A törvény betűje (Káosz Galaktika novella)

Grandleaux bolygó

királyi palota

- Meghalt a király, ... - Van Goulders főtanácsnok elakadt. Megnyalta kiszáradt ajkát és megpróbálta tekintetét levenni a palota padlóján heverő megfeketedett, füstölgő tetemről. Az űrkikötő felől behallatszott a csapatszállító űrhajók moraja.

- Igen? Le Roi est mort, hogy is van tovább? - Guillam herceg hidegen mosolyogva figyelte az idős férfi szenvedését. Leengedett kezében látszólag lazán csüngött a pisztoly, de a főtanácsnok figyelmét nem kerülte el, hogy a herceg ujjai elfehéredtek, akkora indulattal szorította az izzó csövű fegyvert.

- Meghalt a király, ... - Van Goulders újra megpróbálta, de csak nem bírta befejezni a mondatot, pedig a törvény szerint ez az ő kötelessége lett volna. Ha nem is lelkiismerete, de neveltetése, bolygójának és nemzetségének hagyományai mind ordítva tiltakoztak az ellen, hogy ő nevezze elsőnek királynak ezt a gyilkost. Orrát még facsarta az éget hús bűze.

Másrészt a herceg fegyverének halk zümmögése jelezte, hogy a pisztoly nemsokára újra üzemképes lesz. A díszes ruhájú öregember egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy ő a következő célpont. A Van Gouldersek már vagy nyolcszáz éve fenntartások nélkül szolgálták Grandleaux bőkezű uralkodóit, azóta, hogy az első telepesek leszálltak a terméketlen peremvidéki bolygón. Ősei ott küzdöttek a zargok ellen küldött hajók fedélzetén, ott harcoltak a Napkereszt egyházának őrült püspökei ellen s nem egy közülük életét adta a mindenkori uralkodót védelmezve.

A pisztoly halkan kattant. A herceg ujjai között villódzó piros fény egyenletes kékre váltott.

A mindenkori uralkodót védve! Ez az! Most már a herceg az uralkodó, akkor őt kell szolgálni! Minden tudásával, minden hűségével! Ezt kívánja a törvény betűje is!

- Éljen a király! Éljen ő uralkodói felsége, I. Guillam! - kiáltotta megkönnyebbülten, hangosan, hogy a távoli oszlopok mögött lapuló udvaroncok, a nagy cégek besúgói és talpnyalói is jól hallják.

- Éljen a király! - a belső erkélyeken álló zsoldosok ujjongó üvöltésbe törtek ki. Otromba fegyvereikkel sorozatokat eresztettek a kupolaterem domborművekkel borított mennyezetébe. - Guillam! Guillam!

A herceg szélesen elmosolyodott és egy kérdő pillantást vetett a belső udvar homályából előbukkanó cerebritára. Az alacsony, fekete csuklyás köpenybe burkolódzó alak telepatikus válasza most is kéjesen megborzongatta a fiatalembert. I. Guillam, Grandleaux királya, a Hit védelmezője, a Császár szolgája, a Galaktikus Tanács Alsó Házának örökös főtagja felemelte az archeodronból szerzett furcsa fegyvert. Van Goulders főtanácsnok holtsápadtan meredt a pisztoly torkolatába.

- Fenség, én hűséges...

A plazmasugár félbeszakította az utolsó hűségnyilatkozatot.

Grandleaux bolygó

Központi Űrállomás

- Ezt is megtehetem? Ezért sem fognak megbüntetni? - Guillam az űrállomás kilátójából figyelte a kinti nyüzsgést.

A semmibe nyúló mérföldes hosszúságú acélkarokhoz kötött naszádok, bárkák és kisebb teherhajók egymás után gyújtották be hajtóműveiket, hogy elmeneküljenek a Királyi Flotta vadászai elől. A Piranják a külső hold felől támadtak a civil járművekre. Rakétavetőik sorozatot sorozat után eresztettek ki, majd ócska gépeik szinte teljes energiáját a lézerekbe irányítva tüzelni kezdtek. A fehér sugarak könnyedén átütötték a védtelen hajók burkolatát.

Rakodzor, az új király cerebrita bizalmasa elégedetten szemlélte a pusztulást.

- Tűzben születik az új rend. Halálból támad ősi élet - szavai suttogva visszhangzottak Guillam agyában.

- Nem is tudtam, hogy költő vagy, Mester.

- Ezek a sorok nem tőlem származnak. Az ősi birodalom egyik boszorkányhercegnője álmodta meg őket, a hadakozó fejedelmek korában. De szeretem e szavakat, és ha boldog vagyok, akkor szívesen ízlelgetem édes hangzásukat.

- Most pedig boldog vagy!

- Hála neked fényességes fenség. A mai napon hazád, a szeretett Grandleaux elindulhat a nagyság útján. A szabad kapitányok megtanulnak engedelmeskedni!

A kereskedők egy része szembeszállt a vadászokkal. Korszerűbb hajóik még a gyengébb fegyverzet ellenére is képesek voltak végezni egy-egy támadóval. A Piranják hármas osztagokra bomlottak, és űzőbe vették a kiszolgáltatottabbnak látszó jachtokat. Az űrállomás körül lángoló roncsokkal telt meg a tér.

Egy fekete egyenruhás gárdista lépett a sötét terembe. Fiatal volt, mint az uralkodó.

- Fenség, összetereltük a foglyokat. Mi legyen velük?

Grandleaux ura csak egy pillanatig hallotta a cerebrita parancsát.

- Vigyétek őket a fő rakodócsarnokba! Rakodzor atya mindjárt odamegy. Kedveli az ilyesmit. Mindenkit vetkőztessetek le. Ha kész vagytok, vonuljatok vissza. Menjenek közben a kamerák. Azt akarom, hogy az egész rendszer lásson minket. Ha már adásban vagyunk, akkor nyissátok ki a zsilipet!

- Fenség?

- Ha van köztük ártatlan, akkor az bizonyára megmenekül. A bűnösök pedig felrobbannak a vákuumban. Még kegyes is vagyok hozzájuk, hogy gyorsan végzek velük. Túl kegyes? Igazad van, barátom. A nőket és a gyerekeket egyelőre zárjátok be. Velük majd később foglalkozom.

- Ahogy parancsolod, fenség.

Tanglou bolygó

a Szektortanács palotája

- Ismétlem, nincs miért beavatkozni - Olionainen tanácsos szemrehányó pillantást vetett az asztal túloldalán ülő ingerült emberre. - A Galaktikus Törvénykönyv pontosan szabályozza a hatáskörünket.

- Ha a Szektortanács úgy dönt, hogy hajókat küldünk Grandleaux ellen, akkor napokon belül véget vethetünk a vérontásnak! Nem engedhetjük, hogy az az elmebeteg tovább garázdálkodjon!

- Grandleaux lordja pontosan fizeti a császári adót. Pénzt és katonákat küldött a zargok elleni háborúba. Amíg saját alattvalóival tölti idejét, addig amit tesz belügy. Egyébként is, az új "király" kiváló partner. Nagyobb összegekkel a Napkereszt egyházát is rendszeresen támogatja.

- Engedelmeddel, tanácsos úr, lord Guillam hajói nem engedik be a misszionáriusainkat - Santonio érsek magasba emelte gyűrűkkel borított vaskos mutatóujját. - Rendesen fizet, de ettől még nem lehetünk bizonyosak a fiatal úr hűségéről.

- A szektorban legalább tízezer olyan világ akad, ahol nemkívánatosak az egyház oxigént lélegző szolgái - felelte hűvösen a cerebrita. - Szerintem ejtsük ezt a témát, és foglalkozzunk azzal, hogy miből teremtjük elő Lionaninon Peremherceg úr hazatérésének költségeit! Ez a mi dolgunk, a csillagközi politika!

- Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy szerintem most kellett volna fegyveresen beavatkoznunk! - Delgado tanácsos, a Szektortanács legfiatalabb tagja remegett a visszafojtott dühtől. - Magunk is bűnösök leszünk, ha nem akadályozzuk meg a népirtást!

- Ugyan már, ifjú barátunk. Ne tegye nevetségessé magát! Mit számít az a pár milliárd ember? Tehát akkor, visszatérve a rendkívüli adók kérdésére...

Trang Huang bolygó

Karatakan sivatag

A fáklyák sora egészen a látóhatárig húzódott. A nyílegyenes sorokban álló, ujjatlan fekete zubbonyt viselő fiúk és lányok feje fölött ragyogó antiG platformok lebegtek. Az üvöltő zene elfojtotta a tömeg moraját. Az égen hihetetlen izzással tündököltek a meghódított bolygó egyenlítői éjszakájának csillagai. A tengerparti város felől fújó szél az égett hús ismerős szagát hozta az esküre készülő tömeg felé.

- Azért vagytok itt, mert engem választottatok! - Guillam hangját ezernyi hatalmas hangszóró erősítette fel. A fényszórók vakító tüzében álló férfi alakja holoképernyők millióin látszódott a környező rendszerek bolygóin és a lakott űrállomásokon. - Aki engem választ, az az életet választja. Én vagyok az élet, én vagyok a jövő! Én adom a Törvényt! Atyáitok ott égnek a város poklában, velük válik hamuvá a múlt. De ti élni fogtok! Akartok engem szolgálni?

Az igenlő válasz őszintén, a fiatalok szívéből jött. Trang Huang lakói hónapokon át szenvedtek a Grandleaux-i blokád miatt. Fáztak és éheztek, mindenből elegük lett. Közben pedig éjjel nappal hallhatták, láthatták lord Guillam rájuk zúduló üzenetét. A bombázók a propaganda fegyverei is voltak. A náluk alig valamivel idősebb nagyúr a Paradicsomot ígérte a Pokol foglyainak. És olyan keveset kért cserébe.

Az antiG korongok élénkítő szereket és tudattágító anyagokat permeteztek a tömegre. Fent, a csillagok között méltóságteljesen feltűnt a Grandleaux-i flotta néhány vadonatúj csatahajója.

- Én vagyok a kezdet és én vagyok a vég! Bármi sikerül, amit elkezdek. A trónt akartam? Ma enyém a trón! Háborút akartam? Piramist építettem a legyőzöttek koponyáiból! Békére vágytam? Sorban állnak nálam a követek, hogy velük tárgyaljak először! A környező bolygókat akartam? Ma enyém mind!

Rakodzor, az ifjú hódító cerebrita bizalmasa az orbitális pályán keringő zászlóshajóról figyelte az eseményeket.

- Ifjú bolond - gondolta elégedetten, miközben a kezében tartott hosszú tűvel szinte oda sem figyelve egyre szűkülő köröket karcolt a krómborítású asztalra fektetett, megkötözött emberlény megmaradt szeme köré. A bejáratnál álló királyi testőrök egykedvűen hallgatták a fogoly nő jajgatását. Láttak ők ennél különbet is ebben a kamrában. Ráadásul lassacskán kedvük támadt utánozni a fekete szkafanderes Mestert. Hiszen őket senki sem büntetheti meg!

- Mi munkám volt veled, te kis féreg? Már a dédapádat is meg akartam téríteni, de ő túl erősnek bizonyult. Kétszáz évig vártam, hogy gennyesedjen a seb a lelketeken. Néhány elveszített háború, igazságtalan szerződés, a császári udvar otrombasága, és már is hallgattatok rám. Aljas kis bábjaim.

A cerebrita lecsapott a tűvel. Hosszú percekre elkábult, amikor rázúdult a haldokló ember kínjának mámorító telepatikus hulláma.

- A következőt! - parancsolta zihálva, amikor magához tért.

- Téged azután a saját képemre formáltalak - idézte tovább a közeli múltat. - Megerősödtél, megnőttél a kiontott vértől, megedződtél az okozott szenvedéstől. Önbizalmad határtalanná vált, amikor láttad, hogy bármit megtehetsz büntetlenül. Kit érdekel, ha csak barbár szomszédaidat nyomorgatod? Annyi alattvalódat öleted le, ahány csak jól esik. Ki szólna érte? A magad ura vagy, egy törvényes állam feje.

Az őrök egy újabb lányt rángattak be a sötét kamrába. A fiatal nő megpillantotta a megcsonkított holttesteket és sikítani kezdett. Hiába ellenkezett, a testőrök könnyedén leteperték, és az asztalra kötözték.

- Szép darab! - a cerebrita elismerő üzenetet küldött agyukba. Letette a tűt és egy fűrészes élű pengét vett elő.

- Most azonban véget ér hosszú, szerencsés sorozatod. A császári kormányzat azt már nem tűrheti, hogy gazdag világokat is megtámadj. Flottát küldenek ellened, mon ami. Én majd gondoskodom arról, hogy hosszú és könyörtelen legyen a harc. Áldozataid imádni fognak. Előbb-utóbb eljutsz a szektor központjába is. Akkor pedig kezdődhet az újabb peremvidéki polgárháború. Minden szomszédos csillag bele fog keveredni. Azok is, akik a békéről papolnak. Azok legelőször!

Tanglou bolygó

a Szektortanács palotája

Gulliam herceg a Palota kupolájának tetejéről szemlélte a lángban álló várost. Látta, hogy a menekülők már átlépték a külső fal kapuit és véget érni nem akaró sorokban siettek a vadállatoktól hemzsegő dzsungel párás zöld tömbje felé.

- Hadd hulljon a férgese - fordult a mellette álló cerebritához. - Aki megmarad, az akkor is velem tart, ha a Pokol kapuját megyünk beszakítani.

- Fenséged bölcsessége példátlan - a sötét ruhás gnóm telepatikus üzenete ismét kéjes borzongással töltötte el Grandleaux Birodalom uralkodóját. - A történelem téged fog igazolni. A hatalmas királyt, aki tűzzel és vassal tisztította meg nagyra hivatott népét.

- Igen, én vagyok a király! Ma enyém Grandleaux és holnap...

- Holnap fenség, az egész világ - felelte a fekete cerebrita és minden erejét megfeszítette, hogy ne kacagjon fel diadalmasan.

Az ősi ellenség nagy, sötét terve újabb apró lépéssel került közelebb a megvalósuláshoz.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Hajótemető (Káosz Galaktika novella).

Létrehozás: 2004. március 10. 16:06:06

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:10

Nyomtatási forma