Dolgok, vackok és holmik (Shadowrun)

A következő rövid cikk célja, hogy tömören összefoglalva ismertesse a Shadowrun világában használt elektronikák és egyéb kütyük működését és felhasználási lehetőségeit. Az itt felsorolt felszerelések többsége az alapkönyvben és a Fegyverek Kézikönyvében találhatók, részletes leírásokkal együtt.

Az információs társadalom alapkövét képzik a telekommunikációs felszerelések, közbenjárásuk nélkül minden egy kicsit nehezebben megy. A telekommunikációs berendezések gyakorlatilag megszűntetik a távolság fogalmát, és egyben bizonyos anonimitást is biztosítanak. Segítségükkel azonnal kapcsolatba kerülhetsz bárkivel, információt cserélhetsz, pénzügyeket intézhetsz, vagy akár robotokat is irányíthatsz - éppen emiatt ezek a cuccok elsődlegesen a rigóknak és a dekásoknak kedveznek. Rigók és dekások gyakorlatilag nem létezhetnének ilyen felszerelések nélkül, de természetesen nem csak ők élvezhetik ki ezek előnyeit. Egy taktikai hadmozdulatot (gondoljunk csak egy komplikáltabb árnyvadászatra) szinte lehetetlen gyors információcsere és parancsnoklás nélkül végrehajtani.

A telekommunikáció persze távolról sem merül ki hadi alkalmazásaiban. Gondoljunk csak az olyan hétköznapi, polgári életben előforduló dolgokra, mint a telefon, az e-mail vagy a Mátrix. Ezeken a médiumokon keresztül jelentősen könnyebb kapcsolatokra vagy információra szert tenni, vagy ezeket aktualizálni. A telekommunikáció, mint említettük, bizonyos mértékű anonimitást is biztosít, hiszen az elektronikus közeg a felek identitását és/vagy valódi szándékait is leplezheti. Persze ezek kiderítésére is megvannak a megfelelő eszközök...

Egyszerű és gyors módja a személyek közti információcserének. Alapvetőleg kevés anonimitást nyújt, és hadszíntéri alkalmazásnak is sovány, de elhanyagolhatatlan előnyt képez a mindennapi életben. A legtöbb telefon hordozható (értsd: mobiltelefon), és egyes modellek akár korlátozott Mátrix elérést is nyújthatnak (például pénzügyi átutalásokhoz vagy egyszerű adatbázis keresésekhez).

A személyi kommunikáció másik alternatívája a rádió. Mivel kifejezetten hadszíntéri állapotokat kalkuláltak be tervezésükkor, igen jól bírják a strapát a szó hagyományos, illetve elektronikus hadviselésbe átvitt értelmében is. Az összetettebb (és egyben drágább) modellek több csatornát képesek kezelni, és jobban ellenállnak a zavaró hatásoknak (legyenek azok természetes vagy emberi eredetűek).

Ezek a taktikai rendszerek egy rádió és egy szakértői elemző/megjelenítő rendszer vadházasságaként jöttek létre. Bár közel elérhetetlenek egy átlagember számára (vagy ami azt illeti, akár egy árnyvadász számára is), katonai körökben bevett alkalmazásuk. Segítségükkel a hadmozdulatban résztvevő egységek pontosabb információkkal láthatják el a parancsnokot, aki így gyorsabban és hatékonyabban koordinálhatja a csapat tevékenységét. Bár ezek a rendszerek általában jól védettek az elektronikus támadásokkal szemben, könnyen félrevezethetők hamis információkkal. Rosszabb esetben ez akár teljes rendszerösszeomlást is eredményezhet.

Az elektronikus hadviselés elsődleges célja, az ellenfél kommunikációs berendezéseinek tönkretétele illetve hatékonyságának csökkentése. Az elektronikus hadviselés tárházába természetesen az ilyen támadások ellen használt védőfelszerelések is beleértendők.

A zavaró a létező legegyszerűbb elektronikus fegyver. Gyakorlatilag nem tesz mást, mint a természetben is előforduló, rádióadásokat zavaró jelenségeket másolja - tömören szólva, megtölti az étert statikus elektronikus szeméttel, ami elnyomja az összes többi rádióadást. Ilyen hatásokkal legtöbbször komolyabb viharokban vagy nehézgépekkel zsúfolt ipari környezetekben találkozhatunk. Alapesetben a zavaró megnehezít minden rádióforgalmazást, legyen az "baráti" vagy "ellenséges", de a megfelelő beállításokkal a zavarás néhány frekvencia sávszélességre is csökkenthető, ami csak bizonyos kommunikációs eszközök (például mobiltelefonok) jeleit zavarja.

Az ECCM gyakorlatilag a zavaró ellen feltalált berendezés. Nem tesz mást, mint kiszűri az éterből a rádióforgalmazásokat zavaró elektronikus szemetet. Mint a zavaró esetében, minél nagyobb a teljesítménye (az az a szintje), annál hatékonyabban végzi munkáját.

Látszólag a jelerősítő az antenna, amelyet a polgári/katonai rádiókon láthatunk. Az antenna persze nem minden, további relék és más berendezések gondoskodnak arról, hogy a jelerősítő működése alatt, a kapcsolt berendezés jelei felerősödjenek, így távolabbra terjedhessenek, vagy jobban ellenállhassanak a zavaró hatásokkal szemben. A fluxusnövekedés mellett a használt eszköz energiaigénye is drasztikusan megnőhet.

Az átjátszó állomás gyakorlatilag nem más, mint egy kihelyezett adóvevő, amely elfog egy meghatározott frekvencián érkező rádióadást, majd továbbsugározza azt, egy másikon. Lényegében ez is a hatótávolságot növeli a jelerősítőhöz hasonlóan, ám mivel nem feltétlenül ott foglal helyet, mint a használt eszköz, így nem fedi fel azonnal az átjátszott rádióforgalmazások forrását.

A kódolás feladata egyértelmű: megnehezíti az ellenség által elfogott információk értelmezését. Értelemszerűen a dekódolók feladata, hogy feltörjék a kódolók algoritmusait, és értelmes információvá alakítsák az amúgy értelmezhetetlen jelkupacot. Bár igen hasznos, a kódolás sem tökéletes megoldás - csak idő kérdése és kudarcot vall, ellenben jó szolgálatot tehet például a csatatéren, ahol az ellenség által dekódolt információ gyakran már nem aktuális, elévült.

Ezek a hasznos mütyürök némelyike elengedhetetlen, míg mások csak speciális esetben jöhetnek jól. A kémberendezések elsődleges feladata az információszerzés, természetesen az információ forrásának tudta nélkül.

Lehallgató eszközök eltérő felhasználási lehetőségekkel. A puskamikrofonok nyílt térben alkalmazhatók - a célmezőben hallható zajokat juttatja el a használónak. A lézermikrofonok zárt terekben történő beszélgetések lehallgatására ideálisak - egy merev felületre állítva, a zajok által keltett rezgéseket alakítja vissza hallható zajokká (akár szavakká). A puskamikrofont így közvetlenül a célpontra (vagy annak közelébe) kell célozni, az akadályok pedig drasztikusan csökkentik hatékonyságukat. A lézermikrofon ott alkalmazható, ahol a puskamikrofon már nem - például autókban vagy épületekben történő beszélgetések kihallgatására. A berendezést ekkor egy üveg (vagy hasonló sűrűségű) felületre kell irányozni, mivel a tömörebb anyagok rontják a hatékonyságot.

A puskamikrofonok ellen fehérzaj generátorokkal, a lézermikrofonok ellen pedig vastag (lehetőleg páncélozott) üvegfelületekkel, vagy rezgéselnyelő elektronikákkal illetve szigetelőanyagokkal lehet védekezni.

A poloska a lehető legegyszerűbb adóvevő, amit kémfeladatokra használnak. Tipikus jellemzői, hogy kicsi és könnyen elrejthető, ám ennek általában hatótávolsága illetve elektronikus hadviseléssel szemben tanúsított ellenállása látja kárát. Általában a megfigyeltek lakásába, autójába telepítik vagy olyan helyekre, ahol a célpont gyakran megfordul. Az "okosabb" poloskák csak akkor sugároznak, ha fel is vesznek valamit (beszédet vagy hangot érzékelnek), a butábbak (de olcsóbbak) folyamatos rádiókapcsolatot tartanak fel, ami miatt könnyedén kiszúrhatók egy jelbehatárolóval vagy poloskakeresővel. A működő poloska "kiháromszögelhető" a megfelelő eszközökkel, így akár nyomkövetőként (jeladóként) is funkcionálhat.

A nyomkövető egy, a poloskánál is butább jeladó, aminek lényege, hogy folyamatosan, vagy bizonyos időközönként rádióforgalmazásba kezd, így háromszögeléssel bemérhetővé válik. Elsődlegesen fontosabb vagy értékesebb felszerelések illetve személyek védelmére használják fel, de egy megjelölt ellenség követésére is kiválóan alkalmasak. Ugyanazok a tulajdonságok érvényesek rájuk, mint a poloskákra, de funkcióbeli egyszerűségükből fakadóan olcsóbbak és primitívebbek is. Az összetettebb PA modellek képesek arra is, hogy csak egy előre meghatározott rádiójelre aktiválódjanak, így gyakorlatilag megfelelő felszerelés nélkül láthatatlanok maradhatnak. Persze ezek is leleplezhetők egy parancsra aktivizálódó poloskák ellen készült berendezéssel.

A hangfelvevőket elsődlegesen beszélgetések rögzítésére, illetve hangzárak feltöréséhez használják fel. Ahogy a mondás is szól: "a szó elszáll", de rögzítve megmarad. Ne feledjük, hogy a felvett hanganyag akár bizonyíték erejűvé is válhat, a beszélgetés témájától függően! A felvett hang és egy hangszintetizátor segítségével egy ügyesebb betörő könnyedén átverheti a hangzárakat is.

A kamerák ugyanúgy használhatók bizonyítékgyártásra, mint a hangfelvevők. A legtöbb kamera emellett több fényspektrumban is rögzíthet, gyakori opció az infravörös vagy termografikus spektrum. Az éjszakai mód lehetővé teszi a korlátozott fényviszonyok közti használatot, a beépített felvillanás védelem pedig a hirtelen fényváltozások ellen véd.

Mind a két rendszer igen gyakran fordul elő a mindennapi életben, mivel továbbra is a kamera a legegyszerűbb megfigyelő eszköz. Olcsóságuk és könnyű beszerezhetőségük csak egy újabb érv mellettük.

Ezek a felszerelések egy meghatározott céltárgy (esetleg személy) jelenlétét érzékelhetik.

Ez a berendezés érzékeli az emberre, vagy egy meghatározott környezetre (például növénykertekre vagy laborokra) veszélyes gázok jelenlétét a levegőben. A térfigyelő változat kötelező jellegű minden vegyészettel foglalkozó létesítményben, a személyi modell inkább biztonsági eszköz, így szinte soha sem fordul elő a mindennapi életben. A berendezés azonnal jelez az egyszerűbb, gyakran előforduló kártékony anyagokra (mint például a veszélyes szénmonoxid-széndioxid szintre vagy a földgázra), de a komolyabb vegyületeket is kiszűrheti (mint például a harci gázok). Minél tovább van jelen az anyag, a gázérzékelő annál biztosabban állapítja meg a jelentétét, bár előfordulhat, hogy a jelzés túl későn következik be (mikor a gáz már kifejti hatását). Természetesen az sem felejtendő, hogy bár a készülék jelez, megfelelő intézkedéseket is tenni kell ezután (gázmaszk vagy menekülés), különben a berendezés is hasztalan.

A komolyabb modellek gáz spektrométert is tartalmaznak, így elemzik is a vegyületek összetételét, a kifinomultabb modellek pedig akár egy személy testéről is érzékelhetik a korditszagot (égett puskapor maradványt).

Ahogy a neve is sugallja, az eszközzel kibernetikus beültetések leplezhetők le. A személyi modell igen elterjedt, szinte minden biztonsági cég alkalmaz ilyeneket beléptető rendszereknél vagy ellenőrző pontokon. Az ajtókeretbe épített változat sokkal diszkrétebb, általában csak nagyobb cégek irodáiban lehet vele találkozni.

Bár elméletileg a kiberver érzékelőt is át lehet verni, egyelőre nincs ismert céleszköz. Az egyetlen védelmet a beültetés minőségi fokozata jelenti, a magasabb fokozatú kiberverek sokkal jobban integrálódnak a testbe, és alapanyagaik is változók, így sokkal nehezebb detektálni őket.

Ezek a berendezések élettani jellemzők alapján ismerik fel a célszemélyt, és annak jogosultságát. Az ujjlenyomat az egyik legrégibb működésben levő rendszer, így már rengeteg módszert találtak ki hatástalanítására. A tenyérlenyomat már általában jobb hatásfokkal dolgozik, de ez sem nyújt hathatós védelmet. A rendszerek hibája, hogy az emberek ujj- illetve tenyérlenyomata rendkívül sok helyen marad ott, így olyan, mintha a jogosult személyek folyamatosan pótkulcsokat dobálnának, amerre csak járkálnak.

A retinaleolvasó már jóval hatékonyabb védelmet jelent, a feltörésére kitalált eszközök általában sokkal költségesebbek, mint bármelyik másik rendszer esetében. Mivel a retinamintát (a szemben levő vérerek elrendeződését, illetve az egyes szemterületek fényvisszaverő képességének eltéréseit) elég komplikált utánozni, ezeket az azonosító rendszereket általában fizikailag próbálják meg ártalmatlanítani.

Mind a három típus mellé választható opció a biometrikus érzékelő kiegészítés is. Ez gyakorlatilag a vizsgált személy létfunkcióit elemző áramkörök hozzáadásából áll. Ezzel a módszerrel kiszűrhető a legtöbb illegális behatolási kísérlet (mesterséges illetve levágott ujjbegyek vagy kezek), viszont a konfigurációtól függően előfordulhat, hogy a rendszer a sebesült, de jogosult alanyt is illegális belépőként könyveli el, mivel a sebesülésekkel járó sokk és trauma lassítja a létfunkciókat.

Az elektronikus azonosító rendszerek az alany élettani jellemzői helyett egy specifikus nyitóeszközt vizsgálnak. A leggyakrabban használt nyitóeszköz a mágneskártya. A hitelkártyához hasonló formájú eszköz tartalmazza az alany jogosultságait, és mivel a kártyát mások is használhatják, rendszeresítése után azonnal a zsebtolvajok elsődleges célpontjává vált. Emellett persze hamisítható is, vagy a megfelelő eszközzel (mágneses kódtörő) emulálható, így a kártyászárak védelmét gyakran egészítik ki más azonosító rendszerekkel is (leggyakrabban jelszóval vagy élettani mintával). A kártyászárak Mag-Rez (mágneses rezonancia) elemzőkkel is érzékelhetők, és le is olvashatók, így távolról is elemezhetők, ami sok esetben hátrányt jelent.

Az adatjackre kódolt zár a biológiai és az elektronikus azonosítás határmezsgyéjébe tartozik. A rendszer lényegében leolvassa egy adatjack gyári számát, és ez alapján állapítja meg a tulajdonos jogosultságát. Mivel minden adatjack gyári száma egyedi (és gyártóként eltérő formátumú), az azonosítás elméletileg hibátlan, ám egy adatjack csatlakozást mégis sokkal könnyebb feltörni, mint egy bármilyen más jellegű zárat. Ez a fajta megoldás már csak néhány helyen van használatban, általában ott is biometrikus szenzorokkal kiegészítve.

A következő kiegészítésekkel a járművekbe vagy robotokba épített szenzorok hatásfoka javítható.

A geológusok körében közismert talajradar elsődlegesen ásásnyomok és föld alatti üregek érzékelésére használható. Katonai alkalmazása első pillantásra szembetűnő, segítségével könnyedén kiszúrhatók az aknák vagy a föld alatti lőállások/bunkerek. A talajradar a talaj sűrűség eltéréseit érzékeli, így a nagyon változó összetételű terep ronthatja működését. Csak földi járművekkel használható.

(Ára: a teljes Szenzor költség 10%-a)

A jármű szenzor kamerái és fényszórói is hangolhatók ultraviola fényspektrumba, amely általában jó választás, mivel csak nagyon kevés eszköz használja ezt a fényspektrumot kommunikációhoz vagy érzékeléshez. Az UV fény szabad szemmel láthatatlan, és kibernetikus megoldás sem ismert egyelőre. (Ára: a teljes Szenzor költség 5%-a)

Ezek a felszerelések már régóta szerves részeit képzik a mindennapi életnek, így szinte bárhol beszerezhetők.

A saját légforrással rendelkező légzőmaszk, illetve a gazdája kilélegzett levegőjét újrahasznosító újrabelégző szinte észrevétlenül illeszkedett be a nagyvárosok lakóinak ruhatárába. A gyakori szmogriadók szinte megkövetelik használatukat, egyes városokban szinte lehetetlen nélkülük gyalog közlekedni. A légzőmaszk 10-20 percnyi levegőt tárol, és a szemeket is védi az irritáló hatásoktól, az újrabelégző gazdája kifújt levegőjét frissíti, és a légzőmaszkhoz hasonló ideig biztosít "friss levegőt".

A vegyvédelmi ruhákat veszélyes vegyi vagy biológiai anyagokat tartalmazó környezetek ellen tervezték. Civil alkalmazásukat az egyre durvább hatású "nehéz eső" indokolja, amelynek savtartalma olyan nagy egyes nagyvárosokban, hogy kárt ejthetnek a bőrön vagy a normál szöveteken. A vegyvédelmi ruhák általában légzőmaszkkal is rendelkeznek, és az egész testfelületet takarják.

A saválló ruhák a vegyvédelmi ruhák továbbfejlesztett változatai. Összetételük szinte megegyezik, ám a saválló ruhák kisebb védelmet nyújtanak, és általában divatos szabással rendelkeznek. A saválló ruhák kibírják a "nehéz esőt", és sokkal szociálisabb kinézetet kölcsönöznek, mint egy VV ruha.

Bár kimaradtak az alapkönyvből, fájdalomcsillapítók a Shadowrun világában is léteznek. Hatásuk hasonlít az orvoslásban használt, komolyabb hatású készítményekére, ám sokkal mérsékeltebbek azoknál. A fájdalomcsillapítók 1-3 szintnyi Fájdalomtűrés adeptusi képességgel egyenértékű hatás fejtenek ki ideiglenesen, amely nem halmozódik tulajdonosuk kiberveres, bioveres vagy mágikus fájdalomtűrő képességeivel. A leggyakrabban kapható változatok pár percen belül hatnak, és tompítják némileg fogyasztójuk mentális képességeit. Az 1-nél magasabb szintű fájdalomcsillapítók csak receptre kaphatók (vagy illegálisan).

A sugárzásérzékelők parányi kitűzők, amelyek kijelzője bizonyos mennyiségű sugárzás hatására elszíneződik. A színek alapján megállapítható, hogy a kitűző felrakása óta az alany mekkora dózisnyi sugárzást kapott. Gyakori viselet Chicagóban, illetve reaktorbaleset környékén. Ára kb. 5Ľ.

A "sziszegő szappanként" is ismeretes dezodorok új generációja nem csak a kellemetlen illatokat nyomja el, hanem a könnyebb szennyeződéseket is eltávolíthatja. Gond nélkül tisztítja a port, szennyezett vizet vagy hasonló anyagokat, és a ruhákat is részlegesen tisztíthatja. Az olajszennyezéshez vagy sárhoz hasonló anyagokkal ellenben már nem tud mit kezdeni. Mindig elérhető és fillérekbe kerül, mint egy dezodor.

A közkedvelt Globális Helymeghatározó Rendszer kézi változatban is kapható, amellyel a nagyvárosok forgatagában is könnyedén elboldogulhatunk. Térképchipek bármelyik sarki újságárusnál beszerezhetők.

Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: Alkalmazott vegyészet (Shadowrun).

Létrehozás: 2005. március 23. 15:39:29

Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:08

Nyomtatási forma