.
A biztonsági kamera semmi különöset sem látott. Az őr, amikor visszatért a kocsi hátuljától, ugyanolyan ruhát viselt - igaz egy pár centivel magasabb volt, de ez az apróság senkinek sem tűnt fel.
Liz becsukta a furgon hátsó ajtaját, visszasétált a bódéhoz, udvariasan biccentett az őrnek, majd beült a volán mögé, és a felnyitott sorompó alatt begördült a telephelyre. A nagy parkolóbn már várta őket a telep kutatási vezetője, dr. Knock, és négy biztonsági őr.
Eközben Fraser az őrbódéban lázas munkába kezdett. Gyors mozdulatokkal kézi vezérlésre kötötte a központi ajtókat, és nyitott állásban rögzítette a sorompót. Meg kell hagyni, Liz jó munkát végzett, minden áramkört ott talált, ahol azt a megszerzett alaprajz mutatta.
Közben dr. Knock és Liz a furgon hátsó ajtajához mentek, és kinyitották azt. A biztonságiaknak nem volt sok idejük reagálni a dolgokra, mert Highs és Csöndes Rob azonnal akcióba lépett és elbánt velük. Liz belökte a furgonba dr. Knockot, és maga is pisztolyt rántott.
Ekkor megszólaltak a telep biztonsági szirénái. Liz eszeveszett tempóban futott a vezetőülés felé, mellette Highs nyargalt. Minden irányból biztonságiak tűntek fel, és tüzet nyitottak a kocsira. Csöndes Rob már becsapta a hátsó ajtót, és gégemikrofonján jelezte, dr. Knock egy darabban várja a sétakocsikázást. Highs és Liz egyszerre vágódtak be üléseikbe, és a furgon fékevesztett iramban vágtatott a kapu felé.
Bár a sziréna megszólalása után az ügyeletes objektumparancsnok első dolga volt a kapuk központi zárása, Fraser aktív közreműködésének hála a kapu és a sorompó sem akadályozta a menekülést. Fraser úgy tett, mint aki vadul tüzel a távolodó autó után, majd futásnak eredt, és úgy ötven méterrel később balra vetődött.
Egy kis facsoport közepére igyekezett, ahol némi felszerelést rejtett el az akció kezdete előtt. Szakszerű mozdulatokkal állította össze és töltötte be a hordozható aknavetőt. Az előre kiszámolt koordinátáknak megfelelően útjára engedte az első, nagy robbanóerejű lövedéket.
Az üldözésre siető biztonságiak furcsa hangot hallottak a garázsoknál várakozó terepjárók között. Azután hirtelen vakító fény töltötte be a teret, és fülsüketítő robbanás kíséretében két terepjáró a levegőbe emelkedett. Fraser rutinosan töltött és lőtt, egészen addig, amíg hat lövedéket nem juttatott a Kibernetica bázis garázsainak körzetébe. Az ég felé törő lángok, az ordítások, és a sűrű füst meggyőzték arról, a koordináták helyesek voltak. Gyorsan elpakolta fegyverét, és a közelben várakozó, bérelt Eurocarhoz sétált.
A társaság, immár Fraserrel kiegészülve a Redmond Pusztulatban ünnepelt. Már régóta volt itt Frasernek egy kis menedéke, és ezt ajánlotta fel addig, amíg Highs nem lép kapcsolatba Miss Steellel, dr. Knock átadását megbeszélendő.
Bár a berendezés csak főbb vonalaiban volt használható, a csapat tagjai igen jókedvűek voltak. Fraser beszerzett tíz üveg pezsgőt is, és ez a vétel nem bizonyult haszontalannak.
- Azért ahhoz képest, hogy milyen nehezen indult a dolog, egészen jól kijöttünk belőle - vigyorgott Rob, láthatóan jóval túl a második üveg pezsgőn.
- Persze, ez is csak az én zseniális adatgyűjtésemnek köszönhető - kacagott Liz. - Mi a véleményed, Fraser?
- Sokat segített, az tény. Az alaprajz igazán jól jött.
- Tulajdonképpen, már ha lehet ilyet mondani - tűnődött el Liz -, azért furcsa, hogy egy olyan cég, mint a Seader nem védte sokkal jobban azt a telepet.
- Ugyan, Liz. Már megbeszéltük egy párszor, hogy a Kibernetica esetében arra építettek, hogy senki sem fogja tudni, milyen cég is ez egyátalában - válaszolt kissé összeakadó nyelvvel Rob.
Highs az órájára nézett: még három óra, és kapcsolatba fog lépni Miss Steellel. Addig semmi dolga, minden rendben van, Frasernek hála nem kell a városban rejtőzniük. Highs tervezgetni kezdett, mit is fog csinálni a részével. Azután az jutott az eszébe, hogy Frasert beveszi állandó tagnak. Meg volt elégedve a zsoldossal; tiszta és hatékony munkát végzett.
Fraser dünnyögött valamit, hogy megnézi, egy darabban van-e még a kocsija, és kilépett a lakásból. Ahogy a lépcsőkön sétált lefelé, Brettre gondolt. Valószínűleg nagyon dühös lehet, mert nem tudott részt venni ebben az akcióban. Fraser tudta, hogy sokkal dühösebb lenne, ha tudná, hogy a verőlegényeket ő bérelte fel. De az ő érdekében tette, bár ezt Brett optimális esetben sohasem fogja megtudni. Gondolatai most Liz körül jártak. Elfintorodott. Valahogy soha nincs szerencséje az Elizabethekkel. Remélte, ez a mostani sokkal kevesebb gondot fog okozni, mint Coleman nevű névrokona, hajdani társa.
Lement a rozzant ház kapualjába, és egy rövid üzenetet küldött el egy telekomszámra. A sarok mögött alakokat látott mozogni, a ház felé közeledtek. Fraser a belső udvarra húzódott, és kibiztosította Savalette Guardianját. Biztos, ami biztos. Várt és figyelt.
Az alakok némán lopakodtak fel a lakásig. Óvatosan nyitották ki az ajtót. Bentről nevetés és zene szűrődött ki.
Azután elszabadult a pokol.
Fraser a lakás romjai között állt. Gondosan megvárta, amíg eltűnnek a lopakodó alakok, és csak pár perccel távozásuk után ment föl.
Alapos munkát végeztek, meg kell hagyni. Rob feje egyetlen hatalmas véres húscafat volt, Liz blúzán kéttenyérnyi sötétvörös folt, Highs torkát legalább négy golyó ütötte át. Dr. Knock járt a legrosszabbul: gyomorlövéseket kapott, amelyek halálosak, de nagyon lassan végeznek az emberrel. Egyedül ő volt életben a társaság tagjai közül. Frazer bőrkesztyűt húzott, majd felvette Highs Ares Predatorát, és kegyelemben részesítette dr. Knockot. Igyekezett, nem óhajotta bevárni a takarító csapatot.
Már az autójában ült, amikor csuklótelefonjára rövid szöveges üzenet érkezett. A bankja volt az. Frazer még régebben rendelte meg ezt a szolgáltatást, azóta mindig értesítik, ha bankszámláján mozgás van. Felkapcsolta a kocsi utasterének lámpáját, és a kijelzőre pillantott.
"Az ön számlájára ötvenezer nujen került jóváírásra. A tranzakció kezdeményezője: Kibernatica Inc."
Elindult. Ahogy kiért a pusztulatból, bekapcsolta a rádiót. A bemondó éppen híreket olvasott. Megtudta, hogy tegnap este, valmikor tíz óra után ismeretlen célból megtámadták a Kibernetica kutatótelepét. A négy támadó közül három a helyszínen életét vesztette, egy szökésben van, de nagy erőkkel keresik. A biztonsági szolgálat nyolc embert vesztett, valamint a tűzpárbaj áldozatává vált dr. Michael Knock is, a telep vezető kutatója. Kikapcsolta a rádiót. A Seader tartotta az ígéretét. ő is tartani fogja a magáét.
Az átalakított katonai terepjáró eldübörgött a kertváros felé.
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!)
(átlag: 23 szavazat alapján 8.2)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Farkas születik (Shadowrun novella). | Létrehozás: 2003. november 19. 10:45:19 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10 |  Nyomtatási forma |
| 
